Rész

 1 4|    volt: humanissime Zetelaky József és humanissime Karassiay
 2 4|     látcsövet.~... Most éppen József néz bele nagy áhítatosan... "
 3 4|  tréfa volt ez a mulatság, de József egészen odalett belé; nem
 4 4|     görebek és légszivattyúk.~József pedig folyvást növekedni
 5 4|       Áron.~- Hm! - felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan
 6 4| kellene azt, - szólt sóhajtva József - szépen összehajtogatva
 7 4|      gondolsz? - szörnyedt el József - én bocsátkozzam le kötélen
 8 4|      könnyű volna megtenni...~József elhallgatott egy ideig.~
 9 4|   végigkopogni.~Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
10 4|     nyomta a kérdéses verset. József nem bánta volna, ha e percben
11 4|    írásra, s vége volt előtte József turpisságának. Többé sem
12 4|       és Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike
13 4|   összecsapott a víz.~Ezalatt József is utolérte Klárika rablóját;
14 4|      hozzávágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng,
15 4|     kellett azt keresni, mert József most két kézre fogta a botot,
16 4|    monda azokra, mint szintén József szerelmére is, kinek nem