Rész

 1 1|       találtam őt rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett feküdnie;
 2 2|         ugyan sok dolga van - most éppen kozáklevest főz, pompás
 3 3|          fogadni, mint egy sírral, éppen a bejövők útjában?~A lovagok
 4 3|       elásni, a városnak kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki
 5 3|       lovának lábai előtt, szemeik éppen úgy ragyognak, arcaik oly
 6 3|            a harang elnémul, talán éppen az esett le.~A két elem
 7 4|   életünkben történt volna... ~... Éppen száz és ötven esztendeje
 8 4|         félig véres alakok, kikről éppen annyi nevetségest tudott
 9 4|        pogány félistent a földhöz.~Éppen a közvizsgálatok közelgének,
10 4|      előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű úr udvarára
11 4|  figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy roppant kerekes látcsövet
12 4|       lefelé a látcsövet.~... Most éppen József néz bele nagy áhítatosan... "
13 4|           mégis csillag?... - Most éppen egy rózsát szakít le, be
14 4|         történő eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni
15 4|      harangot meghúzta.~- Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes
16 4|         kollégiumból, mert a menet éppen előttük állapodott meg;
17 5|        Pedig egykor a rézszínű faj éppen olyan boldog nép volt, mint
18 5|           milliónyi perui lakosság éppen felére fogyott le.~A hiányzókról
19 7|           a nagy alföldi városban, éppen nem a civilizáció hiánya
20 7|         Nem nyerheti azt el senki!~Éppen így tűzhettek volna ki pályadíjat
21 7|       átdiskurálhasson.~Hát hiszen éppen ez volt a nagyobbik ok,
22 7| műveletében feltartóztassam, hanem éppen azért, mert tudom, hogy
23 7|   szomszédasszony elukubrált. Ő is éppen ezt a kurrikulum vitaet
24 7|         kenyér között.~A szolgálók éppen akkor hozták haza a péktől
25 7|       csupa négykrajcárosokban. Ez éppen elég volt neki arra, hogy