Rész

 1 2 |      támaszkodva.~Holmi „kedves barátom”, „édes atyámfia”-féle megszólításokat
 2 6 |       önnek a hálájára?~– Uram, barátom! – szólt, mind a két kezét
 3 8 |     daliás termetű fiatal úr:~– Barátom! Te vagy a mi emberünk!
 4 9 |         nyugtatott meg Szigfrid barátom.~– Egyébiránt – mondá az
 5 9 |       az én nézeteimet osztá.~– Barátom! A lelkemből beszéltél!
 6 9 |   találtad el a szeget a fején. Barátom, te elsőrendű debatter vagy!~
 7 9 |     ülésben helyezkedtünk el.~– Barátom! – mondá Szigfrid – most
 8 9 |       van” ördög?~Ugyebár, édes barátom, ez a regény eddigelé átkozottul
 9 9 |        a negyedik? Az én kedves barátom Szigfrid maga!~Hisz az meg
10 10|      Szigfridem, hogy: – Kedves barátom, a tegnapi pártkonferencián
11 10|    congrua eltörlését pengetik. Barátom! Ez a próza!~– Mást értettem
12 10|         hozzáértő tiszttartóra. Barátom! Teneked kötelességeid vannak
13 10|    ellent.~– És végül is kedves barátom: minket már nem kompromittálhatsz.
14 11| ellenségem, az kigúnyol, aki jó barátom, az haragszik rám. Bécsbe
15 11|        meglepetés ért.~Szigfrid barátom hajtatott be az udvaromba.
16 11|      láttam a világot.~Szigfrid barátom igen jó híreket hozott.
17 12|        kis zűrzavar.~– No drága barátom! Híres debatter! Erre adj
18 13|       egy darab szendviccsel.~– Barátom, Kornél, segíts! Ez a tudós
19 13|    fejlődött ki ebből!~Szigfrid barátom kényelmesen füstölt a regalitásából,
20 13|     fújt a szemem közé Szigfrid barátom, hogy más körülmények között
21 13|     kardot leteszi a kezéből.~– Barátom – mondá –, térjen ön meg
22 14|         énnekem egy igen kedves barátom; a legelső históriai nevek
23 14|        A szabadságharcban az én barátom mint huszárhadnagy szerepelt.
24 14|  hölgyek is úgy találták. Az én barátom sok hányódás-vetődés után
25 14|          különösen az én kedves barátom egyszerre otthonossá lett
26 14|        ott akarok lakni.”~Az én barátom elbámult.~„Hát nem tudja,
27 14|     esztendeig nem tudott az én barátom az átok szövevényéből kiszabadulni.
28 14|    előttem rimánkodni.~– Kedves barátom. Édes Kornélkám! Senki a
29 14|         hordd te a zsebedben.~– Barátom! – Többet nem tudott mondani.
30 16|    kínosan, hogy a legkedvesebb barátom perfid módon csúffá akar
31 16| őrizőangyalt sem hiszek.~„Drága barátom! Vigyázz! – kiált a labdát
32 16|        jelöltségtől.~Erre az én barátom átölelt és úgy megszorongatott,
33 16|        kiment a hátamból.~– No, barátom, ennél okosabbat nem tehettél
34 17|   tennem, hogy amint a Szigfrid barátom váltóit a takarékpénztárnál
35 17|       tartalma ez volt:~„Kedves barátom!~Diodora nagynéném veszélyesen
36 17|    Kornél – contestált Szigfrid barátom.~Én azután még asszisztáltam
37 17|      szibarita vagyok.~Szigfrid barátom már ismeri ezt a szokásomat.
38 17|     hebegé: „csojéto?”~Szigfrid barátom ellenben nagyot ütött az
39 17|     megtörtént dolog.~– De édes barátom! Az én tudtom nélkül! A
40 17|     ujjaival bámulatában.~– No, barátom! Akkor te most olyan dolgot
41 20|      Volhiniában.~*~Mármost te, barátom, azt hiszed, hogy vége van
42 21|       Egész kényelemmel.~– Édes barátom! Ne legyen ön olyan ideges.
43 21|         Éppen úgy, mint az a jó barátom, akinek a történetét a két
44 21|   okosabb vagyok, mint az én jó barátom volt! S már akkor benne
45 26|        Megbolondult ez?~– Uram! Barátom! Félistenem! Ön egy próféta!
46 27| ragyogtak a szemében.)~– Látod, barátom – nincsen ördög. Engem a
47 27|       Jemmy! – szólt neki az én barátom.~A gyermek a hívásra kiugrott
48 27|      réveille-t!” – mondá az én barátom. – Következik a csapatszemle.~