Rész

 1 11|       szépség! Az a nyúlánk hölgy a „Flamma” volt, aki benézett a kerítéseden.
 2 11|    szokatlanok.~„Diodora.”~„Cenni.”~„Flamma.”~Nekem ez a harmadik név
 3 11|             név tetszett legjobban: „Flamma” – láng! Talán a lepkének
 4 12|             bennünket. Én Diodora és Flamma grófnők mellé jutottam.~–
 5 12|            tengeri gerlice? – mondta Flamma grófnő.~– Mit beszéltek
 6 13|      félretolja maga elől a madarat.~Flamma félre akarta vonni a figyelmemet
 7 13|           szilaj szeleburdisága, míg Flamma mélázó hallgatása legjobban
 8 13|             nem vesszük észre? Ugye, Flamma? – Aztán mikor mi önre valami
 9 14| közbe-közbekiáltott: „nono, te fiú!”~Flamma a pimpimpáré szárakból készített
10 14|              a nyakába dobta. – Jer, Flamma, menjünk szandolinozni.~
11 15|            beszemezni – szólt hozzám Flamma grófnő.~Nagyon örültem rajta,
12 15|            legnemesebb élvezeteknek.~Flamma engedelmet kért rá a nagynénjétől.
13 15|               Meg – felelt helyettem Flamma.~Én azt sem tudtam, a földön
14 16|             szerelem nem fér hozzám.~Flamma grófnő feltárt titkai visszás
15 16|              a három szép tündérrel, Flamma volt az, aki iránt rokonszenvet
16 16|             volna többet, ha ahhoz a Flamma által beszemzett rózsagallyhoz
17 17|            használni. Az, amit nekem Flamma elmondott, már valami titkos
18 18|             a szobáig vezetett, ahol Flamma grófnő volt. Azon túl volt
19 18|             Diodora grófnő budoárja.~Flamma elém jött, letéve a lámpa
20 18|       alcoven nehéz brokátfüggönyei.~Flamma egy percig eltűnt a kárpithasadékban,
21 18|              is csendesen nyitottam. Flamma nem vett észre, hogy kiléptem.~
22 18|          menni a társaságba? – kérdé Flamma, a zaj tája felé bólintva
23 18|             orvosi látogatást tenni.~Flamma fölkelt, és közel jött hozzám.~–
24 19|         bizonyossá tett afelől, hogy Flamma szeret.~Én is szeretem őt.~
25 20|     Ugyanazon asztal másik végén ült Flamma és Cenni. A kínai napmadár
26 20|              tetszetős indokot adva. Flamma ott maradt.~Diodora igen
27 20|             nekem Diodora. (Hallotta Flamma is. Még Szigfrid is bedugta
28 20|             grófnő ördögidézésére.~– Flamma grófnő.~Diodora villámló
29 20|          szemekkel tekinte Flammára.~Flamma nyugodtan felállt a helyéről,
30 20|          Szigfrid, s egy lépést tett Flamma felé.~Én eléje álltam.~–
31 20|         nyugodtan, édes Szigfrid. Én Flamma grófnő kezét kértem meg.
32 20|              lymphatikus kedélyét.~– Flamma! – szólt Diodora hideg,
33 20|        tegyen nekem?~– Igen – felelt Flamma elég hangosan.~Diodora vállat
34 20|           Kezemet nyújtám Flammának.~Flamma elfogadta a kezemet, s meg
35 20|             ugyan más szándékom volt Flamma jövője iránt – monda fagyosan
36 20|        Diodora is elmosolyodott.~Még Flamma ajkai is mosolyra húzódtak.~
37 20|        elutazom.~– Gondoskodni fogok Flamma grófnő számára is násznagyról.~–
38 20|           napján át fogom önnek adni Flamma hozományát, amit nagyatyjától
39 21|       előrementem a dolgozószobámba; Flamma utánam jött, magával hozva
40 21|           hogy lehet megint? – szólt Flamma.~Ajh, de szívesen helyrepótoltam
41 21|              Dehogy estünk át.~Akkor Flamma felköltött a helyemből,
42 21|              gróf Vraniczai Vernőczy Flamma Mária”, kétszáz darab államkötvénynek
43 21|          valami közlenivalóm – monda Flamma, s azzal előhúzott a zsebéből
44 21|           melyben Vraniczai Vernőczy Flamma Maria grófnő leendő férjét,
45 21|           voltam ütődve.~– De kedves Flamma, minek nekem ez a felhatalmazás?
46 21|       Rábámultam.~– Hogy értsem ezt, Flamma?~Arra ő a legnagyobb nyugalommal
47 21|         tettél? Tréfa volt az egész! Flamma.~S azzal a keze után nyúltam.~–