Rész

 1 2 |           válni; de nem hederítettek rá.~– Jól van, asszony. Tanúskodni
 2 2 |            ott van!”~Senki sem ügyel rá. Másnak is fáj!~Egy fiatal
 3 2 |             oldalbaütés figyelmeztet rá, hogy valakinek útjában
 4 2 |         egyet rajta, ha szükség lesz rá. Most aztán szaladj. Fogd
 5 3 |            elosonni.~Nagyot bámultam rá.~– Hát hogy tudja ön, hogy
 6 6 |         aláírásával: azt írja ön fel rá, amit akar.~– Elfogadom,
 7 6 |       Elfogadom, s mindjárt írok fel rá valamit. Mondja ön el nekem
 8 6 |            bizalmi férfiai egyszerre rá fognak ismerni, hogy nem
 9 6 |             aki kész volt megesküdni rá, hogy először is az üveges
10 6 |           hogy soha senki sem talált rá többet.~Nem is derült volna
11 7 |              azonban erre sem álltam rá. Felvilágosítottam róla
12 7 |      esztendőd van élni.” Esztendőre rá, ugyanazon a szent napon
13 7 |        ellenkezőleg.~Kíváncsi voltam rá, hogy mi lehet ennek az
14 7 |            innám! Ha visszaemlékezem rá! Az 1809-ik diétán, mikor
15 7 |            mi nem árt meg, vigyáznál rá, hogy ne igyam, ne egyem
16 8 |            az alispánnal.~Azt mondta rá a derék úr, hogy ne siessek
17 8 |             mehetünk a gyülekezetbe.~Rá hagytam magam beszélni,
18 8 |            gyöngéden figyelmeztetett rá:~– Nem jó egy hazaárulónak
19 8 |             a ferde visszhang felelt rá a hátam mögül a másik.~„
20 9 |        inventáriuma.~Kíváncsi voltam rá, hogy mire becsülték az
21 9 |             láttam megjegyzést tenni rá.~– Aztán valahogy rá ne
22 9 |           tenni rá.~– Aztán valahogy rá ne találjon valaki gyújtani
23 9 |              neki hidegen is – monda rá az alispán –, hadd hűljön
24 9 |               amíg az ember az okára rá nem jön.~Én, orvos létemre,
25 10|             kell látnom. Nem érek én rá Budapesten lebzselni.~–
26 11|         utasítalak, ha kíváncsi vagy rá, hogy olvasd el az akkori
27 12|          körül a hánccsal, nem értem rá röviden felelni. Elmondtam
28 12|              Hahaha.~Nagyot kacagott rá.~Erre a két leány egyszerre
29 13|       azoknak, akiknek szükségük van rá. Hiszen vannak népek, akik
30 13|              bizony nem tudtam volna rá mit felelni. De hát így
31 13|              igazán komolyan felelek rá. Azért, mert azok a hölgyek,
32 14|             amit a nagyatyja hagyott rá. Ez most az én gazdaságom
33 15|               Flamma engedelmet kért rá a nagynénjétől. Azt akadálytalanul
34 16| becsületszóra mondd, hogy nem. Kezet rá.~Én aztán becsületszóra
35 16|     számláljam meg, annyi-e, amennyi rá van írva kívül.~Én bizony
36 17|      Paphnutius éppen akkor gyújtott rá egy ünnepélyes tósztra,
37 18|     elaltatott pácienst. Gondom volt rá, hogy a lábait jól befedjem,
38 18|         mosolygással.~Én kezet adtam rá.~Minő kézszorítás volt az!
39 19|            hangja.~Csak ekkor lettem rá figyelmes.~Hisz ez Cenni!~–
40 20|              Még Szigfrid is bedugta rá a fejét az erkélyről.) S
41 20|           kezét.~– Very well – monda rá Szigfrid. – Gschieht ihm
42 20|             kezet. Én csókot nyomtam rá; olyant, amilyen a kéz volt.~
43 22|           mondám neki. – Várni fogok rá. Addig küldje utánam a pénzt
44 23|     önfeláldozó magyarról. Gondoltam rá, hogyha majd ezt olvasni
45 23|              ott egy fűzfa, kösd fel rá magadat!~Duval úr csak ekkor
46 23|               Eddig nem is gondoltam rá.~– Valami kartácsszilánk
47 24|         ajtóban.~No, bizony volt oka rá, hogy megijedjen tőlem.~
48 24|              a konyak már nem ízlett rá. Három hónapig egyebet sem
49 25|              hogy nem volt egyéb oka rá, minthogy volt neki hozzávaló
50 25|             a szobájába! – rivalltam rá. – Itt önre nincs szükség.
51 25|            Maradjon fekve! – kiálték rá. – Ön az életével játszik.~–
52 25|             összes vagyonát fölteszi rá!~Én pedig szerettem volna
53 26|             s becsületszavamat adnom rá, hogy a hölgy, akit magammal
54 26|        maradhatunk.~Ha jól emlékszem rá, kezet is adtunk egymásnak:
55 27|              nekem átadta. Emlékszik rá? A menyegzőnk éjszakáján.