Rész

 1 1 |      lezárva.~Énnekem – magam sem tudom, hogyan – egyszer csak az
 2 2 |        adjon neki vizet, vagy nem tudom én, mit csináljon. Azt sem
 3 2 |            mit csináljon. Azt sem tudom, hogy egyátaljában mondtam-e
 4 2 |           az a gyermek?~– Azt sem tudom. Véletlenül került hozzám.
 5 3 |          az illusztrált lapokban. Tudom, hogy ez önnek nem lesz
 6 4 |          vehető művészeink.~– Jól tudom – mondá Mr. Du Many. – Nekem
 7 5 |      akkor pedig már késő volt.~– Tudom már. Azon az éjszakán elfelejtettem
 8 7 |         véget az a csődper? – nem tudom.~Én egészen megszoktam a
 9 7 |           doktort. A kolerábul ki tudom rántani; de a szentek kezéből
10 7 |          a szentek kezéből ki nem tudom szabadítani; mert azt én
11 7 |         nem vágyom gazdagságra.~– Tudom. Tudom. Hisz ezt szeretem
12 7 |      vágyom gazdagságra.~– Tudom. Tudom. Hisz ezt szeretem éppen
13 7 |          ácsingóznak. De most már tudom, hogy egy esztendő múlva
14 7 |          No csak ne szólj semmit! Tudom, hogy azt akarod mondani,
15 7 |           de te „frájgászt” vagy, tudom. S ez mind a tied lesz!~
16 7 |       éhkopptól! Diogenes bátyám (tudom, hogy így hí minden ember)
17 7 |           pipaszárakba. Magam sem tudom, mennyi van már benne. Unalmadból
18 7 |          nézve halálos baj lenne. Tudom, hogy egy kilencvenöt esztendős
19 9 |         ültetni őket. Így is alig tudom őket kerepelővel visszariasztani,
20 10|          de korteskedni.~– Én úgy tudom, hogy az még veszedelmesebb
21 10|           szava.~Pedig még nem is tudom, hogy szép-e hát?~Elég,
22 12|          grófé?~– Ah, dehogy! Azt tudom. A másiké?~– Ez, amelyik
23 13|       hogy kikérdeztem volna, meg tudom mondani a tekintetéből,
24 13|           a koncesszióban.~Honnan tudom én ezt?~Mondtam neki, hogy
25 14| Diodorával szemben, amivel te! Én tudom azt. Ha te adod elő neki
26 16|        majd helyreüssük.~Legalább tudom, honnan fázom.~De hát azt,
27 17|          kell neki mutatnom, hogy tudom azt használni. Az, amit
28 17|           a matriculába. (Ezt nem tudom, honnan kerítették.) Páter
29 18|       hittem, hogy mindent tudok.~Tudom már, hogy miért védelmezett
30 18|      csókoltam-e meg a kezét? nem tudom megmondani. Az egy olyan
31 19|        tréfára vettem a dolgot.~– Tudom, hogy miért jött. Van már
32 19|         én vagyok a sátán. Azt is tudom, hogy ki mondta. Az a másik:
33 20|   kéjérzet örökké? Én valóban nem tudom megmondani, hogy minő hálával
34 21|            Azt mondtam, hogy „nem tudom én”.~– Dehogynem! Majd mindjárt
35 21|          a magyarázatot.~– Én nem tudom.~Csakhogy Flammát ezzel
36 21|      Flammát ezzel a szóval, „nem tudom”, nem lehet kifizetni.~–
37 21|      fogva halott vagyok, azt már tudom. De szabad a halálnemekben
38 25|        parasztos csőcseléktől meg tudom önt védelmezni, de egy görcsrohamtól
39 25|     levelet kapott Brüsszelből.~– Tudom. Fel is bontották a levelemet.~–
40 26|        életbiztosító intézet!~Nem tudom megöletni magamat!~És a
41 27|          vitéz volt a vezére, úgy tudom: „Varjassy”. Visszamentem
42 27|            akik látták. Én nagyra tudom becsülni, ha valaki a talentumát