Rész

 1 8 |        egymástól. Én vagyok Vernőczy Szigfrid gróf.~Az alispán meghítt
 2 9 |           kulcsait is? – szólt közbe Szigfrid.~– A kulcsokat igen. De
 3 9 |             Eddig csak az alispán és Szigfrid tanakodtak; ekkor én is
 4 9 |           teneked van hagyományozva. Szigfrid türelmetlenül zakatolt.~–
 5 9 |     alispánnak.~Ő is nevetett rajta.~Szigfrid kikapta a kezemből az összeírási
 6 9 |       remekeltek, mondhatom! – szólt Szigfrid.~Csak én voltam bosszús.~
 7 9 |              látod! – nyugtatott meg Szigfrid barátom.~– Egyébiránt –
 8 9 |         kétszázezer forintra felrúg.~Szigfrid kegyetlenül oldalba taszított
 9 9 |        eldugva.~Amint azt kimondtam, Szigfrid, mint a bengáliai tigris,
10 9 |     fölöttébb érdekes! Ezt jó tudni.~Szigfrid magánkívül volt.~– Hat ihn
11 9 |          kellett ez neked? – dorgált Szigfrid keményen. – Milyen szépen
12 9 |     vendéglőben a hivatalos lakomát. Szigfrid vitt ki a saját négyes fogatán.~
13 9 |      hevenyében – monda bosszankodva Szigfrid.~– Majd jó lesz az neki
14 9 |       császárvárosban.~Az utolsó nap Szigfrid maga segített a bútoraimat
15 9 |              bizony, megvallom, hogy Szigfrid pakolt fel a vasútra, s
16 9 |          magamnál. Van ebben valami.~Szigfrid folyvást tartott tanácsokkal,
17 9 |         Megdöbbentett ez az ajánlat.~Szigfrid egész renyhe modorban magyarázá.~–
18 9 |          külső-belső rendezkedéshez. Szigfrid itt mindig mellettem volt,
19 9 |     kaszinóban rögtön megismertetett Szigfrid egy csoport ifjabb és vénebb
20 9 |       keményen megálltam a helyemet. Szigfrid mindenben az én nézeteimet
21 9 |         felköszöntöttem a vármegyét, Szigfrid felköszöntött engem mint
22 9 |        ezúttal a te kocsidon – mondá Szigfrid. – Hadd hajtson a kocsisod.~
23 9 | helyezkedtünk el.~– Barátom! – mondá Szigfrid – most már megismerted a
24 9 |           Körmöcre.~Itt megállíttatá Szigfrid a kocsimat, hogy az utánunk
25 9 |       negyedik? Az én kedves barátom Szigfrid maga!~Hisz az meg egy valóságos
26 9 |            Ezalatt utolért bennünket Szigfrid sandlauferje.~Ő leszállt
27 11|              meg más meglepetés ért.~Szigfrid barátom hajtatott be az
28 11|         szerint családfánk törzsöke.~Szigfrid utasította a kocsisát, hogy
29 11|             egész kategorikus hangon Szigfrid.~– Hová?~– Hát énhozzám,
30 11|             tegnap egész nap – mondá Szigfrid –, de persze hogyha fel
31 11|            színben láttam a világot.~Szigfrid barátom igen jó híreket
32 11| rózsacsomagot, nehogy összetörődjék. Szigfrid hajtotta a lovakat. Szép
33 12|             egyenesen keresztülvágva Szigfrid vadaskertjén, mely lehetett
34 12|              árát, mert annak előtte Szigfrid évenkint kénytelen volt
35 12|          felmentem a vendégszobámba, Szigfrid is elékerült.~Diodora grófnő
36 12|            le a szakálladat? – kérdé Szigfrid. – Az én komornyikom jól
37 12|          Akkoriban általános divat.)~Szigfrid odavezetett a grófnő elé,
38 12|            nem mondta, hogy kicsoda?~Szigfrid segélyemre jött.~– Hát ti
39 12|           Dreimal hoch! – applaudált Szigfrid. – Uzsorás adósságnak nevezi
40 13|        valóságos suffisance! – mondá Szigfrid. – Ilyen pofával merni hölgyek
41 13|        szegény ördögöt? – gúnyolódék Szigfrid.~– Hogy lett az ördögbül
42 13|             tudott élni az ördöggel.~Szigfrid kétségbeestében teletömte
43 13|          ütközet fejlődött ki ebből!~Szigfrid barátom kényelmesen füstölt
44 13|            füstöt fújt a szemem közé Szigfrid barátom, hogy más körülmények
45 13|      hajlamokat.~El kellett fogadnom Szigfrid magyarázatát, hogy a két
46 14|           megzavarnom a pásztorórát?~Szigfrid volt ott.~Az én nagy emfatikus
47 14|           mind felugrottunk a fűből.~Szigfrid szarkasztikus hangon mondá:~–
48 15|                 Ez a szem jó lesz. – Szigfrid.~– Szigfrid. Micsoda tréfát?~–
49 15|          szem jó lesz. – Szigfrid.~– Szigfrid. Micsoda tréfát?~– Az az
50 15|              helyett.~– Hisz énnekem Szigfrid esküdött, hogy halálosan
51 15|              így. – Nekem azt mondta Szigfrid, hogy neki szüksége van
52 15|          hasítani. – De hát mit akar Szigfrid ezzel a tréfával?~– Ne legyen
53 15|              odaesett a rózsák közé. Szigfrid odaszaladt érte.~– No? Hát
54 15|          grófnőnek, hogy „köszönöm”.~Szigfrid nevetett.~– Te köszönöd
55 16|            kiált a labdát felém ütve Szigfrid.”~A labdát elszalasztottam,
56 16|     képviselőnek potyára?~Igaz, hogy Szigfrid már a fölléptetésnél kategorice
57 16|        váltója van a portefeuilleben Szigfrid barátunknak, a többi bajtársak
58 16|             tudod? Ne is tanuld meg. Szigfrid barátunknak van igen szép
59 16|        bátyám, mondjad csak: nem fog Szigfrid és a többi párthíveim megneheztelni
60 17|           volna tennem, hogy amint a Szigfrid barátom váltóit a takarékpénztárnál
61 17|         kihajtatva, már ott találtam Szigfrid vadászát egy levéllel, melynek
62 17|         elektromagnetikus gépedet! – Szigfrid.”~Megmutattam a levelet
63 17|         rövidebb utat választottam a Szigfrid vadaskertjén át. A vízesésnél
64 17|           aztán elhistorizálta, hogy Szigfrid és Cenni már itt vannak
65 17|         beléptünk a kápolna ajtaján, Szigfrid jött elém, s megszorítva
66 17|              suttogá Szigfridhez.~De Szigfrid gyöngéden visszatartá. Elmondá
67 17|              kell előzni az esküvőt.~Szigfrid előállított bennünket, Mukica
68 17|             ez a Kornél – contestált Szigfrid barátom.~Én azután még asszisztáltam
69 17|              Igazi szibarita vagyok.~Szigfrid barátom már ismeri ezt a
70 17|          szónoklat.~– Pajtás – monda Szigfrid magyarul, hozzám fordulva,
71 17|         elbámulva hebegé: „csojéto?”~Szigfrid barátom ellenben nagyot
72 17|       szceníroztuk!– mondá bosszúsan Szigfrid. – Pedig milyen jó tréfa
73 17|              Hibáj te! – monda ékkor Szigfrid a nyoszolyóknak, mire azok
74 17|              kitaszigálták az ajtón.~Szigfrid elém állt komoly arccal.~
75 17|             a képviselőjelöltségről.~Szigfrid hátratoppant e szóra.~–
76 17|             s odatettem az asztalra.~Szigfrid megkísérté a haragbajövést.~–
77 17|            visszaadni a névjegyemet.~Szigfrid elővette a tárcáját, s kiadta
78 17|             adsz érte semmit – monda Szigfrid. – Ez is közte van a kifizetett
79 17|            grófnőt keresi? – kérdezé Szigfrid.~– Ó, nem. Cenni comtesse
80 17|              Diodora grófnő? – kérdé Szigfrid.~– Sőt fekszik, és nagyon
81 17|     recepttel bevágtasson a városba.~Szigfrid fittyeket hányt az ujjaival
82 18|          amit a vadászlakban csaptak Szigfrid és cimborái, paraszt trombitások
83 20|       veranda nyitott ajtajánál állt Szigfrid és szivarozott. Gyöngéd
84 20|         Amint én beléptem a szobába: Szigfrid abban a percben jutott arra
85 20|              Hallotta Flamma is. Még Szigfrid is bedugta rá a fejét az
86 20|           nevetést.~A nagy kacagásra Szigfrid is bejött az erkélyről,
87 20|                 Very well – monda rá Szigfrid. – Gschieht ihm recht! Habeat
88 20|            tervünket! – kiálta közbe Szigfrid.~Diodora ámult és bámult.~–
89 20|             fogsz lakolni! – kiabált Szigfrid, s egy lépést tett Flamma
90 20|                 Csak nyugodtan, édes Szigfrid. Én Flamma grófnő kezét
91 20|              a házadból” – hencegett Szigfrid pöffeszkedve.~– Szigfrid! –
92 20|             Szigfrid pöffeszkedve.~– Szigfrid! – szólítá meg őt keményen
93 20|             Ezzel megvolt a kézfogó.~Szigfrid elővette a szivartárcáját.
94 20|           Oda én nem megyek esküdni.~Szigfrid elnevette magát, észrevéve
95 20|            násznagynak – szólt közbe Szigfrid –, mert engem Volhiniába
96 20|            amilyen a kéz volt.~Végül Szigfrid is jónak látta jobbot nyújtani.~–
97 20|      indultak fürdőbe – Helgolandra.~Szigfrid ott volt már a bölényei
98 21|            ember? – kérdezém tőle.~– Szigfrid.~– S mért nem vette önt
99 22|         viszonyokba, úgy tudja, hogy Szigfrid gróf vernőci birtoka egy