Rész

  1 1 |                     elhelyezkedhetém. Igaz, hogy a leghátulsó kocsiban kaptam
  2 1 |                     helyzet van összekötve, hogy aki nem tud másképpen aludni,
  3 1 |                   szomorú hírt közlé velem, hogy a szalonkocsi tengelye izzóvá
  4 1 |                    tőlem megtudni a kalauz, hogy miféle vallású vagyok.~Megmondtam
  5 1 |                kapom meg.)~A kalauz, látva, hogy olyan emberrel van dolga,
  6 1 |                     Azt mondta a doktor úr, hogy aki helyet cserélne vele,
  7 1 |                   Ezerszer bocsánatot kért, hogy a kalauz rosszul tolmácsolta
  8 1 |              szándékozott megsérteni. Hanem hogy a védence nem szokott idegenekkel
  9 1 |                     idegenekkel utazni, meg hogy nem jól szíveli a szivarfüstöt.
 10 1 |                Minthogy azonban megígértem, hogy nem fogok szivarozni, amíg
 11 1 |                    Majd azt kérdezte tőlem, hogy ugyebár orosz vagyok? (Asztrakán
 12 1 |              felsőkabátomon.)~Mondtam neki, hogy még nem vagyok az; egyelőre
 13 1 |                     be kell érnem annyival, hogy magyar lehetek.~Az ellen
 14 1 |                   Csupán azt tudakolta még, hogy nem grasszál-e jelenleg
 15 1 |              években.~Biztosítottam felőle, hogy mindezek megszűntek, sőt
 16 1 |                  adott a folyosó ablakábul, hogy jöhetnek egész biztossággal.~
 17 1 |                  megindulhatott.~Én, látva, hogy a nyitott ablak alkalmatlan
 18 1 |                  megelégedésemet kifejezni, hogy valami nagyobb katasztrófa
 19 1 |                     mire a hölgy megjegyzé, hogy ő, amerikai nő létére, hozzá
 20 1 |            fennhangon társalgott: elmondta, hogy miszter Jemmyt (a kisfiú
 21 1 |                süketnéma.~Én azt kérdeztem, hogy születésétől fogva az?~–
 22 1 |                     azt mondtam a hölgynek, hogy kimegyek a folyosóra, ahol
 23 1 |            megértettem miszter Jemmyvel is, hogy mostmár az én helyemen is
 24 1 |                    származott? Ha megtudná, hogy mi az ő villámait hámba
 25 1 |                    folyosóra, s aztán lesi, hogy hányszor jön fel még ezen
 26 1 |                    Az is tunnelből tör elő; hogy hogyan fúrta azt keresztül?
 27 2 |                  gyorsított futammal robog, hogy azt az időmulasztást helyrepótolja,
 28 2 |                    ablakot elzáró rézrúdba, hogy a két lábamon megállhassak.
 29 2 |                     visszatántorodtam tőle, hogy a szakasz falához ütődtem.~
 30 2 |                    ablakból, előretekintve, hogy tán valami vonat jön ugyanezen
 31 2 |                  Akkor láttam elszörnyedve, hogy a Rossberg vágányán egy
 32 2 |              Félrerántottam a kupé ajtaját, hogy útitársaimat is felneszeljem.~
 33 2 |                    eszembe jutott a regula, hogy vágtató kocsiról csak a
 34 2 |                     szaladtam a vagon után, hogy a hölgynek segítsek a leszállásnál.
 35 2 |                      E percben azt éreztem, hogy a föld rázkódik a lábam
 36 2 |              akkorákat ütöttek a mellvédre, hogy innen menekülnöm kellett.~
 37 2 |                     egy percig kockáztatva, hogy a repülő kövektől lesújtatom,
 38 2 |                 lépcsőzeten. Elfelejtettem, hogy asztmám van. Egy perc alatt
 39 2 |                   figyelmeztette az urakat, hogy a Gnippenen egy nagy szikla
 40 2 |                asszonynak lelkére kötöttem, hogy igyekezzék őt valahogy életre
 41 2 |                   csináljon. Azt sem tudom, hogy egyátaljában mondtam-e neki
 42 2 |                    kenyerem!~Mutattam neki, hogy itt van az orra előtt a
 43 2 |                legnagyobb szerencsétlenség, hogy elcsapják.~– Most ne azon
 44 2 |                  azon lamentáljunk, atyafi, hogy mibelőlünk mi lesz, hanem
 45 2 |                  lesz, hanem lássunk utána, hogy mi lett azokból, akik lefordultak
 46 2 |               Aludjál kicsikém!” Azt hiszi, hogy a kis csecsemőjét szabadította
 47 2 |                oldalbaütés figyelmeztet rá, hogy valakinek útjában állok.
 48 2 |                    a kezében: úgy látszott, hogy a késés perceit számlálta.~
 49 2 |                   Kiejtéséről észrevehetém, hogy lengyel.) – A feleségem
 50 2 |                   is el fog veszni.~Láttam, hogy a férfinak kell segítenem,
 51 2 |                   az átok. Átkozott minket, hogy nem engedtük a gyermekeivel
 52 2 |                 ablak úgy össze volt tolva, hogy egy emberi test nem férhetett
 53 2 |                  Már annyira tágította azt, hogy a vállaival befurakodhatott
 54 2 |                   annak a kecskepásztornak, hogy jöjjön ide, Szőr.~Odahívtam
 55 2 |                  mikor azt kiáltottam neki, hogy „itt van valami megszolgálni
 56 2 |                helyéből. Mikor aztán látta, hogy hasztalan minden éneklés:
 57 2 |                 mondani arról a szándékról, hogy egy élő embert meg lehessen
 58 2 |               tehettünk, mindössze az volt, hogy a pálya mentén heverő csonttörött
 59 2 |               sarkával azt a sziklatömeget, hogy éppen most zuhanjon alá?…
 60 2 |                fekete jellegéhez illő. – De hogy énnekem, az érző embernek
 61 2 |                     a legutolsó gondolatom, hogy lám, milyen jó, hogy nem
 62 2 |            gondolatom, hogy lám, milyen jó, hogy nem énvelem történt az a
 63 2 |                 lelkemben az a megelégedés, hogy én magam kimenekültem ez
 64 2 |                  magával sodorhatott volna. Hogy milyen nagy szerencse ért
 65 2 |                    a mellvédet elkészíteni, hogy ilyen sziklaomlás keresztül
 66 2 |                        Úgy!? Nem is tudtam, hogy „monsieur d’Astrakán” a
 67 2 |               felesége csak arról ismernek, hogy asztrakános süvegem és mencsikoffom
 68 2 |                  Csak akkor jutott eszembe, hogy hiszen én egy gyermeket
 69 2 |                  olyan rég időnek tetszett, hogy egészen elfeledkeztem róla,
 70 2 |                 hozott ide.~– Elhiszem azt, hogy nem tudnak vele beszélni;
 71 2 |                    az a csoda történt vele, hogy a nagy rémülettől visszanyerte
 72 2 |                     sem ért.~– Hát akkor én hogy értsem?~– Hát kié az a gyermek?~–
 73 2 |                leszek. Beszélni fogok.”~Az, hogy egy néma gyerek megszólal,
 74 2 |                     de még nagyobb volt az, hogy mindezeket a szavakat magyarul
 75 2 |                     tapsolt. Megörült neki, hogy ilyen szót hall. S aztán
 76 2 |                        Talán elvállalná ön, hogy a gyermekét hozzá vigye?
 77 2 |                megbikacsolás?~– Csodálatos, hogy ez a fiú magyarul beszél.~–
 78 3 |                    az a szerencsém is volt, hogy a bőröndömet előre elküldtem
 79 3 |                   kellett volna következni, hogy az anya, kinek az oly irtóztató
 80 3 |                    visszakap mint csevegőt, hogy ez a nő az őrjöngés eksztázisával
 81 3 |                   szempilláit lesüllyeszté, hogy a nagy szemei elborultak,
 82 3 |                    száját úgy összeszorítá, hogy az ajkai eltűntek, mintha
 83 3 |                  semmi kedvem. Azt hihetné, hogy várom a remuneratiót. –
 84 3 |                   Nagyot bámultam rá.~– Hát hogy tudja ön, hogy én meg az
 85 3 |                    rá.~– Hát hogy tudja ön, hogy én meg az a név egymáshoz
 86 3 |                     otthona. – Engedje meg, hogy bemutassam a feleségemnek.~
 87 3 |                 mutatnom az útlevelemet. De hogy az a hivatalnok, aki azt
 88 3 |                     az az amerikai etikett, hogy egy hölgynek nem szabad
 89 3 |                     se arccal kifejezni?~De hogy a gyermek, akit még Jemmynek
 90 3 |                     találkozik, s ahelyett, hogy kérkednék vele, hogy íme,
 91 3 |              ahelyett, hogy kérkednék vele, hogy íme, újra tud beszélni,
 92 3 |                      mi ennek az oka?~Igaz, hogy nem sokat nyerne vele a
 93 3 |             egyenruhában. Arról szólt neki, hogy vegye ki a málháimat.~Én
 94 3 |                    nem azért volt amerikai, hogy ha egyszer valamit megfogott,
 95 3 |                 riporterek, a fotográfusok, hogy éjjel-nappal nem lesz nyugta.
 96 3 |                illusztrált lapokban. Tudom, hogy ez önnek nem lesz kellemes.~
 97 3 |                    már ez honnan tudja azt, hogy van a világon egy hely,
 98 3 |                   akik karámokban laknak, s hogy ez nekem kedvenc tanyám?)~
 99 4 |                     Silver-King”~Megvallom, hogy nagyon érdekelt ez az ember,
100 4 |                 főképpen azon talány miatt, hogy mi vonatkozás lehet ezen
101 4 |                 rokontalan nemzetem között? Hogy kerül a magyar beszéd egy
102 4 |                     ilyen kiváló családnál, hogy a fiú olyan nyelven beszéljen,
103 4 |                  vendégnek szükséges tudni. Hogy kilenc órakor van a reggelizés,
104 4 |                   magam részéről elmondtam, hogy semmiféle szokásaim nincsenek:
105 4 |                     azután kimenté a nejét, hogy az a mai kilencórai reggelinél
106 4 |                     éjjel fenn virrasztott, hogy korán reggel kinn lehessen
107 4 |                     németül beszélt: tudta, hogy ez nekem jólesik, minthogy
108 4 |          emlékeztetett volna. – Lehetetlen, hogy annak a háznak az ura Magyarországon
109 4 |        érdeklődésemet, sietett megjegyezni, hogy ezek a képek csak ideiglenesen
110 4 |           elhelyezve: az lévén a hivatásuk, hogy az óceánon túl szállíttassanak,
111 4 |         foglalhatnak helyet.~Én megjegyzém, hogy nekünk, szkítáknak is vannak
112 4 |            lefordíthatatlan; de már megvan: hogy a leghíresebb magyar zeneművésznek
113 4 |                      Mr. Du Many megjósolá, hogy a magyar lisztnek valamikor
114 4 |                  Nem késlekedett kimondani, hogy ezt rövid időn követni fogja
115 4 |                  Nem ád neki tíz esztendőt, hogy Magyarország 4%-os jövedékpapírokat
116 4 |                    azt a nézetét fejtve ki, hogy ez a párt egészen a céljával
117 4 |               ellenkező irányban működik, s hogy első feladata Magyarországnak
118 4 |             Mindezekből én azt eszeltem ki, hogy az én házigazdám nagyon
119 4 |                 Annyit el kellett ismernem, hogy Mr. Du Many sokkal többet
120 4 |                     urának.~– Megengedi ön, hogy elolvassam a leveleket?~–
121 4 |             Auxerroi-i lelkész. Szép tőlük, hogy napján a meghívásnak elfogadták
122 4 |                  comtesse kéreti monsieurt, hogy fáradjon át hozzá.~
123 5 |               belépő csakugyan azt hihette, hogy a tündérország tárul fel
124 5 |                     a budoár félhomályát.~S hogy a télikert növényzetének
125 5 |                télikert és a budoár között, hogy azon keresztül lehetett
126 5 |            hajlékony; az ember azt hihette, hogy hajadon.~Ebben a különös
127 5 |                   olyan fehér volt az arca, hogy szinte félelem volt ránézni.
128 5 |             telepedett le.~– Bocsásson meg, hogy ide kérettem – szólt simán
129 5 |                  papot pedig én kértem fel, hogy az ott elveszettek lelki
130 5 |                     Már azon is megütődött, hogy a szalonkocsi kikapcsolása
131 5 |                     keze a gouvernante-nak, hogy lesegítsem a lépcsőről,
132 5 |                    kalap nélkül. Azt hitte, hogy szégyen, ha a fülét meglátja
133 5 |                    barátném volt a világon. Hogy szerette azt a gyermeket!
134 5 |                    Miért engedtem meg neki, hogy a gyermeket kísérje?~Elmondtam
135 5 |                  kísérje?~Elmondtam azt is, hogy a gouvernante a vész pillanatában
136 5 |                    legelőször arra gondolt, hogy a gyermeket szabadíttassa
137 5 |              lezuhant kocsiból?~Eltagadtam, hogy láttam még egyszer. Ez már
138 5 |                    lett volna. Azt mondtam, hogy a vonat nem várt: a sebesültekkel
139 5 |               lelkemre kötötte a gyermekét, hogy felneveljem: papot csináljak
140 5 |                    ránk les, s ha rajtakap, hogy egy este, egy reggel elmulasztottuk
141 5 |                    arra a gondolatra jönni, hogy Mrs. Du Many kedélyének
142 5 |     felvilágosításnak. Ez nem elég ok arra, hogy egy anya a halálból megszabadult
143 5 |             feszítve. – Minő lélekkárhozat! Hogy jelenhetünk meg az Isten
144 5 |         csillapítani. Felemlítettem előtte, hogy most rövid idő alatt mennyi
145 5 |                Azzal az ürüggyel lépett be, hogy levelek és hírlapok érkeztek
146 5 |                     mint tudhatja a postás, hogy én itt vagyok? Én a Hôtel
147 5 |               azokat.~– Már értesítve lett, hogy ide hozza.~Azzal kezembe
148 5 |                 való megjelenésnél; tudtam, hogy az angolok ebben nagyon
149 5 |                   államtitkártól megtudtam, hogy Mr. Du Many nyolcszázezer
150 5 |                    pedig gondoskodott róla, hogy a holnapi rekviem a legnagyobb
151 5 |                   veres szikrák árulták el, hogy azok gyémántok.~A lakoma
152 5 |                 Many bocsánatot kért tőlem, hogy eltávozzék, de ilyenkor
153 5 |                      Du Many közölte velem, hogy a Mrs. ezt sohasem engedi
154 5 |                     s ezért nem tudja soha, hogy mi a vége a darabnak. Neki
155 5 |                   olyanformát kockáztattam, hogy nálunk Magyarországon is
156 5 |                   sovinizmus, azt mondanám, hogy nemzetiszínű világítás volt
157 5 |                  suttogva mondta a gyermek, hogy nem lehetett a szavakat
158 5 |                   Hát csak az kellett neki, hogy még egyszer meg akarta csókolni
159 5 |             kandallóhoz. Azonban észrevevé, hogy nekem kialudt a szivar a
160 5 |              szivarainkat felelevenítettük, hogy majd a szobámba vezet.~–
161 5 |                     megmutatja a komornyik, hogy merre van az ajtóm.~De legalább
162 5 |                 azért mégis elég volt arra, hogy énnekem az álmot kiverje
163 6 |                   fele a nőmé. Engedje meg, hogy elébb ővele értekezzem,
164 6 |                     majd apa.~Mondtam neki, hogy soká itt maradok. Arra nyomban
165 6 |              hidegen, pezsgővel.~– Remélem, hogy ön kibírja az éjszakázást? –
166 6 |                     a kaliberét.~– Remélem, hogy az egész menü mind saját
167 6 |                      Nem hallotta volna ön, hogy azt adósságok miatt elkótyavetyélték?~–
168 6 |               természetesnek fogja találni, hogy azt tettem. De végképp mégsem
169 6 |                   se Amerikában nem tudják, hogy mire használható. Én azt
170 6 |               magyarnak az a rossz szokása, hogy aki egy hibát ejt a beszédben,
171 6 |                  lett irtva. Azt gondoltam, hogy az én magyarom egy amerikai
172 6 |        gondolataimat.~– Ön meg fogja tudni, hogy én se nem raboltam, se nem
173 6 |                    senkinek sem tanácsolom, hogy azt utánam csinálja. De
174 6 |                 csinálja. De nem is hiszem, hogy még egy ilyen történet valaha
175 6 |                    Még azt is hozzátehetem, hogy az az ár, amit én ezért
176 6 |              Krisztigott.~– – – Úgy hiszem, hogy nem szükséges előtted körülményesen
177 6 |           megkívánják a tisztelt választók, hogy hazafias meggyőződésük nyomatékos
178 6 |                  közönséget. (Jó szerencse, hogy az egész világon senki sem
179 6 |                    lehetsz felőle nyugodva, hogy sem az én korteseim, de
180 6 |                    hívünk) jelenté alássan, hogy Tóth János, a gelencsér
181 6 |                    a szíjat, mert ahelyett, hogy eljött volna szavazni, tegnap
182 6 |                     annyit jelent magyarul, hogy „meghalt”.~E már baj!~Hogy
183 6 |                  hogy „meghalt”.~E már baj!~Hogy az ördögbe tud valaki meghalni
184 6 |                   tyúkászt: szájába rágták, hogy most rögtön be kell mennie
185 6 |              megboldogulttal.~Szabadkozott, hogy az lehetetlen, hisz a gelencsér
186 6 |                   Jánosnak az a mellékneve, hogy „csorba”. Rászakadt az agyagpart
187 6 |                egyszerre rá fognak ismerni, hogy nem ő a Csorba Tóth János,
188 6 |            szavazatért!”~Valaki fölfedezte, hogy van még egy szavazó itt
189 6 |                     az az egy baj van vele, hogy a szegény Nyakigláb éppen
190 6 |                   megtenné a mi kedvünkért, hogy még egy kis félórácskát
191 6 |               példabeszéd az a magyaroknál, hogy „úgy húzza halasztja, mint
192 6 |                férfiai ellenben követelték, hogy világosabban szóljon a szavazó.~
193 6 |                     csakugyan úgy hangzott, hogy „Dumány”, a jegyzők beírták
194 6 |                    mondta volna, hanem azt, hogy „Du meine Liebe”, tíz tanú
195 6 |                    kész volt megesküdni rá, hogy először is az üveges nem
196 6 |                 akiről fel nem lehet tenni, hogy élete végpercében a Jehovát
197 6 |            Utánajártak a bögreszegi papnál, hogy a választás előtti napon
198 6 |                 Jánost. De a pap nem tudta, hogy melyik volt a kettő közül:
199 6 |                   az egész corpus delictit, hogy soha senki sem talált rá
200 6 |                  Midas király történetéből, hogy borbélyra nem lehet titkot
201 7 |                    világot, mikor megtudja, hogy mások még jobban tudnak
202 7 |                   választani. Tudhatod jól, hogy akkoriban nagyon kevés válogatás
203 7 |                    apám mestersége. Láttam, hogy tönkremegyünk. Mikor visszakerült
204 7 |                     azt mondtam az apámnak, hogy én valami életpályához akarok
205 7 | Frauenhoffer-vonalak még azt is megmondják, hogy mi van a pokolban. Hát ettől
206 7 |                     Hanem amitől félek, az, hogy mi tönkre fogunk menni.~
207 7 |         Felvilágosítottam róla az öregemet, hogy nem bizonyos az a virtualitás.
208 7 |               adhatok neked egy garast sem, hogy nekem doktorságot tanulj.
209 7 |               beérem.~– Akkor hát ne mondd, hogy smucigoskodom. Én is kiszúrok –
210 7 |                     Nem mondta meg az öreg, hogy mennyi időtartamra. Egy
211 7 |              kellett, francia leckeadással.~Hogy pedig az öreg Dienes bácsitól
212 7 |                  minden ismerőse úgy hítta, hogy „Diogenes.”~De még túltett
213 7 |                visszaemlékezett volna arra, hogy azt a dókát újnak látta,
214 7 |                 cselédet sem tartott. Félt, hogy meggyilkolják. Mind a két
215 7 |                    kenyeret sem. Azt hitte, hogy megmérgezik. Azért elég
216 7 |                felforralta, úgy hűtötte ki, hogy a bacilusokat kiölje belőle.
217 7 |                     a tartalma miatt, hanem hogy netaláni miazmák spóráit
218 7 |                  végett meg kell jegyeznem, hogy erre a diogenészi életmódra
219 7 |               később tudtam annyit keresni, hogy tisztességesen megélhettem.~
220 7 |                  általános volt az a nézet, hogy nem lesz ez tartós: a magyarok
221 7 |                    valami zseniális dolgot, hogy elveszítsék, amit már a
222 7 |               melyen jól ki lehetett venni, hogy sok ideig volt összegöngyölítve.~
223 7 |      összegöngyölítve.~Mit akarhat az öreg, hogy így dobálózik a százforintossal?~
224 7 |               doktor uramöcsém.~Tudván azt, hogy doktorok egy lépést sem
225 7 |               forintokat, azzal a kéréssel, hogy ne sajnáljon engem nehány
226 7 |               fogadnom odáig.~Tíz éve múlt, hogy az öreget utoljára láttam;
227 7 |              temetőbe.~Nevetséges gondolat, hogy én, a harmincesztendős fickó,
228 7 |                   lósóska nőtt a kapujában, hogy azon dolog volna átgázolni.
229 7 |                      Kitaláltam az arcából, hogy mi a baja.~– Ebéd után vagyok,
230 7 |                 énnekem más bajom, mint az, hogy meg kell halnom. Mégpedig
231 7 |                    úgy van az én állapotom, hogy kilencvenöt esztendő húzza
232 7 |                       Dionüszosz! Tudd meg, hogy még három esztendőd van
233 7 |                    meg kell neked mondanom, hogy már csak két esztendeig
234 7 |              tanultam.~– Ejnye de szeretem, hogy ilyen gorombán beszélsz
235 7 |                   is azért híttalak én ide, hogy én nekem az életemet megnyújtsd.
236 7 |                    arra használta az eszét, hogy a vagyonát elverje vele. –
237 7 |                     az is furcsa ám nagyon, hogy mikor én teneked egy százforintos
238 7 |                    még olyan bolond voltam, hogy a pénzt kölcsön adtam. Sohase
239 7 |                 arra határoztam el magamat, hogy teneked testálom minden
240 7 |                  ezt szeretem éppen benned, hogy te nem imádkozol a halálomért.
241 7 |             imádkozol a halálomért. De hát, hogy egészen bizonyos legyek
242 7 |                     felőled, én azt akarom, hogy még az én életemben, most
243 7 |                     nevetségben. Azt hitte, hogy el akarok szaladni, mert
244 7 |                   Hiszen nem azt akarom én, hogy „így” lakjál ebben a piszokban,
245 7 |           ellenkezőleg.~Kíváncsi voltam rá, hogy mi lehet ennek az ellenkezője.~–
246 7 |                    tudod, doktor öcsécském, hogy én már igen sok esztendő
247 7 |                   régen, mert attól féltem, hogy megmérgeznek, akik az örökségre
248 7 |             ácsingóznak. De most már tudom, hogy egy esztendő múlva meg kell
249 7 |                   kell mindennap rettegnem, hogy „holnap” jön el a halálom.
250 7 |                     ne szólj semmit! Tudom, hogy azt akarod mondani, hogy
251 7 |                    hogy azt akarod mondani, hogy ez nem egészséges dolog:
252 7 |             háziorvosom is. Azt nem teszem, hogy szakácsnét fogadjak a házhoz,
253 7 |               mindenemet. Hanem azt akarom, hogy te jöjj ide. Foglald el
254 7 |                 háznál. Megkérdeznék tőlem, hogy mit főzzenek délre az én
255 7 |                számomra, te határoznád meg, hogy mi nem árt meg, vigyáznál
256 7 |                  nem árt meg, vigyáznál rá, hogy ne igyam, ne egyem túl az
257 7 |                    kell nyernem a bizalmát, hogy megfogadja a tanácsomat.~
258 7 |                  megtisztel. Nagyon örülök, hogy meghívásának engedelmeskedtem,
259 7 |             ravaszul mosolygott. Azt hitte, hogy ő az orvos, én vagyok a
260 7 |                   hát azt gondolja magában, hogy no hiszen nevezetes tót
261 7 |                     akkora kapcsos könyvek, hogy két kézzel kell őket felnyitni.
262 7 |                     azt hitte, én magam is, hogy ilyen szűkmarkú mód mellett
263 7 |              vezetett számadásaiból kitűnt, hogy azok egy egész kincset képviselnek.
264 7 |                  olyan összeget róttak fel, hogy magára az örökségi illetékre
265 7 |              intézkedett a végrendeletében, hogy mindennek a ritkaságok tárházának
266 7 |                      akkor tudtam csak meg, hogy mi az a koplalás. Porcelán
267 7 |                  Meg fogsz győződni felőle, hogy van itt olyan tudós embernek
268 7 |                 doktor kollégádat; fogadom, hogy mind itt ragadnak. Aki egyet
269 7 |                 lebernyegét visszahajtotta, hogy a kulcsot elővegye, megláttam
270 7 |               napestig.~Az volt a tudomány, hogy mikor kell a kulcsforgatással
271 7 |                   Azt is meg tudta mondani, hogy minő árakat adott az apja
272 7 |                    apja egy-egy műremekért: hogy vett egy cseréptálat, ami
273 7 |                  egy flandriai szőnyeget, s hogy azokért milyen mesés árakat
274 7 |               olvass el! Abban az van írva, hogy teneked itt kell maradnod.
275 7 |                     ahogy azok. Elfelejted, hogy van élet odakinn. Nem gondolsz
276 7 |                     Azt mondtam az öregnek, hogy dacára a nagyon érdekes
277 7 |                    meg a Vernőczy grófokat, hogy fog szemük-szájuk tátva
278 7 |                   maradni, mikor meglátják, hogy mi lakik az ősi Dumányi
279 7 |                    is olyan volt. Elhiszem, hogy gondolkodóba esik a halál,
280 7 |                    ugye, mikor azt mondtam, hogy majd mikor a beiktatási
281 7 |                     Diogenes bátyám (tudom, hogy így hí minden ember) hideg
282 7 |              álmában sem tett meg senkivel, hogy felnyitotta előttem a nagy
283 7 |                  elforgatni a három zárban, hogy azok összetaláljanak. E
284 7 |             átveszed, pénz lesz hozzá elég, hogy jókarba helyezd; jobban
285 7 |                     el mindent. – Az előbb, hogy a szobámon keresztülmentünk,
286 7 |               Dehogy dohányzom. Még a kéne, hogy füstre költsem a pénzt! –
287 7 |                     csak azt tanácsolhatom, hogy attól semmi részben el ne
288 7 |                   halálos baj lenne. Tudom, hogy egy kilencvenöt esztendős
289 7 |                    csakugyan nem szeretném, hogy én sántikálva menjek a „
290 7 |                 örökítse meg a nevét azzal, hogy hagyományozza mindenét emberbaráti
291 7 |                     is csókolt.~– Köszönöm, hogy meglátogattál. Látom, hogy
292 7 |                  hogy meglátogattál. Látom, hogy nem fogadsz el tőlem semmit.
293 7 |                     a postára bízni; félek, hogy elsikkasztják. Fontos okiratok
294 7 |                 nevére címezve.~Megígértem, hogy megállok a székvárosban,
295 7 |                     elhozhatod. Megígértem, hogy ismét eljövök ide.~Az öreg
296 7 |                 rózsának az a tulajdonsága, hogy megszárad, de le nem hull.
297 7 |                    kilyukadt volna a zsebe, hogy vesztette volna el!~
298 8 |                     tudósításokbul olvasám, hogy a hírhedett fösvény tót
299 8 |                 levélben arról tudósítanak, hogy néhai „vitézlett” Dumányi
300 8 |              örökösévé, azzal a kikötéssel, hogy a megyében tartsam rendes
301 8 |                     vezére; lelkemre kötve, hogy e tekintélyes birtokot vissza
302 8 |              ragaszkodott ahhoz a tervéhez, hogy belőlem földbirtokost csináljon,
303 8 |                  ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem engedem magamat doktorbul
304 8 |                   Maticával?~Annyit tudtam, hogy ez egy tót, irodalmat gyámolító
305 8 |              nemzetem iránt, sőt megvallom, hogy erősen hajlottam a kozmopolitaság
306 8 |               készül. Én kezdtem megérezni, hogy a tudós kollégáim egyszerre
307 8 |              irántam, sőt azt is megteszik, hogy elszólják előlem a pácienseimet,
308 8 |                  azt kellett megállapítani, hogy kinek legyen szavazata a
309 8 |              megyénkbe, azzal a szándékkal, hogy kinyilatkoztatom, miszerint
310 8 |                   Azt mondta rá a derék úr, hogy ne siessek a nyilatkozatommal,
311 8 |                     hagytam magam beszélni, hogy oda menjek.~A gyűlésterem
312 8 |                  eljutott a társaság odáig, hogy a gyűlésben részt veendő
313 8 |                    a nevére azt kiáltották, hogy „éljen”, az benn maradt
314 8 |                   azt kiáltották egy névre, hogy „meghótt”, utánakiáltotta
315 8 |                    magát feltűnővé azáltal, hogy a kezeivel mutogatott élénken;
316 8 |          polgártárst, akiből azt néztem ki, hogy iskolamester. – Mit nevetnek
317 8 |          iskolamester. – Mit nevetnek azon, hogy valaki „meghalt”?~– Hát
318 8 |              kardvágás hege látszott rajta. Hogy a székéről fölállt és megfordult,
319 8 |                    a könyökével.~– Mondtam, hogy ne üljön arra a székre!~
320 8 |                  indulatjai. Elfelejtettem, hogy doktor vagyok: philosoph
321 8 |                ütöttem. S olyat kiáltottam, hogy az egész terem visszhangzott
322 8 |                     szónoklatot ex tripode, hogy bámult és lelkesült bele
323 8 |                    ad hominem bebizonyítva, hogy legdicsőbb főpapjaink Pázmány
324 8 |                    komoly témára. Elmondám, hogy nem magam érdekében, nem
325 8 |             tiltakozom azon bitorlás ellen, hogy egy megyegyűlés a proskripciót
326 8 |                      akikre azt kiáltották, hogy „meghótt”; józan okot, politikát,
327 8 |                   ismerik; akik nem tudják, hogy rakétákat sütögetnek el
328 8 |                toronyban. Kockáztattam azt, hogy vagy kidobnak az ablakon,
329 8 |               beszédemnek az a hatása lett, hogy a megholtnak kikiáltott
330 8 |                      aki azt kiáltotta rám, hogy „meghótt”. – Tótul nyájaskodtak. –
331 8 |                 nyájaskodtak. – Nem tudták, hogy értem a nyelvüket.~– Ajh,
332 8 |                 kiáltani ennek a doktornak, hogy „meghótt!” most ezzel beleugrattad
333 8 |                      Hát elefánt vagyok én, hogy megszagoljam, hogy olyan
334 8 |               vagyok én, hogy megszagoljam, hogy olyan kemény ember lett
335 9 |                   az első találkozásunknál, hogy ezentúl elválhatatlanok
336 9 |                    ahhoz való alak is volt, hogy akit egyszer megfogott,
337 9 |              mellett azt is ki tudta vinni, hogy a magyar előkelő ifjak ne
338 9 |               generálisnak való ember volt. Hogy tudott kommandírozni! Aki
339 9 |                  ölté a vaskarját, éreztem, hogy nincs többé akaratom. Az
340 9 |                  szállásomra akartam menni, hogy fehér nyakravalót kössek
341 9 |                     stehst. Ráparancsolunk, hogy holnap rögtön csinálja meg
342 9 |               holnap statuálva kell lenned, hogy az összeíró bizottság a
343 9 |                    is felkérte a jegyzőket, hogy halasszák a hivatalos ügyet
344 9 |                    megkívánta a természete, hogy folyvást téblábjon a szobában.)~–
345 9 |                 terhelte meg a gyomrát úgy, hogy reggelre meghalt), azt bizonyítja,
346 9 |                   meghalt), azt bizonyítja, hogy az öregúr őelőtte és a sekrestyése
347 9 |                     előtt kinyilatkoztatta, hogy még azon esetre is, ha Kornél
348 9 |                     van vasalva a falakhoz, hogy házbontás nélkül el nem
349 9 |                tanúk előtt kinyilatkoztatá, hogy a készpénzét a Maticának
350 9 |                  döntő bizonyíték amellett, hogy a készpénz is teneked van
351 9 |           inventáriuma.~Kíváncsi voltam rá, hogy mire becsülték az öregnek
352 9 |                    vannak az egyes darabok, hogy melyiknek mi volt az ára.~–
353 9 |                     tárgyjegyzékből kitűnt, hogy a régiséggyűjtemény becsértéke
354 9 |                ehhez. Du Quacksalber!~– Már hogy ne értenék?~– Idead sincs
355 9 |                   doktor!~Válogatott benne, hogy minek nevezzen? Mondhatta
356 9 |                     Mondhatta volna azt is, hogy „te hyppopotamus!”; de a „
357 9 |                  tudott egyebet tenni, mint hogy a pipája hamuját kiverte
358 9 |                 járatlan voltam Izraelben”, hogy sejtelmem sem volt arról,
359 9 |               sietnék fel vele a policájra, hogy följelentsem.~Másnap megtörtént
360 9 |           elrendezni, marad annyi összegem, hogy az itteni gazdaságom rendbe
361 9 |                    Engem bizony, megvallom, hogy Szigfrid pakolt fel a vasútra,
362 9 |               élveztem azt a gyönyörűséget, hogy a saját asztalomnál ebédelhettem,
363 9 |                   tanácsokkal, plánumokkal, hogy kell ezt a kastélyt lakályossá
364 9 |                      s el kellett ismernem, hogy mindenben igen jó ízlése
365 9 |          megtakarított pénzed?~Mondám neki, hogy valami négyezer forint.~–
366 9 |                   hűséges arccal tette azt, hogy nem lehetett visszautasítani.~
367 9 |                 mégis elgondolkoztam rajta, hogy ez az a bizonyos „noblesse
368 9 |              reprezentálva. Hanem addig is, hogy megismerkedjél a megyei
369 9 |                   annak rendesen az a vége, hogy leülünk kártyázni. S a mi
370 9 |                    akinek heverő pénze van, hogy ne hozza azt közénk, mikor
371 9 |               létemre, hozzá voltam szokva, hogy a rendkívüli kedélyállapotoknak
372 9 |                   semmi érdeke nincs abban, hogy hozzám jó legyen.~Nem bírtam
373 9 |           megállíttatá Szigfrid a kocsimat, hogy az utánunk poroszkáló saját
374 9 |                     Feltűnik előtted talán, hogy én most nem proponálom neked
375 9 |                   nem proponálom neked azt, hogy nosza menjünk most éjszakára
376 9 |                    veled. Nem képzeled azt, hogy két ilyen kis mágnáspesztonka
377 9 |                    felelek nekik olyanokat, hogy az orfeumból kidobnának
378 9 |                kerepelővel visszariasztani, hogy ők ne tegyék meg az első
379 9 |             piquirozva vannak. Képzelheted, hogy micsoda rémdolgokat beszélek
380 9 |                átkozottul unalmas? Nemcsak, hogy „ördög” nincs benne, de „
381 9 |                     át azzal a gondolattal, hogy amint megvirrad, fogom az
382 10|                    hozzám az én Szigfridem, hogy: – Kedves barátom, a tegnapi
383 10|              pártkonferencián elhatároztuk, hogy a küszöbön álló képviselőválasztásoknál
384 10|                   tudok a magyar közjogból, hogy amidőn az esztergomi prímás
385 10|                     még abban a stádiumban, hogy az országgyűlésére a szakférfiakat
386 10|                     hazádat, mi? Engeded-e, hogy a kifelé gravitáló elemek
387 10|                  örökölt mennyiségek tudod, hogy zár alá vannak vetve.~–
388 10|                    annyi is volna a pénzem, hogy szárnyra kelne, mint a zsizsikes
389 10|                 visszariaszt az a gondolat, hogy én elinduljak lelkeket vásárolni:
390 10|                    három krajcár a vacsora. Hogy a korcsmáros mint adhatja
391 10|                     az lesz a kötelességed, hogy akinek a nevedben lyukat
392 10|                 zászlóerdővel érted jönnek, hogy vedd át a mandátumot az
393 10|                   lesz egyébre gondod, mint hogy a halszálka a torkodon ne
394 10|                     pártelnök betelegráfoz, hogy „nagy szavazás van!” Akkor
395 10|                     felrepülsz, megkeresed, hogy hová van a neved a padra
396 10|                     felolvassák: elkiáltod, hogy „igen”. S aztán jössz haza
397 10|                    Hiszen te magad mondtad, hogy ezekkel a gentlemanekkel
398 10|                korteskedni.~– Én úgy tudom, hogy az még veszedelmesebb hazárdjáték.~–
399 10|                     Pedig még nem is tudom, hogy szép-e hát?~Elég, hogy ő
400 10|                      hogy szép-e hát?~Elég, hogy ő kívánja!~Meg voltam hódítva.~
401 10|                kezdék el gondolkozni rajta, hogy tulajdonképpen „ezért” kellett
402 11|            utasítalak, ha kíváncsi vagy rá, hogy olvasd el az akkori hírlapokból
403 11|                   sem mehetek vissza többé, hogy folytassam, ahol elhagytam,
404 11|                  azon veszem észre magamat, hogy kezemben van a kertészkedés,
405 11|                    Már odáig is eljutottam, hogy a Diogenes bátyám toronyszobáját
406 11|                   arannyal, ezüsttel.~Igaz, hogy a vármegye pecsétje rajta,
407 11|                    a pénz nem is arra való, hogy hozzányúljon az ember. Elég,
408 11|                   az ember. Elég, ha tudja, hogy itt van.~Éjszakára magamra
409 11|             aludtejet.~Féltem az inasomtól, hogy megmérgez, vagy éjszaka
410 11|                   egész hét. Én azt hittem, hogy hét esztendő.~Egy szép délután
411 11|               fotográfgépet. Azon nevettek, hogy a nyúlánk hölgy is odakerült
412 11|                    Mármost hát elmondhatom, hogy „non omnis moriar”. (Nem
413 11|             Szigfrid utasította a kocsisát, hogy jártassa meg a lovakat,
414 11|                 kezdtem magamhoz téregetni, hogy még nem vagyok Diogenes
415 11|                    bontottad?~– Azt hittem, hogy aki most nekem levelet ír,
416 11|               elhatározta mai értekezletén, hogy az új választásnál kandidatúrádat
417 11|           Szigfridnek az a jó szokása volt, hogy a címzést a borítékra az
418 11|                  olvasható volt.~Megvallom, hogy annak a levélnek az olvasására
419 11|              epistolámat, akkor nem tudtad, hogy vár valaki valahová. De
420 11|                eszétől is rájöhettél volna, hogy eljöjj egyszer Vernőcre.~–
421 11|                      Igazán, legfőbb ideje, hogy kibúj ebből az elátkozott
422 11|                 többséggel fogunk győzni. S hogy a vesztes fél megint belénk
423 11|              elvállalta azt a nehéz terhet, hogy a választásig nyílt házat
424 11|                 Nagynéném mindennap várt. S hogy te nem jöttél, azzal fenyegetőzött,
425 11|                jöttél, azzal fenyegetőzött, hogy idejön a két leánnyal, s
426 11|              csakugyan azt kiáltotta neked, hogy „ne mozogjon kend!” S te
427 11|                  mind azzal riogatja agyon, hogy mikor udvarolni kezdenek
428 11|                     arra szólítja fel őket, hogy menjenek el vele medvét
429 11|                 erdőségemben annyi a medve, hogy lejárnak a zabföldekre.
430 11|                  hármat. Erővel azt akarja, hogy vigyem el magammal egy ilyen
431 11|                   medvevadászatra. Fogadom, hogy téged is azzal fog kunérozni.
432 11|                 gondom; az inasomra bíztam, hogy zárja be a toronyszobát,
433 11|                    Hanem az eszembe jutott, hogy a marokkói szultánról minden
434 11|                 venni, s azt fogja kérdeni, hogy jött ez ide a dumányfalvi
435 12|                 amikről már tudja a vadász, hogy kit jelentenek be. A süketfajd
436 12|                  éles kiáltások áruljak el, hogy pávák tanyáznak a gesztben.
437 12|                   erősödtem meg mindjobban, hogy bizony véghetetlen távol
438 12|               körültekintésnél észrevettem, hogy itt a vadászlak déli oldala
439 12|                     az ablakomat éjszakára, hogy jókor fölébredjek, mely
440 12|               aminek a hallgatása legszebb: hogy szinte fáj, mikor kettétörik
441 12|              kitaláltam az első tekintetre, hogy ők kicsodák. A tegnapi fényképező
442 12|                     sem tartozom kitalálni, hogy ők kicsodák.~– Hallja! Vágjon
443 12|                      Egy percig tétováztam, hogy mit csináljak. Ez engem
444 12|                 kertésznek néz.~Megmondjam, hogy ki vagyok? Ez megint ügyetlenség
445 12|                   is.~Én aztán hozzáfogtam, hogy másikat vágjak a capriciosa
446 12|              parancsoló hangon volt mondva, hogy oda kellett neki adnom a
447 12|                   oda az ablak alá.~Láttam, hogy az a szándéka, hogy felhágjon
448 12|                 Láttam, hogy az a szándéka, hogy felhágjon a lábtón az ablak
449 12|                haragosan villogó szemekkel: hogy merek ránézni, mikor ő a
450 12|                  fogtam volna, észrevettem, hogy csaknem mindenik kinyílt
451 12|                  kár. Hagyja élni!~S aztán, hogy egy általam földre dobott
452 12|                     lépéseiről, a kezeiről, hogy haragszik.~Nevetni való
453 12|                      s aztán haragszik rám, hogy megláttam a szép karcsú
454 12|            parancsot.~– Én megtiltom önnek, hogy a cetoniákat eltapossa!~
455 12|                  van. „Ezért” vagyok itten: hogy szemezzek. Kapok egy napra
456 12|                  bizonyosan attul tartanak, hogy eltávozásukkal kegyetlen
457 12|                 észrevehették a körmeimről, hogy az ujjaimat nem használom
458 12|                     a gerlice! Következett, hogy a homokba tett tojásokat
459 12|              lábakról kezdett gyanút fogni, hogy hátha mégsem gerlice. Úgy
460 12|                mégsem gerlice. Úgy látszik, hogy vannak állatok, amiket meg
461 12|                     lábaikról ismernek meg, hogy nem gerlicék.”~– Hein? –
462 12|                Aztán senkinek se mondja el, hogy kik jártak itten.~– Lovagias
463 12|                     Lovagias szavamat adom, hogy nem mondom el senkinek.~
464 12|                    akkor nem állhattam meg, hogy el ne kacagjam magamat.~
465 12|               csínyt tett gyermek, aki fél, hogy tetten kapják.~Mire a kertészmunkával
466 12|              gyermekekkel együtt. Csodálom, hogy még nem szaladgáltak itt.~
467 12|                  itt.~Nem mondtam meg neki, hogy szaladgáltak.~Megtaláltam
468 12|           szabadulva: abból lehetett látni, hogy nem chignon. (Akkoriban
469 12|             barátunk. Ne ütődjél meg rajta, hogy most ilyen páviánképe van.
470 12|            páviánképe van. Fogadása tartja, hogy jövőre szakállt, bajuszt
471 12|               vallásért hozza az áldozatot. Hogy a jövő választásnál ne mondhassák
472 12|            választásnál ne mondhassák róla, hogy bécsi német.~A grófnő mind
473 12|                 kezemet, amivel azt nyerte, hogy mind a kettőt megcsókoltam.
474 12|                    már ekkor tudta a szőke, hogy ki vagyok. Meglátta a rózsáját (
475 12|             cselszövő! Hát ma reggel megint hogy feltréfált bennünket! Hagyta
476 12|           küldöztetni! Hát mért nem mondta, hogy kicsoda?~Szigfrid segélyemre
477 12|                      Hát ti mondtátok neki, hogy kik vagytok? Pesztonkáknak
478 12|                  senkinek? Nem adja tovább, hogy miket beszéltünk önnek a
479 12|                   szőke, mint aki nem érti, hogy miért feddik meg?~– Hisz
480 12|                  vitát, s berekeszté azzal, hogy a reggelizőasztalhoz ültetett
481 12|                      én rögtön megismertem, hogy a turtle nem tengeri gerlice? –
482 12|                  már a nyelvem hegyén volt, hogy elmondjam az egész ma reggeli
483 12|               fejcsóválva Diodora grófnő. – Hogy lesz ebből rím? Egyébiránt
484 13|                 marad az a német közmondás, hogy a férfi, ha csak egy nüansszal
485 13|                      gúnyolódék Szigfrid.~– Hogy lett az ördögbül rossz szellem –
486 13|            megmaradt szép alaknak, különben hogy lehetne csábító? Sőt eredetileg
487 13|            életre-halálra.~Azt találtam ki, hogy én ebben az európai kérdésben
488 13|                   incselkedése. Nem hiszem, hogy volna szellem a világon,
489 13|               okozzon valakinek csak azért, hogy annak a kétségbeesésében
490 13|                 állat; ne kérkedjünk azzal, hogy emberen felüli lény nemzette
491 13|                    s azt mondám:~– Például, hogy a rózsákat a jó Isten teremti,
492 13|                      a vélt kertészlegényt, hogy ön azokat a szép aranyszárnyú
493 13|                    a rózsáknak: nem mondom, hogy ellenségei, mert nagyon
494 13|            kitalálni.)~– Mutasd meg, Cenni, hogy mit csináltok?~Erre a szőke
495 13|                     össze a rózsabogarakat, hogy a szárnyukat kitépjék? –
496 13|                     Figyelmeztetem magukat, hogy a rózsabogarakban méreg
497 13|                        kérdezé kíváncsian. (Hogy magyarázzam meg neki az
498 13|               szemem közé Szigfrid barátom, hogy más körülmények között inzultusnak
499 13|                   keresztül is észrevettem, hogy Cenni az ajkát pittyeszti,
500 13|                   azt hagyta hátra Herodot, hogy az a rózsa illatától meghal.