Rész

  1 1|          távozni, és szemeit behunyja, hogy ne lásson.~Mi történik tovább
  2 1|              intést s arcát eltakarta, hogy ne lássa azt.~- Csónakba
  3 1|        kormányost úgy találta oldalba, hogy a kerékhez tántorodott.~-
  4 1|                megrettenve; - mondtam, hogy ne jöjjünk a parthoz ily
  5 1|               láttam ártatlan arcodon, hogy nem a törvény keze volt
  6 1|                volna vissza, de lehet, hogy egy sem; te iszonyú helyre
  7 1|               nehogy a nép megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott
  8 1|         szívevő, ki hat szűzet megölt, hogy szíveiket kitépje, s azt
  9 1|        szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket megölné,
 10 1|                   És te?~- Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz
 11 1|                tanult, csak azt látta, hogy míg a nagy tolvaj karonfogva
 12 1|              ördög. Ó, ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
 13 1|          szellem hangja susogja nekem, hogy még nincs ideje a meghalásnak,
 14 1|                mind azt mondják nekem, hogy még napok vannak hátra,
 15 1|      végigfutott a homlokán; látszott, hogy eddig alvó eszmék ébrednek
 16 1|    pokolszigeti jó ördög kezet fogtak, hogy egymást védni fogják!~-
 17 1|                találtam őt rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett
 18 1|             puska volt vetve. Anélkül, hogy feléjök nézett volna, ismét
 19 1|               barátunk; vak szerencse, hogy ez eszelős helyett minket
 20 1|               volt e túlságos emberen, hogy a hölgynek semmiféle múlt
 21 1|                kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a valóságról,
 22 1|               azon jó gondolatra jött, hogy mindazon fiait, kik neki
 23 1|              nagyon természetes tehát, hogy senki sem vonhatta őt kérdőre
 24 1|               sem biztosíthatta senki, hogy a jövő reggel Valparaisóban
 25 1|             hölgy iránt; elmondá neki, hogy szerencsétlensége nagy,
 26 1|                 s a hölgy azt felelte, hogy kétfelé osztott teher kevesebb;
 27 1|               melyben kinyilatkoztatá, hogy a száműzött idegen sorsához
 28 1|                akar tőle megmenekülni, hogy majd a sydneyi főkormányzószéknél
 29 1|          szigetre; ott kitette, tudva, hogy onnét még vissza nem jött
 30 1|            annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~Géza
 31 1|             ördög; egészen elfeledték, hogy a Nepean sziget neve: pokolsziget.~
 32 1|               szikla alatt, nyolc éve, hogy nem látott napvilágot. Ez
 33 1|        felesége előtt, tudtára adandó, hogy férjét a menyasszonyajándékkal
 34 1|            alatt; azon nyolc év alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult
 35 1|       világosságra felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg
 36 1|    hársvitorlákkal. Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor
 37 1|              után abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
 38 1|                a kormányzót tudósítsa, hogy a Nepean szigeten méltatlanul
 39 1|              törvényszéket felkeresni, hogy ott barátjaiért panaszkodjék
 40 1|               mennyi idő kellett arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül
 41 1|           kormányos, inte a legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte
 42 1|            kormányosnak fejrázva inte, hogy nem fog lőni.~Géza közeledett.~-
 43 1|                a kormányos szeme közé, hogy visszatántorodott az árbocig;
 44 1|             azon kegyet kérte magának, hogy Nepeanra eresszék, adván
 45 1|            embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről senki
 46 1|                 az pedig már jó ideje, hogy több szót nem tud, mint "
 47 1|              látja; de annyi bizonyos, hogy azóta senki vissza a pokolszigetről
 48 1|   igazságtételt ezáltal zavarba hozni, hogy további életök folyamát
 49 1|            ideírjam; elég azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan boldogok
 50 2|          szerencsét?~- Hát csak annak, hogy azon három napig, míg távol
 51 2|          pálinkát, - fölségeset!~- Jó, hogy eszembe juttatod, szörnyen
 52 2|                 sz akkor nem is tudod: hogy mi a jó? Ezt majd én készítem
 53 2|               ez nem gátlá őket abban, hogy a rókapamlagra le ne heveredjenek
 54 2|                Sekofo. Ecoco. Gyicoco! Hogy a kakas csípje meg, de szép!~
 55 2|           Magyarországon? Hanem kérem: hogy ha magyarul szól, igen lassan
 56 2|                 s ha meghallja valaki, hogy magyarul diskurálunk, még
 57 2|             mintha még azt sem tudnák, hogy Hungariát jelenleg Illyriának
 58 2|          placatumokban van kihirdetve, hogy legszebb virág a krumpli;
 59 2|          kürtjére erőszakkal ráfogták, hogy az Szvatopluk puskaportartója
 60 2|             semmivel, ha mondták néki: hogy ég a ház, azt felelte: hogy
 61 2|            hogy ég a ház, azt felelte: hogy jó az isten, majd eloltja,
 62 2|               akarja; ha mondták neki: hogy jő a muszka, dehogy hitte,
 63 2|             fenyegetőzött, azt mondta: hogy megeszi ő azt, de arról
 64 2|                arról nem gondolkodott: hogy kanala is legyen, amivel
 65 2|            szüntelen a fülébe kiabált, hogy keljen föl és készüljön
 66 2|               Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által ne
 67 2|             körül. A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből. Azok
 68 2|             ért, épen azon civakodtak, hogy fekete legyen-e a nemzetőrség
 69 2|               felkapta a véres kardot, hogy meghordozza az országban,
 70 2|                 A nemesség azt mondta: hogy menjen a paraszt védeni
 71 2|               táblabiróság azt mondta: hogy na most tűzlelkü fiatalság,
 72 2|              spiszburgeraj azt mondta: hogy ő csak István-napkor köteles
 73 2|                tökéletes mindegy volt, hogy magyarok alatt legyenek-e
 74 2|               azt a divatot hozták be, hogy a muszka nem fizet; a német
 75 2|              Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debrecen neve most
 76 2|             csakugyan kezdték elhinni: hogy a 1-ae 9-us nem szentírás,
 77 2|               ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
 78 2|             sem lakott. Azt gondolták, hogy kis Kún-Halas városa határába
 79 2|           magok közül három parasztot, hogy a többi nemes embernek legyen
 80 2|           sehogy sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan
 81 2|              el tud beszélni, anélkül, hogy valakit vagy megütne, vagy
 82 2|          melyen a jó úr úgy felindult, hogy az inasát agyonpofozta,
 83 2|         megégették, mások azt mondják, hogy keresztrefeszíttetett, s
 84 2|          hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset ne írj a királyokhoz,
 85 2|         melytől a cár úgy megszeppent, hogy tüstént maga eleibe hozatta
 86 2|            annyira beleszerelmesedett, hogy rögtön kinevezte udvari
 87 2|               Némelyek azt rebesgetik, hogy valami titkos viszony aligha
 88 2|                9-től 10-ig szabad idő, hogy Bernát Gazsi csizmáit kifényesíthesse
 89 2|         rávette a cárt borozás közben, hogy Gazsi adósságait elvállalta
 90 2|             Már azt elhiszem, különben hogy éli világát a mi kedves
 91 2|            akinek akkora szakálla van, hogy szalmát sem tart az ajtaja
 92 2|           színház az?~- Természetesen: hogy a nemzeti, a Kerepesi úton.
 93 2|              magyarul tán annyit tesz: hogy "bravó!") hangzék minden
 94 2|            bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~- Biz ezek szomorú
 95 2|       exkolléga és csaknem hihetetlen, hogy mint volt képes hatvanezer
 96 2|               A dolog nagyon egyszerű: hogy az elkeseredés véres forradalmat
 97 2|               csak azt kelle hirdetni: hogy azért akarnak fegyvert adni
 98 2|                fegyvert adni a kezébe, hogy az országból ki vigyék katonának;
 99 2|              beszélni senki. Tudjátok, hogy a tót ragad, mint a kolláncs!~-
100 2|                a politikára? Tudjátok, hogy a magyar akadémiánál politikai
101 2|               miből bátran következik: hogy az akadémia hatáskörébe
102 2|      természettani ez: "fejtessék meg: hogy a cserebogár miért nem szereti
103 2|           posteriori annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében
104 2|             tudományok mellett, látja, hogy senkinek sem ártanak vele.~-
105 2|            annyiban lágyította azokat, hogy a fizetendő büntetési összegek
106 2|               például: ha írja valaki, hogy Szatmár vármegyének Tyukod
107 2|              ír, be kell bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt,
108 2|               sem szabad bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan
109 2|              az ördögöt vétettek önök, hogy idejutottak Szibériába?~-
110 2|               be van rekedve, anélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar
111 2|                magyar akadémia nemcsak hogy ott nincs, ahol ezután két
112 2|              bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában,
113 3|          kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behúnyt
114 3|                hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben
115 3|              éjben s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné,
116 3|              még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt megláthassa.
117 3|             sietni a város felé.~Majd, hogy észrevette a temető dombjára
118 3|           nagyon iparkodott elrejteni, hogy senki meg ne lássa.~Mindenki
119 3|         felelni akart. Akarta mondani, hogy fegyverét ott hagyta ellensége
120 3|                Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj, vagy
121 3|            közt és el akarta titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott,
122 3|             még tétovázott, még várta, hogy valaki tán marasztani fogja.
123 3|       marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól hozzá, még
124 3|            rosszul esett neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt,
125 3|               magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon
126 3|                meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség elfoglalta a
127 3|              szemeiből olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül
128 3|              máris szárnyakat viselne.~Hogy átmentek a halottas termen,
129 3|              Judit meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak, míg ő visszajő,
130 3|            Bizonyos akarok róla lenni, hogy a kísértet órájában bátran
131 3|                 erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki
132 3|   fenmaradottak vezérének lenni.~Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~
133 3|              az életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők közt vagyok,
134 3|         pitvarokban, maguk sem tudták, hogy miért.~Predialó felől a
135 3|              harang kondulása jelenté, hogy nem szeretett vendégek jönnek.~-
136 3|             magára, senki sem mondaná, hogy nem magyar.~De az öltözet
137 3|             ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni, hogy
138 3|            hogy nem tud vele beszélni, hogy nem tudja megkérdeni tőle,
139 3|             mennek, elmondanák otthon, hogy az eltávozott testvérek
140 3|               emelt szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~A vezető a
141 3|                évig hagyta élni Isten, hogy vezére, tanácslója legyen
142 3|         kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be akar jönni, elborzadva
143 3|               elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket valaki megsirasson.
144 3|          hegyére, azt látszék mutatni, hogy békét, engesztelést hozott
145 3|              érzett magában erőt arra, hogy a városba bemenjen, mint
146 3|               a cserkesz arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja,
147 3|                Félre fordította fejét, hogy az asszonyok ne lássák a
148 4|                ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labonc világ legszebb
149 4|                derék emberek, ahelyett hogy őket látogatják, inkább
150 4|          egymáshoz annyira hasonlatos, hogy maig is fenmaradt róla az
151 4|            segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen elváltoztatták,
152 4|        egyiknek az a furcsa neve volt, hogy: "Trajtzigfritzig!" a másik
153 4|             vitte a kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból kalamust tudott
154 4|      megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy legyen belőle pap, professzor,
155 4|             szerencséje volt, anélkül, hogy apja-anyja törte volna rajta
156 4|              annyira el tudott veszni, hogy gyakorta kénytelen volt
157 4|               kiterjedésben, ahelyett, hogy a jámborok, jótékony és
158 4|             históriai személyek ellen, hogy tanítványai lelki üdvére
159 4|                historiae professzorra, hogy Kleopatrát, Szemiramiszt
160 4|          faragott fenyőszálakon ültek, hogy így fel ne érhessék fejeikkel
161 4|                a nagytiszteletű úrnak, hogy fiatalembernek addig, míg
162 4|                nem vezet jóra.~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb
163 4|            kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói
164 4|              Az csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor
165 4|               az sem történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor
166 4|         diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan elszaladt volna
167 4|             kegyence, akiről azt hívé, hogy lelkét sokkal inkább bezárta
168 4|          anakreóni: magától értetődik, hogy ezek között szerelmes vers
169 4|               érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon
170 4|                senki sem mondta volna, hogy nem valósággal leány, Áront
171 4|          kentauruszokkal való harcban, hogy vert egymaga harminc pogány
172 4|            félgolyó a levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani?
173 4|           kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott működjenek nagy szorgalommal,
174 4|        szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán
175 4|               csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok, mint ők.~
176 4|              ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat vizsgálnak,
177 4|                azzal foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken
178 4|             amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin
179 4|                azzal mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé
180 4|            olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá
181 4|                kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután leüle az asztalhoz,
182 4|                Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében szebb versnek
183 4|                volt a sor azt mondani, hogy "hm".~- Úgy kellene azt, -
184 4|         elrejteni a nyíló rózsák közé, hogy mint korán reggel kijő a
185 4|                   Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak
186 4|              azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű volna megtenni...~
187 4|              akkor bámult el egymáson, hogy milyen bolondot cselekvének?~
188 4|     felpillantani, azt hívé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
189 4|            szólt végre száraz hangon - hogy ha máskor verset akar hozni,
190 4|                hol másszor megtörtént, hogy a tanulóifjúság nem csupán
191 4|  kegyelmességeik beizenének a városba, hogy nekik száz darab vágómarhát,
192 4|           fogyatkozva élelmiszerekben, hogy csak végső megszorítás mellett
193 4|      Mondhatták ők Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót,
194 4|             maga hadait, s megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet, s bor
195 4|     nagytiszteletű Szabó Gerzson uram, hogy tanítványai kardokkal és
196 4|             sem akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik a laboncok
197 4|    nagytiszteletű Szabó Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~-
198 4|           avagy a megveszett Achilles, hogy engem harcba akarjatok vinni?
199 4|    mirmidonokat neveltem-e én bennetek hogy ily vérengző gondolatokat
200 4|             bölcsességet és tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár
201 4|           katona, aki azért született, hogy meghaljon?~E beszéd közben
202 4|           közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami fringiát
203 4|               Hát volt rá eset valaha, hogy poéták, a múzsák választottai,
204 4|              ha én megtiltom tinektek, hogy fegyvert merjetek fogni,
205 4|               Zetelaky, annyit mondok, hogy nem szükség minden kérdésre
206 4|            pedig parancsolom tinektek, hogy e percben lerakjatok minden
207 4|             templom alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen
208 4|          faraktárba szépen. Gondolták, hogy ez is jó fegyver, ha jó
209 4|               professzort választá ki, hogy deputációba menjenek eléje.~
210 4|            gyanús kérdés volt azonban, hogy vajon el lehet-e ezen ágyúkat
211 4|                ágyúkat sütni, anélkül, hogy az ember a körülállók életét
212 4|                nyírott bajusszal volt, hogy összekeveredés esetén mégis
213 4|             nem szolgált egyébre, mint hogy legyen nekik miben elesni,
214 4|           csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
215 4|               vonásaiból ugyan kirítt, hogy e pompához sem születése,
216 4|               látszott arra fordítani, hogy mentül piszkosabb lehessen.~
217 4|            bátran dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül más vizet
218 4|              vezér - amint észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet
219 4|           valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát eltörlök
220 4|                az egész város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes
221 4|                fél a fegyveres néptől, hogy közeledéstek hírére mind
222 4|           pedig lehetetlenné tennétek, hogy kívánságaitoknak megfelelhessünk,
223 4|              lévén, mink sem kivánván, hogy házaitokat üresen hagyván,
224 4|              és megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők
225 4|            háznál gyertyát gyújtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan
226 4|               gyújtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan otthon vagynak,
227 4|              meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen szólással
228 4|              tudtul adá a lakosságnak, hogy kiki menjen haza a maga
229 4|  szegénységétől kitelik, hordja össze, hogy a labonc urakat kielégíthessék
230 4|                kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel
231 4|            nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk
232 4|             valami alak felköltené őt, hogy ne aludjék, hanem menjen
233 4|       nemsokára kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport,
234 4|              laboncok csak azt várták, hogy a népség házaiban szétoszolva
235 4|                szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva rajta üssenek...
236 4|               ment vissza a templomba, hogy társnéit felköltse, hanem
237 4|                mázsás harang kötelébe, hogy azt meghúzva, jelt adjon
238 4|      kijátszatásra, s parancsot adott, hogy rögtön tizenkét helyen fel
239 4|                olyan zápor kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést:
240 4|             engedte őket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan csalárd, hazug
241 4|          embereket, és erősen esküvék, hogy négy ágyújával porrá lövi
242 4|               azon kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet
243 4|       biztatással egyszerre elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról
244 4|               dolgot, amint meglátták, hogy laboncaik ugyancsak dülöngnek
245 4|          patakhoz értek, akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert
246 4|           világ vége.~Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni,
247 4|          talált a labonc körmére ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből
248 4|           husánggal a fején keresztül, hogy meghajlott bele a bot, s
249 4|            akadtál emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én
250 4|            partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott
251 4|             rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs menekülés, leszálla
252 4|             úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy perdült, a másikkal
253 4|           pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~Meglódult
254 4|             szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg?~Pedig
255 4|             úgy vágta derékon ellenét, hogy az csak végignyúlt a földön,
256 4|            mire Zetelaky azt gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötözött
257 4|         fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki.
258 4|             két fűzfáról s elénekelve, hogy: "Erős várunk nékünk az
259 5|          kétlábú tollatlan állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb
260 5|           fajnak, amit még úgy hívnak, hogy rézszínűek, pár század múlva
261 5|                őshazájában felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek
262 5|            kezdenek vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember,
263 5|       vélemények; az egyik azt mondja, hogy ezek állatok ugyan, de igen
264 5|          hasznos állatok; a másik azt, hogy ezek emberek, de igen haszontalan
265 5|            csak egy vélemény áll fenn: hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb
266 5|                aki neki is megengedte, hogy képét viselje, nem sóhajt
267 5|         história lapján, dacára annak, hogy eléggé iparkodtak törülgetni,
268 5|          dicsérik az Istent!~Ha tudná, hogy azon gyökér-gumóból, amit
269 5|       világrész népei azért szeretnek, hogy eszöket segíti elvenni?
270 5|                eszöket segíti elvenni? hogy azon sötét erdők fája cifra
271 5|            fája cifra butorok kelméje, hogy az ezüstlevelű bozót fűszert
272 5|         érzékeket ingerel és csikland, hogy a vastag levelű növény bogarai
273 5|             bogarai drága festékanyag, hogy ama sárga halmok tartalma
274 5|                háborút nem viselhet és hogy azon fényes ér a sziklában,
275 5|               nagyon jók arra a célra, hogy a közforgalomban a pénzt
276 5|                pénzt képviseljék; kár, hogy erre az eszmére az európai
277 5|           egyik ember a másikra azért, hogy az más nyelven imádja a
278 5|                népnek főnöke, királya, hogy azok békés úton, egymással
279 5|        arcaiknak, az csak azt mutatja, hogy ott melegebb a nap és a
280 5|                 mely nem olyan büszke, hogy a színekben válogasson,
281 5|            leányát a nap tiszteletére, hogy mint szűz éljen az holtig
282 5|            Utóda, a bölcs Sinchi Roka, hogy népesíté meg kőből épült
283 5|      városokkal e földet, a szomszédok hogy könyörögtek előtte, hogy
284 5|               hogy könyörögtek előtte, hogy legyen nekik is királyuk,
285 5|          Apusimak-folyam fölött fonva, hogy egész bivalycsordákat át
286 5|               legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje a törvényeket,
287 5|                 Hát a hős Virakocháról hogy ne szólt volna lelkesülten
288 5|                 sem perui bennszülött, hogy rézszínű királyokért tudjak
289 5|                a föld mindent önkényt, hogy hever az arany úton és útfélen,
290 5|          Negyven év megtanította őket, hogy melyik voltak a kettő közül?~
291 5|            Lovagjainak azt köszönheti, hogy elvesztették, amit a ló
292 5|        spanyolok fő törekvése az volt, hogy megtudják, honnan nyerik
293 5|         italokkal vevé rá a lakosokat, hogy a bányákban dolgozzanak,
294 5|            hírül hozzák Pizarro kémei, hogy ama citromsárga hegyeken
295 5|         lovassal a boldog ország felé, hogy azt meghódítsák, és megtérítsék.~
296 5|                prédára kell bocsátani, hogy a bálványimádás bűne ki
297 5|                inka, megkérdendő tőle, hogy mi szándékkal jön országába.~
298 5|            Pizarro kegyesen válaszolt, hogy ő az indus nép lelki boldogságát
299 5|              ügyetlen harci eszközeit, hogy a maroknyi támadó népet
300 5|             torlaszt az üldözők előtt, hogy ők elfuthassanak.~Közöttök
301 5|               völgye.~Pizarro átlátta, hogy ide nem üldözheti martalékait,
302 5|                a füstöt.~Pizarro érzé, hogy itt csak egy menekülés van:
303 5|             igazán semmi oka sincs rá, hogy éljen. Hajdani nagyságuk
304 5|           fajnak az a dicsőség jutott, hogy nehány század alatt ki tudott
305 6|       hasonlatosak az ős hét vezérhez, hogy ők emelik pajzsra a választó
306 6|       hólapátoló, ahogy jön.~De azért, hogy a sors így szétszórta az
307 6|              Azt pedig mindenki tudja, hogy nem az a virtus: megszerezni
308 6|           tudomány.~Mert hogyha azért, hogy az ember a zöld tollat feltűzi
309 6|               tűzi a kalapja mellé. De hogy a választás előtt két nappal
310 6|                 Tehát nem az a kérdés, hogy ki tudja megnyerni a hét
311 6|          megnyerni a hét nemest? hanem hogy ki tudja behozni a választás
312 6|          folytatja a testgyakorlásnak, hogy tüzelő fát fűrészel az utcán.~-
313 6|             boltajtóbul, s azt mondta, hogy de régen nem látott már.~-
314 6|              meg az utcán, s kérdezte, hogy csinál-e még a feleségem
315 6|               bakter sógor azt mondja, hogy olyan urak, akik nyolc órakor
316 6|           kocsis koma meg azt beszéli, hogy a gazdája megkenette a csézát:
317 6|          kocsis koma!~Milyen véletlen, hogy a harmadik nemes is odakerült. ~
318 6|             értesítik a kortes urakat, hogy a gazdát elvitték csézával
319 6|                 Az ispánné azt mondja, hogy elvitték őket a berkenyesi
320 6|               pusztára. - Természetes, hogy nem oda vitték őket. - Üthetik
321 6|           lelkem nem veszi azt magára, hogy ingyen szedjem fel a diurnumot.
322 6|         diurnumot. Azt sem engedem ám, hogy az én lelkemet pénzen megvásárolják.
323 6|            heten azt kívánták.~Tudták, hogy mit cselekszenek? Otthon
324 6|                önt, a törvény nevében, hogy megvédelmezésünkről is gondoskodjék,
325 6|                Mert azt már jól tudja, hogy ezalatt meg a veres toll
326 6|               nagy lármával követelve, hogy az ő jámbor férjeiket, akiket
327 6|            csak az a kis baja történt, hogy nem tudta kimondani a jelöltnek
328 6|                szól hozzá:~- No, ugye, hogy kivívtuk a diadalt!~S hatalmasan
329 7|              ördög töri rajta a fejét, hogy mit ád neki még másodszor
330 7|          hederít senki.~No, az az egy, hogy "nemzetes uramnak" szólítják
331 7|               állt Pugonyi Están uram, hogy "tudós ember". Tudni kell
332 7|                ember". Tudni kell azt, hogy Kecskemét egy olyan rendkívüli
333 7|        sütnivalót".~Ezért lehetett az, hogy az én ott laktomban (két
334 7|              csak hírét sem hallottam, hogy egy prókátor volna a városban (
335 7|            udvarolni).~És pedig annak, hogy a prókátor ilyen korlátolt
336 7|            mondják, nem tudom, igaz-e, hogy egy régi városi statutum
337 7|              Aztán mindenki azt tartá, hogy abból, amit az Isten adott,
338 7|        kecskeméti észjárás azt tartja, hogy könnyebb a nyavalyát kikerülni,
339 7|          angolt. Bizony azt sem azért, hogy Shakespeare-t eredetiben
340 7|                 Majd megtudjuk később, hogy miért. De azt is úgy szedte
341 7|           előtámadni. Nem az ő hibája, hogy a siker elmaradt.~A szép
342 7|               pandektában azt olvasta, hogy nihil de arbore! s ennek
343 7|             virtuóz éneklést míveltek, hogy azzal az egész utca minden
344 7| ó-testamentumból (s az már szentírás), hogy Jakab patriárka, mikor még
345 7|           aztán az lett a következése, hogy a szomszédok örökös veszekedésben
346 7|           azzal szolgált rá a magáéra, hogy ő visz kora tavasszal leghamarább
347 7|              még pedig jól ügyelve rá, hogy a lúdnak a nyaka ne felülről
348 7|          megteszi. És mindezt anélkül, hogy egy áldott szót tudna abból
349 7|                Ez is egy ok volt arra, hogy Pugonyi uram lenézését éreztesse
350 7|      magisztrátus kiadja a rendeletet, hogy minden háziúr felvágassa
351 7|               Están úr előrukkol vele, hogy de ő pedig mi mindent tud
352 7|            megmutogatok mindent."~- Ó, hogy a pokol pusztítsa el azokat
353 7|             hát majd gondoskodom róla, hogy az én macskám el ne ragadozza
354 7|         szomszédasszonya telke között, hogy azon semmi macska át nem
355 7|              kisvárosi szokás szerint, hogy egyik szomszéd a másikhoz
356 7|                nagy téglafallal.~Mert, hogy ismét a "kutya" témára térjünk
357 7|          leckéjét. Azt követelte tőle, hogy fennhangon tanuljon: hadd
358 7|              nem állotta meg a Katica, hogy át ne kiáltson a palánkon:~-
359 7|                le belőle egy darabkát, hogy ott folytathassam, ahol
360 7|              magának letenni?~- Azért, hogy a jogakadémiába átmehessek.~-
361 7|              az?~- Ott bizony az lesz, hogy utamba áll negyvenezer paragrafus
362 7|                vége?~- Nem! A vége az, hogy onnan is kidobnak.~- Hát
363 7|             magának annyi helyes esze, hogy úri módon megélhetne utána?~-
364 7|             Hát honnan veszi azt maga, hogy énnekem van helyes eszem,
365 7|       tanfelügyelő is mind azt mondja, hogy válogatott nagy szamár vagyok.~-
366 7|            mikor maga nem veszi észre, hogy ojtogatja be maga itt ebben
367 7|          Kitöri a nyakam, ha megtudja, hogy kertészhajlamaim vannak.~-
368 7|           tudnak beszélni az emberrel, hogy csupa gyönyörűség. Hát a
369 7|            uraságot teremthetne rajta, hogy nem cserélne még a vicispánnyal
370 7|            aztán csak rájött Están úr, hogy "kutya van a kertben!"~Azért
371 7|               meg azon kapta a Palkót, hogy a vén körtefának minden
372 7|              komisz körtéből.~Az igaz, hogy komisz egy gyümölcs termett
373 7|         termett rajta, amit úgy hínak, hogy "totya"-körte. Olyan az,
374 7|                dühösebb lett Están úr. Hogy a lurkó el akarja rontani
375 7|              meg Pugonyi Están uramon, hogy ő saját becses személyében
376 7|              én át, - mondá Están úr - hogy a szomszédasszonyt dicső
377 7|               éppen azért, mert tudom, hogy holnap útra fog kelni. Hát
378 7|           barátságosan figyelmeztetni, hogy ha elutazik Londonba, ezúttal
379 7|            Aztán folyvást vigyázni rá, hogy a macska el ne kapja a kis
380 7|                most nem arról van szó, hogy az én macskám kapja el a
381 7|        szomszédasszony libáját, hanem, hogy a szomszédasszony libája
382 7|               nekem görögül van.~- Hát hogy a karácsonyi ünnepek következvén,
383 7|                fiam áperte deklarálta, hogy ő nem megy légációba. Pedig
384 7|              mert az olyan messze van, hogy egy diák se eligálja magának.~-
385 7|         legációba prédikálni?~- Azért, hogy ott a dáciából összekereshet
386 7|        Hallgatom.~- Hát azt mondom én, hogy "nem eszünk annak a kutyának
387 7|               annyi van már a világon, hogy minden perre kettő is jut;
388 7|               birtokot venne át benne, hogy nem cserélne jövedelmet
389 7|                nem tángáltam. Látszik, hogy innen ered a szuggesztió.~-
390 7|          meglehet.~- De hát az a hiba, hogy az ilyesmi meglehet.~- Nem
391 7|         ilyesmi meglehet.~- Nem értem, hogy mi hiba volna benne? Hogy
392 7|              hogy mi hiba volna benne? Hogy a fiatalok egymással beszélgetnek,
393 7|             fel egy vasárnapi újságot, hogy azt ne olvassam belőle,
394 7|                azt ne olvassam belőle, hogy egy diákgyerek, egy gimnazista
395 7|               már én csak nem hagynám, hogy a leányom ilyen gyerekség
396 7|                a legény is alig várja, hogy a torkán akadjon az Ádám
397 7|              Están uram, én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember
398 7|                alatt; hanem azt tudom, hogy mi különbség van a kenyér
399 7|              szederjes színe elárulta, hogy csupa csermelyés lisztből
400 7|             nemzetes uram, mondja meg, hogy a kettőnké közül melyik
401 7|                róla. Hát a nemzetes úr hogy gondoskodott a fiáról? Mit
402 7|               felelt Liba Kis Jánosné, hogy nagyot kacagott rajta.~-
403 7|               úgy híjják az iskolában, hogy "macskaherceg".~- Macskaherceg?~-
404 7|                a titulája városszerte, hogy "macskakirály".~Azzal hirtelen
405 7|              alapítok. Az lesz a neve, hogy "Gattopolis".~Két kis fia-cica
406 7|        összekapaszkodott az ágy alatt, hogy az egyik nyervákolni kezdett.
407 7|            ujja hegyével megvizsgálva, hogy nem forró-e? Aztán a frissen
408 7|            kérdéssel alkalmatlankodik, hogy "mit főzzünk ma ebédre?"~-
409 7|             egy hang.~- Ki a'?~Persze, hogy a Palkó.~- No, mit akarsz?~-
410 7|             vagy, nem tudod megérteni, hogy miben működök.~- Hát csak
411 7|               csak azt akarom mondani, hogy már eligáltam: megyek, még
412 7|              tüstént.~- Hát megtudtam, hogy a Katica édesanyja elutazik
413 7|                Londonba, s nem akarom, hogy a Katica becsületét behomályosítsák
414 7|         királyságban, csak megérdemli, hogy évenkint háromszor részeltessék
415 7|        dicséretére válik Kecskemétnek, hogy ő szolgáltatja a határon
416 7|              még az a baleset is érte, hogy a dárdásának feltörte a
417 7|              kellett rajta.) - Tudtam, hogy nem esz meg a farkas. Rossz
418 7|          bizony egy olyan portentumot, hogy mikor azt meglátja édesapám,
419 7|                hoztam el.~De ahelyett, hogy a gerendáig ugrott volna
420 7|    Magyarországot attól a dicsőségtől, hogy mi teremtettük meg a háromszínű
421 7|                Loptad-e?~- Hát persze, hogy loptam. Macskát lopni szabad,
422 7|                Nemesi szavamra mondom, hogy nem.~- Ejh, húsz esztendős
423 7|              szavad. Esküdj meg nekem, hogy nem mondod el senkinek.~
424 7|      diadalának tudatában elhatározta, hogy ezt a gőgös ellenfelét,
425 7|       legázolni. Majd megmutatja neki, hogy mit tehet egy macskakirály.~
426 7|               mikor tapasztalni fogja, hogy az ő szomszédura milyen
427 7|          asszony! Lássa meg egyszerre, hogy micsoda nagy tenger választja
428 7|            Jánosnénak. Összebeszéltek, hogy együtt utazzanak. Az asszonyságnak
429 7|               megint elment legációba, hogy a Katica meg ne sértődjék;
430 7|      olyanformán folyott az értekezés, hogy volt egy angol-magyar s
431 7|              azt szerette volna tudni, hogy mi ő? - Kis Jánosné mondá
432 7|    asszonyomnak aztán volt elég dolga, hogy a máséval ne törődjék. A
433 7|    szállítmánnyal ugyan vigyázni kell, hogy az ember szégyent ne valljon
434 7|            mindig azt hajtotta előtte, hogy az a Society, aki a háromszínű
435 7|         konstablerek olyan jó emberek, hogy útbaigazítják még azt is,
436 7|         rendőrsereg referál mindennap, hogy hány ember jött be a City
437 7|          megtanulta. Arra készen volt, hogy mikor azt mondják: "Lájbekisz
438 7|           Dzsenuszni", az annyit tesz, hogy Liba Kis Jánosné. A szállásadó
439 7|              Turkish woman! Azt hitte, hogy Allah dicséretét zengi az
440 7|                 Erről aztán megtudták, hogy miféle nemzet: "Höngerien
441 7|         megértették egymást. Elmondta, hogy mi hozta ide. Egy útitársát
442 7|              Están. Arról ő nem tehet, hogy azt angolul úgy olvassák,
443 7|              azt angolul úgy olvassák, hogy "pogány isten".~Ismertetőjelei:
444 7|          annyit vehetni ki a szavából, hogy egy millió kellene neki.
445 7|          igazán dühös volt. Restellte, hogy ilyen pozitúrában kerül
446 7|           erről certifikátot kiadatni, hogy a háromszínű kandúromat
447 7|     megvásárolta.~Azt megigérték neki, hogy majd helyébe fogják küldeni,
448 7|     mosolygástól: azt látta meg benne, hogy "husband".~Odább adta a
449 7|                most meg kellett érnie, hogy az szórja tele marokkal
450 7|          libaárusnőnek egy szava elég, hogy arra őt szabadon bocsássák.~
451 7|               kegyességét s megigérte, hogy őnagysága feleségének egy
452 7|               országaiban az a szokás, hogy mikor egy dzsentlement az
453 7|               is meg kellett történni, hogy Pugonyi Están uram kezet
454 7|              Tudja-e, szomszédasszony, hogy mi az a "husband", amit
455 7|    nácionálembe beírt?~- Azt gondolom, hogy afféle hózentráger.~- Szimbolice
456 7|              de etimologice azt teszi, hogy "férj". Én mint a maga férje
457 7|              most, ha azt nem akarjuk, hogy mind a kettőnket esmeg becsukjanak
458 7|     nászasszonya. A fiatalok dolga az, hogy szeressék egymást. A várt
459 7|               nem abban az értelemben, hogy "mindnyájan egyformán parasztok
460 7|                uram is egyet. Mondjuk, hogy mindnyájan egyformán polgárok
461 7|                az újságban azt a szót, hogy a "munka megnemesít". No,
462 7|             nemesember.~- Addig-addig, hogy rádisputál szomszédasszony,
463 7|            rádisputál szomszédasszony, hogy a Palkó fiamból vincellért
464 7|           bizony mondom, szomszéduram, hogy akkor lesz ez a Magyarország
465 7|             éppen elég volt neki arra, hogy a zsibárusnál egy revolvert
466 7|            messze. Az apám azt mondta, hogy amint visszajön Londonból,
467 7|             kérte szíve választottját, hogy arra az útra őtet is vigye
468 7|              kölcsönösen beleegyeztek, hogy amint a szülők hazaérkeznek,
469 7|           esztendő, amennyi szükséges, hogy a fiatal embernek benőjön