Rész

  1 1 |                tolmácsolta az izenetét. Ő nem szándékozott megsérteni.
  2 1 |                 a hölgy megjegyzé, hogy ő, amerikai nő létére, hozzá
  3 1 |                 keresztül cseréltük ki; ő mozdulatlan, érzéketlen
  4 1 |                 mindig észrevehettem az ő halavány arcát, amint nagy
  5 1 |                 Ha megtudná, hogy mi az ő villámait hámba fogtuk,
  6 1 |               járunk keresztül-kasul az ő hegyeinek sziklagyomrán,
  7 2 |                 lihegé a férj –, s most ő le akar ugrani utánuk a
  8 2 |                 szabadíthatja meg őket. Ő maga is el fog veszni.~Láttam,
  9 2 |        rémjelenetben: hát az egészen az ő fekete jellegéhez illő. –
 10 3 |                  széttekintett, s aztán ő is csak suttogva beszélt
 11 3 |            miszter Du Manynak. Nemhiába ő a Silver-King.~A delnő könnyedén
 12 3 |                a fejét a bemutatásra.~– Ő az, aki megmenté a katasztrófából
 13 4 |              feleségem ennél az egynél; ő is mindig hozzám tart: így
 14 4 |              magával.~Nehány perc múlva ő maga is odaérkezett. A reggeli
 15 4 |               költőkről beszéltem neki, ő a plattdeutsch meg a langue
 16 5 |                számomra egy karszékben: ő maga az ottománon telepedett
 17 5 |                 kész, de a részletekhez ő nem ért. Ilyenhez asszonyok
 18 5 |              Jemmynek a tejtestvére. Az ő anyja volt a Jemmy dajkája.
 19 5 |           gyermek született. – Nem! Nem ő az átkozott! Ő ártatlan.
 20 5 |                 Nem! Nem ő az átkozott! Ő ártatlan. Nem tehet róla.
 21 5 |               csendesen.~Már ezt bizony ő maga is megtehette volna.~
 22 6 |                gyónás ideje van. Holnap ő fog mindent meggyónni a
 23 6 |                fognak ismerni, hogy nem ő a Csorba Tóth János, mert
 24 7 |              jobban tudnak csalni, mint ő.”~Hát ugyebár te is ilyenforma
 25 7 |             kérj a Dienes bátyádtól. Ha ő ád, akkor beleegyezem.~–
 26 7 |            istállójába, de annak mindig ő maga adott szénát, kiválogatva
 27 7 |             tehenet minden reggel, este ő maga fejte meg. Csinált
 28 7 |               hivatkoztam?~Hát éppen az ő dicsőséges példája.~Hát
 29 7 |             mosolygott. Azt hitte, hogy ő az orvos, én vagyok a beteg,
 30 7 |            orvos, én vagyok a beteg, az ő dolga engem kigyógyítani.~–
 31 7 |       Sajátszerű ősi kastély volt az az ő rezidenciája. Még a mazúrok
 32 7 |                egészen úgy tett, mintha ő volna a doktor s én volnék
 33 7 |               nagy kaszás” elé, s mikor ő a kezét nyújtja, csak a
 34 8 |             ezúttal. Valamelyik pártnak ő volt a lumene. Ha jól sejtettem,
 35 9 |                 Aki vele tartott, az az ő közkatonája volt, a többi
 36 9 |                   mondám az alispánnak.~Ő is nevetett rajta.~Szigfrid
 37 9 |          összeírási lajstromot, s aztán ő is folytatta a nevetést.~
 38 9 |                  Ott ismét várt ránk az ő négylovas csézája, s röpített
 39 9 |                járt el. A hintóslovakat ő válogatta, ő próbálta ki
 40 9 |              hintóslovakat ő válogatta, ő próbálta ki a számomra,
 41 9 |               kétharmadára; a pallérral ő egyezett meg, a bérlőmmel
 42 9 |               egyezett meg, a bérlőmmel ő paktált; takarmányt ő szerzett
 43 9 |         bérlőmmel ő paktált; takarmányt ő szerzett be elég jutányosan.
 44 9 |                Szigfriddel egy délután, ő hajtotta a saját lovait,
 45 9 |          Éjszakára haza akartunk jutni; ő is a maga kastélyába.~–
 46 9 |        bennünket Szigfrid sandlauferje.~Ő leszállt az én kocsimról,
 47 10|                 elsüppedés miatt. De az ő példájánál is jobban visszariaszt
 48 10|             hogy szép-e hát?~Elég, hogy ő kívánja!~Meg voltam hódítva.~
 49 11|              tart a korteseink számára. Ő a mi pártunknak legerélyesebb
 50 12|               de mindig vendég. Revánst ő nem adhat.~Én csak abban
 51 12|               Úgy gondolom.~– Melyik az ő ablaka?~– A grófé?~– Ah,
 52 12|               hogy merek ránézni, mikor ő a létrán felmászik. Pedig
 53 12|                miért feddik meg?~– Hisz ő a mi jó barátunk…~– De te
 54 13|          volnának, ha elvennék tőlük az ő ördögüket. Az éjsark közelében
 55 13|         hasonlítható az én váracskám az ő nyári palotájukhoz, de voltak
 56 13|           erősebb lelkű tud lenni, mint ő, vagy aki szándékosan rabszolgája
 57 13|              Disputáló társa voltam. Ha ő felállított egy paradoxont,
 58 13| harcképtelenségig folytattuk a viadalt. Ő is sokat olvasott, én is
 59 13|              sokat olvasott, én is ahol ő utazott, ott én is mind
 60 13|           ítéleteket tudtam hozni, mint ő: antipoláris nézetek mellett.~
 61 13|               éppen úgy elítéltem, mint ő. S ennek a manifesztálásához
 62 13|              Diodora volt a támadó fél.~Ő rohant meg engem a legerősebb
 63 13|            orvosságot be nem vett, s az ő alkovenjének a kárpitjait
 64 13|               kétfelé nyílni nem látta. Ő az orvosi tudományban nem
 65 13|            mondani a tekintetéből, hogy ő miben szenved, hogy van
 66 13|                 legrészletesebben.~Erre ő nagyot bámult, s azt mondta,
 67 13|              szépeket mondó udvarlók az ő szemében nem emberek, hanem
 68 14|               barátság abból állt, hogy ő a térdén lovagoltatott engem,
 69 14|           elnyomta a magyar hadsereget, ő is külföldre menekült. A
 70 14|              kellett koronáztatni, hogy ő végre lerázhassa fejéről
 71 14|            ilyen merénylet.~– Hát akkor ő udvarol neked. Annál rosszabb.~–
 72 14|             teremtés ápolja ilyenkor, s ő meg a mellékszobában van
 73 15|                hogy megvágom a kezemet.~Ő azonban ismétlé a mondást.~–
 74 15|      szeszélyből comtesse-nek címeztet. Ő bérmálta el a kislányt „
 75 16|                ez nem rád tartozik” – s ő szót fogad és kimegy.~Igazuk
 76 16|               De gondolom, belenyugszik ő is.~– De aztán nem hagyod
 77 16|           kérdezém én elbámulva. – Hisz ő nekem azt mondta, hogy őneki
 78 16|              talán a kártyaasztalon. De ő maga mondhatom, hogy „úszik”.~– „
 79 17|            közöttünk. Én ettől fogva az ő lovagja lettem. Az ő színeit
 80 17|                 az ő lovagja lettem. Az ő színeit viseltem a sisakomon.
 81 17|                 csodatevő pap idejében. Ő elvégzi itt a dolgát nálam
 82 17|               medicinális hatását.~Arra ő ravaszul mosolygott, s halkan
 83 18|                takaró lehullott róla, s ő azt észre sem látszott venni.~
 84 19|           bennünket együtt meglát, hogy ő az angyal, én az ördög.
 85 20|              hogy a vizesibrik alatt az ő számára is van valami tanújele
 86 20|              hálás elismerésemnek; mire ő legnagyobb sajnálatát fejezte
 87 20|               érzi magát? Hogyan aludt? Ő egész elragadtatással felelt:~–
 88 20|              veték Flammára. Kérdeztem. Ő felelt: egy dacos fejfölvetéssel.
 89 20|                grófnő kezét kértem meg. Ő az én védelmem alatt áll.~– „
 90 20|               fagyosan Diodora –, de ha ő így választott, meg kell
 91 21|                 háznál, mely ezentúl az ő otthona lesz, mindent apróra
 92 21|               meg a griflit és írnom. S ő egyenkint kiszedte az értékpapírokat,
 93 21|                értsem ezt, Flamma?~Arra ő a legnagyobb nyugalommal
 94 21|                megsemmisítették, azt is ő eszközölte. A tanút ő állította
 95 21|                is ő eszközölte. A tanút ő állította elő. Azért, hogy
 96 21|               Mindenki.~– Diodora is?~– Ő csinálta az egész tervet.~
 97 21|             volt bénulva testem-lelkem.~Ő pedig állt ott előttem,
 98 21|                 futottam el ővele, hisz ő szegény leány, nem adhat
 99 21|                   Valót mondtam – szólt ő, s visszatiltó mozdulatot
100 21|             notte” – suttogám magamban.~Ő szakítá félbe a hallgatást.~–
101 21|               neki, hogy távozzék.~Erre ő, mint egy gépbáb, mint egy
102 21|           kezében van.~Kinyílt az ajtó, ő kiment rajta, s betette
103 21|            többé soha. Elszalasztottam.~Ő megmenekült. Ő élni fog,
104 21|         Elszalasztottam.~Ő megmenekült. Ő élni fog, és folytatja a
105 21|                az Isten megbocsát, mert ő jóságos. De ha az ördögöt
106 21|                 másnak csak azért, hogy ő maga gyönyörködjék benne;
107 21|                  Feleletre vonjam? Hisz ő kitűnően lő, én meg sehogy
108 22|                tehetségünkkel. De talán ő is leolvashatta az én arcomról
109 23|                 Trochu minisztertől. Az ő rendelete, hogy minden idegen
110 24|              ijesztő volt őrá nézve, az ő alakja meg éppen gyűlöletes
111 24|                 azt! Hagyja a mellén!~S ő maga tűzte azt fel újból
112 24|              magát? Egész szakszerűleg. Ő felelt, ahogy páciens szokott
113 25|                  A nép megszokta ezt az ő lakásának tartani: valaki
114 25|              mellét és kiabált, hogy az ő fejét próbáljam kettéhasítani.
115 25|              ide?~Odafurakodott mellém.~Ő aztán tartott szép beszédet
116 26|                 vette át a vezényletet. Ő írta alá a kapitulációt.
117 26|                Én kidobom a tengerbe, s ő visszaúszik negyedmagával!
118 26|              hangoztattam:~„Ühüm!”~Arra ő felhúzta szemöldökeit, s
119 27|               Ez a legokosabb gondolat.~Ő is megkapta a maga provízióját,
120 27|                összegezi is, amit én az ő tudtával kiadok: bizton
121 27|                négyszázezer frankra. Az ő hozományának a kamatja pedig
122 27|       legfeljebb százezer frank. Ezt az ő értékpapírjai bánják.~Azok
123 27|         körökkel: beleegyezett.~Azalatt ő is szépen felépült: visszanyerte
124 27|         kérdésekről behatóan értekezni.~Ő azt írta nekem vissza, hogy
125 27|     acélfogantyújánál fogva átvittem az ő budoárjába.~Ekkor is éppen
126 27|                neki a kötvények címeit: ő írt. Mikor vége volt, összeadta.
127 27|              nekem az én kis Jemmym… Ha ő nem jön, ezek sem jönnek.~(
128 27|               szorította a fejeiket. Az ő feje volt legfelül. Soha