bold = Main text
     Rész                                           grey = Comment text

1501 22   |               Mentül jobban rágalmazzák az irigyei, a szeretői annál
1502 22   |                 Én már értesülve voltam az egész politikai helyzetről.
1503 22   |                gyöngédség által.~Láttam az arcából, hogy szeretne valami
1504 22   |                 talán ő is leolvashatta az én arcomról az adandó választ: –
1505 22   |             leolvashatta az én arcomról az adandó választ: – Kedvesem!
1506 22   |          elpazarlom – önre.~Mikor aztán az asszonyom jól el volt helyezve,
1507 22   |           fölvettem a Hirsch-bankháznál az ügyvédem által utánam küldött
1508 22   |              értesítés nékül eladhatja.~Az ekként fölvett összeget
1509 22   |          kétmillió frankra.~Akkor ezzel az összeggel elmentem a legelső
1510 22   |            börzeügynökhöz: átadtam neki az egészet, s azt mondtam neki,
1511 22   |             mondtam neki, hogy játsszék az egész összeggel francia
1512 22   |            értékpapírokban „baisse”-re.~Az ember végignézett rajtam.~–
1513 22   |               El akarja ön veszteni ezt az összeget?~– Az az én gondom.~–
1514 22   |             veszteni ezt az összeget?~– Az az én gondom.~– Játszott
1515 22   |          veszteni ezt az összeget?~– Az az én gondom.~– Játszott ön
1516 22   |                 is tartsa meg nevemben.~Az ügynök vállat vont, s elfogadta
1517 22   |         megbízásomat, hogy játszani fog az átadott összeggel baisse-re.
1518 22   |                 meg ne találja a halált az, aki keresi! A gyútűs puskák,
1519 22   |             minden szennyet a vér. – És az az átkozott pénz, mellyel
1520 22   |                 szennyet a vér. – És az az átkozott pénz, mellyel kifizették
1521 22   |             repülni a levegőbe. – Mikor az az asszony meg fogja hallani
1522 22   |          repülni a levegőbe. – Mikor az az asszony meg fogja hallani
1523 22   |                lett a saját vagyona meg az enyém? Nem hagytam róla
1524 22   |               kénytelen lesz leszállani az úri pompából, fényűzésből,
1525 22   |          fényűzésből, és meghúzni magát az én kis, szegény, tót kastélyomban:
1526 22   |           álmában kérdezni, hova tettem az elveszett kincseket; és
1527 23   |            Találkozás~Meg kell vallanom az igazat: mikor a francia
1528 23   |             hadjáratok képezték ki; míg az én egész sebészeti praxisom
1529 23   |                 szolgáló volontairt. Én az öreg Duvalnak az egészségügyi
1530 23   |         volontairt. Én az öreg Duvalnak az egészségügyi csapatjához
1531 23   |         kedveltetni.~Azt kérdezte tőlem az öregúr legelébb is, hogy
1532 23   |                 egyébkor ágyúzást, mint az uralkodónak születésnapján.~
1533 23   |           születésnapján.~Megnyugtatott az öreg: „Csigavér! A tábori
1534 23   |                Mi csak távolrul halljuk az ágyúzást. A lazarétum fölé
1535 23   |         tiszteletben tartja. Mikor vége az ütközetnek, az ellenséget
1536 23   |               Mikor vége az ütközetnek, az ellenséget megvertük, elszaladt;
1537 23   |              elszaladt; akkor előjövünk az ambulance-okkal, felszedjük
1538 23   |              felszedjük a sebesülteket, az ellenségét úgy, mint a magunkét,
1539 23   |                 a munka.”~Így látta azt az öreg mester mindig. A franciák
1540 23   |             mindig. A franciák megverik az ellenséget. Az ellenség
1541 23   |                 megverik az ellenséget. Az ellenség elfut. A franciák
1542 23   |          ápolják őket emberségesen.~Itt az orvos lőtávolon kívül esik.~
1543 23   |            kívül esik.~De hátha egyszer az ellenség veri meg a franciákat?
1544 23   |              előre-hátra nyargalásznak, az előőrsöt levágják, ételt,
1545 23   |             elhelyezését, megszámlálják az ütegeket; míg egyszer a
1546 23   |              franciák közül lelőnek, de az egyik halálra sebesülten
1547 23   |          halálra sebesülten visszalő, s az angolt hasba lövi, az leesik
1548 23   |                 s az angolt hasba lövi, az leesik a lovárul; a badenit
1549 23   |          bizakodtak, hogy elhanyagolják az előőrsi szolgálatot.~Másnap
1550 23   |               hevertek.~– Uram – mondám az én törzsorvosomnak –, ma
1551 23   |              nem megyünk a vér mezejére az ambulance-okkal.~– Próbálja
1552 23   |                a mentőcsapatokra. Hanem az megtörténhetik, hogy egy
1553 23   |                a működését megfigyelni.~Az ágyúdörgés, fegyverropogás
1554 23   |           fejünk fölött süvöltöttek el. Az én betanult legényeim olyan
1555 23   |                szent borzalom fogott el az én uramnak, a mindnyájunk
1556 23   |        mindenkinek.~Látni alig lehetett az ütközetből valamit. Az ágyúfüst,
1557 23   |         lehetett az ütközetből valamit. Az ágyúfüst, mint lomha köd
1558 23   |                 puskák füstje árulta el az arcvonalát, s a francia
1559 23   |                trombitaszó hangzott fel az oldalunkban.~A mellém rendelt
1560 23   |                  Ellenséges lovasság?~– Az mindegy ördög; akár ellenség,
1561 23   |                magaslatról, lejtőn alá. Az ezredet maga a főparancsnok,
1562 23   |            rohantak a porosz lovasokra. Az ütegnek nem volt ideje másodszor
1563 23   |              volt ideje másodszor lőni. Az ágyúkat hirtelen felkapcsolták,
1564 23   |         komlóültetvény ellen fordultak. Az pedig rettenetes erősség:
1565 23   |          elestével aztán el volt döntve az ütközet sorsa. Megjött ugyan
1566 23   |            verve. Mindenkit lelkesített az a meggyőződés, hogy a weissenburgi
1567 23   |                francia hadsereg zömével az osztrák armádia derekát
1568 23   |             Nekem is jutott belőle egy. Az öreg Duval ajánlatára kaptam
1569 23   |     csodadolgokat írt rólam a lapjának, az önfeláldozó magyarról. Gondoltam
1570 23   |           hogyha majd ezt olvasni fogja az „asszony”, mondani fogja
1571 23   |            mégsem mindenütt olyan gyáva az az ember!~De bizony hiába
1572 23   |                mindenütt olyan gyáva az az ember!~De bizony hiába vártunk
1573 23   |            elválasztották Bazaine-étől. Az óriási harcokban Résonville,
1574 23   |                 s Mac-Mahonnak elzárták az útját Párizs felé.~Ahány
1575 23   |             volt, a sebesülteket mindig az ellenség szedte össze a
1576 23   |           Amelyik vereséget szenvedett, az szentül hitte, hogy a másik
1577 23   |               győzelemhírek!”~No, akkor az én kétmillió frankom lángot
1578 23   |            diadalhíreket elolvastam, ez az örömem tetemesen alábbszállt: „
1579 23   |                aznap hagytuk martalékul az összes tábori poggyászunkat
1580 23   |             összes tábori poggyászunkat az ellenség kezében.~Hát így
1581 23   |        Mac-Mahon alatti csapatok sorsa. Az ellenséggel érintkezésbe
1582 23   |                 porosz ulánus megjelent az országúton, minden ember
1583 23   |          sisakot; a tüzérek elvagdalták az ágyúkban fogott lovak istrángjait,
1584 23   |         kisebbszerű ágyúcsetepaté folyt az úton két francia és két
1585 23   |                 szegezve.~Ahán! Itt jön az „én emberem!” Hiszen tégedet
1586 23   |                a tábori kórházra.~Hajh, az öreg Duvalnak átkozott rossz
1587 23   |          kimosakodtunk, akkor azt mondá az öregúr:~– No, mármost én
1588 23   |             szivar volt.~– Átadom neked az elbocsátási leveledet.~Majd
1589 23   |                meg Trochu minisztertől. Az ő rendelete, hogy minden
1590 23   |              Hanem hát csodálatos dolog az, hogy teneked nem történt
1591 23   |           vissza. Nem tudnád megmondani az okát, hogy miért tetted
1592 23   |                tetted annyiszor kockára az életedet, holott te nem
1593 23   |            francia?~Hát én tudtam annak az okát, de nem mondhattam
1594 23   |            Igazuk van a franciáknak, ha az ilyen emberben, mint én,
1595 23   |                  aki soha sebet nem kap az ütközetben, s mindenüvé
1596 23   |               németül beszéltem, s arra az hagyott engem továbbvonulni.
1597 23   |            eligazítsa vele? Ha meguntad az életedet: eredj, ott egy
1598 23   |         flastromra.~Átvettem főnökömtől az elbocsátási levelet, aztán
1599 23   |         szállításukra már nem volt idő. Az egész tábori felszerelést
1600 24   |                 folyvást vert bennünket az eső. A nagy ütközetekre
1601 24   |                poéták azt mondják, hogy az ég le akarja mosni könnyeivel
1602 24   |              mosni könnyeivel a földről az emberek által kiontott vért;
1603 24   |         felrobbant lőpor gáza idézi elő az esőt. Tény, hogy minden
1604 24   |                 után bőrig ázunk.~Mikor az egylovas bérkocsiból kiszálltam
1605 24   |         háromszor. Ez azt jelenti, hogy az „úr” érkezett meg.~A komornyik
1606 24   |               érkezett meg.~A komornyik az előszobába jött ki elém.
1607 24   |        komornyik eltávozása után bejött az asszony. Sietve lépett be,
1608 24   |                 be, hanem aztán megállt az ajtóban.~No, bizony volt
1609 24   |                 megijedjen tőlem.~De ha az én alakom ijesztő volt őrá
1610 24   |                 ijesztő volt őrá nézve, az ő alakja meg éppen gyűlöletes
1611 24   |            Elcsaptak.~– Önt? Hogy lehet az?~– Azt hitték, hogy az ellenség
1612 24   |            lehet az?~– Azt hitték, hogy az ellenség kéme vagyok.~–
1613 24   |                 Hányszor veszélyeztette az életét a sebesültek miatt.~–
1614 24   |        Tisztességes felcser nem őgyeleg az ütközetben.~Eközben letettem
1615 24   |                 van sebesülve? – hebegé az asszony.~– Bagatell! Egy
1616 24   |               kandallóba akartam dobni.~Az asszony megkapta a kezemet.~–
1617 24   |                nem igazi feleség. S még az érdemrendem sem az én érdemem.~–
1618 24   |                S még az érdemrendem sem az én érdemem.~– Hogy van ön?
1619 24   |             páciens szokott nyilatkozni az ordináriusa előtt, adtam
1620 24   |              életrendet kövessen.~Mikor az megvolt, akkor azt kérdeztem,
1621 24   |                 egy jött a napokban, de az is felbontva érkezett.~–
1622 24   |             rendőrségnél bontották fel, az idegenek külföldről érkezett
1623 24   |       elolvasása. Beszéltettem magamnak az asszonnyal a párizsi élményeiről.
1624 24   |                Akkor azt kérdezte tőlem az asszony, hogy nem akarok-e
1625 24   |          szobámba átmenve, ott találtam az íróasztalomon a levelet,
1626 24   |        lenyomtatva egy bronz súlyzóval.~Az ügynökömtől jött a levél.
1627 24   |                 el akarom veszíteni azt az elátkozott pénzt, melyért
1628 24   |               Rögtön megírtam a választ az ügynökömnek, azt a határozott
1629 24   |                hogy rögtön forduljon át az egész összegemmel a hausse-ra.
1630 24   |                által.~S aztán elővettem az iszákomból a szalonnát,
1631 24   |                négymillió frankot kidob az ablakon, az csak megengedhet
1632 24   |               frankot kidob az ablakon, az csak megengedhet magának
1633 24   |               sem ittam, mint konyakot. Az jó hideg és meleg ellen,
1634 24   |            éhség és szomjúság ellen; jó az influenza ellen, a váltóláz
1635 24   |                Mégiscsak nagy boldogság az az édes otthon! Kap az ember
1636 24   |             Mégiscsak nagy boldogság az az édes otthon! Kap az ember
1637 24   |        boldogság az az édes otthon! Kap az ember friss vizet innya.~
1638 25   |                             Vox populi…~Az utcán éktelen nagy zsivaj
1639 25   |                   Monsieur! Meneküljön! Az émeute közelít!~– Hová közelít?~–
1640 25   |              itten. A nép megszokta ezt az ő lakásának tartani: valaki
1641 25   |                 kapus már akkor bezárta az ajtót. Kívülről hatalmas
1642 25   |               kapusnak, hogy nyissa fel az ajtót. Kihúztam a kardomat,
1643 25   |                 festői egyvelegben.~Aki az ajtómat döngette, az egy
1644 25   |                Aki az ajtómat döngette, az egy lakatoslegény volt;
1645 25   |             beteg asszony van. Aki ezen az ajtón be akar törni, annak
1646 25   |                 mellét és kiabált, hogy az ő fejét próbáljam kettéhasítani.
1647 25   |             dühtől.~Mit dicsér engem ez az asszony a nép előtt, aki
1648 25   |                Utoljára felkaptam a nőt az ölembe, s nem törődve azzal,
1649 25   |          különszobájába, s ott ledobtam az ágyára.~– Maradjon fekve! –
1650 25   |               fekve! – kiálték rá. – Ön az életével játszik.~– Hát
1651 25   |           görcsrohamtól nem, s ez önnek az életébe kerülhet.~E szóra
1652 25   |             mintha mosolyt láttam volna az arcán.~Én már mindent rosszra
1653 25   |           magyaráztam.~Azt hittem, hogy az alatt a mosoly alatt az
1654 25   |                 az alatt a mosoly alatt az a gondolat rejlik: „Féltesz
1655 25   |                meghozta a magyarázatot. Az utcán trombitajelszó hangzott;
1656 25   |              gárda maga érkezett meg, s az nagy hirtelen megtisztította
1657 25   |                 hirtelen megtisztította az utcát a zendülő tömegtől.
1658 25   |               utcát a zendülő tömegtől. Az utcai zaj elvonult másfelé.
1659 25   |     férfihangokat hallottam a teremben.~Az asszonyt még egyszer kértem,
1660 25   |           egyszer kértem, hogy maradjon az ágyban csendesen, s kimentem
1661 25   |           írásnak a kulcsát?~– De uram, az a levélváltás üzleti titkokat
1662 25   |                 lába sem éri a földet.~(Az már más! Ebbül nem kérek.)~–
1663 25   |           rendőrügynöknek mind a kettő.~Az első az én ügynököm levele
1664 25   |   rendőrügynöknek mind a kettő.~Az első az én ügynököm levele volt.
1665 25   |          ismerjük.~A második pedig volt az én válaszom. Ez pedig így
1666 25   |         pakoljon össze rögtön, s fusson az asszonyával együtt, amerre
1667 25   |            együtt, amerre még ma szabad az út. Holnap lehet, hogy én
1668 25   |               átadtam a derék férfiúnak az útlevelemet láttamozás végett.
1669 25   |                 múlva már kezemben volt az útlevél. A hajnalt már a
1670 25   |               már a vasúton láttuk meg. Az asszony megvallotta, hogy
1671 26   |             azzal is meg volt nehezítve az igazolás, hogy a homlokomon
1672 26   |               valamiféle katona vagyok. Az effélének pedig Trochu kemény
1673 26   |               elhagyni. Nekem tehát még az útlevelen kívül az elbocsátási
1674 26   |            tehát még az útlevelen kívül az elbocsátási dekrétumomat
1675 26   |              kellett időzni a vonatnak, az általános poggyászátmotozás
1676 26   |             szobára. Oda felbocsátottam az asszonyt a lifton; magam
1677 26   |         Természetes, hogy nem sajnáltam az öt frankot.~Mint tapasztalt
1678 26   |                 ott vannak a táviratok.~Az egyik Arlonbul kelt, s azt
1679 26   |                 ott a fegyvert lerakta.~Az asztalszomszédom (úgy látszik
1680 26   |             Lesz újabb. Nézzük a lapnak az első lapját.~Ott sohasem
1681 26   |              magát a porosz királynak.”~Az én szomszédom elájult, és
1682 26   |          sokaságnak.~Én pedig felmentem az asszonyhoz.~Ébren volt;
1683 26   |                 együtt vetette le magát az ágyra. Minthogy csak kettőnknek
1684 26   |                neki is egyszerre kiment az álom a szeméből. Felkelt
1685 26   |                álom a szeméből. Felkelt az ágyról, s odajött hozzám.~–
1686 26   |                 isteni gondviselés volt az, hogy önt elbocsátották
1687 26   |                  milyen jó lett belőle.~Az első pillanatra magamat
1688 26   |            komikus megoldása lett volna az én tragédiámnak, ha én,
1689 26   |                 tudni, hogy javítja meg az én elrontott életemet valaki,
1690 26   |                 egy pillanatra X. urat, az én börzeügynökömet; átadtam
1691 26   |                 a csigolyáján. Csorgott az arcáról az izzadság. Kezében
1692 26   |        csigolyáján. Csorgott az arcáról az izzadság. Kezében volt a
1693 26   |           megpillantott: extázisba jött az arca. Odarohant hozzám.
1694 26   |                   mondám én elámulva.~– Az ám! Ha csak elvesztették
1695 26   |                 csak elvesztették volna az ütközetet a franciák, erre
1696 26   |               lerakták a fegyvert, erre az egész börze megfordult,
1697 26   |                 őrült módon szöknek fel az értékek. Ön csodaember!
1698 26   |              megyek milliókat csinálni. Az ön pénze hausse-ra van engagírozva.
1699 26   |            szárnyát.~Azzal visszarohant az aranyborjú orgiájába.~Én
1700 26   |                 szépen kitoloncoltattam az utcára.~Azt hittem, hogy
1701 26   |                álom!~Délig elácsorogtam az időt. Pontban tizenkét órakor
1702 26   |      restaurant-nál, mely a legdrágább. Az ügynököm már ott ült. A
1703 26   |                 Lesújtó diadal! – mondá az ügynök. – Écrasant vereség
1704 26   |                 Én szót fogadtam. S itt az eredmény. Négymillió frank
1705 26   |          nyeresége.~– De hát hogy lehet az?~– Még ön kérdi tőlem? Hiszen
1706 26   |                 énnekem nem sikerül ezt az átkozott milliót agyonverni?
1707 26   |              ördögasszony. – Megfojt ez az arany!~– Egyedül jött ön? –
1708 26   |            lettem Brüsszelben, ahol még az éjjel szállást sem tudtam
1709 26   |                   Hát most térjen ön át az egész összeggel a baisse-re
1710 26   |              baisse-re mondám X. úrnak.~Az ügynök letette maga elé
1711 26   |                  egyszer sikerült önnek az, hogy az ördögnek a szakállát
1712 26   |                 sikerült önnek az, hogy az ördögnek a szakállát leborotválja,
1713 26   |        leborotválja, másodszor sikerült az ördögnek az üstökét levágni,
1714 26   |          másodszor sikerült az ördögnek az üstökét levágni, most az
1715 26   |                az üstökét levágni, most az ördögnek a farkát akarja
1716 26   |           megyek bele. Nekem adja ön ki az eddigi nyereségből a províziómat,
1717 26   |            ékszere, szőnyege ott maradt az elhagyott palotámban, azokat
1718 26   |                akarom hozni.~– De uram, az Isten áldja meg! Ebből a
1719 26   |                  Ejh, uram, ön nem érti az én dolgomat! – szakítám
1720 26   |             kelletlen párbeszédet.~Erre az én emberem a mutatóujját
1721 26   |                én emberem a mutatóujját az orra hegyére nyomva, azt
1722 26   |                 monda:~„Ahán!”~Én pedig az ajkaimat beszorítva, azt
1723 26   |               volt a helyzet.~Mert hisz az egész normális állapot,
1724 26   |              megszabadítja. Ezt jelenti az „ahán – ühüm, – ehe – ohó!”~
1725 26   |                Még aznap átköltöztettem az asszonyomot a most szerzett
1726 26   |    idejövetelémnél akadékoskodtak, most az egyenruhám, érdemrendem
1727 26   |                Párizsba érve, meglepett az utcák megváltozott alakja.
1728 26   |           forrongó népet verték széjjel az én hotelem előtt.~De az
1729 26   |                 az én hotelem előtt.~De az én hotelem is szépen megváltozott.
1730 26   |                Ez is szárnyakat kapott. Az erkélyről két óriási háromszínű
1731 26   |              szép menyecske ma eltemeti az urát, s holnap férjhez megy
1732 26   |                sem gyászolta senki.~Már az új kormány is megalakult.
1733 26   |                kormány is megalakult. S az efeletti nagy öröm letörülte
1734 26   |              sedani kataklizma okozott. Az utcákon nem lehetett látni
1735 26   |               tartotta fenn a rendet.~S az idegeneket, akik Palikao
1736 26   |             hirdették a felhívást, hogy az idegenek, kik barátjai a
1737 26   |              szabású ruhában megjelenni az utcán, hogy az embert a
1738 26   |               megjelenni az utcán, hogy az embert a hölgyek összeölelgessék.~
1739 26   |            guillotine, se barikád, ahol az ember olcsón túladhat az
1740 26   |                az ember olcsón túladhat az életén. Csupán a szabadcsapatba
1741 26   |             kilátásba helyezve. De hisz az meg éppenséggel életbiztosító
1742 26   |                  A hatodik napon, mikor az én börzei kötésem terminusa
1743 26   |                 addig nem nyugszik, míg az ellenséget le nem söpörte
1744 26   |                 nagy rohammal a baisse.~Az én pokolnak áldozott millióimat
1745 27   |             amilyennek híresztelnek. Mi az ördögért veressem én magamat
1746 27   |               meg ki tudja hány, akiket az öreg be nem vallott? A fekete
1747 27   |                 is elég keserűsége volt az elsőszülöttével, Kain úrfival.
1748 27   |                Kain úrfival. Ájh, hájh! Az a história Sátánnal meg
1749 27   |                 a história Sátánnal meg az almával nagyon furcsa dolog!
1750 27   |            almával nagyon furcsa dolog! Az asszony csak asszony eleitől
1751 27   |             csak asszony eleitől fogva. Az élet csupa illúzió. Ha analizáljuk,
1752 27   |               analizáljuk, csupa ,fex’. Az a mienk, ami a kezünkben
1753 27   |            ördögöcském, felmondok. Szép az élet: én élni akarok. Elmehetsz
1754 27   |           akarsz.”~Nagyot nevetett erre az én ördögöm, s azt mondta:~–
1755 27   |              Most vagy, már csak igazán az enyim. Nem halsz meg, ne
1756 27   |               bibliai „Cafèàt-Panéakh”, az álommagyarázó „József”.
1757 27   |                 kezdeni.~Én pedig ettül az időtül kezdve egészen fashionable
1758 27   |       háládatosságot tapasztaltam volna az asszonyomnál. Inkább bizonyos
1759 27   |     asszonyomnál. Inkább bizonyos nemét az aggodalomnak vettem nála
1760 27   |               azt összegezi is, amit én az ő tudtával kiadok: bizton
1761 27   |           felmegy négyszázezer frankra. Az ő hozományának a kamatja
1762 27   |          legfeljebb százezer frank. Ezt az ő értékpapírjai bánják.~
1763 27   |               kiváltva a bankártul, aki az előleget adta rájuk.~Ezalatt
1764 27   |              terminusára, bekövetkezett az örvendetes családi esemény.~
1765 27   |              tudassuk a családi örömöt, az otthoni előkelő körökkel:
1766 27   |          délután egy cédulára azt írtam az asszonyomnak, hogy óhajtanék
1767 27   |        acélfogantyújánál fogva átvittem az ő budoárjába.~Ekkor is éppen
1768 27   |                  Most azonban már önnek az egészsége normális állapotba
1769 27   |           minden szemrehányástól. Ebben az egész szomorú összeköttetésben,
1770 27   |               vétkes egyedül én vagyok. Az én véghetetlen hiúságom
1771 27   |            hiúságom és önhittségem volt az, mely elhitette velem, hogy
1772 27   |               ajánlatos tulajdonnak. Ez az én bűnöm, hogy ezt hittem;
1773 27   |              áron? kinek a vesztével? – az nem lehetett önre nézve
1774 27   |               aki által ön megmenekült, az egész vagyonát szabad tetszésére
1775 27   |              kérem önt, vegye ön kezébe az elefántcsont táblát és az
1776 27   |               az elefántcsont táblát és az irónt, s jegyezze föl a
1777 27   |                ahogy én diktálni fogom.~Az asszony gépiesen engedelmeskedett.
1778 27   |                 volt, összeadta. Talált az összeg.~– A kötvényekben
1779 27   |              tavalyi szelvények mind és az ideiek is, úgy ahogy ön
1780 27   |                  kérdezé bámulva.~– Azt az én saját vagyonom fedezte.
1781 27   |               gonosztevő, eltagadom azt az időt az életemből, amit
1782 27   |       gonosztevő, eltagadom azt az időt az életemből, amit a fegyházban
1783 27   |               fogok ismerni többé. Ahol az éj meglep, ott aluszom.~
1784 27   |              szerint, amelyiket akarja. Az egyik az, hogy félrevonulva
1785 27   |              amelyiket akarja. Az egyik az, hogy félrevonulva csendes
1786 27   |               boldog elfeledtetést vagy az én még boldogabb halálhíremet.
1787 27   |               messzetartó.~A második út az, hogy beleveti ön magát
1788 27   |                a világ zajába, s élvezi az élet gyönyöreit, nem válogatva,
1789 27   |        bolondokkal, s keresi a hírnevet az őrültségben. Ez is szabad.
1790 27   |              közelben, s meglehet, hogy az egész földteke lesz kettőnk
1791 27   |        legitimálni.~A harmadik út pedig az, hogy ön válópert indít
1792 27   |                 végrendelete megfosztja az örökségétől, ha protestáns
1793 27   |              hogyha ön a harmadik utat, az elválást tartja jónak, azon
1794 27   |              törvény szerint eszközölni az elválást. – Gondolkozzék
1795 27   |           Ejfélig várok.~E szavaim után az asszony felkelt a helyéről;
1796 27   |               helyéről; a szemei égtek, az arca lángolt.~– De én egy
1797 27   |             tudok – mondá lihegve.~– És az?~– Az, hogy nem bocsátom
1798 27   |               mondá lihegve.~– És az?~– Az, hogy nem bocsátom önt el
1799 27   |                tortúrát, hogy egy nőnek az arcán, a szemében lássam
1800 27   |                sértő szavakra Flammának az arca egészen átszellemült.
1801 27   |                 a lázadó néptömeg ellen az én oltalmamra, arra gondoltam:
1802 27   |                miért nem ismerem én ezt az embert ilyen férfinak, ilyen
1803 27   |                És most ideteszi ön elém az egész hozományomat, úgy,
1804 27   |                nézve örökre! Nem, uram, az lehetetlen, hogy ön most
1805 27   |        szeretettel. Én nem választhatok az ön által elém írt utak közül.
1806 27   |                 rettenetes kitörés után az ajtónak vetette a hátát,
1807 27   |            beszél egymással, akik közül az egyik igaz érzésből szól,
1808 27   |              szól, a másik tettetésből.~Az igazi érzés ezé az asszonyé,
1809 27   |         tettetésből.~Az igazi érzés ezé az asszonyé, a tettetés az
1810 27   |                 az asszonyé, a tettetés az enyém.~Nem a legnagyobb
1811 27   |               legnagyobb hipokritaság-e az éntőlem, hogy én itt most
1812 27   |         ítélőbírám. Tudja meg azt, hogy az az ember, aki engemet így
1813 27   |                  Tudja meg azt, hogy az az ember, aki engemet így megrontott,
1814 27   |          mondtad meg ezt nekem mindjárt az első órában?~– Tettem volna,
1815 27   |                arra a kétélű tőrre, ott az asztalodon. Ha te követed
1816 27   |                ártatlan vagy, mint maga az a szegény gyermek.~Igazán
1817 27   |              gyermek.~Igazán olyan volt az ölemben, mint egy elveszett
1818 27   |                elveszett gyermek, akire az atyja rátalált.~– Te nem
1819 27   |              mondám én neki. – Hanem én az vagyok. Már most hallgasd
1820 27   |                 Elmondtam mindent, amit az idő alatt elkövettem. Úgy
1821 27   |   kivándoroltunk Amerikába. Itt hagytuk az európai fájdalmakat. Nekem
1822 27   |            törlesztett adósságok miatt.~Az Újvilágban is folyvást becézett
1823 27   |                  Akármire vállalkoztam, az mind sikerült.~Így lett
1824 27   |                s Amerikában aki doktor, az csak univerzál gyógyszereket
1825 27   |               egy dél-amerikai nábobnak az ötesztendős fia, mikor a
1826 27   |           gazdagságomat; a nélkül lehet az ember boldog, lehet amellett
1827 27   |                 gömbölyű rajtuk minden. Az egész, mint egy madárfészek.)~–
1828 27   |         madárfészek.)~– Ezt hozta nekem az én kis Jemmym… Ha ő nem
1829 27   |               mi lett Szigfriddel?~– Ó, az most igen híres ember. Egész
1830 27   |             Ezalatt szépen ránk virradt az idő. A felkelő nap a bezárt
1831 27   |         szárnytalan kerubfej jelent meg az alcoven függöny hasadéka
1832 27   |                ide, Jemmy! – szólt neki az én barátom.~A gyermek a
1833 27   |              gyermek a hívásra kiugrott az ágyból, s mezítláb, egy
1834 27   |               egy ingecskében odafutott az apjához, s felkuporodott
1835 27   |                apjához, s felkuporodott az ölébe, belecsimpajkózva
1836 27   |            egyenrangú visítozás támadt. Az volt a gyermekek hálószobája.
1837 27   |            Verik a réveille-t!” – mondá az én barátom. – Következik
1838 27   |             maga a főhadszertár-mester; az oldalajtón benyitott az
1839 27   |                 az oldalajtón benyitott az asszony. Reggeli pongyola
1840 27   |           egyért, s azután egyik karját az anyja, másikat az apja nyaka
1841 27   |                karját az anyja, másikat az apja nyaka körül fonva,
1842 27   |        egymáshoz szorította a fejeiket. Az ő feje volt legfelül. Soha
1843 27   |                kivette a nő a gyermeket az apja öléből, s a saját karjára
1844 27   |              karjára emelte.~Odaszorítá az arcát az orcájához.~– Gyere,
1845 27   |             emelte.~Odaszorítá az arcát az orcájához.~– Gyere, kicsikém,
1846 27   |                csókokat hányt a kezével az apja felé.~A Silver-King
1847 27   |             lesz a családunkban örökre: az első anyacsók ünnepe.~Szótlanul
1848 27   |               előtt, akiről tudja, hogy az azokat tovább fogja adni.
1849 27   |              egy király szeretője volt: az tett dúsgazdaggá; a harmadik
1850 27   |               állítja, hogy még most is az, s én a civillistában osztozom;
1851 27   |                 aki arra esküszik, hogy az ördögnek adtam el a lelkemet,
1852 27   |         ördögnek adtam el a lelkemet, s az hordja nekem a mesés kincseket.
1853 27   |              kincseket. Ezekkel szemben az őszinte igazság leleplezése