Rész

 1 1|        hölgy kezét.~- Siessünk, - mondá - ez sem barátunk; vak szerencse,
 2 1|   előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~
 3 1|            két hét alatt?~- Jó! - mondá Grundler.~E percben lövés
 4 4| Dicséretes, szorgalmatos ifjak, - mondá Gerzson úr - vegyetek róla
 5 4|        ezt a verset olvashatná, - mondá Áron.~- Hm! - felele rá
 6 7|          is azért jöttem én át, - mondá Están úr - hogy a szomszédasszonyt
 7 7|          hogy mi ő? - Kis Jánosné mondá meg neki: "Ő az én szomszéduram".
 8 7|        hagyom a szomszéduramat, - mondá magában - az nem volna becsület.
 9 7| Tekintetes Alelölülő úr!"~- Ah! - mondá a főhivatalnok, - Turkish
10 7|           miszter Pogány Isten, - mondá a tolmács (az alderman szavai
11 7|       nyitotta fel Están úr), azt mondá a szomszédasszonyának:~-