Rész

 1 1 |             holdvilágos szemeit, és rám bámult velük. S ugyanakkor
 2 2 |         most mint felnőtt ember jön rám szemközt.~Siettem fel az
 3 4 |        Hanem vagyok ott, nem várnak rám; ha később jövök, újra tálalnak;
 4 6 |             a falusi borbély, aki a rám szavazandó Tóth Jánosnak
 5 7 |           újra meglátott, egyszerre rám ismert.~– Hozott Isten,
 6 7 |        Földesúrrá lenni annyi volna rám nézve, mint eltemetni magamat.~
 7 8 |        miszerint a nagybátyám által rám hagyott örökségről lemondok,
 8 8 |    ellenfelemmel, aki azt kiáltotta rám, hogy „meghótt”. – Tótul
 9 10|             írva.~Még az sem hatott rám.~Ekkor aztán elővette az
10 11|            jó barátom, az haragszik rám. Bécsbe sem mehetek vissza
11 11|              Ne mozogjon!) – kiáltá rám a hölgy.~Ezt persze „én
12 12|             Hallja maga! – kiáltott rám már húszlépésnyiről a szőke.~
13 12|         rózsával, s aztán haragszik rám, hogy megláttam a szép karcsú
14 12|      panaszhangon mondá a szőkének, rám mutatva.~– Nézd, eltapossa
15 12|           aki tilalmasban vadászik.~Rám nézett. Nézd, nézd! Ez még
16 12|         igen szívélyesen mosolygott rám. Különös! Egy mosolygó Pallasz!~–
17 12|          mint egy kis fúria, rohant rám, megkapta a két kezével
18 13|         nagy szemei odavillámlottak rám.~– Hogyan? Ön megtagadja
19 13|          iskolában a démonológiárul rám ragadt. Idéztem a grófnőnek
20 13|            mozdulatlanná lettek, és rám néztek. Sohasem feledem
21 13|  pillanatban úgy tetszett, mintha a rám tekintő mind a három arcban
22 16|             s felvágva a borítékot, rám bízta, hogy számláljam meg,
23 18|            nem ivott bort? Leheljem rám.~Megtettem.~– Jól van. Akkor
24 18|           ismételnie jó volt?~Aztán rám nézett ijedten. Olyan volt
25 19|           Mi az, ami nem lett volna rám nézve rossz? Ha én őt a
26 19|      comtesse név csak gyerekkorbul rám maradt gúny. – Ezt megmondta
27 20| kiábrándították a fejőleányok, akik rám ismertek, hogy én vagyok
28 20|          valami bűvös hatással volt rám. Később úgy éreztem, mintha
29 20|            tökéletesebbet idomítana rám. Azt éreztem, hogy repülök:
30 20|           erkélyről.) S hogy tudott rám nézni azokkal a júnói szemeivel.
31 21|         Ekkor fölállt a helyéről és rám nézett; olyan volt, mint
32 21|      négyben ott volt az ördög, aki rám les!~No hát énbennem is
33 21|         Becsület, jó hírnév takarja rám a hantot. És meghalok úgy,
34 21|   elfelejteni, amíg csak él; s amíg rám visszaemlékezik, addig nem
35 22|             választ: – Kedvesem! Ön rám bízta, hogy tegyek önnek
36 23|           Demandez pardon! – kiálta rám a hadnagy, revolverét a
37 23|        sebesülteimet.~Nagyot bámult rám a fiatal vitéz, aztán leeresztette
38 24|            tettem, mintha nem volna rám nézve sürgetős a levél elolvasása.
39 24|          levélben ez állt:~„Önnek a rám bízott összege megkétszereződött.
40 25|        jönnek hát utánam? Mit késik rám rohanni a megharagított
41 26|            a málháit megmotoztatni.~Rám nézve még azzal is meg volt
42 26|       letette maga elé a poharát, s rám bámult.~– Monsieur? Nem
43 26|   millióimat megint visszazúdította rám a csudálatos forgatag: ismét
44 27|         hogy felkapod azt a tőrt, s rám emeled: akkor én elmondtam