Rész

1 1|        mellé térdelt, átölelte és sírt.~Amaz pedig nem bírt szólani,
2 1|     lenézhetett. - Még Williám is sírt, mint egy asszony, maga
3 1| tébolyodottan futkosott a parton, sírt, átkozódott s magát kétségbeesve
4 3|   temetőkertbe. Miért nem ásatott sírt is magának!~Mellette egy
5 3|       jöttél haza? Kerestél volna sírt magadnak ottan, hol meghalni
6 3|         kapu előtt keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral
7 3|  asszonyok szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés
8 3|           akkorra megásták a nagy sírt, keresztben az útban, elzárva