Rész

  1 1| szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai
  2 1|                 közül a partra kivetnek, s a másik négy siet távozni,
  3 1|              szokatlan a déli tengerben, s rendesen közelgő vízforgók
  4 1|                 koronáját a víz színére, s a százkarú állatnövényi
  5 1|                feketekék volt, de tiszta s csillagai annál ragyogóbbak.~
  6 1|                 gyermek szülői után sír, s a sötétben olykor a jaguár
  7 1|            villannak elő a bokrok közül, s a százlábú scolopender foszforfényével,
  8 1|              csónak alakját veszi magára s végre öt alakot látni benne,
  9 1|        szemöldtelen szürke szemei vannak s veres, rövidre nyírott szakáll
 10 1|                  kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről
 11 1|              lehull a köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~
 12 1|                szemeivel néz egy pontra, s egy szemmel mindenüvé, baljával
 13 1|                férfi elértette az intést s arcát eltakarta, hogy ne
 14 1|       jajordítással vágta magát hanyatt, s képtelenül eltorzított arccal
 15 1|              lelt? - kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan kínokat szenvedőt
 16 1|           felfuvódott, szemei kimeredtek s tikkadó arca rémségesen
 17 1|             sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben,
 18 1|                  fütyült ki a bokrokból, s a kormányos orrát laposra
 19 1|               ordítá ez - fogd az evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! -
 20 1|               meghalni azt a dühödtet! - s ezzel a legényt a padok
 21 1|             kezével a kormányos ruháját, s egy görcsös vonaglással
 22 1|         vonaglással magához rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté...
 23 1|           fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta, a tengerbe
 24 1|              angyal (cápa) rohant utána, s perc múlva néhány véres
 25 1|            bénítá meg, - még egy hajítás s véres homlokkal zuhant végig
 26 1|                  néhány kő repült utánok s percek múlva csak egy fehér
 27 1|          gyönyörű fejét könyökére hajtá, s tekintetével a messze láthatáron,
 28 1|                  tengerben gyönyörködik, s hallgatja a driádok aeoli
 29 1|              magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott halálmérget
 30 1|                  annak kezéből kiragadta s a tengerbe dobta. - Van
 31 1|           lehajtja fejét, egyet lélekzik s a másvilágon fog felébredni,
 32 1|                szörnyű tanácsok adójára, s kezei önkénytelen fonódtak
 33 1|                hosszabb, annál keserűbb; s húsz év alatt te vagy az
 34 1|                  mely téged ide küldött; s volna kezemben úgy a halál,
 35 1|                  hogy szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket
 36 1|             repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon van tuskóhajléka
 37 1|                talál, agyonlövöldözni... s benn a szavannákon nem egy
 38 1|                 árvák és özvegyek sírnak s hiában kérnek a juryház
 39 1|          falatját! a jó ördög látta azt, s vette lőszerét, golyót tett
 40 1|                hozott a vádlottak fölött s azt végrehajtá; - így estek
 41 1|             szegény emberek filléreiből, s kik miatt húsz év óta lakja
 42 1|                 vad férfi ideges karjára s szólt:~- Nekem ott fenn
 43 1|                  a hölgy, égre tekintve. S elindultak mindketten Williám
 44 1|          bozótból vampirok repkedtek elő s lábaik alatt jéghideg kígyók
 45 1|                  a fák annál magasabbak, s mindennemű kúszó növényekkel
 46 1|                fénylő szem újra elhunyt, s egy alvó hortyogása kezde
 47 1|               lépjünk rajta keresztül. - S már most óvatosan lépte
 48 1|           ordítással felszökött fektéből s a hölgyre rohant.~- Ohó,
 49 1|                  hamar! - dörgé Williám, s megkapta hátul az óriás
 50 1|               kanyarítást tett hátrafelé s a nem-ember hörögve bukott
 51 1|              könyöke egy tuskóba ütődött s jobb karja zsibbadtan csúszott
 52 1|               nyakára fojtani törekedett s annál fogva mint láncos
 53 1|               segíts! - sikoltá a hölgy. S a szikla felett egy lövés
 54 1|                ruhája szürke katonakabát s vállára hosszú puska volt
 55 1|                 az éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
 56 1|                gyékénylajtorját felvoná, s magassága által biztosítva
 57 1|             biztosítva a mérges bogarak, s a mocsárok éjjeli gőze ellen.~
 58 1|             ágyúlövések is hallatszottak s összes kétségbeesett jajkiáltás,
 59 1|               sietett a parthoz Williám, s azóta vissza nem tért. -
 60 1|                 derekához kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe.
 61 1|                    kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a
 62 1|               istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese
 63 1|            fizették, kebléből kitagadta, s mert csak határain belől
 64 1|             haldokolva csúszott lábaihoz s nyögve vont elő kebléből
 65 1|                 hölgynek nagybátyja volt s annak az élet színpadáról
 66 1|               földön legelső ember volt, s így minden törvényen felül
 67 1|        felébredni vagy a mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó
 68 1|                  szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy
 69 1|                sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze
 70 1| főkormányzószéknél ellene vádat indítson s a kedveséhez szökő leányt,
 71 1|               csónakhoz sietne, elfogta, s sajkán elvitte a Nepean
 72 1|               még vissza nem jött senki, s midőn kérdezték tőle, hol
 73 1|                előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével
 74 1|             theobromák susogó ágai alatt s keserű reménytelenségben
 75 1|           csónakot faragni kőfejszéikkel s midőn félig készen voltak
 76 1|                zsebelő; ma vőlegény volt s holnap mint hajóslegény
 77 1|          csendesen szokta magát viselni, s még úgy sem sóhajtozott
 78 1|                kaucsukkal erősen bevonva s leghosszabb út vészeire
 79 1|                  egy szabadulhatott meg!~S ki legyen azon egy?~Hosszas
 80 1|         vitorlával indult meg nyugatnak, s kevés idő múlva eltűnt szemeik
 81 1|                 barátjaiért panaszkodjék s magát újra elfogassa?~Nem
 82 1|            mielőtt panaszát elmondhatná?~S nem hiába fognak-e akkor
 83 1|                elhagyottak a szabadulást s amint nőtt az idő, reményök
 84 1|             szemeiket az égre függesztve s midőn azokkal ujólag a hajót
 85 1|              töltve.~Quarrelson kiszállt s sebes léptekkel egyenesen
 86 1|                  a hóhér lakának tartott s annak ajtaján bement.~A
 87 1|                emberei is! - kiáltá Géza s eszméletlenül ragadta magával
 88 1|               hölgyre, leereszté kanócát s hátra fordulva, a kormányosnak
 89 1|                 bátyádat oda vetettem? - s ezzel dühösen a legénynek
 90 1|              bátyám emlékeért!" rikoltá, s a kanóccal úgy vágott a
 91 1|               elő kését, képe elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen
 92 1|            ragadva a hanyatló kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe
 93 1|              tengeri angyal rohant utána s perc múlva néhány véres
 94 1|               vonva ereszté le fegyverét s röviden kérdé:~- Mit akarsz?~
 95 1|                  egyéb egy nyaláb mohnál s egy kőasztalnál. ~Grundler
 96 1|                 benne embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről
 97 1|              bizonyos némber tartózkodik s egy férfiú, kik a jó ördöggel
 98 1|             kiszabadításáért folyamodott s a kormányszék törvényes
 99 1|          Grundler fegyverére mutatott.~- S mit kívánsz érte, ha megteszed?~-
100 1|                 percben lövés durrant el s a gunyhó teteje forgácsokban
101 1|                lépésnyire volt a parttól s duzzadó vitorlákkal távozék
102 1|              távolból Géza Quarrelsonnak s egy másik köszöntő lövés
103 1|               ordítá őrülten Quarrelson, s hanyatthomlok a vizeknek
104 1|                  kétségbeesve Quarrelson s térden csúszott a hóhér
105 1|                 parton, sírt, átkozódott s magát kétségbeesve verte
106 1|            törvényes vizsgálat elmaradt, s így Quarrelson sohasem szabadult
107 1|                lakókat szállítottak ide, s kiknek nem szabad a hóhéron
108 1|               letette ördögi melléknevét s becsületes lakatosmester
109 1|                improvizált bíráskodásról s miután felsőbb helyekről
110 2|           bekiabálnak a kéménye nyilásán s nem hagyják alunni. Amennyiben
111 2|               háza kéményén beordítanak. S íme, amint ekép ül a lesben
112 2|                   amint ekép ül a lesben s a távolban károgó hollókat
113 2|                hármot lép a láthatárról, s a negyedik lépéssel Imre
114 2|                 fatermörderből a termet, s leveti hátáról a medvét.~-
115 2|           medvebőrt kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~-
116 2|           harminc nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem,
117 2|                   egész nap a jégen jár, s ha megúnja magát, verseket
118 2|               eledel? rá egy pohár savó, s azzal készen vagyunk.~-
119 2|             ettél még rántott medvefület s halzsírban sült medvemájat?
120 2|               ostorpattogás, kutyaugatás s nagy csöngésböngés hallik
121 2|                nagy csöngésböngés hallik s rövid idő alatt sebesen
122 2|             megálltak, lefeküttek a hóba s elkezdtek hentergőzni. A
123 2|              törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva őt a felemelt
124 2|                 tuszlit magára nem veszi s azt a kétujjú keztyűt, mit
125 2|                nem lehet, mert a tűzhely s a harmincöt szarvas miatt
126 2|                  túrószacskó lóggott alá s köztük egy boldog emlékü
127 2|          rókapamlagra le ne heveredjenek s egy jó darab szarvastúrót
128 2|                üveg helyett beragasztva, s mindig mélyebben merülének
129 2|     pronunciációkon keresztülbotorkálni, s úgy meg sírtak az ártatlanok
130 2|                  messze elhallik a hang, s ha meghallja valaki, hogy
131 2|            Jelenleg ott tót az uralkodó, s országszerte placatumokban
132 2|               ápolják, mint a georginát, s az úri hölgyek bálokban
133 2|            krumplit osztanak frissítőül. S midőn a mult ősszel a krumplibetegség
134 2|           kórházból kiverték a betegeket s ott ápolták nyilvánosan
135 2|            stolici" név alatt ismeretes, s Jászberényben a Lehel kürtjére
136 2|                  meghalt a szegény dade, s a többi százat a bőgőjén
137 2|                 szép reggel fülön csípte s elküldte Kufsteinba hallgatni.
138 2|                   Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által
139 2|               vetett tornyos nyoszolyába s iszonyúan hortyogtak, mikor
140 2|               hortyogtak, mikor aludtak, s ha fölébredtek, iszonyúan
141 2|          káromkodtak és pálinkát kértek, s veszekedett, nagy bőrkorbácsokkal
142 2|                végre kicsukták az ajtón. S ezzel konyec a magyar dicsőségnek.~-
143 2|              qualificatitót kidolgozták, s mire a muszka Pest alá ért,
144 2|              szolgabiró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta.
145 2|                ismeretlen szerzők írtak; s néhány hét mulva muszka
146 2|                frakkot és attiladolmányt s egyéb civilizált öltönyt
147 2|              azok esznek ott zabkenyeret s készítenek főzőkanalakat,
148 2|         megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen megy nekik a görög
149 2|           fürészelnek jelenleg deszkákat s meszet hordanak a szomszéd
150 2|                 1-ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
151 2|             szűzhátakat is kancsukázzák, s egy szép reggel táblabíró
152 2|               meg a pragmatica sanctiót, s mentek új hazát keresni
153 2|               Fogták tehát, odább mentek s addig jártak, míg találtak
154 2|        municipiumokat, ültettek dohányt, s választottak magok közül
155 2|               törvényeket a beduinoknak, s gyakran feljárnak Marokkóba
156 2|                 kígyótáncoltatók felett, s sehogy sem tudja elképzelni,
157 2|              hogy keresztrefeszíttetett, s ily szituációban sokáig
158 2|                szépen kezet a hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset
159 2|                ipa esztergomi érsek lett s Guszti legalább is superintendens
160 2|              tüstént maga eleibe hozatta s félórai konverzáció után
161 2|               talpig vörös posztóban jár s mindennap dikciókat tart
162 2|                 csizmáit kifényesíthesse s szobáját kitakaríthassa.
163 2|                 kancsukamártással bevág, s onnan megy azután négy órakor
164 2|        décbundában adják Romeó és Júliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba
165 2|              leánya fülig szerelmes bele s színház végével, tizenegy
166 2|             végin mind valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez
167 2|                 jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk
168 2|                  igazi mérget vettek be, s úgy haltak meg egytül egyig
169 2|               előfordulható bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~-
170 2|            huszast minden nyirott főért, s kis idő múlva várat lehetne
171 2|                tatárszó között: dzsinmu? s továbbá honnét vette eredetét
172 2|                 magán történni a tréfát, s hagyja őket továbbra is
173 2|             falujában van egy szélmalom, s nem tudja bebizonyítani,
174 2|                 lekapják érte az embert, s még be sem szabad bizonyítania,
175 2|              toborzott dalolva, táncolva s éltette az uniót, melynek
176 2|                  és nem Szlovenszkograd, s a Nyitranszke Sztolici még
177 2|                nyekszehruszi saka malat, s a boltfelírások - hála Istennek -
178 2|                 esznek a kozákok dinnyét s a táblabírák nem hordják
179 2|           anélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar akadémia nemcsak
180 2|             valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény. Valahányszor
181 2|                  rémséges északfényével, s szájamban van az íze a halzsírban
182 2|             kritizálja a minisztériumot, s Vahot még mindig szabadon
183 2|           egyiken sem állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan
184 2|                 nem vagyunk Szibériában, s ha isten úgy akarja, nem
185 3|                 a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak,
186 3|                 rá az ég mennydörgése...~S mikor már nem hallatszott
187 3|                  Hangos zokogásra fakadt s fejét az aggastyán térdeire
188 3|                  elmúló kékzöld világot.~S mentül jobban hanyatlik
189 3|                 szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát
190 3|                  szinte világít az éjben s alakja oly lenge, hogy tán
191 3|                kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit
192 3|                 Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőlködéssel látszott
193 3|              ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát,
194 3|             valaki tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki
195 3|                Uram, én Istenem!" kiálta s megszűnt világtalan lenni,
196 3|                  élte lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván
197 3|           közöttük elmélázva a nyomorék, s keserűen mondogatta magában:~-
198 3|               ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet sem ejtesz,
199 3|                  az asszony tekintetéhez s nagy, fekete szemei oly
200 3|          ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: "vesd el mankóidat,
201 3|             halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé utána: a dicső
202 3|               utána: a dicső halálért.~- S kinek volna dicsőbb halála,
203 3|           ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
204 3|            kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősiesen
205 3|         fegyverre fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy férfiai
206 3|                nem szeretett vendégeket, s ha erővel akarnak bejönni,
207 3|             megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna venni a gyönge
208 3|                  te harangod ércszavait, s új erő fog szállni kebleinkbe.
209 3|     szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség
210 3|                 azokat a házak tetejére, s visszafoglalod a várost
211 3|             visszafoglalod a várost tőle s szikrák özönében, füstnek
212 3|                  kiejté kezéből mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz
213 3|                  fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
214 3|                  Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken
215 3|               hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági arccal
216 3|                 a szegény béna homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~
217 3|                messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot,
218 3|               béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~- Nem lesz
219 3|                 a kulcsot íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~
220 3|                   Mindenki elhallgatott.~S azután szólt hozzájok, erős,
221 3|                 fogjuk az idegen szókat, s arcaitok özvegy bájait érni
222 3|           visszaad, amit az élet elvett, s a halált nem veheti el senki,
223 3|                   búcsút vennék tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek,
224 3|          keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz zárva
225 3|              mindenki nagyot változott - s mikor ezredév múlva a világszellem
226 3|                 lepi meg a találkozókat, s mindkettő elszorulni érzi
227 3|                  képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük, valami
228 3|        gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele
229 3|                tudnák érteni szavainkat, s mikor haza mennek, elmondanák
230 3|               sorsát nincs mit irigyelni s egy-egy könny, egy sóhaj
231 3|               egy sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná
232 3|          megtanulná neveinket kimondani. S aztán alkonyatkor kiülnének
233 3|                  fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így áldoztak
234 3|              kitölti a hangok időközeit, s belülről a városból a gazdátlan,
235 3|              fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára állva, áhitattal
236 3|               bátor, hideg tekintetével, s tiltó mozdulattal visszautasítja
237 3|                  begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide
238 3|               szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér
239 3|                Az asszony elérté a jelt, s megtagadva intett.~- Hiába
240 3|                nők, kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
241 3|                 kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek
242 3|                az elkeseredett asszonyok s odaveték magukat a cserkesz
243 3|                asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly
244 3|                 parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
245 3|              közepére ásott sír dombját, s a zárva talált házajtókat
246 3|                 népét buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj,
247 3|             fedele izzadni látszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
248 3|             lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől többet levernek onnan,
249 4|        emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról ivadékra szállt
250 4|               ivadékra szállt a történet s maig is úgy emlékeznek arra,
251 4|      bivalybőröket viselő dragonyosokból s célbalövő muskétásokból
252 4|               kalandornép csavargott alá s föl, szemre-főre egymáshoz
253 4|                is elpusztított a háború, s kétségbeesés, nyomor és
254 4|                kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni kurucnak vagy
255 4|         gyújtogatva, ahol megharagudtak, s szétszaladva, ahol megijedtek.
256 4|                 mint amennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák
257 4|            udvarán, pofonüté, megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy
258 4|               volt a tisztes matrónának, s több százezer forintra menő
259 4|           műveltek, világhírű könyvtára, s mindenféle beneficiumai,
260 4|     agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit énekli bűnös,
261 4|                 Kleopatrát, Szemiramiszt s más afféle szemtelen asszonyszemélyeket
262 4|            szabad vetni, tánc, hegedűszó s más hívságos dolgok örökre
263 4|                kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb
264 4|    egyszer-másszor női alakot ne lásson, s tizennégy éves korától húszig
265 4|       villámlásról és tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról;
266 4|           beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint
267 4|                 volt Gerzson úr segédje, s emellett oly jámbor érzelmű
268 4|           eszközöket a tanár úr számára, s csupán olyankor adva tanújelét
269 4|             lehet a levegőt meggyújtani? s a villanygép alatt papirosembereket
270 4|               reggel ott van a múzeumban s csak a késő estve választja
271 4|          figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy roppant kerekes
272 4|               bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá a
273 4|         teleszkópiumok ég felé fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.~
274 4|                  kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor
275 4|              délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani, szerelmes
276 4|                  ifjú a múzeum ablakában s beszélgetett egymás között:~-
277 4|                  hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű
278 4|             félreviszi s az udvarra esik s a nagytiszteletű úr kapja
279 4|             lehet kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint feljöhetni.~-
280 4|              melybe Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája
281 4|                  a verset a rózsák közé, s Áron markában újra fölemelkedék
282 4|                 helyet is félve kerülték s dobogó szívvel hallák reggel
283 4|               helyen az adonicus sántít.~S ezzel markába nyomta a kérdéses
284 4|               rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte József
285 4|                 történő eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni
286 4|         összerakni a kívánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre
287 4|                  előjön a maga lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt,
288 4|                 felülteté a maga hadait, s megesküvék, hogy porrá égeti
289 4|                hogy porrá égeti Enyedet, s bor helyett a vérét issza
290 4|               már Marosújvár körül járt, s ahogy a közbeeső falukkal
291 4|                 kőfallal volt bekerítve, s többrendbeli bástyatoronnyal
292 4|                Itt tartattak a céhládák, s nagy veszedelem idején ide
293 4|            mesterek legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának
294 4|                     szóltak lelkesülten, s másnap reggel a kémiai leckén
295 4|                  meg a hallgatóteremben, s hallani sem akarnak egyébről,
296 4|          fringiát takargat a tógája alá, s iszonyúan ráförmedt:~- Még
297 4|                  pusztító gallusok ellen s agyonverték őket.~Gerzson
298 4|          dárdákat pedig szekérre rakatá, s elzáratá a templom alatti
299 4|            bennük, újra összebeszélének, s miután fegyvereik elszedettek,
300 4|               magának kiki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve,
301 4|                  sem kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi nyírott
302 4|             kurucoktól, kik hosszú hajat s fülig kent bajuszt viseltek.
303 4|             kecsegehátú rézsisak borítá, s páncélpikkelyes kesztyűkbe
304 4|          nyugtatá.~Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan
305 4|                sem érdemei nem juttaták, s ahány csojtár, ahány darab
306 4|                  csillogott a szennytől, s orcája bátran dicsekedhetett
307 4|             tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtisztelés okáért
308 4|                 fog már többet beszélni, s leereszkedőleg vállára veregetett. -
309 4|               Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg
310 4|         Bórembukk fülébe súgott valamit, s azzal rosszul rejtve ravasz
311 4|             menjen haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen gyertyát
312 4|             tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől kitelik,
313 4|                 és vének visszahivattak, s késő estig nem szűnt meg
314 4|             Isten házának oltalma alatt, s e kérelmet a többi szűzek
315 4|                  mázsás harangja állott, s amint kitekinte a torony
316 4|                  város felé hömpölygeni, s nemsokára kivehetővé lőn
317 4|                 bírt meghúzni két férfi, s mielőtt a csoport a várost
318 4|               vészharang a város felett, s azon pillanatban talpon
319 4|                talpon volt minden ember, s mintegy összebeszélésre
320 4|              dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot adott, hogy rögtön
321 4|            kardélre hányatja a lakosokat s a hajadonokat kiosztja katonái
322 4|            vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással egyszerre
323 4|           kötőfékjét a főbíró kezébe adá s úgy vezetteté magát az utcán
324 4|               professzor nyakába ült fel s nevetséges iszonyattal viteté
325 4|                rektor leányát, Klárikát, s mint emelé azt nyergébe
326 4|           megölöm egymagam valamennyit - s hanyatt-homlok rohant le
327 4|            sarkából vetve a bezárt kapu, s a másik percben mint a bolygatott
328 4|                 szorítva a labonc sereg, s az első ordításra vérszemet
329 4|                fordítottak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé.
330 4|         átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte magával, szemeivel
331 4|            galléron ragadá Gerzson urat, s úgy hurcolta őt magával,
332 4|               párjára talált a futásban, s elmaradt magára tülekedni,
333 4|               teher alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz
334 4|    fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.~-
335 4|           elereszté Gerzson úr gallérját s tenyerébe kapva a taglót,
336 4|           visszavágott a diák doronggal, s úgy talált a labonc körmére
337 4|                puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
338 4|              hogy meghajlott bele a bot, s a labonc feje egyszerre
339 4|                  Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt abból csavarni;
340 4|               jól megfogá azt két kézzel s ilyenformán nagyokat rántva
341 4|               míg mind a kettő kifáradt, s akkor farkasszemet kezdtek
342 4|                jaj neked is, nekem is; - s azzal egyet rántott ellenfelén,
343 4|              menekülés, leszálla lováról s kihúzva a kardját, nekifordult
344 4|                csak megnyálazta tenyerét s középen fogva a botot, merészen
345 4|                    ordítá az magánkívül, s kardjával hozzávágott szörnyen.
346 4|             kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
347 4|                 két kézre fogta a botot, s úgy vágta derékon ellenét,
348 4|                  meggyilkolni, reárohant s lábával reágázolva, egy
349 4|             valaki. Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva kihúzta
350 4|                szép szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térden
351 4|                  ötven esztendeje immár, s a két fűzfa folyvást zöldül
352 4|         egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve, hogy: "Erős
353 5|            beszélnek felszabadításukról, s őrizkednek őt őshazájában
354 5|         felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek vitatkozni felőle,
355 5|             erdőket, él vad gyümölccsel, s magánál szelídebb vadak
356 5|                 hajlékot, mint a fecske, s odább megy, ha onnan kizavarták;
357 5|              rossz szellemektől fél még, s midőn beszámol lelkével
358 5|           Templomban tisztelé az Istent, s hódolt az erénynek; fatekercsekre
359 5|                 belső nyavajákat gyógyít s külső sebeket hegeszt, a
360 5|                 a szaggatott sziklákban, s ragyogó fövényt torlaszt
361 5|                  ami magának sok termett s vesz azt, amije nincs? Az
362 5|                  ugyanaz a nap az mégis, s ha mégis néha meg találnak
363 5|                két nem; a nők korállokat s fényes kolibriket is tüzködtek
364 5|                 lehúzva a bivaly lábáról s felhúzva a férfiakéra.~A
365 5|              faragni hosszú pálmahársra, s megismerték a szótlanul
366 5|             egyszerű háromhúros kobozát, s a nagy mahinok fa alatt,
367 5|                legyen nekik is királyuk, s haragos ellenségeket mint
368 5|              négy legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje a
369 5|                 egész a szürke hegyekig, s a tűzhányótól a tengerpartig;
370 5|                 Így énekelhetett a költő s bizonyosan szebben, mint
371 5|           királyokért tudjak lelkesülni, s vörösréz boldogságot versekbe
372 5|           gondolatját és a férfi a lóét, s lesz a kettőből egy kegyetlen
373 5|                  hűséget esküdtek nekik, s mivel vademberek voltak,
374 5|               magát az inkák fővárosába, s elébb részegítő italokkal
375 5|                  rabszolgáivá tevé őket, s kényszeríté a legöldöklőbb
376 5|                színt festett az arcokra, s az idegen félistenek érintése
377 5|               inka papjaival, bölcseivel s az ország előljáróival együtt.~
378 5|                megfuvatta a trombitákat, s a védtelen, gyanútalan embereket
379 5|            legjobbjai álnokul leölettek, s előhozta ügyetlen harci
380 5|        eltanulták a villámlást az égtől, s mennykövekkel sujtják elleneiket!~
381 5|          templomát ledöntötték a földre, s lőporral vetették fel Rocha
382 5|                   azzal a réz kúptetővel s a tíz törvény kockáival.~
383 5|            megálltak Pizarro szelindekei s az ég felé kezdtek ugatni.~
384 5|                azért ott sátort vonatott s tanyát ütött, bevárandó,
385 5|             odaállt a szikla párkányára, s lekiáltott reá:~- Te fehér
386 5|              kacagtak ez őrült beszéden, s feleltek valamit vissza
387 5|                lemenő nap felé fordulva, s kiterjesztett karokkal állt
388 5|          derengés; azután az is elmúlik: s itt a csillagos éj rögtön.~
389 5|                hosszú hajfürteiket mind, s meggyujtva azokat, leszórják
390 5|            kezdett a völgyben terjengni, s fehér nehézkes füst emelkedett
391 5|                lova orrát beköté övével, s néhány menekvő társával
392 5|                  köröskörül füstölögtek, s a kék átlátszó nehéz gőz
393 5|                 de már a mező sárga volt s a pálmák levelei sötét lilaszínűek.
394 5|                 kirontott a hegyek közől s elborítá egész vidékeket,
395 5|                elborítá egész vidékeket, s a körülfekvő környékből
396 6|             miként az ősvezérek valának. S abban is hasonlatosak az
397 6|              megszólított a boltajtóbul, s azt mondta, hogy de régen
398 6|          fiskárus állított meg az utcán, s kérdezte, hogy csinál-e
399 6|               urak otthagyják a favágást s mennek haza a fűrésszel,
400 6|          paplanos ágy várja valamennyit, s alhatnak, amíg a szomjúság
401 6|                 itatják mindenféle jóval s tartják lelkesítő honfi
402 6|             kocsira rakták a hét nemest, s vitték haza a városba nagy
403 6|           szidták, halállal fenyegették, s ez nagy taktikai hiba volt
404 6|               fővezér elteszi a zsebébe, s megy vele a városházára.~
405 6|                 a nemes urak feleségeit, s viszi már őket magával a
406 6|              tollasok orozva elraboltak, s erőszakos fogságban tartanak
407 6|                  a veres tollasok ellen. S még közjegyző által is hitelesítve
408 6|                 az ajtónál a hét nemest, s kiragadják őket rabtartóik
409 6|              Csakhogy hosszú az éjszaka, s az argumentumok sora még
410 6|          odatámasztja a falhoz a seprőt, s barátságos leereszkedéssel
411 6|                 hogy kivívtuk a diadalt!~S hatalmasan megrázza a kezét
412 6|                 kezét a nagyságos úrnak. S azzal söpri tovább a dicső
413 6|              tovább a dicső papírkacatot s az eldobált veres tollakat
414 6|                veres tollakat a piacról, s lapátolja talyigára.~1892~~~~
415 7|             forint adót fizet a hazának. S aki még tíz forintot sem
416 7|               fűzött recepteket tartott, s ahogy következtek, úgy szakított
417 7|             voltak képviselőválasztások) s egymás vallását mindenki
418 7|                  kér kölcsön a bátyjától s ezt a választ kapja tőle: "
419 7|           olvasta, hogy nihil de arbore! s ennek az utasítása nyomán
420 7|               macska koptatta a körmeit, s holdvilágos éjszaka olyan
421 7|                 más a lelkes állatoknál, s a macska már az. Azokra
422 7|              Tudjuk az ó-testamentumból (s az már szentírás), hogy
423 7|              Ó-Anglia valamennyi lúdjait s becsületet szerez a hazájának.
424 7|                  tér vissza Kecskemétre. S ezt az utat minden esztendőben
425 7|          magyarul árulja a kövér ludait, s Kis Jánosné az anglust,
426 7|                 valaki elcsúszik a jégen s eltöri a lábát. Akkor aztán
427 7|                 szomszédasszony libáját!~S amint az idő megnyílt, olyan
428 7|               áll negyvenezer paragrafus s azt mondja: "No most vagy
429 7|                 beállok ügyvédbojtárnak, s ha három esztendeig kiállom
430 7|                  ragadok diurnistának.~- S ez a vége?~- Nem! A vége
431 7|                  azokat a vadszilvafákat s esztendőre milyen pompás
432 7|              vincellér-iskolát elvégezte s az önkéntes esztendőt leszolgálta,
433 7|      összegabalyodott egy gyerekleánnyal s minthogy céljukat el nem
434 7|              Están úr felfújta a pofáját s nagyot sodort a bajuszán.~-
435 7|                utcasár, lapos, keletlen; s ahol egy oldalán kicsorbult
436 7|            fixumfertig stafirozást adok; s veszek neki, mikor férjhez
437 7|                  menyecske az utcaajtón, s csattanósan becsapta azt
438 7|                 törlészkedtek a lábához, s amint végigvetette magát
439 7|           elutazik karácsonyra Londonba, s nem akarom, hogy a Katica
440 7|          részeltessék az Isten igéjében; s bizony dicséretére válik
441 7|              kioldozni.~Azután belenyúlt s kihúzott belőle egy - kis
442 7|               buta volt a bepakkolástól, s csak úgy hunyorgatta az
443 7|        elkeresztelési pört indít miatta, s a horvát bán felülteti a
444 7|              azokkal a tarka egerekkel), s íme most egy szimplex parasztasszony
445 7|                  nem mondod el senkinek.~S azzal előkereste Verbőczyt,
446 7|              azzal előkereste Verbőczyt, s elmondatta Palkóval a zsidók
447 7|           becsületben részesül közöttük. S aztán, mikor egyszer kezében
448 7|               hogy volt egy angol-magyar s magyar-angol zsebszótáruk:
449 7|                 a szótárból betűrendben, s megvolt az egyetértés.~A
450 7|                City huszonnégy átjáróján s hány ember ment ki rajta.
451 7|                   bement az alderman elé s azt becsülettel üdvözölte,
452 7|                egy macskát hord magával, s beszél valami olyan nyelven,
453 7|             kényszerzubbonyt is ráadták, s ha a szomszédasszonya érte
454 7|                more.)~Erre megadta magát s magyarul beszélt.~Ekkor
455 7|        engedelmeskedett a konstáblernek, s engedély nélkül majomtáncoltatással
456 7|               hazugság, mert nem irlandi s nem advertiser. Ez ex professo
457 7|               űzi a hamis hír gyártását, s bátran kitűzhetne egy millió
458 7|                 muzeumnak, mely kitömeti s a bőréért fizet a tulajdonosnak -
459 7|              Liba Kis Jánosné asszonyom, s azzal felkapva a felső rokolyáját,
460 7|             zsebéből a kötött erszényét, s odapengetett az alderman
461 7|                 ezt a tudatlan polgárnőt s most meg kellett érnie,
462 7|                 aranyat az ő kiváltására s amíg őt, a nagy tudományossága
463 7|                aldermannak a kegyességét s megigérte, hogy őnagysága
464 7|              uram. Tegyük össze, ami jó, s osszuk ketté, ami rossz.
465 7|                  szorítja össze a kévét, s ez a kéve a mi hazánk. Hányszor
466 7|           szomszédasszony?~- Azt biz én. S attul öröm és boldogság
467 7|       ezüstkupakot, kettőt szítt belőle, s akkor a pipát az agyarára
468 7|              útra őtet is vigye magával. S ahogy regényolvasott ifjú
469 7|            citálta maga elé a Palkó fiút s nagy büszkeséggel vonta
470 7|                   A díját is kifizették, s én vettem neked rajta -
471 7|                  telesírta a gallérját - s aztán nem volt szó többé
472 7|           embernek benőjön a feje lágya, s a homoki szőlő termővé legyen.
473 7|             homoki szőlő termővé legyen. S most már Liba Kis Jánosné