Rész

  1 1|            emellett feketekék volt, de tiszta s csillagai annál
  2 1|            szépek voltak e percben, de szebb volt nálok a hölgy;
  3 1|        jöjjünk a parthoz ily közel!~De a hajósnak csak testvére
  4 1|            nem fáj többé az élet. - De mégsem! ez igen erős kín,
  5 1|          egy nem tért volna vissza, de lehet, hogy egy sem; te
  6 1|            meg találtam őt rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett
  7 1|         észre; vigyázz, rá ne lépj!~De a szívevő nem aludt, hanem
  8 1|             nyújtá az érkező elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs
  9 1|       elveszettet az egész világon.~De jó az isten. Küldött egy
 10 1|          ölni, vagy meghalok magam, de így nem szabad a sorsnak
 11 1|           midőn őket távozni látja; de annyi bizonyos, hogy azóta
 12 1|             lettek, ha nem is ezen, de legalább a másvilágon.~1845~~~~
 13 2|        amint látom.~- Bizony jóval, de el is fáradtam ám. Három
 14 2|        medve után, míg lebökhettem. De hiába, huszonkét medvebőrt
 15 2|           még csak a tizenötödik.~- De már úgy én jobban gazdálkodtam, -
 16 2|              Könnyű neked beszélni, de én a medvéket csak nem foghatom
 17 2|   irámszarvasod?~- No, no, nem sok, de csak elég. Tavaly még nem
 18 2|    csizmaszörnyeteget lehete látni. De ő azért mégis kipattant
 19 2|         Hozta isten, hozta isten!~- De bizony csak ez a tizenkét
 20 2|     minderről sokat kell beszélnem, de elsőbb vigyetek melegre,
 21 2|        pirosra volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket abban,
 22 2|            Hogy a kakas csípje meg, de szép!~De hát mit csináljon
 23 2|          kakas csípje meg, de szép!~De hát mit csináljon az ember?
 24 2|       százat a bőgőjén verték el.~- De hát mint juthatott ennyire
 25 2|         mondta: hogy megeszi ő azt, de arról nem gondolkodott:
 26 2|             a magyar dicsőségnek.~- De hát senki sem gondolkozott
 27 2|        németek, vagy muszkák alatt, de nagyon pórul jártak, mert
 28 2|          csak megvan a régi helyén. De lakosait átcserélték Árva
 29 2|     tartanak; nem érti ugyan senki, de a deyt mégis nagyon látszik
 30 2|         fiam.~- Hát Lauka Guszti?~- De isz az jól járt. Mintha
 31 2|            vérit adták egykor neki, de lelkük felvilágosodását
 32 2|            kiengesztelődtek iránta. De még Horváth Lázárból sem
 33 2|     halzsírban főtt medvefülnek. Na de Pálfi még mindig szabadon
 34 3|          győzelemmel térjen vissza, de ha elveszett a nemzet az
 35 3|        Vonásai kemények, szigorúak, de még most is szépek.~Az ég
 36 3|    ellensége szívében, benne törve, de nem volt ereje szólani,
 37 3|          születtél. Élj, vagy halj, de elfelejts bennünket.~A fiú
 38 3|  mindenkinek van benne mit siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak,
 39 3|              még meddig élhetsz?... De szólj, ha megjelenne a halál
 40 3|           sóhajta fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik az
 41 3|           holnap városunkba jönnek. De nem leszen itt megpihenésük,
 42 3|          valami érthetetlen szókat, de ragyogó szemeiből olvasni
 43 3|           fele a föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika
 44 3|            idegen kívánó tekintete. De én azon időt nem fogom gyáván
 45 3|      cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek benneteket. Ott
 46 3|            ismernek egymásra többé; de valami fájdalmas sejtés,
 47 3|           mondaná, hogy nem magyar.~De az öltözet is, melyet visel,
 48 3|             Szomorúság lakik itten. De a szomorúság csak halottainkért
 49 3|      túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban minden lángok
 50 4|        inkább egymást keresnék fel; de ezek bölcs urak voltak és
 51 4|             miszerint bármi szűken, de saját érdemük után tanultak
 52 4|           mind szerelmes lett bele; de hiába lett szerelmes, mert
 53 4|         csillagot vizsgálnak? Igen, de akkor ne irányoznák lefelé
 54 4|     szeretnék én az a rózsa lenni!" De ez már mégsem csillag!~Ami
 55 4|           tréfa volt ez a mulatság, de József egészen odalett belé;
 56 4|          csak a kezébe juttatnám.~- De hogyan?~- Ledobnám innen
 57 4|            innen a kertbe.~- Le ám, de hátha a szél félreviszi
 58 4|           kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól nevelt leány,
 59 4|     sarkantyú is volt ütve jobbára, de minthogy lovuk nem volt,
 60 4|             vezére Trajtzigfritzig; de nagyon csalatkoznék, aki
 61 4|          kezdőbetűi voltak hímezve, de ő azért elég méltóságot
 62 4|          Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki a vész,
 63 4|             kell gyújtani a várost.~De alig fogtak emberei e kárhozatos
 64 4|       felelte leverten Gerzson úr - de ha az ő élete árán megvásárolhatom
 65 4|             előttük állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot
 66 4|           nyergébe Trajtzigfritzig.~De már ez mégis csak több volt,
 67 4|          egyéb, mint fűzfadorongok, de amíg a laboncok kanócos
 68 4|             hosszú lábaiban bízott, de a kettős teher alatt kifáradt
 69 4|              derekában vágja ketté; de visszavágott a diák doronggal,
 70 4|          akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt
 71 4|             én nevem Bó-rem-bukk!~- De annál még az én nevem is
 72 4|     kardjával hozzávágott szörnyen. De József kezében megpördült
 73 4|   Bórembukkal, csak a diák még élt, de a labonc meg volt halva.~
 74 5|            legfőbb urainak vallják; de még merészebb eszme az,
 75 5|            hogy ezek állatok ugyan, de igen hasznos állatok; a
 76 5|             azt, hogy ezek emberek, de igen haszontalan emberek;
 77 5|        mindenható pénz! az - arany!~De hát mire lett volna nekik
 78 5|          merész Pizarro és a kegyes De Luque Fernando vezették
 79 5|           az egész kalandor csapat; de mindegyik bámulat tárgya
 80 5|          nem üldözheti martalékait, de viszont azok sem menekülhetnek
 81 5|           fák még zöldültek szépen, de már a mező sárga volt s
 82 5|   cukorültetvények még álltak épen, de mind fehérre változva, mintha
 83 5|         nemcsak egy egész nemzetet, de egy egész színt!~1856~~~~
 84 6|              hólapátoló, ahogy jön.~De azért, hogy a sors így szétszórta
 85 6|           egy gulyást: hát az "jó". De ha jön a veres toll, az
 86 6|           azt tűzi a kalapja mellé. De hogy a választás előtt két
 87 6|            lesz az idén.~- Lesz ám: de csak olyan restelláció.
 88 6|     boltajtóbul, s azt mondta, hogy de régen nem látott már.~-
 89 6|             a veres toll vezére.~No de hátra van még a holnap reggel.
 90 7|       uramnak" szólítják az embert. De azt a pusztabíró is megkapja.~
 91 7|             pusztabíró is megkapja.~De még ezenkívül abban a rossz
 92 7|       végezte maga, vagy amikázott, de prókátorhoz nem ment. Ami
 93 7|        amitől fekete lett a nyelve, de meggyógyult tőle. A másik
 94 7|         számmal görögök, zsidók is; de az mindegy volt; nem támadt
 95 7|             te haragszol meg énrám; de ha adok, akkor majd én is
 96 7|       megtudjuk később, hogy miért. De azt is úgy szedte magába,
 97 7| recapitulation-t rikepitsulesn-nek, de azért ha jött a zsidó szeszfőzőnek
 98 7|             azt olvasta, hogy nihil de arbore! s ennek az utasítása
 99 7|    égszínkék (kivéve a "katáng"-ot, de az nem adja kölcsön a szirmait
100 7|         díja ma is fölvétetlen.~No, de egészen más a lelkes állatoknál,
101 7|             úr előrukkol vele, hogy de ő pedig mi mindent tud Londonról.
102 7|      hallotta a palánkon keresztül. De bolondokat kell tanulni
103 7|          érdemesek a magyarázatra.)~De már erre nem állotta meg
104 7|            cefrének is akad vevője; de még olyan pálinkafőzőt nem
105 7|            Ott is vannak ám diákok; de azok nem gajdolnak ilyen
106 7|          kedves édes szomszéd uram, de rossz időben kegyeskedett
107 7|          jött Pugonyi Están uram.~- De most nem arról van szó,
108 7|          minden perre kettő is jut; de a jó vincellért úgy keresik,
109 7|               A' bizony meglehet.~- De hát az a hiba, hogy az ilyesmi
110 7|              gomolyával traktáltam; de biz abból semmi hiba nem
111 7|             régen, szomszédasszony, de most más világ van. Bolond
112 7|         nagyot sodort a bajuszán.~- De kettőn áll ám a vásár. Nem
113 7|       Katica. Az én fiamat pedig...~De már erre Kis Jánosné asszonyomat
114 7|            kis tarka egeret fogott.~De milyen egeret?~Están úrnak
115 7|     Szlavónia messze van.~- Hm, hm. De megtértél egyszerre. Tegnap
116 7|           Kecskeméttől Szlavóniáig. De hát az a tíz falu népe,
117 7|      Szlavóniában, onnan hoztam el.~De ahelyett, hogy a gerendáig
118 7|            a hadakat ellenünk.~- No de nem tudják meg. Én ezt a
119 7|    parasztasszony megelőzi vele. No de mindegy, Amerikát sem Kolumbusz
120 7|      oroszlánrésze mégis ideesik.~- De nem fogod-e te ezt kifecsegni?~-
121 7|           szégyent ne valljon vele. De hát csekély kárvallással
122 7|           útitársa előkerült volna. De az, amióta a szállásáról
123 7|             sohasem járt a Cityben. De az angol konstablerek olyan
124 7|       Lájbekisz Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán
125 7|        Azért, mert tudok angolul.~- De azt itt senki sem érti.~-
126 7|             bizony erős devalváció. De a dicsőség mégis megvan!
127 7|           Hát már most elmehetek?~- De még addig egyelőre letartóztatva
128 7|             úr nincs Kecskeméten.~- De bizony csak van! - kiálta
129 7|   hózentráger.~- Szimbolice igenis, de etimologice azt teszi, hogy "
130 7|     leolvadt tizenkét shillingre.~- De megmaradt a dicsőség - aztán
131 7|          elfogadom az egyenlőséget; de nem abban az értelemben,
132 7|         fűzfán fütyülő rézangyalát! De már "pógár"-nak nem hagyom
133 7|            fognak festeni valaha.~- De már ilyen vakmerőséget mondani!