Rész

 1 1| mangava-erdőkön belől, mikből senki vissza nem lép? kik laknak ez átkos
 2 1|       idehoztak, egy nem tért volna vissza, de lehet, hogy egy sem;
 3 1|            világított a sötétben.~- Vissza! csitt! - szólt suttogva
 4 1|           mint láncos ebet rántotta vissza mindannyiszor, midőn az
 5 1|            parthoz Williám, s azóta vissza nem tért. - Most mintegy
 6 1|      kitette, tudva, hogy onnét még vissza nem jött senki, s midőn
 7 1|          bizonyos, hogy azóta senki vissza a pokolszigetről nem került.~
 8 3|          kedves, győzelemmel térjen vissza, de ha elveszett a nemzet
 9 3|              nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe
10 3|            odavannak, nem is jönnek vissza.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
11 3|             ne várna, valakire, aki vissza nem jő. Akármeddig éljünk,
12 4|        megintcsak őhozzá tért volna vissza.~Valahány diák meglátta
13 4|            akart veszteni, nem ment vissza a templomba, hogy társnéit
14 5|        beszéden, s feleltek valamit vissza a leánynak, amitől annak
15 7|            a kötött erszényében tér vissza Kecskemétre. S ezt az utat
16 7| prédikációval.~Egy hét oda, két hét vissza: Kecskeméttől Szlavóniáig.
17 7|            A szlavóniai legátus hoz vissza magával kegyes adományokból
18 7|           után néhány nappal került vissza a diák a szent küldetésből.~
19 7|         száz font óvadékra, seperje vissza az erszényébe. Elég az ön