Rész

 1 1|         upasfa gyümölcse! - így szólt komoly merev hangon a hölgyhöz -
 2 1|         erős kín, noha rövid; - szólt, mintegy magában tusakodva
 3 1|       halál, mint egy időben, - szólt, megcsóvált parittyájára
 4 1|      vad férfi ideges karjára s szólt:~- Nekem ott fenn van egy
 5 1|    sötétben.~- Vissza! csitt! - szólt suttogva a jó ördög, a hölgyet
 6 1|       Megint elaludt a barom, - szólt Williám - meg találtam őt
 7 1|    nappali csönd.~- Fájvirág! - szólt a szikla alatt Williám ismeretes
 8 1|        bizonyosan a vakondok, - szólt Williám; - itt lakik egy
 9 2|       én jobban gazdálkodtam, - szólt Imre - nekem kilencven farkast,
10 2|         jó nap, polgártársak, - szólt a kisded férfiú, erősen
11 3|        az irigylett halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé
12 3|      imádkoznék.~- Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt
13 3| Mindenki elhallgatott.~S azután szólt hozzájok, erős, csengő,
14 3|      cserkesz engesztelő arccal szólt ismeretlen szókat a székely
15 4|       hm".~- Úgy kellene azt, - szólt sóhajtva József - szépen
16 4|  akartam mondani humanissime, - szólt végre száraz hangon - hogy
17 4| Megbódultatok-e dilectissimi? - szólt elszörnyedve a jó úr - menjetek,
18 4|        jól, amit kend mondott - szólt a vezér - amint észrevette,
19 4|      dagadt: mintha nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében
20 4|     kezdtek nézni.~- No diák, - szólt fogcsikorgatva a labonc -
21 5|        hős Virakocháról hogy ne szólt volna lelkesülten a költő,
22 5|     hajnaltámadat.~Amarlija nem szólt azután többet, hanem megállt
23 7|          Pugonyi Están uram nem szólt többet. Elővette a tajtékpipáját,