Rész

  1 2 |                 futamodás…~– Jól van. Ha te gyorsan odafutsz, hírt viszesz
  2 6 |             akivel „így” beszéljek, csak te, fiacskám. Bácsit is szeretné
  3 7 |                 az életemből, az (miként te is cimborám) ilyenforma
  4 7 |             csalni, mint ő.”~Hát ugyebár te is ilyenforma portrét vázoltál
  5 7 |                 Isten, Nelli öcsém. Hisz te most is a régi gyerek vagy!~
  6 7 |            mindjárt elmondom. Hát tudod: te vagy a famíliánkból az az
  7 7 |            százforintos bankót elküldök, te azt nekem postafordultával
  8 7 |              szeretem éppen benned, hogy te nem imádkozol a halálomért.
  9 7 |                 már. De hát azért volnál te itt. Nemcsak örökösöm lennél,
 10 7 |                   Hanem azt akarom, hogy te jöjj ide. Foglald el az
 11 7 |           főzzenek délre az én számomra, te határoznád meg, hogy mi
 12 7 |             amitől én megfulladok. De ha te idejönnél, bizonyosan magyar
 13 7 |        keresztelő is lenne a templomban? Te! Én lennék a keresztapa!
 14 7 |              legeltesse senki a szemeit. Te vagy az első, aki ma meglátod.
 15 7 |               mert én babonás vagyok; de te „frájgászt” vagy, tudom.
 16 7 |                első meg a második tette. Te is itt vénülsz meg, ahogy
 17 7 |       büszkeségnek.~– No lásd, öcsém, ha te egyszer ezeket a termeket
 18 7 |             veheti meg semmi kincsen. Ha te egyszer idehívod a statucióra
 19 7 |              vagyok olyan csontváz, mint te!”~– Hát csak nevettél az
 20 7 |             csapják. – De hát segíthetsz te azon egy kulcsfordítással.
 21 7 |                rablógazdaságot űz. De ha te – átveszed, pénz lesz hozzá
 22 7 |          esztendeig jól akarok még élni. Te pedig tehetsz, vehetsz,
 23 8 |            termetű fiatal úr:~– Barátom! Te vagy a mi emberünk! Akit
 24 9 |               csak tedd a zsebedbe. Ez a te magántulajdonod. Nem kéri
 25 9 |              Megérdemelted! Minek szólsz te ebbe? Ez nem cholera morbus.
 26 9 |               cholera morbus. Nem értesz te ehhez. Du Quacksalber!~–
 27 9 |          kidülledtek, úgy forogtak.~– Óh te! Te! – Te doktor!~Válogatott
 28 9 |                   úgy forogtak.~– Óh te! Te! – Te doktor!~Válogatott
 29 9 |                 forogtak.~– Óh te! Te! – Te doktor!~Válogatott benne,
 30 9 |            Mondhatta volna azt is, hogy „te hyppopotamus!”; de a „doktor”
 31 9 |        szorította össze~– Nem hallgatsz! Te szerencsétlen Aesculap!~
 32 9 |                  schon! Reingefallen! Oh te imbécile!~Az alispán megrázta
 33 9 |                 kerülni.~– S mennyi az a te megtakarított pénzed?~Mondám
 34 9 |           Csakhogy a soká fog tartani. S te addig nem várhatsz. Tudod
 35 9 |                 szeget a fején. Barátom, te elsőrendű debatter vagy!~
 36 9 |          kastélyába.~– Menjünk ezúttal a te kocsidon – mondá Szigfrid. –
 37 9 |                 felfedezni. Ne fogadd el te a meghívásokat se a zergevadászatra,
 38 9 |                 kuncsaft kell neki, mint te vagy. Az egy blaustrumpf,
 39 9 |                  ilyen élő áldozat, mint te vagy, aki neki visszadisputáljon.
 40 9 |                  még nem. Mert amely nap te náluk látogatást teszesz,
 41 10|                 jelöltjét.~Megijedtem.~– Te csak tréfálsz.~– Semmi tréfa.
 42 10|             vezetem az egész hadjáratot. Te egy ital bort sem adsz senkinek.
 43 10| etetés-itatás-vesztegetés! Ezt csak bízd te miránk. Én már minden kocsmát,
 44 10|              Dühöngeni fognak ellened. S te akkor fogsz legjobban elemedben
 45 10|       kötelességeid vannak a haza iránt. Te Isten kegyelméből cseppentél
 46 10|                  én Szigfridem.~– Hiszen te magad mondtad, hogy ezekkel
 47 11|                tartozik megvendégelni.~– Te is velem jössz aztán – mondá
 48 11|               Jobb fel sem bontani.~– Ó, te balek! Hát vedd elő, s olvasd
 49 11|             hálnom.~– Szappermán! Hiszen te már egészen beletapostál
 50 11|         Nagynéném mindennap várt. S hogy te nem jöttél, azzal fenyegetőzött,
 51 11|                nagynéném, Bámulsz, ugye? Te az alatt a szó alatt, „nagynéne”,
 52 11|               hogy „ne mozogjon kend!” S te álltál neki felemelt kapával
 53 11|               azzal fog kunérozni. S még te megteszed, amilyen jó bolond
 54 12|                 ő a mi jó barátunk…~– De te már nem vagy tizenkét éves
 55 13|                 volt: nekik megtetszett; te pedig élhetsz anélkül is:
 56 14|              közbe-közbekiáltott: „nono, te fiú!”~Flamma a pimpimpáré
 57 14|               idejétmúlt. Kedves Kornél, te egy lépéssel túl vagy azon
 58 14|                ahol a barátság végződik. Te az én rétemben kezdesz kaszálni.
 59 14|                 elhiszem, ha mondod.~– S te kezdesz Cenninek veszedelmesen
 60 14|              neked adom. Aztán vedd nőül te Cennit.~– Vigyázz, mert
 61 14|                Ott végbemehet az esküvő. Te és a Mukica lesztek a násznagyaim.
 62 14|              mindjárt megtudom, hogy nem te vagy-e az a „gazember”,
 63 14|                 el, itt maradsz. Éppen a te missziód lesz Diodorának
 64 14|               Diodorával szemben, amivel te! Én tudom azt. Ha te adod
 65 14|              amivel te! Én tudom azt. Ha te adod elő neki a fait accomplit,
 66 14|                  is regardírozni fog. Ha te kapacitálod, az átok áldássá
 67 14|                  négylevelű lóhere hordd te a zsebedben.~– Barátom! –
 68 15|          köszönöm”.~Szigfrid nevetett.~– Te köszönöd meg neki, hogy
 69 16|                  Csáng azt mondja neki: „Te neveletlen tuskó! Hát nem
 70 16|            felkisért. A summa summarum a te választási periódusod expensnótája.~–
 71 16|                  bolond balek volt, mint te vagy; Isten nyugtassa meg.
 72 17|               menyasszonyán keresztül –, te már az ivás előtt kezded
 73 17|                kiálték neki vissza –, ha te cantharidesjegyű pezsgőt
 74 17|              volna belőle. Egy hauptjux. Te magad nevettél volna rajta
 75 17|              elszelelt menyasszonynak.~– Te meg, Mukica pajtás, eredj,
 76 17|      násznagytárs is eltávozott.~– Hibáj te! – monda ékkor Szigfrid
 77 17|                roppant költekezéseket, a te szép szemeidért, s most
 78 17|                  szép szemeidért, s most te egyszerre csak azt mondod: „
 79 17|                 látod, rossz ember vagy. Te most azt hiszed, hogy mi
 80 17|                arisztokrata!)~– Eszerint te ezt a húszezer forintot
 81 17|              neked szanszkrit. Nem érted te ezt! Ahogy a hajdani céheknél
 82 17|        bámulatában.~– No, barátom! Akkor te most olyan dolgot fogsz
 83 17|                 Gratulálok a vívmányhoz! Te vagy az első doktor, akinek
 84 18|                   Kutya vagyok. Mondja, „te dög”! Tegyen velem, amit
 85 20|                Haha!~Gondolta magában: – Te is az a vándormadár vagy,
 86 20|                  én mondtam.~– Ah! Akkor te voltál az áruló! Te konspiráltál
 87 20|                Akkor te voltál az áruló! Te konspiráltál ellenünk! Te
 88 20|                Te konspiráltál ellenünk! Te rontottad el a tervünket! –
 89 20|                  Miféle tervről beszélsz te itt? Micsoda konspirációról?~–
 90 20|                  hangon. Feljogosítottad te a doktor urat, hogy ilyen
 91 20|            között Volhiniában.~*~Mármost te, barátom, azt hiszed, hogy
 92 20|                  vége van a regénynek, s te mehetsz aludni.~Dehogy mehetsz!
 93 21|               támadt.~Nevetni kezdtem.~– Te most engem próbára tettél?
 94 23|              kockára az életedet, holott te nem vagy francia?~Hát én
 95 23|           mondják nekem: – Mit használod te fel a mi nemzeti szerencsétlenségünket
 96 23|                  szerencsétlenségünket a te öngyilkossági kísérleteidre?
 97 23|            gondolt ki Mars isten, hogy a te aprócska családi contraversiáidat
 98 23|              valamit.~– Nézd csak, nézd! Te meg vagy sebesülve a homlokodon.~
 99 26|                 ezzel a katasztrófával a te egész vagyonod hamuvá lett!~
100 27|                 Édes ördögöcském! Hiszen te nem vagy olyan rossz ördög,
101 27|             Ezzel a pénzgarmadával, amit te a számomra összelapátoltál,
102 27|               órában?~– Tettem volna, ha te is maradsz annál, amire
103 27|             tőrre, ott az asztalodon. Ha te követed azt, amit akkor
104 27|                  volna neked mindent. De te hidegen kiutasítottál a
105 27|               szorítám a nőmet.~– Hiszen te ártatlan vagy, mint maga
106 27|               akire az atyja rátalált.~– Te nem vagy bűnös – mondám
107 27|            vagyok. Már most hallgasd meg te, hogy miket vétettem én
108 27|             ébren vannak? – kérdezé.~– S te „már” ébren vagy? – viszonzá