Rész

 1 1 |    születésétől fogva az?~– Nem – mondá a hölgy. – Háromesztendős
 2 2 |       Mentse ön meg a gyereket! – mondá a hölgy.~Én azzal hirtelen
 3 2 |     kecskéidet, míg visszajössz – mondá az angol.~A legény ráállt
 4 2 |      felém nyújtá a kezeit, s azt mondá: „Jöjjön! Kérem. Jó leszek.
 5 2 |       megérté.~– A Silver-King? – mondá –, hisz az miszter Du Many
 6 2 |         Du Many Kornél.~– Igen! – mondá a gyermek. – Mama úgy hívja
 7 2 |          Én azt az urat ismerem – mondá az angol utas. – Amerikai
 8 2 |           találom csodálatosnak – mondá az angol. – Majd az állomáson
 9 4 |         művészeink.~– Jól tudom – mondá Mr. Du Many. – Nekem is
10 5 |    megszorította a kezemet, s azt mondá:~– Jó éjszakát. Aludjék
11 6 |       adós keserves mosolygásával mondá:~– Kedves édes barátocskám…
12 7 |          megjelent előttem, s azt mondá: „Dinikém! Nem tehetek róla,
13 7 |       négyszögletű süvegét, s azt mondá: „Dénes! Dénes! Bizony el
14 9 |           átvizsgálásakor sehol – mondá az alispán.~– No látod! –
15 9 |           barátom.~– Egyébiránt – mondá az alispán – a végrendelethez
16 9 |         De csak hadd beszéljen! – mondá. – Érdekes dolog ez nagyon!
17 9 | tárgyalásig bírói zár alá vetem – mondá szeretetre méltó flegmával
18 9 |           ezúttal a te kocsidon – mondá Szigfrid. – Hadd hajtson
19 9 |    helyezkedtünk el.~– Barátom! – mondá Szigfrid – most már megismerted
20 11|         Te is velem jössz aztán – mondá egész kategorikus hangon
21 11|        Vártunk tegnap egész nap – mondá Szigfrid –, de persze hogyha
22 12|           barna lány panaszhangon mondá a szőkének, rám mutatva.~–
23 13|           valóságos suffisance! – mondá Szigfrid. – Ilyen pofával
24 13|    leteszi a kezéből.~– Barátom – mondá –, térjen ön meg ebből a
25 14|         valami rendkívüliségnek – mondá Cenni.~Én sem. Mindenki
26 14|         akadályozza, mindenki azt mondá: egymáshoz illő pár!~Az
27 14|        maga dolga után.~Ekkor azt mondá a menyasszony a vőlegénynek:~(
28 14|         elvárnia végét! Tehát azt mondá a grófnő a grófnak:~„Kedves
29 14|     Szigfrid szarkasztikus hangon mondá:~– Majd újra össze lehet
30 15|             Vigyázzon ön magára – mondá halkan a grófnő.~Én azt
31 15|          kapóra jött neki. Ön azt mondá: nem hiszi, hogy lehessenek
32 17|     ravaszul mosolygott, s halkan mondá magyarul, hogy a barát ne
33 17|        ezt rosszul szceníroztuk!– mondá bosszúsan Szigfrid. – Pedig
34 19|        kendővel.~– Elég szép ön – mondá a leány. – Ismét lord Byron
35 20|           S lassú, leptető hangon mondá~– Ön félreértett engem,
36 20|         felállt a helyéről, s azt mondá:~– Igen, én mondtam.~– Ah!
37 20|           az erdei ermitage-ban – mondá Diodora. – Itt a kastélyban
38 20|           kezembe tette, s halkan mondá, hogy jöjjek vissza minél
39 21|         egymilliónak kell lenni – mondá a nőm.~– Meg vagyok felőle
40 21|        legnagyobb nyugalommal ezt mondá:~– Én már a más neje vagyok.~
41 23|          kimosakodtunk, akkor azt mondá az öregúr:~– No, mármost
42 25|          ön nyugodva: ez elmúlt – mondá a biztos –, hanem valami
43 26|         sect.~– Lesújtó diadal! – mondá az ügynök. – Écrasant vereség
44 27|          negyedik utat is tudok – mondá lihegve.~– És az?~– Az,
45 27|            Verik a réveille-t!” – mondá az én barátom. – Következik