bold = Main text
     Rész                                           grey = Comment text

   1 1    |         vasútvonalon utaztam Párizsnak. Az Olaszország felől jövő utasok
   2 1    |          kocsiban kaptam helyet, amivel az a kellemetes helyzet van
   3 1    |            farkán ülő folytonosan abban az érzésben részesül, mintha
   4 1    |            kupém ajtaja, s bejött rajta az én kalauzom, a lámpás a
   5 1    |          állomáson hátrahagyni. Mármost az egész illusztris társaságot,
   6 1    |             helyet cserélne vele, annak az egész útiköltségét megtérítené
   7 1    |              kalauz rosszul tolmácsolta az izenetét. Ő nem szándékozott
   8 1    |               neki, hogy még nem vagyok az; egyelőre be kell érnem
   9 1    |          annyival, hogy magyar lehetek.~Az ellen sem volt kifogása.
  10 1    |              fehérmedveprémes kabátban, az hozta karján a kis princet.~
  11 1    |          franciául, a négerrel angolul. Az arcát nem láthattam, mert
  12 1    |               arcát nem láthattam, mert az állig le volt takarva a
  13 1    |                s egyúttal mentegetőzött az alkalmatlanságért, amit
  14 1    |               csoda által menekült meg. Az amerikai vonatokon egy év
  15 1    |              nem zavarja a beszéd, mert az süketnéma.~Én azt kérdeztem,
  16 1    |                 hogy születésétől fogva az?~– Nem – mondá a hölgy. –
  17 1    |              néma volt. És most letette az érettségi vizsgát.~Erre
  18 1    |                 aztán a hölgy beavatott az eddig történtekbe: a kisfiút
  19 1    |            eddig történtekbe: a kisfiút az atyja sorba küldözi Európa
  20 1    |            tudom, hogyan – egyszer csak az anyanyelvemen szaladt ki
  21 1    |                velük. S ugyanakkor azok az összefogott vékony ajkai
  22 1    |              lehet. Foglalják el ketten az egész kupét. Én addig, amíg
  23 1    |                 csatolhatnak a vonathoz az együttutazó társaság számára,
  24 1    |               Jemmyvel is, hogy mostmár az én helyemen is végignyújtózhatik. –
  25 1    |                végig, hanem odahúzódott az én elhagyott helyemre. Valahányszor
  26 1    |   odapillantottam, mindig észrevehettem az ő halavány arcát, amint
  27 1    |                 a megtérő sötét éjszaka az alagutakban. A vonat zöreje
  28 1    |        származott? Ha megtudná, hogy mi az ő villámait hámba fogtuk,
  29 1    |                s járunk keresztül-kasul az ő hegyeinek sziklagyomrán,
  30 1    |               Ilyen gondolatok támadnak az ember agyában, mikor a vasúton
  31 1    |               hányszor jön fel még ezen az éjszakán a holdvilág.~A
  32 1    |        toronymagas lépcsőről a másikra. Az is tunnelből tör elő; hogy
  33 1    |             hogyan fúrta azt keresztül? Az még nincsen leírva. Vajon
  34 1    |             leírva. Vajon Vulcan volt-e az építőmestere, vagy Neptun?
  35 2    |                futammal robog, hogy azt az időmulasztást helyrepótolja,
  36 2    |             ugyancsak meg kell fogóznom az ablakot elzáró rézrúdba,
  37 2    |              kísérteten is keresztültör az érckígyó; legfeljebb többet
  38 2    |         hegyoromra látszik odaszegezve.~Az a Rossberg.~Egy elpusztult
  39 2    |             irtatlan bozótja burjánzik. Az egész völgy egy nagy temető.
  40 2    |               eltemetett. Éjszaka volt, az emberek aludtak. Azoknak
  41 2    |          aludtak. Azoknak a temetője ez az egész völgy.~A vasút ezen
  42 2    |              újabb sziklaomlások ellen.~Az egymásra düledezett sziklakoloncok
  43 2    |               ütközött volna, hallottam az elébbjáró vagonok összezökkenését,
  44 2    |                 lökésre, amíg a „mopsz” az utolsó vagonhoz is eljut;
  45 2    |             mozdony fütyült; s fújtatta az alul kibocsátott gőzt prüszkölve;
  46 2    |                kerekeket. Én kihajoltam az ablakból, előretekintve,
  47 2    |              vagonokból már ugráltak ki az utasok, kockáztatva a lábtörést:
  48 2    |         rémülettől elájult. Lefektettem az útfélre: ott maradt. Azzal
  49 2    |                segítsek a leszállásnál. Az már ott állt a vagon lépcsőjén.
  50 2    |             Azzal visszaugrott a kupéba az otthagyott kalapjáért.~Nem
  51 2    |           Sokkal erősebb reszketés volt az, mint aminőt a vonat robogása
  52 2    |               kardalával összevegyülve: az alágördülő sziklatömeg keresztültörte
  53 2    |              sziklatömeg keresztültörte az ellenállásra szánt kőmellvédet,
  54 2    |                 a mellvéden, tódult alá az egész utána futó görgeteg.
  55 2    |              egész utána futó görgeteg. Az apraja ágyúgolyó, az örege
  56 2    |          görgeteg. Az apraja ágyúgolyó, az örege hordónagyságú. Egész
  57 2    |                mélységbe. Láttam, amint az egymáshoz csatolt vagonok
  58 2    |             után rántva. Legutolsó volt az a vagon, amelyben én utaztam.~
  59 2    |       támaszkodtam a mellvédnek háttal. Az omló kövek azonban akkorákat
  60 2    |          menekülnöm kellett.~Közel volt az őrház feljárója. Karomra
  61 2    |              feljárója. Karomra emeltem az alélt gyermeket, s egy percig
  62 2    |              Egy perc alatt fenn voltam az őrháznál.~A házikóban csak
  63 2    |       petróleumlámpás világított.~Amint az asszony meglátott: elkezdte
  64 2    |               már tegnap figyelmeztette az urakat, hogy a Gnippenen
  65 2    |            mondám. – Hadd fektessem ide az ágyra ezt a gyermeket.~Az
  66 2    |               az ágyra ezt a gyermeket.~Az asszony fejte tovább a kecskét.~
  67 2    |                kecskét.~Én, a gyermeket az ágyra lefektetve, az asszonynak
  68 2    |          gyermeket az ágyra lefektetve, az asszonynak lelkére kötöttem,
  69 2    |               egészen álomszerűvé tette az eszméletemet.~Az őrházból
  70 2    |      álomszerűvé tette az eszméletemet.~Az őrházból kijövet, egy embert
  71 2    |             Mutattam neki, hogy itt van az orra előtt a pózna.~Arra
  72 2    |               hibás. Neki természetesen az volt a legnagyobb szerencsétlenség,
  73 2    |                lefordultak a töltésről! Az egész vonat lezuhant a mélységbe.~–
  74 2    |              mélységbe.~– Akkor azoknak az Isten legyen irgalmas!~–
  75 2    |              első pillanataiban meg van az ember dermedve: idegzete
  76 2    |              dörgött a bérc vápáiban. – Az elemek beszéde rettenetes! –
  77 2    |             kisebb-nagyobb zúzódásokat. Az első percekben nem érzi
  78 2    |                 első percekben nem érzi az ember a sebesülést; a csonttörést
  79 2    |                kavicslövegek éppen abba az irányba hullottak, ahol
  80 2    |            által.~Ezzel aztán feltámadt az emberi jajkiáltás hangja
  81 2    |              halálról.~Én is lefutottam az őrháztól a feldúlt vaspályára,
  82 2    |              lábuk törött, úgy csúsztak az altestükön, a tenyereikkel
  83 2    |                  a mellvéden kihajolva, az alábukott vonatot megtekinteni.~
  84 2    |                 vonatot megtekinteni.~S az rettenetes tekintet volt!~
  85 2    |          vagonok mind hegyibe omlottak. Az egyik kocsi zilált tömeggé
  86 2    |            félig kiszabadult test, mely az összesajtoló teher alól
  87 2    |            födele össze volt lapítva. S az acéltető és a vastengelyzet
  88 2    |               látható a néger szolgának az alakja félderekig. Most
  89 2    |                 Most is nevetett; hanem az ijesztő nevetés volt: a
  90 2    |                 volna aláereszkedni; de az nem volt sehol.~– Egy kötelet!
  91 2    |   feketekesztyűs kezéről! Felém nyújtja az ablakból: ott van! ott van!”~
  92 2    |              nemzete imáit, amiket csak az ős Jehova ért meg; az imaszíj
  93 2    |              csak az ős Jehova ért meg; az imaszíj oda van szorítva
  94 2    |               hajtincsei úgy reszketnek az imaéneklés alatt. Szemei
  95 2    |              abban? Felesége? Fia? Vagy az értékpapiros-táskája, egész
  96 2    |               le a szenzációs látványt. Az illusztrált lapok háládatosak
  97 2    |                 keresztülsétált rajtam. Az óráját tartotta a kezében:
  98 2    |                 a férfi fejét, karmolta az arcát, tépte a szakállát,
  99 2    |     felháborodva a férfitól.~– Ó, uram! Az Isten irgalmára kérem: segítsen!
 100 2    |                nő lengyelül kiáltozott. Az ajkai tajtékzottak.~– A
 101 2    |                 nő szidott, átkozott, s az arcomba fújta a tajtékját,
 102 2    |                 átkozódásaiból csak azt az egy egy szót értettem meg: „
 103 2    |             mondják: „cserni Boh”, vagy az oroszok: „cserni Bog” –
 104 2    |               nőnek, a férj felvette őt az ölébe, s elvitte őt a veszedelmes
 105 2    |               boldogtalan asszony arcát az ég felé emelve sikoltozá
 106 2    |               felé emelve sikoltozá fel az átkait a csillagok felé.
 107 2    |                  a hangjában benne volt az átok. Átkozott minket, hogy
 108 2    |                 egy darab csillagos ég; az őrjöngő alakok; az imádkozó
 109 2    |        csillagos ég; az őrjöngő alakok; az imádkozó zsidó fekete talárjában.~
 110 2    |              kiabálni. Mi új dolog van? Az a kétségbeesett fiatal férj
 111 2    |                akkor is integetett felé az ablakból. Hanem az az ablak
 112 2    |                 felé az ablakból. Hanem az az ablak úgy össze volt
 113 2    |              felé az ablakból. Hanem az az ablak úgy össze volt tolva,
 114 2    |              újra kezdhette a vázlatát.~Az angol utazó ismét belém
 115 2    |        kecskepásztort, aki ez ideig ezt az egész dolgot igaz helvéta
 116 2    |             valami megszolgálni való!”, az elég jó németül volt mondva.
 117 2    |            magán.~Én tolmácsoltam, amit az angol proponált.~– Mennyire
 118 2    |                kecskéd van?~– Hat.~– Mi az ára egy kecskének?~– Valami
 119 2    |                 is megérté a kecskész.)~Az angol kivette az oldalzsebéből
 120 2    |             kecskész.)~Az angol kivette az oldalzsebéből az öt Napóleont,
 121 2    |                kivette az oldalzsebéből az öt Napóleont, s odanyújtá
 122 2    |                 s odanyújtá a fickónak.~Az az egyik markát tartotta
 123 2    |                odanyújtá a fickónak.~Az az egyik markát tartotta az
 124 2    |                az egyik markát tartotta az aranynak, a másikkal vakarta
 125 2    |                 míg visszajössz – mondá az angol.~A legény ráállt az
 126 2    |               az angol.~A legény ráállt az alkura. Az aranyakat a zsebébe
 127 2    |                legény ráállt az alkura. Az aranyakat a zsebébe süllyeszté,
 128 2    |                 a görbefogantyús botját az angolnak.~– Hanem a kecskéim
 129 2    |               kecskepásztor hozzáfogott az iramodáshoz a pálya mentében,
 130 2    |           iramodáshoz a pálya mentében, az angol veres sálját lobogtatva
 131 2    |            sálját lobogtatva a kezében.~Az angol pedig nyakába akasztotta
 132 2    |         Okosabbat nem tehetett. Ez volt az egyetlen praktikus ember
 133 2    |                A többi mind elvesztette az eszét. Nem is csoda.~Az
 134 2    |                 az eszét. Nem is csoda.~Az egész völgykatlan beillett
 135 2    |                 zsarátnok, s még inkább az a rettenetes fojtogató bűz
 136 2    |             párkánya fölött; két karját az ég felé terjengetve, s egyre
 137 2    |      megmenekültek tehettünk, mindössze az volt, hogy a pálya mentén
 138 2    |            heverő csonttörött utazókat, az elájult asszonyokat felhordtuk
 139 2    |          elájult asszonyokat felhordtuk az őrházhoz, s ott a szobában
 140 2    |                 Néha megszólalt a kürt. Az angol hívogatta össze a
 141 2    |              alatt!~– Hát mit vétett ez az embercsoport, akinek most
 142 2    |            akarták lepni a kedveseiket? Az a menyasszony, aki egynapos
 143 2    |            férje mellől elszakadt? Azok az ártatlan gyermekek, akiket
 144 2    |              ártatlan gyermekek, akiket az anyjuk nem menthetett meg?
 145 2    |            éppen most zuhanjon alá?… Ki az, aki gyönyörködik ebben
 146 2    |                haldokló mártíroknak? Ki az, akinek az oltártüzébe az
 147 2    |              mártíroknak? Ki az, akinek az oltártüzébe az a vén zsidó
 148 2    |               az, akinek az oltártüzébe az a vén zsidó beleköpött?
 149 2    |               csakugyan volna a világon az a „fekete isten”? A szarmata
 150 2    |            gyönyöre a fájdalom, imádása az átkozódás.~De még nem ezek
 151 2    |         legrosszabb gondolataim.~Ha van az a „cserni Bog”, s az gyönyörködik
 152 2    |                van az a „cserni Bog”, s az gyönyörködik ebben a rémjelenetben:
 153 2    |              ebben a rémjelenetben: hát az egészen az ő fekete jellegéhez
 154 2    |           rémjelenetben: hát az egészen az ő fekete jellegéhez illő. –
 155 2    |                illő. – De hogy énnekem, az érző embernek az a legutolsó
 156 2    |               énnekem, az érző embernek az a legutolsó gondolatom,
 157 2    |                hogy nem énvelem történt az a nagy szerencsétlenség!
 158 2    |                gyalázat.~Pedig úgy van.~Az irtózásnál erősebb a lelkemben
 159 2    |          irtózásnál erősebb a lelkemben az a megelégedés, hogy én magam
 160 2    |                   Lám, engem megőriztek az angyalok! – Milyen szerencsésen
 161 2    |                sebesülteket bekötözték, az aléltakat felocsították,
 162 2    |            felocsították, a pályaőrt és az utasokat kikérdezték; többen
 163 2    |           keresztül ne törhessen rajta.~Az őrház előtti lonkáról többen
 164 2    |               rám szemközt.~Siettem fel az őrházhoz.~Egy hivatalnoki
 165 2    |             néma.~– Dehogy néma! Beszél az folyvást.~– Akkor az a csoda
 166 2    |             Beszél az folyvást.~– Akkor az a csoda történt vele, hogy
 167 2    |               én hogy értsem?~– Hát kié az a gyermek?~– Azt sem tudom.
 168 2    |                Bementem a hivatalnokkal az őrházba.~A megsérült utasokat
 169 2    |                betegszállító vagonokba. Az őrjöngő asszonyok is gondozás
 170 2    |                 kisfiú volt odabenn meg az én praktikus angolom, aki
 171 2    |            Könnyein keresztül ragyogott az öröm, felém nyújtá a kezeit,
 172 2    |                leszek. Beszélni fogok.”~Az, hogy egy néma gyerek megszólal,
 173 2    |              csoda; de még nagyobb volt az, hogy mindezeket a szavakat
 174 2    |           mondta. Egy amerikai nábobnak az ötéves fia, akinek az egész
 175 2    |          nábobnak az ötéves fia, akinek az egész kísérete csupa angol,
 176 2    |           átölelte a nyakamat.~– Vigyen az atyámhoz. Nem leszek rossz.
 177 2    |              mind magyarul mondta.~– Ki az ön atyja? Hogyan hívják? –
 178 2    |           hívják? – kérdezém tőle én is az anyanyelvemen.~Arra a kezeivel
 179 2    |                Silver-King”.~Ezt a szót az angol utazó is megérté.~–
 180 2    |            Silver-King? – mondá –, hisz az miszter Du Many Kornél.~–
 181 2    |                 bikacs” néma.)~– Én azt az urat ismerem – mondá az
 182 2    |                 az urat ismerem – mondá az angol utas. – Amerikai úr.
 183 2    |           találom csodálatosnak – mondá az angol. – Majd az állomáson
 184 2    |                  mondá az angol. – Majd az állomáson táviratozni fogok
 185 2    |             állomáson táviratozni fogok az atyjának. – Nálam az adressze. –
 186 2    |              fogok az atyjának. – Nálam az adressze. – Párizsban lakik. –
 187 3    |               nem kezdődik el a nappal. Az utcákon nem jár más, mint
 188 3    |                 vonat elé vetni magukat az öngyilkosoknak. Hozzájárul
 189 3    |                 vámőrök kíváncsisága is az útimálhák tartalmának megvizsgálása
 190 3    |             kell tartózkodni.~Nekem még az a szerencsém is volt, hogy
 191 3    |                 mint teherszállítmányt; az nem veszett ott az elégett
 192 3    |   teherszállítmányt; az nem veszett ott az elégett vonaton. Velem nem
 193 3    |                Velem nem volt más, mint az oldaltáskám, ami velem együtt
 194 3    |                 szivarjaim is elfogytak az útban.~Ezért a legelső utasok
 195 3    |              utasok között voltam, akik az előcsarnokba kisiettek.
 196 3    |            vezettem.~Még ki sem léptünk az ajtón, amidőn a gyermek
 197 3    |            gyermek kiszakította a kezét az enyimből, s előrefutott,
 198 3    |                  Csodamódon hasonlított az arca a kisfiúéhoz. Ugyanazok
 199 3    |                Ugyanazok a nagy szemek, az a hegyes gödröske áll, a
 200 3    |                karcsú. Barnapiros arca, az oldalszakáll kivételével,
 201 3    |         felkapta két kézzel a gyermeket az ölébe. S aztán elhalmozta
 202 3    |             aztán elhalmozta csókjaival az arcát, a szemeit, a kis
 203 3    |                a szemeit, a kis kezeit. Az apa sírt, a gyermek kacagott.
 204 3    |                 magyarul: – Apám, apám. Az apa pedig indulatosan rebegé: „
 205 3    |                 a fiúnak a fülébe, mire az elkomolyodott, széttekintett,
 206 3    |               csak suttogva beszélt még az apja füléhez hajolva, s
 207 3    |                átölelte annak a nyakát.~Az apa erre odavitte a gyermeket
 208 3    |          kellett volna következni, hogy az anya, kinek az oly irtóztató
 209 3    |         következni, hogy az anya, kinek az oly irtóztató halálveszélyből
 210 3    |             mint csevegőt, hogy ez a nő az őrjöngés eksztázisával szorítsa,
 211 3    |              Megfoghatatlan! A hölgynek az arcát egy mosoly nem deríté
 212 3    |              dugva.~És a gyermek, amint az apja odanyújtá, a két karján
 213 3    |          odanyújtá, a két karján emelve az anyja felé, egyszerre olyan
 214 3    |           száját úgy összeszorítá, hogy az ajkai eltűntek, mintha menekülni
 215 3    |   végigcirógatta kis kezével a hölgynek az agutiprémes karmantyúját –
 216 3    |               Éppenúgy, mint a vagonban az én asztrakánomat. – Mi ez? –
 217 3    |                De hát tartozom én – itt az idegenek földjén – a saját
 218 3    |            tettem, mintha nem én volnék az.~A férfi azonban utánam
 219 3    |          azonban utánam eredt, folyvást az egyik karján tartva a fiúcskát,
 220 3    |              hogy tudja ön, hogy én meg az a név egymáshoz tartozunk?~
 221 3    |              Amíg Párizsban lesz, addig az én házamban lesz az otthona. –
 222 3    |               addig az én házamban lesz az otthona. – Engedje meg,
 223 3    |            határon meg kellett mutatnom az útlevelemet. De hogy az
 224 3    |                 az útlevelemet. De hogy az a hivatalnok, aki azt elolvasta,
 225 3    |               rögtön meg is táviratozta az abban talált adatokat miszter
 226 3    |                fejét a bemutatásra.~– Ő az, aki megmenté a katasztrófából
 227 3    |                 kis Jemmynket magyarázá az apa.~Arra a hölgy elővette
 228 3    |              hölgy elővette a tuszliból az egyik kezét, szép keskeny,
 229 3    |                a hölgy néma!~Vagy talán az az amerikai etikett, hogy
 230 3    |               hölgy néma!~Vagy talán az az amerikai etikett, hogy egy
 231 3    |                akit még Jemmynek hínak, az is ilyen komollyá legyen
 232 3    |                 legyen egyszerre, mikor az anyjával találkozik, s ahelyett,
 233 3    |                 hajóskapitány, mi ennek az oka?~Igaz, hogy nem sokat
 234 3    |                hozzá tartozó cselédnek.~Az egy atlétatermetű vadász
 235 3    |           éjjel-nappal nem lesz nyugta. Az mind ráspolyozni, gyalulni
 236 3    |                ott fogja ön magát látni az illusztrált lapokban. Tudom,
 237 3    |               jól eltalálta.~– Ha pedig az én házamnál száll ön meg,
 238 3    |              nábob rendelkezni kezdett. Az egyik landaueren a misstress
 239 3    |                áron sem akart leszállni az apja öléből. És így a misstressnek
 240 3    |      misstressnek egyedül kellett menni az egyik hintóval, az apa és
 241 3    |                menni az egyik hintóval, az apa és én a másodikra szálltunk.
 242 4    |                 hogy nagyon érdekelt ez az ember, akinek az aura popularis
 243 4    |            érdekelt ez az ember, akinek az aura popularis ezt a melléknevet
 244 4    |                ezt a melléknevet adta: „az ezüstkirály”. Nem a gazdagságáért,
 245 4    |          dél-amerikai idegen család meg az én szegény kis rokontalan
 246 4    |                 S micsoda marotte lehet az egy ilyen kiváló családnál,
 247 4    |                 a falatozás, hat órakor az ebéd. Egyébiránt teljes
 248 4    |            azután kimenté a nejét, hogy az a mai kilencórai reggelinél
 249 4    |               tisztet teljesíteni, mert az egész éjjel fenn virrasztott,
 250 4    |                Négy gyermek?~– De ezzel az elsőszülöttével együtt öt.~–
 251 4    |         házastársak. Hát mit tehet róla az ember? – Nekem nincs több
 252 4    |              nincs több feleségem ennél az egynél; ő is mindig hozzám
 253 4    |          elvesztettem, amit addig adtam az anya és gyermek közötti
 254 4    |           fitogtató pompa nélkül.~Mikor az átöltözéssel készen voltam,
 255 4    |            levelet akarok írni, itt van az íróasztal, ha pedig inkább
 256 4    |             szeretem olvasással tölteni az időt, a következő szobában
 257 4    |           kellett, már Zürichből írtam.~Az olvasószobába lépve, ott
 258 4    |       olvasószobába lépve, ott találtam az asztalon körberakva a legújabb
 259 4    |            magyar, még fordításban sem.~Az olvasószobából nyílt egy
 260 4    |           csikóbőrös kulacsot sem, mely az én fajtámra emlékeztetett
 261 4    |         Lehetetlen, hogy annak a háznak az ura Magyarországon járt
 262 4    |                vannak itten elhelyezve: az lévén a hivatásuk, hogy
 263 4    |                 lévén a hivatásuk, hogy az óceánon túl szállíttassanak,
 264 4    |               túl szállíttassanak, ahol az ezüstkirály New York-i palotájában
 265 4    |    festőművészeket mégiscsak ismeri!~Ez az első lépés a nemzetközi
 266 4    |                 liszt”. – Rossz élc biz az, és más nyelvre lefordíthatatlan;
 267 4    |              süteményt készítik; de ezt az utóbbit Dél-Amerikában még
 268 4    |               még jobban kedvelik, mint az előbbit.~Mr. Du Many megjósolá,
 269 4    |               körülményre, mely szerint az amerikai búza nemsokára
 270 4    |           megint a financiákra. Ezekben az én gazdám egészen otthon
 271 4    |            akkor lett először bevezetve az európai pénzpiacokon. Mr.
 272 4    |                  Ebből belevitorláztunk az általános politikába. Az
 273 4    |                az általános politikába. Az én házigazdám e téren is
 274 4    |         sajnálta Apponyi Albert grófnak az ellenzékhez való csatlakozását;
 275 4    |                én azt eszeltem ki, hogy az én házigazdám nagyon sokat
 276 4    |               irodalomról nem folytatta az általam megkezdett diskurzust,
 277 4    |                ki két levelet hozott be az urának.~– Megengedi ön,
 278 4    |            hívtam meg a mai ebédünkhöz: az egyik a belügyminiszteri
 279 4    |                   Nagyra fogom becsülni az ismeretséget.~Nyomban visszatért
 280 5    |              láttam meg, ami nincs ott. Az ősök arcképei. Azok a vertugadinos,
 281 5    |       madársereg repkedett, csicsergett az örökzöld lombok között,
 282 5    |            veszekedve a fészkek felett. Az egész télikert felülről
 283 5    |          ámbrájától gutaütést ne kapjon az ember, az egész nyílás el
 284 5    |           gutaütést ne kapjon az ember, az egész nyílás el volt zárva
 285 5    |            keresztül lehetett látni. Ez az állandó vízablak zárta el
 286 5    |       nyomásával meg lehetett szüntetni az átjáró előtti vízesést,
 287 5    |              szemközt volt egy kerevet, az előtt indus faragványú asztal,
 288 5    |              volt: karcsú és hajlékony; az ember azt hihette, hogy
 289 5    |           világításban olyan fehér volt az arca, hogy szinte félelem
 290 5    |         számomra egy karszékben: ő maga az ottománon telepedett le.~–
 291 5    |               estére két vendéget hítt: az egyik egy kormányhivatalnok,
 292 5    |     kormányhivatalnok, a másik egy pap. Az elsővel a férjemnek van
 293 5    |               pedig én kértem fel, hogy az ott elveszettek lelki üdvéért
 294 5    |           kérettem ide: mondja el nekem az egész vasúti szerencsétlenségnek
 295 5    |               erős idegzet szükséges.~– Az idegeim semmivel sem érzéketlenebbek,
 296 5    |                 magas fokra tudta vinni az önkínzást. Nem engedett
 297 5    |                a vonatkésés.~– Eszerint az a baleset egészen a mi rovásunkra
 298 5    |           mindig. – Hahaha! Sohase jött az asztalhoz kalap nélkül.
 299 5    |            szerecsen?~– Azt agyonnyomta az összelapított kocsirom.~–
 300 5    |                 Jemmynek a tejtestvére. Az ő anyja volt a Jemmy dajkája.
 301 5    |                 volt.~– Tudom már. Azon az éjszakán elfelejtettem imádkozni.
 302 5    |               Pedig úgy bántott valami. Az az elmulasztott imádság.
 303 5    |            Pedig úgy bántott valami. Az az elmulasztott imádság. Csak
 304 5    |                us!” – Akkor történt meg az irtóztató csapás. Hát ki
 305 5    |                irtóztató csapás. Hát ki az a rettenetes lény, aki ránk
 306 5    |               egy reggel elmulasztottuk az Istenhez fohászkodni, letaszítja
 307 5    |                 fohászkodni, letaszítja az örvénybe azokat, akik hozzánk
 308 5    |              akik hozzánk tartoznak? Ki az?~Az a fehér arc azokkal
 309 5    |               hozzánk tartoznak? Ki az?~Az a fehér arc azokkal a nagy
 310 5    |           valami sírőrző nemtő.~– Talán az az egy fohász: „God bless
 311 5    |               sírőrző nemtő.~– Talán az az egy fohász: „God bless us!”
 312 5    |              embernek! Meg volt átkozva az az óra, amelyben ez a gyermek
 313 5    |           embernek! Meg volt átkozva az az óra, amelyben ez a gyermek
 314 5    |                 született. – Nem! Nem ő az átkozott! Ő ártatlan. Nem
 315 5    |             hadd szenvedjek ki benne. – Az nekem jólesik.~Őriztem a
 316 5    |                Inkább egyet fordítottam az előadáson, s beszélni kezdtem
 317 5    |             beszélni kezdtem a hölgynek az angol utazórul, ki a pásztor
 318 5    |           pásztor kecskéit őrizte, amíg az a szomszéd állomásig elszalad;
 319 5    |               flegmatikus festőről, aki az egész rémjelenetet lekapja
 320 5    |            gyermekre hárítja. Ez okozza az anyának feltűnő idegenkedését
 321 5    |     lélekkárhozat! Hogy jelenhetünk meg az Isten előtt?~Én megkísérlem
 322 5    |        katasztrófa rendíté meg Európát. Az eszéki híd leszakadt a vonat
 323 5    |              Azután Szeged elpusztulása az árvízben. Egy egész város
 324 5    |                 város romba dőlve. Majd az Arrogante hadihajó elsüllyedése.
 325 5    |               elsüllyedése. Legközelebb az ischiai földindulás, melynél
 326 5    |               embert temetett el. – Nem az églakók haragja intézi ezt,
 327 5    |              legfeljebb a vasúti mérnök az, akinek a veszélyes rossbergi
 328 5    |               magát bejelentetni.~Azzal az ürüggyel lépett be, hogy
 329 5    |                 jó volt.)~Pontos voltam az ebéden való megjelenésnél;
 330 5    |             megjelenésnél; tudtam, hogy az angolok ebben nagyon szigorúak.~
 331 5    |       színvonalára segített emelkednem. Az államtitkártól megtudtam,
 332 5    |                 gyászmise ceremóniaira.~Az ebédhez Mrs. Du Many fekete
 333 5    |               legsötétebb gyémántokbul. Az a kereszt egészen feketének
 334 5    |             sohasem engedi másnak, s ha az operában vagy a Théâtre
 335 5    |           eresztve.~Alig jártunk végére az első szivarnak, amidőn egy
 336 5    |               Ez a gyermek mindenképpen az apjánál akar aludni. Ahogy
 337 5    |           aludni. Ahogy szokta, mielőtt az intézetbe küldtük.~A gyermek
 338 5    |                s ott hagyta a gyermeket az apjánál.~Mr. Du Many levetkőztette
 339 5    |             szépen dajkálkodva odavitte az ágyához; félrehúzta a függönyöket;
 340 5    |               függönyöket; letérdelteté az ágyba, összetetette vele
 341 5    |              aztán lefekteté, betakarta az angórapokróccal, s jó éjt
 342 5    |            összehúzta.~Aztán visszatért az apa a kandallóhoz.~Alig
 343 5    |                  Mi kell még? – kérdezé az apa, visszatérve hozzá.~
 344 5    |             visszatérve hozzá.~Hát csak az kellett neki, hogy még egyszer
 345 5    |             egyszer meg akarta csókolni az apját. Akkor aztán csintalanul
 346 5    |             csintalanul vihogva bújt el az ágytakarók közé.~Mr. Du
 347 5    |               komornyik, hogy merre van az ajtóm.~De legalább az ajtóig
 348 5    |               van az ajtóm.~De legalább az ajtóig elkísért.~Ott aztán
 349 5    |                 volt arra, hogy énnekem az álmot kiverje a szememből.~
 350 5    |              emlékszem sem a névre, sem az arcra.~– Nem ám. Mert csak
 351 5    |              képviselő. Másnap kidobtak az ajtón.~– Ah! Most jut eszembe
 352 5    |                 eszembe valami. Ön volt az a bizonyos „egy halott képviselője”.~–
 353 5    |                igen bizony. – Én voltam az az egy halott képviselője.~
 354 5    |             igen bizony. – Én voltam az az egy halott képviselője.~
 355 6    |                                         Az egy halott képviselője~Egy
 356 6    |         hétalvót” is képessé tett volna az álmátul megfosztani egy
 357 6    |                 éjszakára.~Visszatértem az ajtóbul.~– Uram! – mondám
 358 6    |           képviselőbül, Du Many Kornél, az ezüstkirály, a dél-amerikai
 359 6    |                 tőlem, csak felerészben az enyim, a másik fele a nőmé.
 360 6    |                szőnyegajtón át, amelyen az imént a neje belépett, elhagyta
 361 6    |                 ott.~De mégsem egyedül.~Az ágyfüggönyök mögül nehéz
 362 6    |          Mindjárt jön apa – biztatám én az előtte ismeretes nyelven.~–
 363 6    |            nyelven.~– Ah. Magyar bácsi! Az is jó.~S azzal a kezem után
 364 6    |                  Sohasem megy el innen. Az jó volna apának. Apa sokszor
 365 6    |               tovább, amikkel bennünket az ó- és újvilágban illusztrált
 366 6    |                komornyikot. Kiadta neki az egész campagne-ra való utasítást.
 367 6    |                Remélem, hogy ön kibírja az éjszakázást? – szólt hozzám
 368 6    |              kaliberét.~– Remélem, hogy az egész menü mind saját termelés?~–
 369 6    |                 lisztet veszem pénzért. Az magyarországi. – Ott én
 370 6    |               Majd ha végighallgatta ön az én történetemet, akkor természetesnek
 371 6    |            grófnő?~– Hahaha! – kacagott az exkollégám. – Hiszen olyan
 372 6    |              Hiszen olyan magyar grófnő az, mint azok, akik odahaza
 373 6    |         értenének, hanem azért, mert ez az anyanyelvük; aztán meg,
 374 6    |             aztán meg, mert a magyarnak az a rossz szokása, hogy aki
 375 6    |             nevet.~Ezzel a revelációval az egész eddigi kombinációm
 376 6    |              irtva. Azt gondoltam, hogy az én magyarom egy amerikai
 377 6    |                 2 frt 40 kr.)~Dumány úr az arcomról olvasta le a gondolataimat.~–
 378 6    |       házasodtam a vagyonomat; még csak az eszemmel sem szereztem azt
 379 6    |        valósággal rendelkezem. Elmondom az utat és módot, amelyen hozzájutottam –
 380 6    |               azt is hozzátehetem, hogy az az ár, amit én ezért adtam,
 381 6    |                is hozzátehetem, hogy az az ár, amit én ezért adtam,
 382 6    |                A tűz hangos pattogása s az állóóra méla tiktak ketyegése
 383 6    |                tiktak ketyegése kísérte az egész elbeszélést. S mármost
 384 6    |           Mindenekelőtt állítsuk helyre az alkotmányszerű jogfolytonosságot,
 385 6    |              kupica mandarin szentesíté az ősi szokást összekoccintva.~–
 386 6    |                Meg vannak azok örökítve az országgyűlési annálisokban.
 387 6    |                 nemes nedv lecsepegett. Az egész csepegői választó
 388 6    |                 kategóriába soroztatik. Az első rendbeliek azok, akik
 389 6    |                a finnugorok bort isznak az intelligencia mind a hármat
 390 6    |      intelligencia mind a hármat issza; az Isten választott népe pedig
 391 6    |          elnyerik a pálmakoszorút, azok az úgynevezett kortesvezérek.~
 392 6    |                 akarlak untatni azokkal az előzményekkel, amikkel a
 393 6    |         közönséget. (Jó szerencse, hogy az egész világon senki sem
 394 6    |               felőle nyugodva, hogy sem az én korteseim, de az ellenjelöltemé
 395 6    |                 sem az én korteseim, de az ellenjelöltemé sem hagytak
 396 6    |               meghalt”.~E már baj!~Hogy az ördögbe tud valaki meghalni
 397 6    |              több Tóth János?”~„Van. De az tyúkász. Nincs beírva a
 398 6    |     megboldogulttal.~Szabadkozott, hogy az lehetetlen, hisz a gelencsér
 399 6    |                 gelencsér Tóth Jánosnak az a mellékneve, hogy „csorba”.
 400 6    |                hogy „csorba”. Rászakadt az agyagpart egyszer, s kiütötte
 401 6    |           agyagpart egyszer, s kiütötte az első két fogát. A zöld tollasok
 402 6    |          mirajtunk, mi meg őrajta.~Csak az az egy baj van vele, hogy
 403 6    |                  mi meg őrajta.~Csak az az egy baj van vele, hogy a
 404 6    |              Nyakigláb éppen haldoklik: az egyik lába már a koporsóban.~
 405 6    |                 itt időzzön. Hiszen vár az a bummelzug.~Odaszaladtak
 406 6    |                 Hiszen régi példabeszéd az a magyaroknál, hogy „úgy
 407 6    |            életük boldogsága függ ettül az egy szótul.~A főkortes megmutatta
 408 6    |                megmutatta a haldoklónak az ezres bankót.~Ilyen lehet
 409 6    |        nyoszolyáját négy lábánál fogva (az idő drága, az elnök kitűzte
 410 6    |            lábánál fogva (az idő drága, az elnök kitűzte a zárórát),
 411 6    |                felé. A feleség ott ment az ágy mellett, s vigasztalta,
 412 6    |               ön a szavazatát?” – kérdé az elnök.~Az üveges nem hallott
 413 6    |          szavazatát?” – kérdé az elnök.~Az üveges nem hallott már semmit.
 414 6    |               Dumány Nellire” – kiálták az én bizalmi férfiaim. Világosan
 415 6    |          Nellinek neveztek a barátaim.)~Az ellenfél bizalmi férfiai
 416 6    |               szóljon a szavazó.~De már az nem tette meg ezt a barátságot,
 417 6    |                meg volt halva.~S miután az első szava csakugyan úgy
 418 6    |            jegyzők beírták a szavazatát az én rovatomba.~Az elnök kihirdette
 419 6    |             szavazatát az én rovatomba.~Az elnök kihirdette az eredményt,
 420 6    |          rovatomba.~Az elnök kihirdette az eredményt, mely szerint
 421 6    |  képviselőválasztásnál 1501 szavazattal az ellenjelölt 1500 szavazata
 422 6    |            mandátumnak sarkára tapogott az ellenfél petíciója. Megtámadták
 423 6    |         ellenfél petíciója. Megtámadták az egy halott szavazatát.~A
 424 6    |            szigorú vizsgálatot tartani.~Az Icig szavazata megdönthetetlen
 425 6    |             allegálták, mintha Icig nem az én nevemet mondta volna,
 426 6    |          megesküdni rá, hogy először is az üveges nem tudott németül
 427 6    |              méltó haragra.~Ekkor aztán az ellenfél a másik halottba
 428 6    |               commissio kijött, akkorra az én embereim úgy eltették
 429 6    |          embereim úgy eltették láb alól az egész corpus delictit, hogy
 430 6    |                  Nem is derült volna ki az a pia fraus soha, ha egyszer
 431 6    |            diabolus rotae elő nem ugrik az a falusi borbély, aki a
 432 6    |          azonban emiatt megsemmisítette az én megválasztásomat, s én
 433 6    |                 ragasztott gúnycímmel: „az egy halott képviselője”,
 434 6(1) |                                         Az 50 és 100 frtos bankjegyeken
 435 7    |         Diogenes bácsi~Hát aki csak ezt az epizódot ismeri az életemből,
 436 7    |             csak ezt az epizódot ismeri az életemből, az (miként te
 437 7    |           epizódot ismeri az életemből, az (miként te is cimborám)
 438 7    |             kamasz, aki keresztülbukott az érettségi vizsgán, s annálfogva
 439 7    |               ambíciójáért elvesztegeti az őseitől rahagyott tisztességes
 440 7    |                  Ez is sport neki, mint az agár- és lóverseny. Egyformán
 441 7    |              erre elég jó okaim voltak.~Az apám mindig buzgó hazafi
 442 7    |               Nekem sehogy sem tetszett az apám mestersége. Láttam,
 443 7    |       tönkremegyünk. Mikor visszakerült az öreg az államfogságból,
 444 7    |              Mikor visszakerült az öreg az államfogságból, ismét a
 445 7    |                  ismét a mi házunk lett az elbúsult hazafiak találkozója.
 446 7    |              vettem azokban részt; amíg az elkeseredett celebritások
 447 7    |                 gyanús embereknek, mint az apám, nem osztogattak.~Egy
 448 7    |                 napon aztán azt mondtam az apámnak, hogy én valami
 449 7    |                akarsz bezirker lenni?~– Az nem! Hanem orvos.~– Micsoda?
 450 7    |              félek. Hanem amitől félek, az, hogy mi tönkre fogunk menni.~
 451 7    |             nagyon érzékeny oldala volt az öregnek. Felpattant, leszamarazott.~
 452 7    |          magunkat.~„Regresszírozni!” Ez az igazi magyar szó. Ha ezt
 453 7    |        szótárbul, lebontanák a hazafiak az akadémia palotáját!~– Itt
 454 7    |              lenne, ha azt kultiválnád. Az öreget kultiválnod kellene.
 455 7    |                  Felvilágosítottam róla az öregemet, hogy nem bizonyos
 456 7    |             öregemet, hogy nem bizonyos az a virtualitás. Az ősiség
 457 7    |              bizonyos az a virtualitás. Az ősiség el van törülve, mindenki
 458 7    |               ezért kellene kultiválnod az öreget. Én nem adhatok neked
 459 7    |              Mit? Mennyit?~– Amennyivel az egész kurzus alatt beérem.~–
 460 7    |                forintot.~Nem mondta meg az öreg, hogy mennyi időtartamra.
 461 7    |         hónapra-e, vagy egy esztendőre?~Az első hónapnál többször nem
 462 7    |                leckeadással.~Hogy pedig az öreg Dienes bácsitól mit
 463 7    |               dókát újnak látta, amiben az öreg minden reggel panyókára
 464 7    |             panyókára vetve, végigjárta az utcát, a házától a templomajtóig.
 465 7    |             templomba, csak ott végezte az ájtatosságát a templom küszöbén,
 466 7    |       gulyájából beállított egy tehenet az istállójába, de annak mindig
 467 7    |             birtoka árendába volt adva: az évi haszonbért csak arany-
 468 7    |         meggyőződése tiltá.~Mi volt hát az, amit énnekem ajándékozott,
 469 7    |           énnekem ajándékozott, s amire az apám előtt hivatkoztam?~
 470 7    |            előtt hivatkoztam?~Hát éppen az ő dicsőséges példája.~Hát
 471 7    |          keresztül átvergődnöm?~Azonban az igazság végett meg kell
 472 7    |               diogenészi életmódra csak az elején voltam rászorulva,
 473 7    |                 orvos voltam már, mikor az atyám meghalt.~A temetést
 474 7    |              együtt.~Ért-e valaha véget az a csődper? – nem tudom.~
 475 7    |                többé magyar fájdalmaim.~Az orvosi hivatás ugyan, fiatal
 476 7    |              fáradsággal jár, de amihez az embernek kedve van, annak
 477 7    |          megéltem a keresményemből.~Még az alkotmányos korszak helyreállása
 478 7    |                 körökben általános volt az a nézet, hogy nem lesz ez
 479 7    |                ebédekből és vacsorákból az én megszokott bécsi bajtársaim
 480 7    |           összegöngyölítve.~Mit akarhat az öreg, hogy így dobálózik
 481 7    |           urambátyám.~Én száz forintért az itteni pácienseimet itt
 482 7    |                 tanácsadás végett hívat az öreg.~Azonnal siettem hozzá
 483 7    |               odáig.~Tíz éve múlt, hogy az öreget utoljára láttam;
 484 7    |              most orvosi tanácsot annak az embernek, aki kilencven
 485 7    |                nélkül.~Még előttem állt az alakja, ahogy tíz év előtt
 486 7    |              ott rendelheti meg magának az ebédet. A kastély udvarára
 487 7    |                  aki egyúttal mindenes: az beereszti az embert.~Most
 488 7    |         egyúttal mindenes: az beereszti az embert.~Most is éppen ott
 489 7    |              Most is éppen ott találtam az öreget a kertjében, mint
 490 7    |            hanem csak rózsákat. Ez volt az egyedüli szenvedélye: a
 491 7    |           Mindig simára volt borotválva az arcom; nem kellett nekem
 492 7    |         keresztül-kasul volt barázdálva az arca ráncokkal most is,
 493 7    |             üstökénél fogva.~Kitaláltam az arcából, hogy mi a baja.~–
 494 7    |                 énnekem más bajom, mint az, hogy meg kell halnom. Mégpedig
 495 7    |            Hipochondria lepte volna meg az öreget?~Elővettem az orvosi
 496 7    |                meg az öreget?~Elővettem az orvosi diagnózis fogásait.~–
 497 7    |              fogásait.~– Sose kopogtasd az én bordáimat; ne hallgatózz
 498 7    |             pulzusom se tapogasd. Nincs az én zsigereimben semmi hiba,
 499 7    |             asztma, se hipertrófia. Még az eccema senile se bántotta
 500 7    |               Hát tudod, öcsém, úgy van az én állapotom, hogy kilencvenöt