Rész

 1 2 |             van az orra előtt a pózna.~Arra megállt és felbámult.~–
 2 2 |                én is az anyanyelvemen.~Arra a kezeivel tapsolt. Megörült
 3 3 |            Jemmynket magyarázá az apa.~Arra a hölgy elővette a tuszliból
 4 4 |             Erről a tárgyról áttértünk arra a közel eső körülményre,
 5 5 |             pillanatában is legelőször arra gondolt, hogy a gyermeket
 6 5 |             fogjuk elhelyezni.~Kezdtem arra a gondolatra jönni, hogy
 7 5 |                a szerencsétlenség okát arra a kis gyermekre hárítja.
 8 5 |      felvilágosításnak. Ez nem elég ok arra, hogy egy anya a halálból
 9 5 |               de azért mégis elég volt arra, hogy énnekem az álmot kiverje
10 6 |                 hogy soká itt maradok. Arra nyomban elaludt.~Mire Dumány
11 7 |             aki visszaemlékezett volna arra, hogy azt a dókát újnak
12 7 |              Dumányiak között, az mind arra használta az eszét, hogy
13 7 |            nekem vissza egy se. Hát én arra határoztam el magamat, hogy
14 8 |                 Mondtam, hogy ne üljön arra a székre!~Énbennem egyszerre
15 10|             doctor medicinae vagyok.~– Arra van ott az országgyűlésen
16 10|           rerum gerendarum”-ot illeti, arra neked semmi gondod. Pénzt
17 11|       nyúlhatok. De hisz a pénz nem is arra való, hogy hozzányúljon
18 11|          lekapnak és úgy hoznak el.~Én arra mindjárt elmondtam a három
19 11|               udvarolni kezdenek neki, arra szólítja fel őket, hogy
20 12|            leszedtem róla a töviseket.~Arra elkezdett mérgesen topogni
21 12|             rózsámat) a gomblyukamban. Arra aztán durcás kedvvel, mint
22 12|                  vágott eléje Cenni. – Arra majd rájön a sor. De nem
23 13|               boszorkányperek ellen; – arra a grófnő engem racionalistának
24 14|                  Semmit! Csak a nevét! Arra szüksége volt. – Csak a
25 17|           annak a medicinális hatását.~Arra ő ravaszul mosolygott, s
26 18| sternocleidomasloideus között.~– Igen! Arra megy le a fájdalom! – rebegé.~–
27 18|             talpát dörzsöljék.~Sőt még arra a lármára sem ébredt fel,
28 18|          megfájdul a feje. Az orvosnak arra is kell gondolni, hogy a
29 18|            nézzem, hogy alszik szépen. Arra pedig neki sincs szüksége,
30 20|        Szigfrid abban a percben jutott arra a meggyőződésre, hogy mégis
31 20|           engem, kedves doktor. Én nem arra gondoltam, amire ön szavaim
32 20|               nyugodnom. Most már csak arra kérem önöket, hogy szabjanak
33 21|               Hogy értsem ezt, Flamma?~Arra ő a legnagyobb nyugalommal
34 21|               papírvágónak használtam, arra bámultam el olyan nagyon;
35 22|              ajánl fogadásul 100 ellen arra, hogy augusztus 15-én a
36 23|    huszártiszttel németül beszéltem, s arra az hagyott engem továbbvonulni.
37 24|              hogy én vagyok a gazdája. Arra kinyitotta előttem a lépcsőajtót
38 26|              azt hangoztattam:~„Ühüm!”~Arra ő felhúzta szemöldökeit,
39 27|               énnekem valami szükségem arra, hogy elvitessem magamat
40 27|          befogad. Hiszen nem vagyok én arra kárhoztatva, hogy boldogtalan
41 27|           olyan gyávaság, mely engemet arra bírjon, hogy én a leszolgált
42 27|            gyöngéden ápolt, gondozott, arra gondoltam: fél, hogy meghalok,
43 27|                ellen az én oltalmamra, arra gondoltam: a vagyonomért
44 27|        nemesnek, bátornak? Mért vagyok arra kényszerítve, hogy őt lenézzem,
45 27|             olyan égő szemekkel néztél arra a kétélű tőrre, ott az asztalodon.
46 27|       civillistában osztozom; van, aki arra esküszik, hogy az ördögnek