Rész

 1 2 |        kimenekültem ez ádázatból, mely engem is magával sodorhatott volna.
 2 2 |              milyen nagy szerencse ért engem! Mennyivel különb lény vagyok
 3 2 |              most a többieknél? – Lám, engem megőriztek az angyalok! –
 4 2 |            pásztornak.~Amint a gyermek engem meglátott, egyszerre megszűnt
 5 7 |            kéréssel, hogy ne sajnáljon engem nehány napra szegény házamnál
 6 7 |            szíves részvéttül, amellyel engem megtisztel. Nagyon örülök,
 7 7 |             vagyok a beteg, az ő dolga engem kigyógyítani.~– Hallod-e,
 8 8 |        letéteményezett végrendeletében engem tett meg összes ingó és
 9 9 |           leültetett a kanapéra. (Csak engem: Szigfridnek megkívánta
10 9 |              kastélyt felnyitották, és engem abba hivatalosan bevezettek.
11 9 |           egész éjszakát átlumpolnunk. Engem bizony, megvallom, hogy
12 9 |                 Szigfrid felköszöntött engem mint a megye új hajnalcsillagát.
13 12|     legközelebb állt a göröghöz.~Amint engem megpillantottak, egyenesen
14 12|            előttük. Ha ők nem ismernek engem: én sem tartozom kitalálni,
15 12|                 hogy mit csináljak. Ez engem kertészlegénynek néz. Pedig
16 12|               ablakomba, megajándékoz „engem” a tőlem elvett rózsával,
17 12|           unokahúga, akik kegyeskedtek engem tegnap a kertem közepén
18 13| boszorkányperek ellen; – arra a grófnő engem racionalistának bélyegzett
19 13|              lenni a maga asszonyának.~Engem tüntetőleg kegyelt a grófnő.
20 13|               támadó fél.~Ő rohant meg engem a legerősebb fortifikációimban.
21 13|          grófnő oly gyöngéd volt, hogy engem eltávolított.~– Ez önre
22 14|               ő a térdén lovagoltatott engem, én meg fújtam a cseréptrombitát,
23 15|            beojtani.~– Tanítson ön meg engem rózsákat beszemezni – szólt
24 16|             kategorice kijelenté, hogy engem a párt nem enged költekezni;
25 18|              az ajtót, maga előrement, engem maga után intett.~A budoárt
26 18|                találkoztam vele.~Mikor engem meglátott Diodora, odadobta
27 19|          kellett azt eljátszanom.~– Ön engem most megvet? – kérdé a leány,
28 19|          nyitni a száját bezzeg, mikor engem kellett befeketíteni. Azt
29 19|              elrontani? Miért árult el engem? Ön nem találja ki magától?~
30 20|          hangon mondá~– Ön félreértett engem, kedves doktor. Én nem arra
31 20|           szólt közbe Szigfrid –, mert engem Volhiniába híttak bölényvadászatra,
32 21|      felbátorít – ó, ezek úgy ismertek engem, mint a hegedűvirtuóz a
33 21|             Nevetni kezdtem.~– Te most engem próbára tettél? Tréfa volt
34 21|              orozva, ahogy ők megöltek engem.~Jobb szellemem visszatartott.
35 21|              meg sehogy sem. Az öl meg engem, s aztán kinevetnek.~Magamat
36 23|           beszéltem, s arra az hagyott engem továbbvonulni. A vert seregnek
37 25|        reszkettem a dühtől.~Mit dicsér engem ez az asszony a nép előtt,
38 26|             volt a jegyzőkönyve.~Mikor engem megpillantott: extázisba
39 27|             hét hónapja annak, hogy ön engem egy bizalmas közlésével
40 27|               a gyermek senkit, csupán engem, és senki sem szerette őt:
41 27|               barátom – nincsen ördög. Engem a pokolba taszítottak, s