Rész

 1 1|          Williám is sírt, mint egy asszony, maga sem tudta, miért.~
 2 3|                            SZÉKELY ASSZONY~Elhallgattak az ágyúk, elhalt
 3 3|         fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
 4 3|         felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy, fekete
 5 3|      leszesz boldog, - folytatá az asszony. - Terád semmi öröm nem
 6 3|              Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt a földről.
 7 3|            oly élénken haladott az asszony mellett, mintha nem is a
 8 3| engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s megtagadva
 9 3|       fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. - Döfd e szívbe fegyveredet,
10 7|     semmiségét ez a felfuvalkodott asszony! Lássa meg egyszerre, hogy
11 7|          Allah dicséretét zengi az asszony. Hívatta a török tolmácsot.~
12 7|        kiáltá Lájbekisz Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán