Rész

 1 1 |         következett utána a doktor.~Igen jeles, disztingvált férfiú
 2 1 |           egyre beszédesebb lett, s igen fennhangon társalgott: elmondta,
 3 2 |           miszter Du Many Kornél.~– Igen! – mondá a gyermek. – Mama
 4 3 |       gyémántpatkós melltű. A hölgy igen egyszerű fekete ruhát viselt.~
 5 5 |         halott képviselője”.~– Hát, igen bizony. – Én voltam az az
 6 6 |         hajdani kastélyom kertjében igen szép káposzta termett. Ezt
 7 6 |      matézis meg nem határoz: azzal igen.~Ezzel letelepedtünk a teázóasztal
 8 7 |           hírlapok emlegettek, mint igen keresett specialistát idegbajokban.
 9 7 |       doktor öcsécském, hogy én már igen sok esztendő óta úgy élek,
10 9 |             Szigfrid.~– A kulcsokat igen. De a láda hivatalos pecsét
11 9 |            ismernem, hogy mindenben igen jó ízlése volt.~– Csakhogy
12 9 |           húszezer forintot.~Én ezt igen természetesnek találtam.
13 9 |            ilyen nobilis kölcsönnek igen nagy lehet egyszer a kamatja.
14 9 |            mindig mellettem volt, s igen praktikus ésszel járt el.
15 9 |          mind nem értettem volna, s igen nagy tandíjt fizettem volna,
16 9 |            szokás, mindenféle párt. Igen szívesen fogadtak.~Élénk
17 10|       felolvassák: elkiáltod, hogy „igen”. S aztán jössz haza Tótországba,
18 11|           világot.~Szigfrid barátom igen jó híreket hozott. Az új
19 12|             kettőt megcsókoltam. És igen szívélyesen mosolygott rám.
20 12|            megígéri, adok önnek egy igen szép csókot.~A grófnő elszörnyedve
21 12|      mondtátok el nagy panasszal.~– Igen. A rózsabogarakról! – vágott
22 13|            Sybarist. Sőt Szókratész igen jó barátságban tudott élni
23 13|          hozzá közelített, azt mind igen inferior eszűnek találta.
24 14|               Tehát van énnekem egy igen kedves barátom; a legelső
25 16|            Szigfrid barátunknak van igen szép nagyúri domíniuma s
26 16|            szép nagyúri domíniuma s igen nagy jövedelme. Csak az
27 17|         arcát mind a két kezével, s igen jól adta a kétségbeesett
28 17|            nem haragudtam meg.~– De igen. Mert a magyar csak akkor
29 18|    sternocleidomasloideus között.~– Igen! Arra megy le a fájdalom! –
30 18| visszaléptem.~– Már meg is tette?~– Igen. Már visszaléptem. Az eddigi
31 19|         lesz pályadíjul kitűzve egy igen szép csók?~– Az nem: hanem
32 20|           fésű volt még bele tűzve. Igen jó színben volt. Meg sem
33 20|        mondjunk.~Éppen úgy Cenni is igen helyes ürügyet talált az
34 20|          Flamma ott maradt.~Diodora igen szívélyesen fogadott: megkínált,
35 20|          azokkal a júnói szemeivel. Igen! Akkor, midőn az istennő
36 20|   krónikussá kezd válni köztünk. Én igen nagyon tisztelem, de nincs
37 20|            helyéről, s azt mondá:~– Igen, én mondtam.~– Ah! Akkor
38 20|           ajánlatot tegyen nekem?~– Igen – felelt Flamma elég hangosan.~
39 21|           én Bécsből idekerültem?~– Igen.~– Azért kötött velem rögtön
40 21|            elkészített terv volt?~– Igen.~– A Cenni házassági komédiája.
41 24|        táborból? – rebegé halkan.~– Igen. Elcsaptak.~– Önt? Hogy
42 25|           van a rendőrségkezében?~– Igen. – Lesz szíves nekem átadni
43 26|       voltam odamenni.~A bejutáshoz igen jó ajánlólevelem volt, a
44 27|           Szigfriddel?~– Ó, az most igen híres ember. Egész honett
45 27|         lóidomár. Azt mondják, hogy igen szépen tud ugratni: én még