Rész

 1 1 |            aggodalmait elpihenteté. Majd azt kérdezte tőlem, hogy
 2 1 |       együttutazó társaság számára, majd elgyönyörködöm a szép helvéciai
 3 2 |            meg is akarja tartani.~– Majd őrzöm én addig a kecskéidet,
 4 2 |            hát hadd itt a kürtödet, majd fújok egyet rajta, ha szükség
 5 2 |   csodálatosnak – mondá az angol. – Majd az állomáson táviratozni
 6 5 |            egész város romba dőlve. Majd az Arrogante hadihajó elsüllyedése.
 7 5 | szivarainkat felelevenítettük, hogy majd a szobámba vezet.~– De azt
 8 5 |             De azt már nem engedem. Majd megmutatja a komornyik,
 9 6 |         kopogtatni a körmei hegyét, majd ismét mind a két kabátzsebébe
10 6 |        fiacskám. Bácsit is szeretné majd apa.~Mondtam neki, hogy
11 6 |             meg engedte történni?~– Majd ha végighallgatta ön az
12 7 |          van rigázva a gazdaságunk: majd regresszírozni fogjuk magunkat.~„
13 7 |            bácsitól mit kaptam, azt majd mindjárt elmondom.~Dienes
14 7 |          lesz ez tartós: a magyarok majd tesznek megint valami zseniális
15 7 |             akkor miért hítt ide?~– Majd mindjárt elmondom. Hát tudod:
16 7 |          azoknak az orcáját énnekem majd jólesik megcsipkedni: a
17 7 |            sok pipa a szobájában?~– Majd megmondom, ha visszakerülök
18 7 |             mikor azt mondtam, hogy majd mikor a beiktatási lakomára
19 7 |           van már benne. Unalmadból majd egyszer széthasogathatod,
20 7 |          azért jöttem ide. Magamrul majd ráérünk később. Én mint
21 7 |              s azt magadnál tartsd. Majd ha megint meglátogatsz,
22 8 |    elszólják előlem a pácienseimet, majd a nevemet belekeverik az
23 9 |            bosszankodva Szigfrid.~– Majd jó lesz az neki hidegen
24 9 |           húszezer forint.~– Hiszen majd lesz több is, ha a törvényszék
25 9 |             rajta, nem értik. – Hát majd egyszer megismerkedel velük.
26 10|           kell tenned a kerületben. Majd elvégzi helyetted más. Neked
27 11|     kezdetén.~Kertész vagyok már.~S majd mikor a kertet betakarja
28 11|         övig ér, aztán szürke lesz, majd sárga lesz, utoljára zöldesfehér
29 11|         sokat ojtogattam odahaza.~S majd mikor nyílni fog a fekete
30 12|          vágott eléje Cenni. – Arra majd rájön a sor. De nem szabad
31 14|       szarkasztikus hangon mondá:~– Majd újra össze lehet kötni a
32 14|          vagyok.~– Mondd neki, hogy majd megváltozol, ha házas lész.~–
33 14|     fogadást, agg eb, ki megállja?” Majd mindjárt megtudom, hogy
34 15|            akadálytalanul megkapta. Majd akkor, amidőn a társaság
35 15|            a mi társaságunkban: itt majd megtanulja, hogy vannak.
36 16|       Miserabilis szerep. – No, ezt majd helyreüssük.~Legalább tudom,
37 16|       mintha neheztelnének érte; de majd csak megbocsátanak idővel.~–
38 16|       Többször ne ugorj, mert aztán majd úszol. Tanuld meg, hogy
39 17|           dolgát nálam nélkül is, s majd hazamegy a saját kocsiján.~
40 17|           költsük el a nászlakomát.~Majd ha jól ettünk-ittunk, akkor
41 17|             fog tőle.~(No, megállj! Majd ugratlak én most mindjárt
42 18|            szó: „hah, ez jólesett!” Majd reszketni, dideregni kezdett,
43 19|         akkor, s a válságos percben majd megtudta volna ön, hogy
44 20|       egyúttal, hogy figyelmeztesse majd a szobaleányt, hogy a vizesibrik
45 21|             tudom én”.~– Dehogynem! Majd mindjárt tudni fogja.~Azzal
46 21|  gyakoroljuk magunkat a türelemben. Majd üt aztán a bosszúállás órája!~
47 21|        ördög, ha fölébresztették! S majd meglássuk, hogy melyikünké
48 23|       hitben, hogy a nagy ágyúzásra majd csak segítségükre jön valamelyik
49 23|     magyarról. Gondoltam rá, hogyha majd ezt olvasni fogja az „asszony”,
50 23|     szekereimet.~Egyszer magamat is majd elfogtak a bajorok. Valami
51 23|           az elbocsátási leveledet.~Majd hanyatt estem.~– Elbocsátási
52 24|             Elszoktam én már attól; majd sütök magamnak egy darab
53 25|              ablakot összetörtek.~– Majd beszélek a fejükkel. Ön
54 26|          csak a fogam alá került.~– Majd meglássuk – mondám.~Hát
55 27|            megfogtam a kezét.~– Hát majd fogom én önnek a fiát szeretni,