Rész

1001 3|                   izzadni látszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
1002 3|                  tőle, s a fekete füstben a szélkavarta repkedő üszköket
1003 3|                 emberkiáltást túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban
1004 3|                  között lobog fennen égve a torony teteje, mint egy
1005 3|                   alatt még mindig hallik a szomorú harangkongás, csatának,
1006 3|                Most egyet hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
1007 3|                   hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
1008 3|                   roppanás hallik, azután a harang elnémul, talán éppen
1009 3|                  talán éppen az esett le.~A két elem ura lett a csatatérnek,
1010 3|                   le.~A két elem ura lett a csatatérnek, a szél és a
1011 3|                   ura lett a csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek
1012 3|                  a csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek elfutottak
1013 3|              harckiáltás hallatszik még - a vihar üvöltése és a lángok
1014 3|                 még - a vihar üvöltése és a lángok ropogása.~Mintha
1015 3|           alakjában égnek törekvő lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől
1016 3|                 annál több rohanna utánok a vitatott csillagos hazába.~
1017 4|                                           A NAGYENYEDI KÉT FŰZFA~Felvinc
1018 4|                  tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől a patak
1019 4|                    A híd mellett kétfelől a patak oldalában emelkedik
1020 4|                 ivadékról ivadékra szállt a történet s maig is úgy emlékeznek
1021 4|              emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna... ~...
1022 4|              ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labonc világ legszebb
1023 4|              legszebb divatjában vala; ma a kuruc, holnap a labonc osztott
1024 4|                  vala; ma a kuruc, holnap a labonc osztott törvényeket
1025 4|               kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon.~
1026 4|                városvégén, a másik bejött a másikon.~A jó enyediek váltig
1027 4|                   másik bejött a másikon.~A jó enyediek váltig jobb
1028 4|            azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmi szereiből
1029 4|               vevék gyakorlatba.~Mert míg a fejedelem rendes hadai,
1030 4|                   fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi
1031 4|              hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbőr-kacagányos
1032 4|            farkasbőr-kacagányos huszárok, a válogatott hajdúk, a veres
1033 4|            huszárok, a válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok
1034 4|             harcoltak künn Magyarországon a birodalmi derékhadakkal,
1035 4|                  róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem
1036 4|                 különbséget tenni: melyik a kuruc, melyik a labonc?~
1037 4|                    melyik a kuruc, melyik a labonc?~Nagyobbrészint oly
1038 4|                   magukat is elpusztított a háború, s kétségbeesés,
1039 4|                  szenvedéllyel folytatták a harcot, a vesztes fél rendesen
1040 4|        szenvedéllyel folytatták a harcot, a vesztes fél rendesen átállt
1041 4|               vesztes fél rendesen átállt a győzteshez, úgyhogy Cserey
1042 4|                  Ezen sűrű változandósága a minéműségnek nagy akadályára
1043 4|                  nagy akadályára lehetett a dicsőség után törekvésnek,
1044 4|                 mint akire legjobban feni a fogát.~Úgy segítettek azonban
1045 4|                ami legsűrűbben előfordult a laboncoknál, kik iparkodtak
1046 4|                  olyan neveket adni, amit a bolond kuruc ki ne tudjon
1047 4|                 ha csak ki nem töri benne a nyelvét, többnyire elrontott
1048 4|             amiket ők maguk sem értették. A kuruc basák ellenben iparkodtak
1049 4|               veszedelme volt Enyednek és a körülfekvő városoknak egyfelől
1050 4|               városoknak egyfelől Balika, a kurucvezér, aki lakott a
1051 4|                  a kurucvezér, aki lakott a Torda-hasadék egyik barlangjában,
1052 4|       Balika-várnak neveznek, és másfelől a mezőségen tanyázó két labancfőnök,
1053 4|                 akik közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy: "
1054 4|                  hogy: "Trajtzigfritzig!" a másik pedig ily regényesen
1055 4|                nevetségest tudott regélni a közhír, mint amennyi irtózatost,
1056 4|          irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák ijesztgették síró
1057 4|                egymást pajkosságból.~Ezek a diákok, ó, ezek a nagyenyedi
1058 4|                    Ezek a diákok, ó, ezek a nagyenyedi diákok sajátságos
1059 4|               voltak.~Amint annyira vitte a kálvinista gyerek, hogy
1060 4|                   kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból kalamust tudott
1061 4|                  elvitte Enyedre, letette a kollégium udvarán, pofonüté,
1062 4|                 is volt rá gondja többet. A fiú megnőtt, megszakállosodott,
1063 4|              apja-anyja törte volna rajta a fejét; a kollégium volt
1064 4|                törte volna rajta a fejét; a kollégium volt nekik édesanyjuk.~
1065 4|              Öt-hatszáz fogadott fia volt a tisztes matrónának, s több
1066 4|           legtudósabb professzorai, kiket a külföld akadémiái műveltek,
1067 4|               Vala pedig ezen idő szerint a nagyenyedi kollégium rektor
1068 4|                Tordai Szabó Gerzson uram, a tudományoknak nagy mívelője,
1069 4|           rendkívül békeszerető férfiú és a jó erkölcsöknek fáradhatlan
1070 4|                   gyakorta kénytelen volt a feleségétől megkérdezni,
1071 4|                   mint egy orákulum. Csak a csendes, békességes tudományokat
1072 4|                tudományokat kedvelé, mint a csillagászat és mechanika,
1073 4|              mechanika, nem szereté pedig a históriát, mint amely, az
1074 4|             kiterjedésben, ahelyett, hogy a jámborok, jótékony és bölcs
1075 4|                vivé pedig az ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző
1076 4|                   ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző históriai
1077 4|                   lelki üdvére képes volt a történetet meghamisítani,
1078 4|             meghamisítani, ráparancsolván a historiae professzorra,
1079 4|            száműzve valának e körből, még a templomban is, nehogy a
1080 4|                   a templomban is, nehogy a leányokra kacsingathassanak,
1081 4|                valamennyi pad mögött volt a nagyobbik diákok számára
1082 4|                kősziklára épült elve volt a nagytiszteletű úrnak, hogy
1083 4|                  amíg nincs mit aprítania a tejbe, nem szükséges fehérszemélyeket
1084 4|               vezet jóra.~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézet,
1085 4|  legnépszerűtlenebb világnézet, amit csak a közjó kedvéért kimondani
1086 4|                  maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi diákok között,
1087 4|         félesztendeig válogathatott volna a városban, megintcsak őhozzá
1088 4|                    Valahány diák meglátta a leányt, az mind szerelmes
1089 4|                  egy elkárhozott léleknek a Styxen visszaszökni, mint
1090 4|              juthatni Klárikához, - ahogy a szép leányt nevezték.~Gerzson
1091 4|                 úrnak emeletes háza levén a kollégium tövében, ő maga
1092 4|                 kollégium tövében, ő maga a földszinten lakott, leánya
1093 4|              leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsos ajtóval volt
1094 4|                    hogy valami ifjú ember a professzor urat keresve
1095 4|                  hiába tévedt volna, mert a jó leányka oly istenfélő
1096 4|                  bolond embernek bejárata a tudós professzor úrhoz,
1097 4|              lelkét sokkal inkább bezárta a tudományok könyvei közé,
1098 4|                vers nem találtaték, hanem a télről, tavaszról, aratásról,
1099 4|               franciául folyvást beszélt, a csillagokat az égen s a
1100 4|                   a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint
1101 4|         csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint ismerte,
1102 4|               ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon istenasszonyt
1103 4|            hordani, elpirult és lesütötte a szemeit.~A másik, humanissime
1104 4|                   és lesütötte a szemeit.~A másik, humanissime Karassiay
1105 4|                 volna, ha előfordul, mert a humanissime oly karokkal
1106 4|                   vállakkal volt megáldva a természettől, hogyha azokat
1107 4|            azonban rettentő erejét csupán a fúrás-faragás békés mesterségeiben
1108 4|             mindenféle fizikai eszközöket a tanár úr számára, s csupán
1109 4|                   egyéb mozgásának, midőn a nagy vakáció alatt az ifjúság
1110 4|                  vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai
1111 4|              csupa gyönyörűség volt nézni a kentauruszokkal való harcban,
1112 4|                  harminc pogány félistent a földhöz.~Éppen a közvizsgálatok
1113 4|                félistent a földhöz.~Éppen a közvizsgálatok közelgének,
1114 4|                 mutatványaihoz, mint lesz a vízből levegő? mint ragad
1115 4|                  levegő? mint ragad össze a kiszivattyúzott két félgolyó
1116 4|              kiszivattyúzott két félgolyó a levegőnyomástól? hogy lehet
1117 4|               levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani? s a
1118 4|                  a levegőt meggyújtani? s a villanygép alatt papirosembereket
1119 4|         csodaszámba mentek. Evégett átadá a fizikum múzeum kulcsait
1120 4|                    és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán
1121 4|                  már korán reggel ott van a múzeumban s csak a késő
1122 4|                ott van a múzeumban s csak a késő estve választja el
1123 4|                   mívelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban. Ennek
1124 4|                  fizikum múzeumban. Ennek a múzeumnak van egy elsötétíthető
1125 4|       előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű úr udvarára
1126 4|        nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két szorgalmas ifjúnk
1127 4|                akkor ne irányoznák lefelé a látcsövet.~... Most éppen
1128 4|             szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!" De ez már
1129 4|              azzal foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken
1130 4|              azzal mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé
1131 4|                   és benne gyönyörködnek.~A jó Áronra nézve csak tréfa
1132 4|                  nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József egészen
1133 4|                   belé; nem bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig nem
1134 4|                   s ha sokáig nem láthatá a leányt, nem evett, nem aludt,
1135 4|      felolvasásaira sem figyelt, akkor is a kis rózsalugasos kerten
1136 4|                   kerten járt az esze, és a szép leánykán, aki a nyílt
1137 4|                   és a szép leánykán, aki a nyílt rózsaleveleket kicsi
1138 4|  experimentumoknál is egyik ügyetlenséget a másikkal tetézte; tört,
1139 4|                tetézte; tört, zúzott, ami a kezébe akadt, a foszforral
1140 4|               zúzott, ami a kezébe akadt, a foszforral való kísérletekhez
1141 4|               tudta gondolni, mi lelhette a fiút; kutatott, fürkészett,
1142 4|                 nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón végigkopogott,
1143 4|           folyosón végigkopogott, akkorra a múzeumban minden ismét a
1144 4|                  a múzeumban minden ismét a maga helyén volt, a teleszkópiumok
1145 4|                 ismét a maga helyén volt, a teleszkópiumok ég felé fordítva,
1146 4|                 felé fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.~
1147 4|          növekedni érzé szíve fájdalmait, a csalóka távcső oly közel
1148 4|              kínjai közepett annyira vivé a gonosz kísértő a jámbor
1149 4|             annyira vivé a gonosz kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután
1150 4|          kimondani, szerelmes verset írt! A vers sapphikusokból állott
1151 4|                  volt minden széppel, ami a nap alatt terem. Midőn felolvasta
1152 4|                   sem hallotta.~Egy estve a holdvilágban elbámulva könyökölt
1153 4|          holdvilágban elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum ablakában
1154 4|            elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum ablakában s beszélgetett
1155 4|                  között:~- Ha Klárika ezt a verset olvashatná, - mondá
1156 4|                  ha én neked volnék, csak a kezébe juttatnám.~- De hogyan?~-
1157 4|                  hogyan?~- Ledobnám innen a kertbe.~- Le ám, de hátha
1158 4|                 kertbe.~- Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra
1159 4|            félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű úr kapja
1160 4|               kapja meg?~Most Áronon volt a sor azt mondani, hogy "hm".~-
1161 4|                 összehajtogatva elrejteni a nyíló rózsák közé, hogy
1162 4|               hogy mint korán reggel kijő a rózsaleveleket megszedni,
1163 4|              lehet ereszkedni egy kötélen a kert faláig, onnan könnyű
1164 4|               aztán fel lehet kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint
1165 4|                  kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint feljöhetni.~-
1166 4|                   bocsátkozzam le kötélen a kollégium ablakából? én
1167 4|                  kötelet?~- Tudok biz én, a régi csengettyűkötél itt
1168 4|                   csengettyűkötél itt van a padláson.~- Hozd elő.~Áron
1169 4|                     Hozd elő.~Áron elment a kötélért, egy gerundiumból
1170 4|              gerundiumból nyerget csinált a végén, melybe Józsefet beleültette
1171 4|             melybe Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája
1172 4|              csendesen lebocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy percig sem
1173 4|                   társa kezéből kicsúszik a kötél, ő rögtön nyakát szegheti;
1174 4|                   látta meg. Átmászhatott a falon, elrejthette a verset
1175 4|         Átmászhatott a falon, elrejthette a verset a rózsák közé, s
1176 4|               falon, elrejthette a verset a rózsák közé, s Áron markában
1177 4|                markában újra fölemelkedék a kötélen a múzeum ablakáig
1178 4|               újra fölemelkedék a kötélen a múzeum ablakáig szerencsésen;
1179 4|             múzeum ablakáig szerencsésen; a két ifjú csak akkor bámult
1180 4|             egymásra nézni, annál kevésbé a látcsőbe. Mint aki valamely
1181 4|                   dolgot követett el, még a bűnös helyet is félve kerülték
1182 4|              dobogó szívvel hallák reggel a nagytiszteletű úr csizmáit
1183 4|                nagytiszteletű úr csizmáit a folyosón végigkopogni.~Belépett.
1184 4|             inkább halott volt, mint élő. A világért rá nem nézett volna
1185 4|              világért rá nem nézett volna a tanárra, ki kegyetlen hallgatással
1186 4|              máskor verset akar hozni, ne a kerítésen jöjjön be vele,
1187 4|                    mert mind összegázolta a tulipánágyakat. Különben
1188 4|                    S ezzel markába nyomta a kérdéses verset. József
1189 4|                 bánta volna, ha e percben a kollégium vele együtt elsüllyed.~
1190 4|                  Klárika megtalálta ugyan a kérdéses helyen a verset,
1191 4|                   ugyan a kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól
1192 4|        experimentumokat nem bízott rá, se a fizikum múzeumba nem küldé
1193 4|                  másszor megtörtént, hogy a tanulóifjúság nem csupán
1194 4|                   és ellenszenveit, miket a kuruc-labanc világban vagy
1195 4|              testület, ha birokra kerülne a dolog, aligha lenne tétlen
1196 4|                aligha lenne tétlen nézője a mulatságnak.~Erre ugyan
1197 4|                kegyelmességeik beizenének a városba, hogy nekik száz
1198 4|                   több, mint kétszáz akó. A jó nagyenyediek már ekkor
1199 4|                 mellett bírták összerakni a kívánt mennyiséget, s midőn
1200 4|               szekerekre raknák, megtudja a dolgot Balika, előjön a
1201 4|                   a dolgot Balika, előjön a maga lyukából, s elveszi
1202 4|                  szállítmányt, és elviszi a Torda hasadékába.~A jó enyediek
1203 4|               elviszi a Torda hasadékába.~A jó enyediek mit csináljanak
1204 4|                   utána és vegye el tőle, a laboncvezér haragra gerjedetten
1205 4|             haragra gerjedetten felülteté a maga hadait, s megesküvék,
1206 4|              égeti Enyedet, s bor helyett a vérét issza meg az egész
1207 4|                 meg az egész lakosságnak.~A szegény nép nagyon megijedt
1208 4|               szegény nép nagyon megijedt a kegyetlen fenyegetőzésre;
1209 4|              fenyegetőzésre; eleget tenni a legjobb akarat mellett sem
1210 4|            Marosújvár körül járt, s ahogy a közbeeső falukkal bánt,
1211 4|          megszokott állapot vala Enyeden, a lakosság a laboncok jöttének
1212 4|                  vala Enyeden, a lakosság a laboncok jöttének hírére
1213 4|                  féltője volt, azt elásta a pincékbe, asztagok alá a
1214 4|                  a pincékbe, asztagok alá a földbe, az asszonyokat,
1215 4|          gyermekeket, öregeket felküldték a hegyekbe az erdők közé,
1216 4|                   hegyekbe az erdők közé, a hajadon leányokat begyűjték
1217 4|               hajadon leányokat begyűjték a református templomba, maguk
1218 4|               református templomba, maguk a fegyverfogható férfiak pedig
1219 4|                helyet foglalának ugyanott a templom udvarán, mely, amint
1220 4|                   ellátva, mely tornyokat a helybeli céhek építteték:
1221 4|           helybeli céhek építteték: egyet a becsületes csizmadia céh,
1222 4|            becsületes csizmadia céh, mást a becsületes takács céh, külön
1223 4|                   takács céh, külön egyet a szűrszabó céh, együtt a
1224 4|                   a szűrszabó céh, együtt a tímár és varga céh egy negyediket,
1225 4|                  egy negyediket, ötödiket a gombkötők és aranyművesek,
1226 4|                aranyművesek, hatodik volt a kovácsok és lakatosoké.
1227 4|                 lakatosoké. Itt tartattak a céhládák, s nagy veszedelem
1228 4|             veszedelem idején ide gyűltek a céhbeli mesterek legényeikkel
1229 4|                  őrségét.~Átellenben állt a kollégium, roppant háromemeletes,
1230 4|                  hadsereg, ha arra került a sor.~Amint a városon szétfutó
1231 4|                  arra került a sor.~Amint a városon szétfutó hír eljutott
1232 4|             városon szétfutó hír eljutott a kollégiumba is, lángot vetett
1233 4|             kollégiumba is, lángot vetett a diákok szívében az ifjú
1234 4|             hagyjuk magunkat, nem hagyjuk a várost!" - szóltak lelkesülten,
1235 4|              lelkesülten, s másnap reggel a kémiai leckén azt vette
1236 4|              felfegyverkezve jelennek meg a hallgatóteremben, s hallani
1237 4|                   hogy őket professzoraik a laboncok ellen vezessék.~
1238 4|             Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~- Megbódultatok-e
1239 4|        dilectissimi? - szólt elszörnyedve a jó úr - menjetek, igyatok "
1240 4|                   Ajax vagyok-e én, avagy a megveszett Achilles, hogy
1241 4|                  valami fringiát takargat a tógája alá, s iszonyúan
1242 4|                   haragudott.) Felbomlott a világ tisztes rende! Hát
1243 4|                 eset valaha, hogy poéták, a múzsák választottai, a szent
1244 4|                    a múzsák választottai, a szent berkek lakói, a Pieridák
1245 4|       választottai, a szent berkek lakói, a Pieridák barátai, fegyvert
1246 4|                nekem erre esetet, ha tud.~A faggatott diák végre megszólalt:~-
1247 4|                  tanítványai botra kaptak a Helikont pusztító gallusok
1248 4|               őket.~Gerzson úr hátrakapta a fejét e szóra, mert meg
1249 4|            fegyvert merjetek fogni, midőn a nemes város békés alkudozásokkal
1250 4|                  alkudozásokkal törekszik a veszedelmet elhárítani magáról!
1251 4|                   jurátusok, húzassák meg a repedt harangot!~Ezt a repedt
1252 4|                meg a repedt harangot!~Ezt a repedt harangot olyankor
1253 4|                  meghúzatni, midőn valaki a kollégiumból ünnepélyesen
1254 4|                 ünnepélyesen kitiltatott.~A rektor szavait mély csend
1255 4|                 csend követé, melyet csak a repedt harang recsegő kongása
1256 4|              rakták le fegyvereiket mind, a repedt harang elhallgatott,
1257 4|               repedt harang elhallgatott, a diákok helyeikre ültek,
1258 4|              ültek, elővették könyveiket, a nagytiszteletű úr pedig
1259 4|               szekérre rakatá, s elzáratá a templom alatti boltozatba,
1260 4|           lehessen férni.~Éjszaka azonban a diákok magukhoz térve az
1261 4|               térve az ijedségből, melyet a rektor szavai okoztak bennük,
1262 4|                másnap korán reggel, amint a kapuk megnyittattak, kimentek
1263 4|                   megnyittattak, kimentek a Maros partjára, ott jó friss
1264 4|               kiki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve, észrevétlenül
1265 4|                 észrevétlenül beszállíták a kollégiumba, és elrejték
1266 4|                  kollégiumba, és elrejték a faraktárba szépen. Gondolták,
1267 4|                fegyver, ha jó ember fogja a végit.~Még aznap délben
1268 4|                Még aznap délben megjelent a város alatt Trajtzigfritzig
1269 4|                 főre menő labonc népével; a nemes város a főbírót, a
1270 4|             labonc népével; a nemes város a főbírót, a kollégiumi testület
1271 4|                  a nemes város a főbírót, a kollégiumi testület a nagytiszteletű
1272 4|            főbírót, a kollégiumi testület a nagytiszteletű rektor professzort
1273 4|      Trajtzigfritzig lóháton ülve fogadta a küldöttséget; a többi sereg
1274 4|                   fogadta a küldöttséget; a többi sereg mind gyalog
1275 4|                    anélkül, hogy az ember a körülállók életét veszélyeztesse?
1276 4|             otthagyott, ők pedig kifúrták a szeget onnan, úgyhogy most,
1277 4|                   ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött ki mind
1278 4|                 gyújtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó pedig benn
1279 4|       gyújtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó pedig benn maradt.~
1280 4|                   pedig benn maradt.~Maga a had gyönyörű népség volt;
1281 4|              népség volt; igazán ráillett a válogatott cím, mert az
1282 4|                   egyik mezítláb és sisak a fején, másik a szűrin át
1283 4|                   és sisak a fején, másik a szűrin át kötötte derekára
1284 4|                szűrin át kötötte derekára a kardot, némelyik nagy puskát
1285 4|              megkülönböztethessék egymást a hasonló elemekből szerkezett
1286 4|              fülig kent bajuszt viseltek. A legnagyobb rész bocskorban
1287 4|               minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem szolgált egyébre,
1288 4|                   rongyos seregéhez; lova a legszebb angol mén volt,
1289 4|           lehessen.~Bőrködmene csillogott a szennytől, s orcája bátran
1290 4|                   le bírta félkézzel ütni a tulkot.~Ez érdemes férfiak
1291 4|                érdemes férfiak elé járula a két tagból álló küldöttség,
1292 4|                   diák perorációt tartott a két vezér előtt.~Trajtzigfritzig
1293 4|                 amit kend mondott - szólt a vezér - amint észrevette,
1294 4|              vagyok Tordai Szabó Gerzson, a nagytiszteletű kollégium
1295 4|                 nemzetes Tóth János uram, a nemes város főbírája.~-
1296 4|               nemes város főbírája.~- Hát a csizmadia céhmester hol
1297 4|           háromezer csizmára van szüksége a seregnek, aminek három nap
1298 4|               kardomra (valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát
1299 4|                minden csizmadiát eltörlök a föld színéről!~Ennél merészebb
1300 4|                 úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg magyarul.~-
1301 4|                     Majd tudtára adandjuk a becsületes céhmesternek
1302 4|             érdemes hadaiddal légy kegyes a városon kívül maradni, mert
1303 4|                  maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménnyel vagyunk
1304 4|           véleménnyel vagyunk is felőled, a buta népség annyira fél
1305 4|                   buta népség annyira fél a fegyveres néptől, hogy közeledéstek
1306 4|              erdőkbe, részint elzárkóztak a templomokba; úgyhogy ha
1307 4|                hazamenvén és megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk,
1308 4|          éppenséggel azonnal mingyárt itt a város mellett ezer lépésnyire
1309 4|                   szólással tudtára adván a vezér a maga ultimátumát
1310 4|           szólással tudtára adván a vezér a maga ultimátumát a küldöttségnek,
1311 4|                  vezér a maga ultimátumát a küldöttségnek, visszabocsátá
1312 4|         küldöttségnek, visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga
1313 4|                   őket a városba, ő pedig a maga seregével mintegy ezer
1314 4|                   lépésnyire letelepedett a mezőn, búzakévékből csinálván
1315 4|                   kiki magának sátorokat.~A visszatért küldöttség pedig
1316 4|               küldöttség pedig tudtul adá a lakosságnak, hogy kiki menjen
1317 4|        lakosságnak, hogy kiki menjen haza a maga lakásába, s éjszakára
1318 4|               kitelik, hordja össze, hogy a labonc urakat kielégíthessék
1319 4|      kielégíthessék vele.~Úgy is történt, a céhek szépen haza oszladoztak,
1320 4|                  laboncok számára. Csupán a templomban elhelyezett ifjú
1321 4|                   könyörgött azon kegyért a szép Klárika, hogy őket
1322 4|               oltalma alatt, s e kérelmet a többi szűzek is támogatván,
1323 4|               többi szűzek is támogatván, a nemes tanács és a professzori
1324 4|             támogatván, a nemes tanács és a professzori kar végre beleegyezett.~
1325 4|              csendes volt az egész vidék, a város előljárói nyugodtan
1326 4|                   elháríták városuk felől a nagy veszélyt; háromszázötven
1327 4|                 Isten szent árnyéka alatt a templomban, amidőn Klárikának
1328 4|                 aludjék, hanem menjen fel a toronyba.~Ő azon félálmosan
1329 4|                   azon félálmosan felment a lépcsőkön, hol a szent eklézsia
1330 4|                  felment a lépcsőkön, hol a szent eklézsia ötvenkét
1331 4|                 állott, s amint kitekinte a torony magas ablakán a holdvilágos
1332 4|          kitekinte a torony magas ablakán a holdvilágos éjbe, úgy tetszék
1333 4|                 sötét foltot látna lassan a város felé hömpölygeni,
1334 4|                kopják vasai villognak elő a holdvilágban.~Egyszerre
1335 4|                világos lőn előtte minden: a laboncok csak azt várták,
1336 4|            laboncok csak azt várták, hogy a népség házaiban szétoszolva
1337 4|                 veszteni, nem ment vissza a templomba, hogy társnéit
1338 4|                    hanem hirtelen áthatva a mentő gondolattól, belekapaszkodék
1339 4|               egész városnak.~Gyönge volt a leány karja, de erőt adott
1340 4|                 karja, de erőt adott neki a vész, fehér kezeivel a durva
1341 4|               neki a vész, fehér kezeivel a durva kötélbe fogózva meglóbálta
1342 4|                kötélbe fogózva meglóbálta a nehéz harangot, melyet máskor
1343 4|             meghúzni két férfi, s mielőtt a csoport a várost elérhette
1344 4|                férfi, s mielőtt a csoport a várost elérhette volna,
1345 4|               volna, egyszerre megkondult a vészharang a város felett,
1346 4|                   megkondult a vészharang a város felett, s azon pillanatban
1347 4|                   futottak ki az erdőkre, a férfiak a templom bástyái
1348 4|                  ki az erdőkre, a férfiak a templom bástyái közé, úgyhogy
1349 4|                bástyái közé, úgyhogy mire a laboncok a városba értek,
1350 4|                   úgyhogy mire a laboncok a városba értek, ismét üresen
1351 4|                  helyen fel kell gyújtani a várost.~De alig fogtak emberei
1352 4|             rögtön eloltott minden égést: a laboncvezér káromolt Istent
1353 4|             virradva ismét kijöttek eléje a nagytiszteletű rektor és
1354 4|       nagytiszteletű rektor és városbíró. A vezér szólni sem engedte
1355 4|               hazug kutyák, akik rászedik a becsületes embereket, és
1356 4|               porrá lövi az egész várost, a templomot és a kollégiumot,
1357 4|              egész várost, a templomot és a kollégiumot, kardélre hányatja
1358 4|            kollégiumot, kardélre hányatja a lakosokat s a hajadonokat
1359 4|           kardélre hányatja a lakosokat s a hajadonokat kiosztja katonái
1360 4|                   egyet ki nem adják, aki a harangot meghúzta.~- Azon
1361 4|                 egyszerre elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról
1362 4|                minden oldalról tóduljanak a városba. Ő maga nagy büszkén
1363 4|            büszkén lován ülve, kötőfékjét a főbíró kezébe adá s úgy
1364 4|                utcán végig, míg Bórembukk a professzor nyakába ült fel
1365 4|                  iszonyattal viteté magát a piacig, sarkantyúival illetve
1366 4|             piacig, sarkantyúival illetve a tisztességes ősz férfiú
1367 4|         tisztességes ősz férfiú oldalait.~A diákok mindezt látták a
1368 4|                   A diákok mindezt látták a kollégiumból, mert a menet
1369 4|               látták a kollégiumból, mert a menet éppen előttük állapodott
1370 4|                  meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot maga Gerzson
1371 4|         kapukulcsot maga Gerzson úr tette a zsebébe.~Később azt is látniok
1372 4|            látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján a félholt
1373 4|                adják ki a templom ajtaján a félholt leányzót, a rektor
1374 4|               ajtaján a félholt leányzót, a rektor leányát, Klárikát,
1375 4|                  hanyatt-homlok rohant le a lépcsőkön; utána Áron és
1376 4|            lépcsőkön; utána Áron és utána a többiek mind; - egy perc
1377 4|              alatt ki volt sarkából vetve a bezárt kapu, s a másik percben
1378 4|           sarkából vetve a bezárt kapu, s a másik percben mint a bolygatott
1379 4|                    s a másik percben mint a bolygatott méhköpü raja,
1380 4|                   méhköpü raja, ömlött ki a diákság a templom körét
1381 4|                 raja, ömlött ki a diákság a templom körét elfoglalt
1382 4|               mint fűzfadorongok, de amíg a laboncok kanócos puskáit
1383 4|            puskáit haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben
1384 4|                  kezeikben súlyossá tette a fustélyt a fellázadt harag.
1385 4|                 súlyossá tette a fustélyt a fellázadt harag. Egy perc
1386 4|           fellázadt harag. Egy perc alatt a falnak lett szorítva a labonc
1387 4|              alatt a falnak lett szorítva a labonc sereg, s az első
1388 4|               kezdtek fejeikre hajigálni.~A megszorult két vezér nem
1389 4|                   vezér nem vette tréfára a dolgot, amint meglátták,
1390 4|             laboncaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, hátat
1391 4|                  alatt, hátat fordítottak a csatatérnek s iparkodtak
1392 4|                  csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé. Trajtzigfritzig
1393 4|                 idő alatt szét volt verve a világ minden részei felé
1394 4|                  világ minden részei felé a labonc sereg, alig harmincad
1395 4|               magával futott Felvinc felé a két csapatvezér, nyomukban
1396 4|                    egy-egy párjára talált a futásban, s elmaradt magára
1397 4|                hosszú lábaiban bízott, de a kettős teher alatt kifáradt
1398 4|               kettős teher alatt kifáradt a ló, s amint az említett
1399 4|                   nem lehet átmenni, mert a fellegszakadás árja elhordta
1400 4|              fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik
1401 4|                  árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.~-
1402 4|                   hidat, s a víz túlömlik a parton.~- No labonc! - kiálta
1403 4|                 utolérve az egyiket - itt a világ vége.~Bórembukk látva,
1404 4|               gallérját s tenyerébe kapva a taglót, úgy odavágott Áronhoz,
1405 4|              vágja ketté; de visszavágott a diák doronggal, s úgy talált
1406 4|                   doronggal, s úgy talált a labonc körmére ütni, hogy
1407 4|                 ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a
1408 4|                  rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a labonc vadállati
1409 4|                   a kezéből a tagló; erre a labonc vadállati dühvel
1410 4|            ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal a fején keresztül,
1411 4|                  olyat vágott a husánggal a fején keresztül, hogy meghajlott
1412 4|           keresztül, hogy meghajlott bele a bot, s a labonc feje egyszerre
1413 4|                  meghajlott bele a bot, s a labonc feje egyszerre cipóvá
1414 4|                  az, megkapá Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt
1415 4|          elhuzakodtak egy ideig, míg mind a kettő kifáradt, s akkor
1416 4|                      szólt fogcsikorgatva a labonc - most akadtál emberedre:
1417 4|                 kiálta fel elszörnyűködve a labonc; - no iszen hát akkor
1418 4|             rántott ellenfelén, mire mind a ketten úgy estek bele a
1419 4|                   a ketten úgy estek bele a magas partról a megáradt
1420 4|                estek bele a magas partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük
1421 4|          mindkettőjük felett összecsapott a víz.~Ezalatt József is utolérte
1422 4|                utolérte Klárika rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs
1423 4|                leszálla lováról s kihúzva a kardját, nekifordult Józsefnek,
1424 4|               szopni, te fattyú! - kiálta a pelyhetlen állú ifjoncra; -
1425 4|                  tenyerét s középen fogva a botot, merészen odalépett
1426 4|                 botot, merészen odalépett a vasba öltözött ijesztő arcú
1427 4|                 József kezében megpördült a husáng, s az egyik végével
1428 4|                  végével úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy perdült,
1429 4|                    hogy csak úgy perdült, a másikkal pedig olyat ütött
1430 4|                másikkal pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~
1431 4|               József most két kézre fogta a botot, s úgy vágta derékon
1432 4|                   hogy az csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből;
1433 4|                 csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből; meredt
1434 4|               gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötözött kedvesét
1435 4|                  szétmaradoztak, csak egy a bokrokon fennakadt tóga
1436 4|                    Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva kihúzta a
1437 4|                   a tógánál fogva kihúzta a vízbe esett Karassiayt.
1438 4|                 egymást Bórembukkal, csak a diák még élt, de a labonc
1439 4|                   csak a diák még élt, de a labonc meg volt halva.~Ekkor
1440 4|                   ájultából, s akkor mind a négyen térden állva hálákat
1441 4|                   hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~Azon két
1442 4|              fűzfadorongot pedig, mellyel a két ellenséget leverték,
1443 4|                  esetnek emlékére letűzék a patak medrébe, és Gerzson
1444 4|                 ötven esztendeje immár, s a két fűzfa folyvást zöldül
1445 4|                 két fűzfa folyvást zöldül a víz medrében. Hajdan a kollégium
1446 4|             zöldül a víz medrében. Hajdan a kollégium kényelmes mulatólakot
1447 4|              kijártak szép nyári napokban a tanulók, elmondva egymásnak
1448 4|               tanulók, elmondva egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve,
1449 4|                elmondva egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve,
1450 5|                                           A MEGÖLT ORSZÁG~Már az is
1451 5|               állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb urainak
1452 5|             táplálnak magokban, miszerint a valódi szellemi műveltségre
1453 5|             dicséretes kitartással tudott a fehér faj egy más színű
1454 5|                  egy más színű fajt annak a maga világrészéből tökéletesen
1455 5|         rézszínűek, pár század múlva csak a mesés históriákban fogják
1456 5|              halad annak elenyészte, mint a megelőzött századok óta.~
1457 5|                  megelőzött századok óta.~A fekete fajnak még csak akadnak
1458 5|                  ember, mint állat.~Hanem a rézszínűre senki sem gondol.
1459 5|                   kell kipusztítani, mint a rókát, orozva leöldösni,
1460 5|              kölykeit megfojtogatni, mint a tojásból kikelt vércsefiakat
1461 5|                  dögvészes mocsárok közé.~A feketék ügyében kétfelé
1462 5|                  ügyében kétfelé oszlanak a vélemények; az egyik azt
1463 5|                  de igen hasznos állatok; a másik azt, hogy ezek emberek,
1464 5|                 igen haszontalan emberek; a vörösekre nézve azonban
1465 5|              vélemény áll fenn: hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb
1466 5|                    hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb állatok,
1467 5|             legkártékonyabb állatok, akik a mi fehér erényeink- és művelődésünknek
1468 5|              sárból készít hajlékot, mint a fecske, s odább megy, ha
1469 5|                   kizavarták; nincs öröme a szerelemben, nem vénülhet
1470 5|             szerelemben, nem vénülhet meg a harcok miatt, Istene nevét
1471 5|                  is elfeledte régen; csak a viharokban jelentkező rossz
1472 5|               boldogabb mennyország után; a fehérek azt is elfoglalták
1473 5|             számára egészen.~Pedig egykor a rézszínű faj éppen olyan
1474 5|                    miket maig is bámulnak a foglalók. Törvényt tartott
1475 5|        fatekercsekre írt betűkben örökíté a bölcsességet; művelte a
1476 5|                   a bölcsességet; művelte a földet és benépesíté azt;
1477 5|                    Lássunk egy történetet a sok közül, mely leginkább
1478 5|                  mely leginkább megmaradt a história lapján, dacára
1479 5|                   törülgetni, szépítgetni a szégyenteljes sorokon; -
1480 5|                   hegyei között, melyeket a spanyolok a legelső emberi
1481 5|              között, melyeket a spanyolok a legelső emberi hangról,
1482 5|                 kókusz-csoportok lepik el a tengerpartot, mik fölött
1483 5|                erdőkkel koszorúzva végig.~A természet gazdag tenyészetét
1484 5|                 gyökér, melyet elnevezett a barbár Európa földi almának,
1485 5|              barbár Európa földi almának, a mézet termő nád, mely amaz
1486 5|                senki sem tud már ellenni, a balzsamtermő fa, mely belső
1487 5|                  s külső sebeket hegeszt, a lázenyhítő fa héja és a
1488 5|                   a lázenyhítő fa héja és a háladatos bozót, mely gyapjút
1489 5|                   távoli vidék ajándékai.~A tájék regényes képe egymásra
1490 5|                 egymásra halmozott kincs! A sötétlő rengetegek alját
1491 5|                 rózsaszínbe játszanak át; a kanyargó hegyi patak sárga
1492 5|                   sárga fényes ereket mos a szaggatott sziklákban, s
1493 5|             torlaszt medre sekély részén; a kavicsos szakadékokban kövér,
1494 5|                   tenyértalpaikkal, miken a zöld alig látszik a millió
1495 5|                 miken a zöld alig látszik a millió piros bogártól; a
1496 5|                  a millió piros bogártól; a magas távolban pedig, a
1497 5|                   a magas távolban pedig, a zegzugos hegytetők közt,
1498 5|                  zegzugos hegytetők közt, a kék sziklák néhol citromsárga
1499 5|                  színben ragyognak, mikor a nap rájok süt.~Hát még ha
1500 5|                 ingerel és csikland, hogy a vastag levelű növény bogarai