Rész

 1 1| tengerlakók ezrei látszottak elő, mintha egy alulról világító tűzforrás
 2 1|    függeszté rá kérdő tekintetét, mintha iszonyú sejtelme volna,
 3 1|     álmaikból; úgy hallatszottak, mintha a föld mélyéből egy haldokló
 4 1|       legénynek ugrott.~Ez pedig, mintha kígyó csípte volna meg,
 5 2|         egy magas alak tűnik fel, mintha fenyőszál vagy kútgém nőtt
 6 2|         az ártatlanok bánatukban, mintha kavicson kellett volna mezítláb
 7 2|           oly szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy
 8 2|     Guszti?~- De isz az jól járt. Mintha sejtelme lett volna a jövendőről,
 9 3|         bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna faragva.~Ez
10 3|        kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~-
11 3|          hősiesen világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra
12 3|    mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben ihletten
13 3|      haladott az asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
14 3|     mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
15 3| szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha mind ismerősei volnának,
16 3|         kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá,
17 3|      szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan démonok vinnék
18 3|    üvöltése és a lángok ropogása.~Mintha léggé olvadt nők szellemei
19 4|           is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt
20 4|          tudományok könyvei közé, mintha tömlöcbe, vagy spirituszba
21 4|   hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes testület, ha birokra
22 4|         kézikönyvét és prelegált, mintha semmi sem történt volna,
23 4|           azért mégis úgy tettek, mintha mindent értenének.~- Értettem
24 4|   Klárikának úgy tetszék álmában, mintha valami alak felköltené őt,
25 4|           éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy sötét foltot
26 4|          egyszerre cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna
27 4|         csakúgy bámult szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték
28 5|       emelkednek az Andes hegyei, mintha óriási bárddal volnának
29 5|         de mind fehérre változva, mintha megőszültek volna. Olyan
30 7|     Húsvét közeledtével úgy tett, mintha ő keresné a barátságát Kis