Rész

  1 1|       csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai gyémántok,
  2 1|               holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény világít
  3 1|            holdfény világít le reá, míg az esthajnalcsillag fényében
  4 1|         árnyékot vetnek a fák. Megáldva az istenkéz minden áldásaival,
  5 1|              övedzik, melyek miatt csak az esőzési időszakok előtti
  6 1|                 révhez érnek, ott egyet az öt közül a partra kivetnek,
  7 1|              lásson.~Mi történik tovább az ott maradottal, minő élet,
  8 1|                 világból.~Néhány nappal az esőszakok előtt, egy naplemenet
  9 1|               Norfolk közötti tengeren: az egész vízegyetem lánghabokká
 10 1|                 ftabellák számtalanjai, az óriás anserina, mely háromszáz
 11 1|               virányok a vizek fenekén!~Az ég emellett feketekék volt,
 12 1|              felzavarva; őserdei mélyén az apiaster visszhangzó kiáltásai
 13 1|                haldokló segélykiáltása; az ónkák nyávognak, oly hangon,
 14 1|              mint kísértő lélek mászkál az akajouleveleken...~A világló
 15 1|      szitkozódik, majd a szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~
 16 1|                ez a kormányos.~Közepett az árbochoz támaszkodik egy
 17 1|             kifejezésű májfoltos arcát.~Az ötödik egy hölgy, fejére
 18 1|             arcát és vállait leleplezi.~Az ős liget, virágos banánjaival,
 19 1|                jobb kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel
 20 1|              hajóban.~A férfi elértette az intést s arcát eltakarta,
 21 1|                   morga a kormánytartó.~Az egyik hajós beugrott a naszádba,
 22 1|            izmai vonaglottak.~- Bátyám! az istenért, mi lelt? - kiálta
 23 1|            bennszülöttek maringoingnak, az utazók pokolbeli furiának
 24 1|             Hosszú, sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba
 25 1|                 a megdühödésig kínozza.~Az ember ajkai tajtékot kezdtek
 26 1| Veszedelem-áldottát! - ordítá ez - fogd az evezőt s hagyd meghalni
 27 1|               Szegény bátyám! - sóhajta az egyedül maradt legény, mindkét
 28 1|        gyermekded arccal egyedül maradt az ismeretlen partokon.~Leült
 29 1|               hosszú zöld szárral.~- Ez az upasfa gyümölcse! - így
 30 1|          megízleli, annak nem fáj többé az élet. - De mégsem! ez igen
 31 1|               mintegy magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott
 32 1|              nehéz, kék gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét,
 33 1|                nincsen gondviselés; itt az élet egy hosszú halál; mentül
 34 1|                 s húsz év alatt te vagy az első nő, akinek szemei a
 35 1|                 nem a törvény keze volt az, mely téged ide küldött;
 36 1|                 el, miket titkolni kell az álladalomnak, nehogy a nép
 37 1|            számára a föld mérget terem, az ég üldöző moszkítókat...
 38 1|               büntetett a törvény keze: az én nevem "a jó ördög". Hah!
 39 1|                 orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás; ekkor
 40 1|           védelmet és pártfogást: addig az háborítatlan költi el ezeknek
 41 1|                ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
 42 1|           életet, melyet hosszúra nyújt az ostoba remény, itt kell
 43 1|                 fejemet megsimogatja és az örök üdvek honából hoz le
 44 1|                 és könnynek kell folyni az igazság sujtoló kezétől;
 45 1|               világból poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög
 46 1|               mely nem volt egyéb, mint az ember-magas haraszton keresztültiport
 47 1|                 liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott itt a felül
 48 1|                 hirtelen a sötétben egy az útban keresztülfekvő tömegbe
 49 1|              rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett feküdnie; bárcsak
 50 1|               Williám, s megkapta hátul az óriás szörny nyakába kötött
 51 1|                 le ellenfele oldaláról; az óriás felülkerült, hanem
 52 1|             vissza mindannyiszor, midőn az veszett vérszomjjal lódult
 53 1|            felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével agyához
 54 1|             egyszerűen: "Fájvirág"-nak.~Az egyik theobromafa alá szellős
 55 1|           helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli kiáltozásoktól s
 56 1|                 éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
 57 1|            aranyszárnyú lepkék függtek; az esti szellő, felszedve a
 58 1|            felett veres gőz lebegett. - Az e napot megelőző éjt iszonyú
 59 1|           kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe. De a hágcsón
 60 1|                 elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel, hanem
 61 1|                Isten, istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget
 62 1|               lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese szemeiben és
 63 1|               eget kedvese szemeiben és az üdvöt annak ajkain.~Nagy
 64 1|             gyönyörűsége lehetett benne az örökjónak, midőn ily boldog
 65 1|                  kitiltá csontjaikat is az országból!~Ily kitüntetésben
 66 1|              egyik tengertől a másikig.~Az elzárt paradicsom ajtaján
 67 1|       nősikoltásokat hallott; felrohant az erkélyre: két rabló egy
 68 1|             fojtogatott; két perc múlva az ifjú kardja átjárta testöket.
 69 1|                 nagybátyja volt s annak az élet színpadáról lelépése
 70 1|                vagy a mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról
 71 1|          kedveséhez szökő leányt, midőn az éjjel a reá váró csónakhoz
 72 1|          megszökött.~Géza pedig kereste az elveszettet az egész világon.~
 73 1|            pedig kereste az elveszettet az egész világon.~De jó az
 74 1|                 az egész világon.~De jó az isten. Küldött egy vihart,
 75 1|               őt a jó ördög megtalálta, az elveszettet.~Sokáig éltek
 76 1|                pokolsziget.~Hanem midőn az első örömek mámora eloszlott,
 77 1|            nyögések egészen megszűntek. Az ember halva volt. Ott feküdt
 78 1|                felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg font
 79 1|                 Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor meg
 80 1|                 nem szökött börtönéből; az a perc halálának perce volt,
 81 1|               abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
 82 1|                öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e
 83 1|             múltak el; naponként várták az elhagyottak a szabadulást
 84 1|                szabadulást s amint nőtt az idő, reményök úgy fogyott.
 85 1|              arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül hosszabbra
 86 1|        szigetnek tartott.~Ki írhatja le az örömet, melyet e látvány
 87 1|          imádkoztak hálaimát, szemeiket az égre függesztve s midőn
 88 1|                ujólag a hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett,
 89 1|                  májfoltos arcú férfiú!~Az örvendők egyszerre égből
 90 1|                szemei vadul forogtak.~- Az istenért, mit akarsz? -
 91 1|                 akarsz? - kiáltá Mária, az ifjú térdeit átkarolva.~-
 92 1|                És én? - esenge a hölgy.~Az ifjú habozott.~E percben
 93 1|             ajtaján bement.~A csónakban az evezőlegény maradt, kezében
 94 1|                 égő, vasnyelű kanóccal, az ágyuk előtt ülve; hátul
 95 1|                 ez fölemelte kanócát.~- Az isten szerelméért! - sikoltá
 96 1|                  hogy visszatántorodott az árbocig; itt azonban indulatosan
 97 1|         Grundler ajtaján, mogorván kelt az fel moh-ágyáról, fegyverét
 98 1|                Grundlernek.~- Tehát áll az alku? két hét alatt?~- Jó! -
 99 1|             teteje forgácsokban hullott az alkudók fejére.~- Mi volt
100 1|              benne egy evezőlegény ült, az árbocnál Mária, a kormánykeréknél
101 1|           kormánykeréknél Géza.~- Adjon az ég hosszú életet neki! -
102 1|                 A lőpor drága; - felelé az hidegen.~Quarrelson pedig
103 1|                tépte, kövekkel hajigált az égre; - bosszút állt magamagán.~
104 1|              kívül egyébbel beszélniök, az pedig már jó ideje, hogy
105 1|        bűnhödése után végképp lemondott az improvizált bíráskodásról
106 2|                 éjjelnek szabad nevezni az olyan időjárást, mikor hat
107 2|                 a divat. A hó fehérlik, az égen az északfény ragyog
108 2|                  A hó fehérlik, az égen az északfény ragyog muszka
109 2|               színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinceablak. Vahot
110 2|           felviszem kétszázra. Barátom, az irámszarvas megbecsülhetetlen
111 2|            tökéletesen a hónaljáig ért. Az egész emberből csak a kucsmát
112 2|              Kecskemét, Pest, Debrecen, az erdélyiek?~- Jaj, minderről
113 2|                 ott száradtak és várták az asztrakáni vásárt. A háttérben
114 2|        meglehetősen pirosra volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket
115 2|    fülöncsókolás által üdvözölve, ültek az ablak alá, mely vékony halhártyával
116 2|                Chrics. Züh. Tserv. Ezek az orosz alphabet betűi. Nehezen
117 2|   keresztülbotorkálni, s úgy meg sírtak az ártatlanok bánatukban, mintha
118 2|              szép!~De hát mit csináljon az ember? ha már egyszer muszkák
119 2|           mondja el csak, mik történtek az elmult időkben a szép Magyarországon?
120 2|           azonban? Mikor hallották önök az utósó hírt Illyriából?~-
121 2|              serpenyő. Jelenleg ott tót az uralkodó, s országszerte
122 2|               legszebb virág a krumpli; az ablakokban cserepekben tenyésztik,
123 2|            ápolják, mint a georginát, s az úri hölgyek bálokban a virágját
124 2|               erőszakkal ráfogták, hogy az Szvatopluk puskaportartója
125 2|               nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő csatát, hol van
126 2|                itt csatára a dolog. Míg az ellenség az országon kívül
127 2|                a dolog. Míg az ellenség az országon kívül volt, a magyar
128 2|               ház, azt felelte: hogy jó az isten, majd eloltja, ha
129 2|             legyen, amivel megegye. Azt az egypár fiatal embert, ki
130 2|              hazafi tanyájába, odaültek az asztala mellé, elették előle
131 2|             bőrkorbácsokkal suhogtattak az ember füle körül. A gazda
132 2|               utóbb a gazdát kiszoríták az udvarra, végre kicsukták
133 2|                udvarra, végre kicsukták az ajtón. S ezzel konyec a
134 2|                kardot, hogy meghordozza az országban, a legelső faluban
135 2|              Kecskemét?~- Meg, csakhogy az egész városnak ráccá kellett
136 2|                szörnyen megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen
137 2|                 sehogy sem akarta nekik az ott lakhatást megengedni,
138 2|            fölött regnálni; kihirdették az 1848-iki törvényeket a beduinoknak,
139 2|       Amerikában. Ott cirkalmozzák most az Orinoco vizén Icaria határát,
140 2|              ért?~- Meghalt. Egy reggel az inasa rosszul kefélte ki
141 2|               jó úr úgy felindult, hogy az inasát agyonpofozta, maga
142 2|                látod, kis fiam, ez volt az az ember, aki királyokhoz
143 2|             látod, kis fiam, ez volt az az ember, aki királyokhoz verset
144 2|              Hát Lauka Guszti?~- De isz az jól járt. Mintha sejtelme
145 2|              lányt vett feleségül. Most az ipa esztergomi érsek lett
146 2|                Semmi sem lehetetlen, ha az ember megházasodik. Mióta
147 2|                 mert nagy befolyása van az udvarnál. Mikor a cárral
148 2|               cárral kontraktust kötött az udvari poétai állomás iránt,
149 2|                kit ő számozni tanított, az ország költségén holta napjáig
150 2|                kamat maga felemésztette az uralhegyi platinabányákat.~-
151 2|               fölségesen. Reggel elmegy az orosz premierministerrel,
152 2|              van, hogy szalmát sem tart az ajtaja előtt, hanem, ha
153 2|                a "vitéz kozákhoz", hová az orosz hautevoléci elite
154 2|              emlegettél. Miféle színház az?~- Természetesen: hogy a
155 2|               darab veszettül tragikus. Az egész előadás alatt a baromállás
156 2|            kacagás miatt, kivált, mikor az ötödik felvonás végin mind
157 2|        szereplők nem keltek föl többet. Az utósó jelenetben mindnyájan
158 2|               festett erdők árnyékában. Az énekesek okosabbak voltak,
159 2|             dolog nagyon egyszerű: hogy az elkeseredés véres forradalmat
160 2|                 fegyverezni a nemzetet. Az intelligencia meg volt hasonlva,
161 2|            fegyvert adni a kezébe, hogy az országból ki vigyék katonának;
162 2|              katonának; mikor benn volt az ellen, ily okoskodást kellett
163 2|           kellett terjeszteni közte: ez az ellenség nem bántja a szegény
164 2|     felszánthatjuk. A gyáváknak ez volt az argumentuma, akik vitézebbek
165 2|             múlva várat lehetne építeni az úri koponyákból. A nép ízenként
166 2|                 bátran következik: hogy az akadémia hatáskörébe az
167 2|                 az akadémia hatáskörébe az ilyen státustani kérdések
168 2|                 e felkiáltás: biafora?" Az orvostani ez: "miért van
169 2|                orvostani ez: "miért van az embernek a szája az orra
170 2|                 van az embernek a szája az orra alatt és nem háta közepén?" (
171 2|            cserebogár miért nem szereti az ecetes salátát?" A históriai
172 2|               annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében semmit
173 2|                 olyan alakban, mint ezt az 1848-ki országgyűlés elkészíté,
174 2|                összegek helyett ő fizet az elitéltnek ugyanannyi kancsukát.
175 2|                 kell bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt, sem
176 2|            különben kancsukát kap, mert az erkölcsiség ellen vétett.
177 2|     semmirekellő!" rögtön lekapják érte az embert, s még be sem szabad
178 2|               szabad bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan
179 2|               nem mesterség kipusztulni az orosz és tót mellett, melynek
180 2|              feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek önök, hogy
181 2|                kollégát azért küldte ki az országból a kormány, mert
182 2|                 besütött a nap, arcomon az izzadság folyott végig.
183 2|              ujjongató nép vonult végig az utcákon. Az önkénytesek
184 2|                vonult végig az utcákon. Az önkénytesek csapatja toborzott
185 2|             dalolva, táncolva s éltette az uniót, melynek friss híre
186 2|   szuperintendens. A nemzeti színházban az egész opera bátran be van
187 2|          északfényével, s szájamban van az íze a halzsírban főtt medvefülnek.
188 3|            SZÉKELY ASSZONY~Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj,
189 3|             égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei kezdettek
190 3|                  kérlelhetetlen csatát, az ég kapuit védve most azok
191 3|                 Gábor Áron... emez volt az ellenségé... és ez rá az
192 3|                az ellenségé... és ez rá az ég mennydörgése...~S mikor
193 3|                de ha elveszett a nemzet az eldöntő ütközetben, hírmondó
194 3|         világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már csak a
195 3|            miért nem lehetek én ottan!"~Az alkonyat kétes világánál
196 3|              bibliából olvas a nyomorék az öreg embernek. Ők az utolsó
197 3|           nyomorék az öreg embernek. Ők az utolsó két férfi a városban,
198 3|            utolsó két férfi a városban, az egyik vak, a másik sánta,
199 3|                harcba.~A nyomorék olvas az Izrael harcairól, nagy,
200 3|        harcairól, nagy, nehéz csatáiról az Isten választott népének,
201 3|          népének, a szép háborúról, hol az Isten ládája mellett, védve,
202 3|              tovább olvas:~"És elnyerék az Isten ládáját és Éli két
203 3|                 fejére."~"És íme Éli ül az útfélen, várakozván, mert
204 3|               útfélen, várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben
205 3|          hírmondó a városba, megzendüle az nagy jajkiáltással."~"Micsoda
206 3|        jajkiáltással."~"Micsoda kiáltás az? kérdi Éli, hallván a kiáltást."~"
207 3|             kilencvennyolc esztendős és az ő szemei meghomályosodtak."~
208 3|           olvasni, föl talált tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott,
209 3|                 olvasod tovább? - kérdé az aggastyán.~- Sötét van,
210 3|                    Sötét van, nem látom az írást.~- Nem mondtál igazat.
211 3|           könnyeket és olvasott:~"Monda az ember Élinek: a harcból
212 3|            szaladtam el."~"Megfutamodék az Izrael, - a te két fiad
213 3|                 te két fiad is megholt, az Isten ládáját is elnyerték."~
214 3|                zokogásra fakadt s fejét az aggastyán térdeire hajtva,
215 3|                  elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
216 3|                végsorait:~"És mikor Éli az Isten ládáját hallá említeni,
217 3|                  de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán a lemenő
218 3|              lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~Karcsú,
219 3|              fehér, hogy szinte világít az éjben s alakja oly lenge,
220 3|                  Most elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei
221 3|       menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan távol ködeiben.~-
222 3|        Pillanatok múlva láthatóbbá lesz az alak. A leányka arcán szerelmes
223 3|           szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~-
224 3|       vőlegényét, oly távolból meglátja az anya fia gyalázatát.~Tántorogva,
225 3|            tétovázva jött a látott alak az úttalan síkon. Feje búsan
226 3|              fiára, s a nők körülállták az anyát, amint a fiút arra
227 3|            látták tartani.~A temetőárok az anya és fiú között volt.
228 3|            rajta átmenni. Ott lerogyott az árok előtt.~- Hol hagytad
229 3|             szőke leánykát.~Ott térdelt az anyja lábai előtt, kedves
230 3|            akarta titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még
231 3|               még menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja,
232 3|              sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott
233 3|              ingó léptekkel neki indult az úttalan avarnak, nem nézett
234 3|          temetőkertben. Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban
235 3|               sírást, kérdé, mily sírás az?~- Elveszett Székelyország,
236 3|                vezér is sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit
237 3|             világtalan szemeit fölemelé az égre: "én Uram, én Istenem!"
238 3|          székely nők felvevék karjaikba az elhunyt aggot, kinek a veszteség
239 3|                  a gyáváit elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba.
240 3|          utolsót most teszik koporsóba. Az is nyolcvanéves világtalan
241 3|              koporsója körül ott sírnak az elhagyottak. Isten látja,
242 3|                 nem tartja senki annak.~Az asszonyok a koporsó körül
243 3|          koporsó körül álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy
244 3|                elmegy nézni a halottat. Az utolsó férfi a koporsóban.
245 3|                 csatamezőn, kinn futnak az elátkozott világban. Annyi
246 3|               Annyi unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen és
247 3|                 felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy,
248 3|         hősiesen világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra
249 3|              leszesz boldog, - folytatá az asszony. - Terád semmi öröm
250 3|                Terád semmi öröm nem vár az életben. Pedig ki tudja,
251 3|                talán... Csak mégis szép az élet ugye? Még a rongyok
252 3|               nyomorék testében is szép az élet... Még a mankóért sem
253 3|             volna oda a megutált életet az irigylett halálért, - szólt
254 3|                Egy csatatér felett, hol az elemek maguk is csatáznak,
255 3|              segítsen többé, kiragadnád az ellen kezéből a biztos győzedelmet,
256 3|         meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~- Ó, tehetném bár! -
257 3|                 fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik az én karjaim?
258 3|                 De mi az én hangom? Mik az én karjaim? Szavam nem hallatszik
259 3|                messziről meglátod jönni az ellenséget, a harangot meghúzod,
260 3|            meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség elfoglalta a várost,
261 3|              rettenetes némber szavait, az utolsó szavaknál kiejté
262 3|              kapu! kiálts város! Eljött az Úrnak rettenetes napja!...~
263 3|                 kiterjesztett kezeikkel az égre voltak emelve. Térden
264 3|        imádkoznék.~- Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt a
265 3|            sietve, oly élénken haladott az asszony mellett, mintha
266 3|                nem mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön,
267 3|          feltekintett, a béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~-
268 3|                  Judit megállt közöttük az udvar közepén. Magas, uralkodó
269 3|          kedveseink után üresen maradt. Az ismert hangok helyett hallani
270 3|           hangok helyett hallani fogjuk az idegen szókat, s arcaitok
271 3|                özvegy bájait érni fogja az idegen kívánó tekintete.
272 3|            halál mindent visszaad, amit az élet elvett, s a halált
273 3|               nem veheti el senki, mint az életet. Ha nem tudnám, hogy
274 3|        torlaszolja el szekerekkel, csak az ajtók maradjanak nyitva,
275 3|             forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első harangszóra
276 3|              vizet és olajat az üstben. Az első harangszóra mind ide
277 3|         kivisszük a város kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt
278 3|                  házaitokat elrendezni. Az első harangszóra sietve
279 3|       harangszóra sietve gyűljetek ide.~Az asszonyok szétoszlottak,
280 3|                    Kinek temetésére?... Az utolsó férfinak.~- A lélekharangot
281 3|                    Kinek a halálára?... Az egész városnak.~Sepsiszentgyörgy
282 3|               Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat
283 3|              felé tart. Sír van jelölve az úton keresztbe.~- Azelőtt
284 3|             mikor a magyar nép elindult az ismeretlen világba hazát
285 3|           Kaukázus vad bércei mögött, - az elvált testvérek sohasem
286 3|              ovál arcához oly jól illik az a kis, sötét bajusz. Ha
287 3|            mondaná, hogy nem magyar.~De az öltözet is, melyet visel,
288 3|              visel, oly különös hatású; az a piros, körül prémes süveg,
289 3|            látszik elő hosszú ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard
290 3|           regére a távol gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj,
291 3|          megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthon maradt rokonok? Boldogok-e?
292 3|                 mi nem vagyunk boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat
293 3|                 elmondanák otthon, hogy az eltávozott testvérek sorsát
294 3|                sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná
295 3|                 a nagy sírt, keresztben az útban, elzárva vele a kijárást,
296 3|            sírnak, a túlvilág reményét, az élet semmi voltát; - a nőhang
297 3|             halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik
298 3|                 szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~A vezető a végzett
299 3|               egy közülök előlép; Judit az, bátor, hideg tekintetével,
300 3|              Ime e sírba most fektetjük az utolsó székely férfit, aki
301 3|               vezére, tanácslója legyen az egész városnak, most elhívta
302 3|                 mert, ha nem lett volna az, akkor nem a csata híre
303 3|            Lassankint begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak
304 3|               begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide találni
305 3|                mellett köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint
306 3|         engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s
307 3|                 kísértetei járnak végig az utcán. Kisírt szemű nők,
308 3|           keresik. Boldogtalanok, kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság
309 3|              kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek
310 3|               visszhangot gerjesztettek az ismeretlen ismerős hangok;
311 3|               fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. - Döfd e szívbe
312 3|              kiáltának mind egy hanggal az elkeseredett asszonyok s
313 3|            Félre fordította fejét, hogy az asszonyok ne lássák a szeméből
314 3|           ezután keményebb szívű embert az asszonyoktól lakott város
315 3|        asszonyoktól lakott város ellen. Az letapodtatá lovai patkójával
316 3|            letapodtatá lovai patkójával az utca közepére ásott sír
317 3|              mozdulhat - fölülemelkedve az egész városon, népét buzdítani
318 3|         Éjszakának idejére küzdetett le az ellenállás. A város kezében
319 3|                 a diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása, midőn
320 3|                  midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá, ártó
321 3|                  ártó tüzek repültek le az alanti házak tetőire, az
322 3|                az alanti házak tetőire, az égő szurokkanócok egy perc
323 3|              másikig. A láng emelkedik, az ég fedele izzadni látszik
324 3|           vinnék eget ostromló csatába.~Az emberkiáltást túlharsogja
325 3|               mint egy óriási fáklya és az égő lángtető alatt még mindig
326 3|             harang elnémul, talán éppen az esett le.~A két elem ura
327 3|          csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek elfutottak onnan.
328 4|             bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós
329 4|             törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén,
330 4|         Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik
331 4|        stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg
332 4|               állottak; addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép
333 4|             hogy maig is fenmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor
334 4|           véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
335 4|            serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek megkegyelmez,
336 4|                 labancfőnök, akik közül az egyiknek az a furcsa neve
337 4|                  akik közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy: "
338 4|             síró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csúfolták
339 4|              tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy tarisznyát,
340 4|              pogácsával egy tarisznyát, az apja vett neki egy pár fejelés
341 4|                 szorgalomra ösztönözték az ifjúságot, másfelől jó eleve
342 4|                a históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít
343 4|               elmék példájával javítaná az utóvilágot.~Annyira vivé
344 4|          utóvilágot.~Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr
345 4|               fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát.
346 4|      legkevesebb pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi
347 4|               nagyenyedi diákok között, az magától értetődik. Az csak
348 4|           között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy
349 4|             csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor női
350 4|           tizennégy éves korától húszig az ember minden asszonyt szépnek
351 4|               őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép
352 4|            őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép volt,
353 4|                 olyan szép volt, hogyha az ember félesztendeig válogathatott
354 4|                 diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele;
355 4|        földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsos
356 4|                 elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
357 4|             humanissime Karassiay Áron.~Az első, szép, ártatlan, leányarcú,
358 4|         folyvást beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön
359 4|             semmi ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult,
360 4|              midőn a nagy vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai
361 4|              Lássuk tehát, mit mívelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban.
362 4|         kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
363 4|             ifjúnk nagy figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy
364 4|            kerekes látcsövet alkalmazva az ablak gömbölyű nyílásába,
365 4|              szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!" De ez már
366 4|               azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők
367 4|               úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
368 4|                rózsalugasos kerten járt az esze, és a szép leánykán,
369 4|              szedi pici fehér kezeivel.~Az experimentumoknál is egyik
370 4|               adott: majd meglőtte vele az egész classist.~Gerzson
371 4|           távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
372 4|                ijedt meg, mikor körmeit az ablakba megüté, amin Áron
373 4|                  hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani,
374 4|             volt még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta volna.)~-
375 4|               hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű
376 4|                olvassa el.~- Hát hiszen az könnyű, - felelt Áron. -
377 4|                    felelt Áron. - Innen az ablakból le lehet ereszkedni
378 4|           faláig, onnan könnyű beugrani az ásott földbe, visszafelé
379 4|                 beleültette s a kötelet az ablak keresztfája körül
380 4|                azt hívé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
381 4|               orrukról le fogja olvasni az éjszakai merényletet.~-
382 4|         kerítésen jöjjön be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta
383 4|                írt, csakhogy egy helyen az adonicus sántít.~S ezzel
384 4|           apjának denunciálni, egyúttal az elgázolt tulipánágyakért
385 4|        tulipánágyakért is panaszt téve. Az öregúr rögtön ráismert az
386 4|               Az öregúr rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte
387 4|                hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történő
388 4|               lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt, és elviszi
389 4| Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen utána
390 4|               helyett a vérét issza meg az egész lakosságnak.~A szegény
391 4|                  asztagok alá a földbe, az asszonyokat, gyermekeket,
392 4|          öregeket felküldték a hegyekbe az erdők közé, a hajadon leányokat
393 4|       legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának őrségét.~Átellenben
394 4|                vetett a diákok szívében az ifjú vér: "nem hagyjuk magunkat,
395 4|                ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik
396 4|               kongása szaggatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
397 4|            semmi sem történt volna, míg az órát nem csengették, akkor
398 4|                 elbocsátá tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat
399 4|                 a diákok magukhoz térve az ijedségből, melyet a rektor
400 4|            ágyúkat sütni, anélkül, hogy az ember a körülállók életét
401 4|             úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött
402 4|         ráillett a válogatott cím, mert az ország minden népeiből volt
403 4|             ország minden népeiből volt az összeválogatva; magyar,
404 4|                minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem szolgált
405 4|                 céhmester hol maradt?~- Az nem látta célirányosnak
406 4|                 követni; kérünk azonban az egész város nevében, hogy
407 4|              hírére mind szétszaladának az erdőkbe, részint elzárkóztak
408 4|                hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen
409 4|               éjszakára tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől
410 4|                szépen haza oszladoztak, az erdőre kimenekült asszonyok
411 4|                késő estig nem szűnt meg az egész város sütni-főzni
412 4|                 egész város sütni-főzni az érdemes laboncok számára.
413 4|             őket hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma alatt,
414 4|                következék, csendes volt az egész vidék, a város előljárói
415 4|             kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek
416 4|            gondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang kötelébe,
417 4|                azt meghúzva, jelt adjon az egész városnak.~Gyönge volt
418 4|                 mintegy összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét
419 4|                öregek ismét futottak ki az erdőkre, a férfiak a templom
420 4|               négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot
421 4|                 közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki
422 4|              meghúzta.~- Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr, -
423 4|             leverten Gerzson úr - de ha az ő élete árán megvásárolhatom
424 4|      kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
425 4|          fejemet elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~-
426 4|               adá s úgy vezetteté magát az utcán végig, míg Bórembukk
427 4|                lehet viselni.~- Megölöm az egész világot! - ordítá
428 4|    haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
429 4|              szorítva a labonc sereg, s az első ordításra vérszemet
430 4|               Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte
431 4|               lábait futásnak eresztve.~Az elmondott szónál rövidebb
432 4|           fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat,
433 4|               sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon járt,
434 4|            alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz értek,
435 4|                    kiálta Áron utolérve az egyiket - itt a világ vége.~
436 4|               ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat
437 4|                kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
438 4|                 nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében a
439 4|                hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-bukk!~-
440 4|             Bó-rem-bukk!~- De annál még az én nevem is cifrább, - felelt
441 4|                cifrább, - felelt Áron - az én nevem pedig Ka-ras-siay!~-
442 4|                 mégy el innen? - ordítá az magánkívül, s kardjával
443 4|          kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
444 4|             csak úgy kondult!~Meglódult az agya Trajtzigfritzignek
445 4|             vágta derékon ellenét, hogy az csak végignyúlt a földön,
446 4|             térden állva hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~
447 4|                két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzék
448 4|               hogy: "Erős várunk nékünk az Isten!"~1853~~~~
449 5|                     A MEGÖLT ORSZÁG~Már az is eléggé merész gondolat
450 5|                  de még merészebb eszme az, melyet ez úri állatrend
451 5|            szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes.~És ezt minden
452 5|                akadnak barátai, azokért az országgyűléseken beszédeket
453 5|                 vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember,
454 5|            rézszínűre senki sem gondol. Az egészen kívül esik minden
455 5|                esik minden atyafiságon.~Az nem is ember, hanem fenevad,
456 5|          kétfelé oszlanak a vélemények; az egyik azt mondja, hogy ezek
457 5|         nyomorult faj félmeztelen lakja az erdőket, él vad gyümölccsel,
458 5|                 midőn beszámol lelkével az Úrnak, aki neki is megengedte,
459 5|               nép volt, mint akármelyik az Óceánon innen: ruhát viselt
460 5|         Törvényt tartott és gondja volt az igazságra. Templomban tisztelé
461 5|          igazságra. Templomban tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek;
462 5|            tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek; fatekercsekre
463 5|                Peru"-nak, feküdt egykor az Inkák országa.~Gazdag kókusz-csoportok
464 5|          szédületes magasban emelkednek az Andes hegyei, mintha óriási
465 5|               ápoló kezekkel segíté elő az emberi szorgalom, tápláló
466 5|           növények vetései hullámzottak az őserejű földön, még egyszer
467 5|              oly gazdagon fizetve, mint az óvilág életunt rögei.~És
468 5|                És csodanövények, mikkel az édes anyaföld kényeztetett
469 5|                 nem is ápolva senkitől. Az egyszerű gumós gyökér, melyet
470 5|                összhangzásával dicsérik az Istent!~Ha tudná, hogy azon
471 5|             cifra butorok kelméje, hogy az ezüstlevelű bozót fűszert
472 5|             azon fényes ér a sziklában, az a ragyogó homok a patak
473 5|                 homok a patak medrében, az pénz, pénz, mindenható pénz!
474 5|                  pénz, mindenható pénz! az - arany!~De hát mire lett
475 5|               nem legjobban fűszerezi-e az ételt a jókedv és a fáradság?
476 5|                s vesz azt, amije nincs? Az apró csigahéjak nagyon jók
477 5|             képviseljék; kár, hogy erre az eszmére az európai nagy
478 5|               kár, hogy erre az eszmére az európai nagy fináncférfiak
479 5|                másikat? van mit félteni az országok határán? haragszik-e
480 5|             ember a másikra azért, hogy az más nyelven imádja a napot?
481 5|                azért csak ugyanaz a nap az mégis, s ha mégis néha meg
482 5|               Szelíd, ártatlan nép volt az egész faj. Csendes, dallamos
483 5|           mondott hazugságot soha, hisz az igazmondásért nem törték
484 5|         igazmondásért nem törték be ott az ember fejét; a férfiak arca
485 5|             akik mind oly épek, szépek, az a kis bronz színezet nem
486 5|               nem árt semmit arcaiknak, az csak azt mutatja, hogy ott
487 5|             fontak, gyümölcsöt aszaltak az esős évszakokra; a gyermekek
488 5|          válogasson, egy hőszívű ifjút, az elővevé egyszerű háromhúros
489 5|                 népnek nemzete dicsőit, az elhunyt hősöket, kik hazát
490 5|                 fel a nagy Manko Kapak, az ős isten a nap templomát,
491 5|      tiszteletére, hogy mint szűz éljen az holtig ez oltár mellett,
492 5|      tengerpartot a másikkal összeköti, az ő óriási munkája; a csatornák,
493 5|               munkája; a csatornák, mik az Ankasmayu vizét az országon
494 5|                  mik az Ankasmayu vizét az országon átvezetik, az ő
495 5|            vizét az országon átvezetik, az ő neve hirdetői, hát a világ
496 5|               bámulatos ügyességgel van az Apusimak-folyam fölött fonva,
497 5|             foglalni.~Huepna Kapak volt az inkák között az utolsó,
498 5|              Kapak volt az inkák között az utolsó, aki népét boldognak
499 5|           legelőször fehér arcot látott az Andes-hegyek között!~Jaj
500 5|             mindent önkényt, hogy hever az arany úton és útfélen, milyen