| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A Háromszínu kandúr IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4506 1| melléknevét s becsületes lakatosmester lett belőle: Quarrelson 4507 4| hatodik volt a kovácsok és lakatosoké. Itt tartattak a céhládák, 4508 2| sem akarta nekik az ott lakhatást megengedni, mert ily kutyabőrpusztító 4509 3| pillanatra elfeledte volna lakháza silányságát.~- És te sohasem 4510 3| megőszülhetünk szomorú lakházainkban, éltünk jobb fele a föld 4511 3| városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már 4512 5| állat ezt a helyet nem fogja lakni, és soha többet fű ezt be 4513 7| passzió ellen a szomszédban lakó Liba Kis Jánosné asszonyom.~ 4514 4| választottai, a szent berkek lakói, a Pieridák barátai, fegyvert 4515 1| nyögések verték fel a barlang lakóit álmaikból; úgy hallatszottak, 4516 7| a városban (negyvenezer lakos mellett). Akinek ott pere 4517 2| megvan a régi helyén. De lakosait átcserélték Árva vármegyébe, 4518 5| kincsvágya egy egész világrésznek lakosságát eltemette.~Pizarro befészkelte 4519 3| mely nem akar magába több lakost fogadni, mint egy sírral, 4520 5| az országot minden benne lakóval együtt, aki lélegzetet vesz, 4521 3| aki Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent 4522 7| lehetett az, hogy az én ott laktomban (két évig) még csak hírét 4523 3| pusztáikban, ős bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok 4524 1| egy redves fától vagy a lámpásbogár fényétől bevilágítva; a 4525 1| törekedett s annál fogva mint láncos ebet rántotta vissza mindannyiszor, 4526 4| ő maga ezüst csillagos láncszemből font páncélinget viselt 4527 1| tengeren: az egész vízegyetem lánghabokká lenni látszék, átvilágítva, 4528 3| kinek a veszteség híre élte lángját kioltotta, s bevitték őt 4529 3| hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja, egy iszonyú 4530 3| sírnak.~Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányó hegy 4531 3| forgószél segélyül jő a lángoknak, a tüzes zsarátnokot végigfújja 4532 3| egyik oldalán a lemenő nap lángol, a másik oldalán a fergeteg 4533 3| a harangot, s mikor már lángolni fog körüle a város, még 4534 2| kalácsokat, fánkokat, lepényeket, lángosokat, béleseket, csörögéket, 4535 4| eljutott a kollégiumba is, lángot vetett a diákok szívében 4536 5| legszebb indus hajadon; lángszemekkel, mikbe nézni félelem és 4537 3| óriási fáklya és az égő lángtető alatt még mindig hallik 4538 3| ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~- Ez ő, kedvesem - rebegi 4539 5| egymáshoz fűzi.~Szólhatott a lant a bölcs Lima Rocháról is, 4540 2| múlt tavasszal egy orosz lányt vett feleségül. Most az 4541 7| Miszter Pogány Isten, az a lap a hazugságok gyára, még 4542 6| veres tollakat a piacról, s lapátolja talyigára.~1892~~~~ 4543 7| kalapáccsal, a másik hirgatja lapáttal - azt az ötforintos angyalát 4544 5| leginkább megmaradt a história lapján, dacára annak, hogy eléggé 4545 2| sorba fejt Imre hajdani lapkihordója, kin még akkor is megérzett 4546 7| fekete volt mint az utcasár, lapos, keletlen; s ahol egy oldalán 4547 1| bokrokból, s a kormányos orrát laposra ütötte.~- Veszedelem-áldottát! - 4548 2| volt; a többit kiküldték Lapponiába, a hol a legnagyobb férfi 4549 2| fölötti értekezésbe: vajon a lapponiai asszonyok kopfputtza szebb-e, 4550 7| asszonyom udvarán rettenetes lármát csaptak a ludak, akik Albion 4551 6| a városkapitányhoz, nagy lármával követelve, hogy az ő jámbor 4552 7| tudakozódik.~- Csitt. Ne lármázz!~Están úr figyelmét egészen 4553 3| fejét, hogy az asszonyok ne lássák a szeméből hulló könnyüt, 4554 1| fekete pont kezd közelíteni, lassanként csónak alakját veszi magára 4555 5| erényeikből és emberiségökből?~Lássunk egy történetet a sok közül, 4556 7| Están uramat. Régen, Dobzse László meg Lajkó király alatt érhetett 4557 4| egymásra nézni, annál kevésbé a látcsőbe. Mint aki valamely nagy 4558 4| belé; nem bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá 4559 4| látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá a leányt, nem evett, nem 4560 2| inát. A termet hármot lép a láthatárról, s a negyedik lépéssel Imre 4561 1| gyönyöreivel, - közepén egy láthatártalan óceánnak, melynek szinén 4562 3| repkedő üszköket mintha láthatlan démonok vinnék eget ostromló 4563 3| elhat.~Pillanatok múlva láthatóbbá lesz az alak. A leányka 4564 7| szedte magába, ahogy az a latin helyesírás szerint olvasandó. 4565 7| ezeknek a fiúknak!~Aztán meg a latinra került a sor; a Palkó azzal 4566 7| minden tudományát; értett latinul, görögül, zsidóul, arabusul, 4567 3| túlvilági arccal rebegé: "látjuk egymást nemsokára".~Judit 4568 1| a néptelen tenger puszta látkörén.~Sokszor megkísérték Géza 4569 5| szétvetett sugárküllők, a látkörön lilaszín derengés; azután 4570 2| kvártélyozom be magamat.~- Szívesen látlak. Egy irámtehenem tegnap 4571 4| valami nagy sötét foltot látna lassan a város felé hömpölygeni, 4572 4| a zsebébe.~Később azt is látniok kellett, mint adják ki a 4573 7| időben kegyeskedett becses látogatásával megtisztelni. Csupa toll 4574 4| emberek, ahelyett hogy őket látogatják, inkább egymást keresnék 4575 7| ablakban szokta fogadni a látogató ifjút.~- Búcsúzni jöttem 4576 3| Isten nehéz kísértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett 4577 3| megszokta a parancsszót latolgatás nélkül teljesíteni, és most 4578 3| alaktalan távol ködeiben.~- Nem látsz ott egy alakot közelíteni? - 4579 1| mélyben úszó tengerlakók ezrei látszottak elő, mintha egy alulról 4580 7| napot pihenéssel, hanem láttak a sürgős dolgaik után. Están 4581 3| tán egykor képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük, valami 4582 2| Romeó és Júliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba varrva 4583 2| kiengesztelődtek iránta. De még Horváth Lázárból sem lett kajmakán basa, 4584 3| mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel hallgatta a 4585 5| külső sebeket hegeszt, a lázenyhítő fa héja és a háladatos bozót, 4586 2| őket a szolgabiró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta. 4587 1| miknek virágharangjain lazur- és aranyszárnyú lepkék függtek; 4588 3| kiknek feje fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így 4589 2| feleségét, napát, hugát, menyét, leányait és szolgálóit, felfeküdtek 4590 7| ludak szerezték. A maga leányán holtig rajta szárad a Liba 4591 7| fehér cipójával dicsekedő, leányára nagyot tartó Liba Kis Jánosnét 4592 4| Az első, szép, ártatlan, leányarcú, tizenhétéves ifjú, Gerzson 4593 7| Pugonyi Pálné asszonnyal, a leányával; az egyik ludakat, a másik 4594 5| fényes tollakból fonott öv a leánykák karcsú derekán, bivalybőr 4595 4| járt az esze, és a szép leánykán, aki a nyílt rózsaleveleket 4596 3| kebléhez simult, a szőke leánykának jegyese. Most elment a csatába. 4597 7| Nekem is volt egy diákom leánykoromban, aki nekem könyveket hordott 4598 4| az erdők közé, a hajadon leányokat begyűjték a református templomba, 4599 4| templomban is, nehogy a leányokra kacsingathassanak, hátul 4600 7| egyéb is akad még. Én a leányommal egész fixumfertig stafirozást 4601 3| közelíteni? - kérdi Judit a leánytól, kezével a távolba mutatva.~ 4602 7| beszerzett forgópisztolyt. A leányzó, bevett szokás szerint, 4603 4| templom ajtaján a félholt leányzót, a rektor leányát, Klárikát, 4604 5| védtelen, gyanútalan embereket leapríttatá, összegázoltatá.~A hitlenül 4605 1| szinén a "fata morgana" képe lebeg, - partjain kókuszligetek, 4606 1| szüntelen nehéz, kék gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét, 4607 4| belekapaszkodva, szép csendesen lebocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy 4608 5| acélfekete hajfürtei, mikor körül lebocsátja, úgy takarják be őt, mint 4609 2| ez után a medve után, míg lebökhettem. De hiába, huszonkét medvebőrt 4610 1| bocsásd le a gyékényt.~A hölgy lebontotta a fa derekához kötött hágcsót 4611 3| gyászos asszonyoknak, azután leborult lova nyakára. Társai utána 4612 5| hangzott a szűzek ajkáról; leborultak arccal a kőre, midőn az 4613 7| amíg meg nem tanulta a leckéjét. Azt követelte tőle, hogy 4614 4| irányában érzett, sőt néha leckék kezdete előtt, mikor két-háromszáz 4615 7| a fán ülve?)~- Tanulom a leckémet, mint a peripatetikusok.~- 4616 4| s másnap reggel a kémiai leckén azt vette észre nagytiszteletű 4617 2| megalapítani, ha ti. a vizet lecsapolhatják róla.~- Hát úr, a hajdani 4618 3| Sáros és véres volt, haja lecsüggött arcába.~Ruhája meg volt 4619 4| juttatnám.~- De hogyan?~- Ledobnám innen a kertbe.~- Le ám, 4620 5| lett, a nap arany templomát ledöntötték a földre, s lőporral vetették 4621 2| szaladjunk a kukoricába; ha leégeti a falut, ott hagyja a földet, 4622 2| hol élte boldogabb napjait leélte. 3. Azon mezítlábos kontesz, 4623 4| életben tagja többé nem leend!... Clarissimi domini jurátusok, 4624 6| falhoz a seprőt, s barátságos leereszkedéssel és nagy diadalérzettel szól 4625 4| fog már többet beszélni, s leereszkedőleg vállára veregetett. - Kinek 4626 5| bárddal volnának egyenesre lefaragva, magas homlokaik ezüst-zöld 4627 1| közt megkövült tengerész, lefejté lábairól a haldokló kezeit, 4628 4| népség házaiban szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva rajta üssenek... 4629 2| melyek mihelyt megálltak, lefeküttek a hóba s elkezdtek hentergőzni. 4630 3| valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük, 4631 7| elkezdte a vászonkuffer felső leffentyűjét kioldozni.~Azután belenyúlt 4632 7| Están úr figyelmét egészen lefoglalja az a gyanús morgás, ami 4633 2| be kell várnom, míg ismét lefújja róla, addig hozzád kvártélyozom 4634 7| deklarálta, hogy ő nem megy légációba. Pedig Szlavoniába mehetne; 4635 7| ezalatt megjárta a maga legációját. Tavasz lévén, a szlavoniai 4636 2| szolgabíró, táblabíró és legale testimonium, hónuk alá csapták 4637 7| értelem is adva. Kikereste a legalkalmasabbat: "husband", azt írva be 4638 5| egymásra felállíttattak, négy legalul, egy legfelül; s hogy mindenki 4639 7| Jánosnét a fekete földig fogja legázolni. Majd megmutatja neki, hogy 4640 3| mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét háza padlására, kapuit torlaszolja 4641 3| a dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte alakjaikat. 4642 1| kötelessége volt arról a legbiztosabban gondoskodni.~Ez a hölgy 4643 3| megjelenne a halál előtted legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint 4644 5| oly hamar a veszély. A kén lege a föld felé húz, csak lassankint 4645 7| olvasta: "Az angol társadalom legelőkelőbb tagjaiból alakult Zoological 4646 7| azok már januárban kész legelőt találnak maguk előtt; vízmedencéjük 4647 7| műhellyel, amelyben egy legénnyel dolgozik; egyszóval, aki 4648 4| gyűltek a céhbeli mesterek legényeikkel együtt, s ők képezék az 4649 5| felállíttattak, négy legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje 4650 7| háromszínű kandúr Anglia legfényesebb múzeumában pompázik. A díját 4651 6| ha még meg nem haladta.~A legfiatalabb közülök kocsis egy földmíves 4652 5| hogy ők magukat a teremtés legfőbb urainak vallják; de még 4653 3| lángok ropogása.~Mintha léggé olvadt nők szellemei hánynák 4654 2| a Pesti Hirlapban - a legharagosabb ellenségei is kiengesztelődtek 4655 5| uralkodó, a minden inkák leghatalmasabbika, ki alatt lett eggyé a két 4656 1| kaucsukkal erősen bevonva s leghosszabb út vészeire készítve, sajátszerű 4657 5| történetet a sok közül, mely leginkább megmaradt a história lapján, 4658 7| házánál ellenben egy egész légió macskát tartott. Azok között 4659 5| undok mészárlásra, melyben legjobbjai álnokul leölettek, s előhozta 4660 5| hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb állatok, akik a mi fehér 4661 7| szavai nyomán) - őfelsége, a legkecsesebb királynő országaiban az 4662 4| neveket adni.~Ez időben tehát legkegyetlenebb veszedelme volt Enyednek 4663 4| lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói akadtak maguk az 4664 1| másvilágon fog felébredni, ez legkönnyebb neme a halálnak.~A hölgy 4665 7| lúdzsírral fog kedveskedni a legközelebbi alkalommal.~- Nos hát, miszter 4666 1| tenger kicsapott a sziget legmagasabb partjaira, letarolt fák 4667 3| túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban minden lángok között lobog 4668 2| nép ízenként szedte szét legnépszerűbb embereit, kik szájuk falatját, 4669 4| jóra.~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézet, amit csak a 4670 5| tevé őket, s kényszeríté a legöldöklőbb munkára.~A leigázott nép, 4671 7| nevetségessé.~Mármost, ha a legpraktikusabb tudományok képviselőjének 4672 3| van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre 4673 4| rendesen elváltoztatták, ami legsűrűbben előfordult a laboncoknál, 4674 3| menyasszonyát, lelkének legszebbik reményét, a kis szőke leánykát.~ 4675 4| s munkában a görebek és légszivattyúk.~József pedig folyvást növekedni 4676 4| szép fiú felnevelésére; legtudósabb professzorai, kiket a külföld 4677 3| esett neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja 4678 5| vélemény áll fenn: hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb állatok, 4679 3| férfi a koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek fiatalnak. 4680 4| hogy érdemes hadaiddal légy kegyes a városon kívül maradni, 4681 2| civakodtak, hogy fekete legyen-e a nemzetőrség csákója, vagy 4682 2| volt, hogy magyarok alatt legyenek-e németek, vagy muszkák alatt, 4683 4| csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok, mint ők.~Lássuk 4684 5| harcosai közől és az inkák legyőzött népéből? Az utak néptelenek 4685 7| fejét csóválta.~Az alderman legyőzte az arcán a mosolygást félig-meddig 4686 5| azokat is meggyújtják és lehajigálják.~- Ó, mi szépek!~És azután 4687 1| szoktam neki mahinot gyökeret lehajigálni, abból élősködik, különben 4688 3| torony ajtaját, a kulcsot íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a 4689 3| fiú némán inte, és fejét lehajtá.~- Vesztél volna te is ottan, 4690 1| gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét, egyet lélekzik s 4691 3| ellenség elfoglalta a várost, lehányod azokat a házak tetejére, 4692 2| ismeretes, s Jászberényben a Lehel kürtjére erőszakkal ráfogták, 4693 3| békét. Amíg itt egy élő lehellet lesz, háború van köztünk 4694 4| üres házaknál, nekünk pedig lehetetlenné tennétek, hogy kívánságaitoknak 4695 7| Egy macskáért! Nem! Egy lehetetlenségért. Egy természetrajzi paradoxonért. 4696 2| argumentumokkal a posteriori annak lehetősége, hogy ha az ember egész 4697 4| méltóságos úr, és ő minden lehetségest el fog követni; kérünk azonban 4698 3| mondogatta magában:~- Miért nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem 4699 1| leteszik. A hölgy fejéről lehull a köpeny felső része s arcát 4700 5| derekán, bivalybőr frissen lehúzva a bivaly lábáról s felhúzva 4701 5| legöldöklőbb munkára.~A leigázott nép, mely megosztá vendégeivel 4702 5| összefogózva, csendesen körüle lejtének; a bűvkör képzése mellett 4703 2| ön semmirekellő!" rögtön lekapják érte az embert, s még be 4704 5| odaállt a szikla párkányára, s lekiáltott reá:~- Te fehér szörny, 4705 5| futni bírt; akit a rémület lekötött a földhöz, azt eltaposták 4706 5| a maroknyi támadó népet leküzdje vele.~Nyomorú kisérlet! 4707 5| benne lakóval együtt, aki lélegzetet vesz, és minden fűvet és 4708 1| erővel dulakodtak szótlanul, lélegzetöket visszafojtva. Végre zuhanás 4709 3| Az utolsó férfinak.~- A lélekharangot húzzák!... A halálra készítő 4710 1| stellionátus, fanatikus gyilkoló, lélekkalmár lakik: bűnök nevei, miket 4711 4| könnyebb egy elkárhozott léleknek a Styxen visszaszökni, mint 4712 1| ide lehajtja fejét, egyet lélekzik s a másvilágon fog felébredni, 4713 1| annak az élet színpadáról lelépése esetére örököse, mire nézve 4714 1| része s arcát és vállait leleplezi.~Az ős liget, virágos banánjaival, 4715 4| el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút; kutatott, fürkészett, 4716 4| rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~- Hát 4717 3| alakjában égnek törekvő lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől 4718 5| rokonaid, a nyerítő gonosz lelkek. A nagy szellem kezedbe 4719 1| s tudta, hogy a nepeani lelkekről senki számot nem kér.~- 4720 6| kell forgatni! Mert az én lelkem nem veszi azt magára, hogy 4721 6| sem engedem ám, hogy az én lelkemet pénzen megvásárolják. Én 4722 3| szemeivel menyasszonyát, lelkének legszebbik reményét, a kis 4723 4| gondot viseltek testére, lelkére, felnevelték hitben és egészségben, 4724 7| fölvétetlen.~No, de egészen más a lelkes állatoknál, s a macska már 4725 6| mindenféle jóval s tartják lelkesítő honfi szónoklattal. Persze 4726 2| Itt biz én, testestül, lelkestül és feleségestül.~- Hozta 4727 5| megszállt a magas költészet lelkesülése, mely nem olyan büszke, 4728 5| rézszínű királyokért tudjak lelkesülni, s vörösréz boldogságot 4729 2| puskapor, sem ágyú. Néhány lelkesült fiú felkapta a véres kardot, 4730 7| halálát és sok előkelő hős lelket küldött korán a pokolba. 4731 6| azonban már megszólal a lelkiismeret a nemes sírásó komában: 4732 3| mint Juditnak, a büszke lelkű nőnek és Dávidnak, a nyomoréknak. 4733 2| vérit adták egykor neki, de lelkük felvilágosodását nem. Ők 4734 1| Bátyám! az istenért, mi lelt? - kiálta a fiatalabb, s 4735 1| baja lehet.~Másnap reggel lementek a vakondok odvába. A nyögések 4736 1| Quarrelson bűnhödése után végképp lemondott az improvizált bíráskodásról 4737 7| arra, hogy Pugonyi uram lenézését éreztesse a szomszédasszonyával.~ 4738 1| midőn ily boldog emberekre lenézhetett. - Még Williám is sírt, 4739 4| azokhoz, akik gyalog járnak, lenézőleg beszélhetni.~Alvezére, Bórembukk, 4740 1| balzsamnövények aromáját, lengett a magas kakaófák körül, 4741 4| kerülne a dolog, aligha lenne tétlen nézője a mulatságnak.~ 4742 1| parittyájára nézve - négy lény közől, kik téged idehoztak, 4743 7| alattomos, könnyűerkölcsű lényekkel volt tele a nemzetes úrnál 4744 5| kipusztítani, mint a rókát, orozva leöldösni, egymás ellen uszítani mesterséges 4745 7| Jánosné asszonyom "egy" napon leöleti valamennyit: még pedig jól 4746 5| melyben legjobbjai álnokul leölettek, s előhozta ügyetlen harci 4747 7| A várt millió már úgyis leolvadt tizenkét shillingre.~- De 4748 4| pedig az emeleten, és a lépcső rácsos ajtóval volt elzárva; 4749 7| ketté, ami rossz. Én is lépek egyet, szomszéd uram is 4750 7| én meg pogácsával, túrós lepénnyel, gomolyával traktáltam; 4751 2| fonott kalácsokat, fánkokat, lepényeket, lángosokat, béleseket, 4752 3| Feje búsan csüggött alá, lépései alatt inogni látszott a 4753 1| ördögöt. Összeölelkeztek. Lépéseik alatt dübörgött a föld, 4754 2| láthatárról, s a negyedik lépéssel Imre előtt terem.~- Ki vagy? 4755 1| pedig, amint ismét helyére lépett, újabb parittyakővel találkozott, 4756 1| vett észre; vigyázz, rá ne lépj!~De a szívevő nem aludt, 4757 1| állat a torkába mászna. Jer, lépjünk rajta keresztül. - S már 4758 1| virágharangjain lazur- és aranyszárnyú lepkék függtek; az esti szellő, 4759 7| szomszéduram valami összeköttetésbe lépni velem, hát akkor legyen 4760 5| érintése miatt undok ragály lepte meg a népet, sorvasztó, 4761 1| keresztül. - S már most óvatosan lépte át a szívevőt, azután hölgyének 4762 4| tinektek, hogy e percben lerakjatok minden fegyvert kezeitekből, 4763 3| bírt rajta átmenni. Ott lerogyott az árok előtt.~- Hol hagytad 4764 5| kell tőle venni bálványait, lerontani istentelen templomát, kivált 4765 1| közé lökte, testvérét pedig lerúgta a hajófenékbe; a haldokló 4766 2| S íme, amint ekép ül a lesben s a távolban károgó hollókat 4767 3| szoktak volna kezeid, Dávid, lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~ 4768 3| készül a halál képe felé.~- Lesz-e bátorságod?~- Ó, örülni, 4769 4| átlátva, hogy nincs menekülés, leszálla lováról s kihúzva a kardját, 4770 3| városunkba jönnek. De nem leszen itt megpihenésük, nem vár 4771 3| silányságát.~- És te sohasem leszesz boldog, - folytatá az asszony. - 4772 7| s az önkéntes esztendőt leszolgálta, egy olyan kapitális birtokot 4773 5| vércsefiakat és minden termőföldről leszorítani dögvészes mocsárok közé.~ 4774 5| mind, s meggyujtva azokat, leszórják a szikla mögé.~- Ó, mi kár 4775 3| asszonyoktól lakott város ellen. Az letapodtatá lovai patkójával az utca 4776 1| sziget legmagasabb partjaira, letarolt fák között szétzúzott madarak 4777 7| dugva. Szörnyen protestált a letartóztatás ellen, persze azon az angol 4778 1| szökevényt, azonnal fenyítésül letartóztatni, mielőtt panaszát elmondhatná?~ 4779 7| De még addig egyelőre letartóztatva marad, míg az "illetéktelen 4780 7| ott egérlyuk elég, ahol letelepedhettek.~Csakugyan egy tarka egeret 4781 5| Ó, mi szépek!~És azután letérdelnek egymással szemben, és halk, 4782 7| bonyolíttatik. Hanem ha letesz száz fontsterling óvadékot...~- 4783 7| Azután háromszor rigorozálok: leteszem a doktorátust.~- És azután?~- 4784 1| kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről lehull 4785 2| titkos viszony aligha nem létez közötte és a cár felesége 4786 7| Paradoxies-társulat nem létezett soha.~Pugonyi Están úr nagyon 4787 1| megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott ama berekben egy méregkeverő 4788 4| leverték, az esetnek emlékére letűzék a patak medrébe, és Gerzson 4789 4| ifjút, hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség 4790 5| a kék átlátszó nehéz gőz leülepedett a tájékra; - olyan csendes 4791 7| szobájában alig volt hová leülni; székek, kanapé, ágy, mind 4792 1| az ismeretlen partokon.~Leült a mohos sziklapartra, gyönyörű 4793 3| hanem a győzelem hírét.~Leültek a sírkövekre, a kizöldült 4794 4| reágázolva, egy végcsapással leüté.~Csak ekkor tekinte szét 4795 2| volt a Szahara. Itt azután leütötték a sátort, felállították 4796 7| görbe hátat csináltak, leugráltak, oda törlészkedtek a lábához, 4797 7| én apám meg, mint huszár, levágta a maga svalizsérját.~- No, 4798 4| kiszivattyúzott két félgolyó a levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani? 4799 4| levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani? s a villanygép 4800 7| dicsőség - aztán meg a nemesi levél.~- Hát tudja mit, szomszéd 4801 7| zsidó szeszfőzőnek üzleti levele Liverpoolból, azt mégis 4802 5| mező sárga volt s a pálmák levelei sötét lilaszínűek. A gazdag 4803 1| leány, előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével 4804 7| országgyűlése.~Hát bizony a nemes levélre való büszkeségért csak kinevették 4805 5| csikland, hogy a vastag levelű növény bogarai drága festékanyag, 4806 3| férfiaknak, s mentől többet levernek onnan, annál több rohanna 4807 4| mellyel a két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzék 4808 4| kegyelmes úr, - felelte leverten Gerzson úr - de ha az ő 4809 3| Kezeiket összeteszik, fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára 4810 3| kulcsot íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~ 4811 2| fatermörderből a termet, s leveti hátáról a medvét.~- Ah, 4812 5| értök!~Azután öltönyeiket is levetik, azokat is meggyújtják és 4813 3| puszta erdőkbe eltévedt, ott levette kezét elszakadt öltönyéről. 4814 7| magyarul beszélt.~Ekkor aztán levették róla a kényszerzubbonyt.~- 4815 7| az én nemesi címeremben levő kardos kézbe is kertészfűrészt 4816 1| kormányos ölésre emelt kezét lezúzta.~- Hurrá! - ordítá a hajós, 4817 1| másikat sűrű gobea- és liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott 4818 7| a szomszédasszonynak, a libaárusnőnek egy szava elég, hogy arra 4819 7| mind elragadoznák a kis libáimat.~- No, hát majd gondoskodom 4820 7| hogy a szomszédasszony libája ragadja el az én macskámat.~- 4821 7| még pedig Londonba) fiatal libákat, amikor azoknak darabjáért 4822 7| gazdasszonynak még csak sárga pelyhes libikéi csipognak az udvarán: Liba 4823 1| vállait leleplezi.~Az ős liget, virágos banánjaival, a 4824 1| hullottak. - Isten, istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget 4825 5| sugárküllők, a látkörön lilaszín derengés; azután az is elmúlik: 4826 5| s a pálmák levelei sötét lilaszínűek. A gazdag cukorültetvények 4827 5| Szólhatott a lant a bölcs Lima Rocháról is, aki törvényeket 4828 7| Szik drópáksz, ánthráksz, limáksz, kum smilace klimáksz ~Hisz 4829 2| csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra került a dolog. Zálogba 4830 7| elárulta, hogy csupa csermelyés lisztből van sütve ez a pikhercs.~- 4831 7| haza.~Pugonyi Están uram lisztté volt őrölve, sőt új tésztává 4832 6| adnak egy forintot, egy liter bort meg egy gulyást: hát 4833 2| a magyar nemzet, miután litteraturájával kilencszáz esztendeig semmit 4834 2| Ily módon aztán a magyar litteraturának nem mesterség kipusztulni 4835 7| szeszfőzőnek üzleti levele Liverpoolból, azt mégis csak őhozzá vitték 4836 2| Sivere. Szemlja. Ise. Kako. Ljudi. Müszléte. Nass. On. Pokoj. 4837 5| kén, amiből a fehér ember lobbanó port tud készítni, mely 4838 3| legmagasabban minden lángok között lobog fennen égve a torony teteje, 4839 3| fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak: úgy jöhetsz be városunkba.~- 4840 5| mitológiából, hosszú haját úgy lobogtatta körülte a szél, mint egy 4841 2| szarvastúrót ott in effigie loci rögtön kés villa nélkül 4842 1| fogjátok el! ide Grundler, lődd agyon őket, lőj!~Grundler 4843 1| gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta, a tengerbe kivetette. - 4844 1| midőn az veszett vérszomjjal lódult a futni nem bíró hölgy felé.~ 4845 1| hanyatló kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe taszítva. Két 4846 1| ezzel a legényt a padok közé lökte, testvérét pedig lerúgta 4847 5| gondolatját és a férfi a lóét, s lesz a kettőből egy kegyetlen 4848 4| hogy négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot 4849 2| iszunk szarvastejet. Nem lövünk adóba farkasokat és jegesmedvéket, 4850 7| oldalán meg a tarisznya lóg az elemózsinával. A legátusnak 4851 2| jegesmedvét cepel, mely keze-lába lóggatva veri a nagy termet inát. 4852 2| sok mindenféle túrószacskó lóggott alá s köztük egy boldog 4853 4| menjenek eléje.~Trajtzigfritzig lóháton ülve fogadta a küldöttséget; 4854 4| gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötözött kedvesét akarja 4855 1| inte a legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte kanócát.~- 4856 2| Cheth. Theth. Jujud. Kopp. Lomad. Mum. Num. Szemcath. Eee. 4857 1| theobromafa árnyékozza illatos lombjaival.~Ide vezette védettjét Williám. - 4858 7| de ő pedig mi mindent tud Londonról. Olvasta a Conversations-Lexiconból. 4859 7| persze, hogy loptam. Macskát lopni szabad, sőt kötelesség. 4860 5| ledöntötték a földre, s lőporral vetették fel Rocha kerek 4861 1| eresszék, adván vele elegendő lőport és golyót; különös kedve 4862 4| esküszöm ősi kardomra (valahol lopta azt a kardot), hogy minden 4863 7| a macskát úgy loptam.~- Loptad-e?~- Hát persze, hogy loptam. 4864 1| ördög látta azt, s vette lőszerét, golyót tett belé, ítéletet 4865 1| eszelős helyett minket nem lőtt le. Ez Grundler, a nepeani 4866 3| sejtő vonítása hallik.~A lovagcsapat vezetője leszáll harcménjéről, 4867 5| oly vérszomjuak, miként lovagjaik.~A szép napváros hajh! tűzláng 4868 5| köszönheti Spanyolország. Lovagjainak azt köszönheti, hogy elvesztették, 4869 3| éppen a bejövők útjában?~A lovagok csapatja megáll a temetkezők 4870 3| város ellen. Az letapodtatá lovai patkójával az utca közepére 4871 4| meredt szemmel iparkodott még lováig vánszorogni, mire Zetelaky 4872 5| helyen. Amerika meghódítását lovainak köszönheti Spanyolország. 4873 4| városba. Ő maga nagy büszkén lován ülve, kötőfékjét a főbíró 4874 3| szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt, szemeik éppen 4875 4| nincs menekülés, leszálla lováról s kihúzva a kardját, nekifordult 4876 2| viselet. Minden utcában lovas kozákok portyáznak, kik 4877 5| rézágyúból, egy sorlövés a lovasok fegyvereiből, szétszórta 4878 4| fényes, páncélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalybőröket viselő 4879 5| rögtön megindultak kétszáz lovassal a boldog ország felé, hogy 4880 3| hulló könnyüt, és azután lovát sarkantyúba kapta, egyet 4881 4| ütve jobbára, de minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú 4882 7| vízmedencéjük is van, amiben lubickolhatnak, úgyhogy nagyböjt végén, 4883 7| szeretik.~Ez a sok száz hízott lúd mind Angliába megy: Londonba. ~ 4884 7| magyarul árulja a kövér ludait, s Kis Jánosné az anglust, 4885 7| asszonnyal, a leányával; az egyik ludakat, a másik muskotály szőlőket 4886 7| Hajnalban indulok Londonba a ludakkal.~- Nem is azért jöttem én 4887 7| hívja Ó-Anglia valamennyi lúdjait s becsületet szerez a hazájának. 4888 7| világhírű kandúrjával, a másik a lúdjaival. Megérkeztek nagy baj nélkül. 4889 7| pedig jól ügyelve rá, hogy a lúdnak a nyaka ne felülről lefelé 4890 7| gyönyörűséges szép kecskeméti lúdpecsenye bátran versenyre hívja Ó-Anglia 4891 4| kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból kalamust tudott faragni, 4892 7| vasúton viszik; aztán a lúdvásárló kvártélyát, akinél egy szobát 4893 7| őnagysága feleségének egy bödön lúdzsírral fog kedveskedni a legközelebbi 4894 7| nem jön, biz oda kerül a lunatik-azilba: mint a holdból ideesett 4895 7| megfigyelő osztályban. Egy lunatikus, aki egy macskát hord magával, 4896 7| tudományossága mellett, lunatikusnak fogják el, addig a szomszédasszonynak, 4897 5| merész Pizarro és a kegyes De Luque Fernando vezették a kalandor 4898 4| dolgot Balika, előjön a maga lyukából, s elveszi tőlük az egész 4899 6| Híres embert? Hisz annak lyukas a zsebe.~- Gonosz idők járnak!~ 4900 7| szerepére alkalmatos. A többi macsakanép kikergettetett a szobából. 4901 7| Mindent a macskákért.~A macska-kultúrának aztán az lett a következése, 4902 7| Arra azután bekövetkezett a macska-princ inaugurációja.~Az anyamacskák 4903 7| tudja mit, szomszéd uram, a macskabőreért már kapott tizenkét shillinget, 4904 7| Egymillió forint!~Egy macskáért! Nem! Egy lehetetlenségért. 4905 7| folyosón; a pinceablakból macskafej nézett ki, a kert fáin macska 4906 7| éltek Pugonyi urammal. Az ő macskái miatt nem lehetett galambot, 4907 7| azokat a szomszéd uram tarka macskáit! Ha a Filáx kutyám meg nem 4908 7| életrendszere. Mindent a macskákért.~A macska-kultúrának aztán 4909 7| libája ragadja el az én macskámat.~- Nem értem, nem értem. 4910 7| kanapé, ágy, mind teli volt macskával. Amíg ő távol volt, addig 4911 7| azt a milliót megkapom. Macskavárost alapítok. Az lesz a neve, 4912 5| szállnak ki; tarkábbak az erdők madarainál, akik állukon és orruk alatt 4913 1| letarolt fák között szétzúzott madarak hevertek fészkeikben. A 4914 5| szeret, és minden röpülő madarat, amely a felhőkben él; és 4915 1| patakok bolyonganak, őserdeit madársereg lakja, szivárványtollakkal 4916 5| megfőzetted. Eredj innen mind te magad, mind négylábú rokonaid, 4917 2| kezet a hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset ne írj a királyokhoz, 4918 7| asszonyom azzal szolgált rá a magáéra, hogy ő visz kora tavasszal 4919 6| vacsora. Az ispánné kitett magáért.~Aztán csupa csuda! Egyenkint 4920 1| idegen sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze 4921 1| az égre; - bosszút állt magamagán.~A vitorlás pedig nemsokára 4922 3| bátran viselem magamat. Azért magamra zártam a torony ajtaját, 4923 5| erdőket, él vad gyümölccsel, s magánál szelídebb vadak húsával, 4924 1| éjjeli gőze ellen.~Egy napon magánosan ült Fájvirág wigwamja előtt, 4925 5| társával reggel felé elérte a magasabb hegyeket, ahol bátorságban 4926 1| annál sűrűbb, a fák annál magasabbak, s mindennemű kúszó növényekkel 4927 3| elemek maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás közepében 4928 5| tengerpartot, mik fölött szédületes magasban emelkednek az Andes hegyei, 4929 1| gyékénylajtorját felvoná, s magassága által biztosítva a mérges 4930 3| hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági arccal rebegé: " 4931 4| vérengző gondolatokat tápláltok magatokban? kiknek kezeiben könyv forgott, 4932 3| egytől-egyig.~- Keressetek más hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~ 4933 2| kiitták poharából a jó magerátit, összeölelték feleségét, 4934 7| magisztrátust, akkor aztán a magisztrátus kiadja a rendeletet, hogy 4935 7| az újságok megtámadják a magisztrátust, akkor aztán a magisztrátus 4936 3| koporsót, csinálj magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, 4937 5| fehér színű fajai táplálnak magokban, miszerint a valódi szellemi 4938 7| Az egyik nap a görögöt magolta a gyerek:~Ménin aide Thea 4939 3| feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha visszajő a kedves, 4940 3| kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok, 4941 4| Éjszaka azonban a diákok magukhoz térve az ijedségből, melyet 4942 4| Úgy segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen 4943 4| az ifjú vér: "nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk a várost!" - 4944 5| elhintik a bálványimádás magvait e földön.~A vérebeket elszabadíták; 4945 7| volt egy angol-magyar s magyar-angol zsebszótáruk: ami szót aztán 4946 7| foglalkozott a City utcáin, - magyarázá a tolmács.~- Foglalkozott 4947 7| diákszavak, nem érdemesek a magyarázatra.)~De már erre nem állotta 4948 7| Aldridge, a szerecsen Othello magyarázta egykor Budapesten Shakespeare-t. - 4949 2| csapat vendég érkezett a jó Magyarhonba, iszonyú bundákban, iszonyú 4950 2| napot kell robotolniok, a magyarokat felszorították a hegyekbe, 4951 7| az apádat, megfosztottad Magyarországot attól a dicsőségtől, hogy 4952 2| hatvanezer orosz hatmillió magyart semmivé tenni.~- A dolog 4953 5| háromhúros kobozát, s a nagy mahinok fa alatt, mely ezer ember 4954 1| odvából; én szoktam neki mahinot gyökeret lehajigálni, abból 4955 2| szomszéd városokba, meg majoranna polyvát, télen pokrócot 4956 6| diurnum, cigánypecsenye, mákosrétes, ser, bor, fekete kávé, 4957 2| helyette a "nyeksze hrusti saka mala"-t kell fújniok; egy bőgőst 4958 1| arcán valami mondhatlan báj malasztja ragyogott, amint jobb kezével 4959 7| atyafiaknak azt a drága malasztot.~A szlavóniai legátus hoz 4960 2| húzzák a nyekszehruszi saka malat, s a boltfelírások - hála 4961 2| mint puffancsot, pitét meg málét. Minden étele oda megy ki, 4962 7| polgár, csak gányó, annak a malom alatt az országgyűlése.~ 4963 1| Hanem midőn az első örömek mámora eloszlott, kezdének jönni 4964 7| maga is vele utazik a La Manche csatornáig, ott átrakják 4965 1| halál vár reá a sötétzöld mangava-erdőkön belől, mikből senki vissza 4966 5| Elmondá, mint építé fel a nagy Manko Kapak, az ős isten a nap 4967 3| is szép az élet... Még a mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak...~- 4968 3| s azt mondaná: "vesd el mankóidat, vedd a rombolás szereit 4969 3| kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~- Nem lesz rá többé 4970 3| városukba, Sepsiszentgyörgybe.~Mankóval ment közöttük elmélázva 4971 7| hisz a zsebében volt London mappája: abból ő majd eligazodik.~ 4972 7| addig egyelőre letartóztatva marad, míg az "illetéktelen állatmutogatás 4973 7| után. Están úrnak nem volt maradása, sietett a macskát rejtő 4974 3| már akkor is a sors, - nem maradhatott régi honában, - milliónként 4975 3| hogy mikor meghalsz, ne maradjon itt utánad semmi, amiért 4976 4| légy kegyes a városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb 4977 1| Mi történik tovább az ott maradottal, minő élet, minő halál vár 4978 3| Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat napjaira. 4979 7| anyám, mégis becsületes maradtam. Jaj már annak a leánynak, 4980 3| még várta, hogy valaki tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy 4981 3| menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott 4982 2| kopfputtza szebb-e, mely tömérdek marhafaggyúból készül, vagy a finn dámáké, 4983 7| Akinek fölöslege volt, marhát vett rajta. Valóságos axiómát 4984 1| egy féreg, a bennszülöttek maringoingnak, az utazók pokolbeli furiának 4985 3| Mintha a mankók helyett máris szárnyakat viselne.~Hogy 4986 4| adonicus sántít.~S ezzel markába nyomta a kérdéses verset. 4987 4| kezeit széles, egyenes kardja markolatán nyugtatá.~Széles, tunya 4988 6| emberrablás!"~Nosza egy csomó markos legényt szekerekre ültetnek, 4989 7| tette magát nevetségessé.~Mármost, ha a legpraktikusabb tudományok 4990 4| összeválogatva; magyar, oláh, belga, marodeur, rác és oláh-cigány egy 4991 7| érnie, hogy az szórja tele marokkal az aranyat az ő kiváltására 4992 2| beduinoknak, s gyakran feljárnak Marokkóba a dey mulattatására, kinek 4993 5| harci eszközeit, hogy a maroknyi támadó népet leküzdje vele.~ 4994 4| megnyittattak, kimentek a Maros partjára, ott jó friss fűzfákat 4995 4| Trajtzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár körül járt, s ahogy a közbeeső 4996 5| szép napváros hajh! tűzláng martaléka lett, a nap arany templomát 4997 5| hogy ide nem üldözheti martalékait, de viszont azok sem menekülhetnek 4998 4| szemeivel majd felfalva annak martalékul esett bájait, Bórembukk 4999 3| Döfd e szívbe fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, 5000 7| volt elég dolga, hogy a máséval ne törődjék. A tavaszi szállítmánnyal 5001 7| amint az idő megnyílt, olyan másfélöles téglakerítést húzatott Pugonyi 5002 7| szorítani egyik kertből a másikba.~- Nem a Filáx kutyával 5003 1| tartotta nehéz parittyáját, másikban fekete piros színű almabogyót, 5004 7| szerint, hogy egyik szomszéd a másikhoz átdiskurálhasson.~Hát hiszen 5005 4| városvégén, a másik bejött a másikon.~A jó enyediek váltig jobb