Rész

 1 3|           ez volt mostan Gábor Áron... emez volt az ellenségé...
 2 3|        mind elhullottak. Gábor Áron is elesett, ágyúi is ott
 3 4|       és humanissime Karassiay Áron.~Az első, szép, ártatlan,
 4 4|        az ablakba megüté, amin Áron kétakkorát nevetett.~E kínjai
 5 4|     verset olvashatná, - mondá Áron.~- Hm! - felele rá József. (
 6 4|     hiszen az könnyű, - felelt Áron. - Innen az ablakból le
 7 4|   idegen kerítésen éjszaka?...~Áron maga is megijedt e szóra.~-
 8 4|        a padláson.~- Hozd elő.~Áron elment a kötélért, egy gerundiumból
 9 4|        verset a rózsák közé, s Áron markában újra fölemelkedék
10 4|      Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
11 4|   rohant le a lépcsőkön; utána Áron és utána a többiek mind; -
12 4| Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon
13 4|  parton.~- No labonc! - kiálta Áron utolérve az egyiket - itt
14 4|        szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst s ki
15 4|  akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel
16 4|     nevem is cifrább, - felelt Áron - az én nevem pedig Ka-ras-siay!~-
17 7|    egyszerre. Tegnap még semmi áron: ma meg már egyszerre tüstént.~-