Rész

501 13|                    most már ki lett mondva, hogy magamnak is tettleges részt
502 13|                     a dolog.~No, mondhatom, hogy az értekezlet után szörnyen
503 13|                megint. Elhitettem magammal, hogy hivatalos dolgaim hínak
504 13|                tudtam magamnak számot adni: hogy a három hölgy közül melyiknek
505 13|                   bírtam feltörni, az volt, hogy három ilyen szép, gazdag,
506 13|             fogadnom Szigfrid magyarázatát, hogy a két leány még gyermek:
507 13|            zárkózott el. Inkább hiszem azt, hogy a férfiak féltek őtőle.
508 13|                    nőül, aki bízik magában, hogy még eszesebb, még erősebb
509 13|                Kárpátok és az Adria között, hogy a demokrácia meg a töltött
510 13|               tudományt tette nevetségessé. Hogy az egész patológiánk, therapeutikánk
511 13|                 amit a receptekre hintenek, hogy belgyógyászatunk most is
512 13|                      ahol Galenus idejében, hogy hírhedett orvosi celebritásaink
513 13|                   nem jobbak Paracelsusnál, hogy gyógyszereink legjobb esetben
514 13|                 kategóriájába tartoznak, és hogy soha még orvosságot be nem
515 13|                     hisz.~Én engedtem neki, hogy kibeszélje magát, akkor
516 13|                 akkor aztán elmondtam neki, hogy én anélkül, hogy kikérdeztem
517 13|            elmondtam neki, hogy én anélkül, hogy kikérdeztem volna, meg tudom
518 13|                     mondani a tekintetéből, hogy ő miben szenved, hogy van
519 13|         tekintetéből, hogy ő miben szenved, hogy van időközönkint előforduló
520 13|                nagyot bámult, s azt mondta, hogy igazam van.~Még halandó
521 13|                 tudom én ezt?~Mondtam neki, hogy nagy praxisom volt női idegbajok
522 13|                     annyira megtörte magát, hogy azt kérdezé tőlem: lehet-e
523 13|                   Megmondtam neki őszintén, hogy teljesen elmulasztani nem
524 13|             célszerű masszázs által.~– Kár, hogy nincsenek nálunk női orvosok.
525 13|                     grófnő visszatetszőnek, hogy egy lelki bajt meggyónjon
526 13|             hódításban. Útban voltam hozzá, hogy a megközelíthetetlen Diodora
527 13|                    grófnő oly gyöngéd volt, hogy engem eltávolított.~– Ez
528 13|                     S én olyan naiv voltam, hogy elhittem, miszerint csakugyan
529 13|                   azt kérdezte volna tőlem, hogy miért vagyok én olyan sokat
530 13|                 kedélyűnek. Azt is óhajtom, hogy mindig elegáns legyen, s
531 13|                   elég. És ami legfőbb: az, hogy szeretetből jöjjön hozzám.~–
532 13|             többször hallottam azt mondani, hogy valóságos Turandot hercegnő.
533 13|                  kérőit agyonkínozza. Igaz, hogy Diodora is kegyetlenül tud
534 13|                 minden férfit, hanem azért, hogy még eddig, aki hozzá közelített,
535 13|                 tudjuk észrevenni, leányok, hogy minő hatása van egy férfinak
536 13|                 nekünk olyan etikai leckét, hogy megtanulhatjuk belőle, miszerint
537 13|                     Engedjék meg a grófnők, hogy elmeséljem önöknek egy jó
538 13|                történetét: amiről jótállok, hogy elejétől végéig igaz.~
539 14|             története~Mikor arrul volt szó, hogy mondok egy mesét, a két
540 14|                   volt a lánckovácsolásban, hogy ugyanazon becses anyagból
541 14|                    nagy csak arról ismerte, hogy sohasem kért, csak mindig
542 14|                közötti barátság abból állt, hogy ő a térdén lovagoltatott
543 14|                     gyanúban voltak előtte, hogy Lebru Rollinnal fújtak egy
544 14|                emigrációrul el van ismerve, hogy legnobilisabban viselte
545 14|                      Hát nem tudja, milady, hogy én ki vagyok tiltva Franciaországból?
546 14|                   meg kellett koronáztatni, hogy ő végre lerázhassa fejéről
547 14|                 kaszálni. Nem tudnád talán, hogy én Cennibe szerelmes vagyok?~–
548 14|             udvarolni.~– Biztosítalak róla, hogy eszembe sincs ilyen merénylet.~–
549 14|                    itt most lefolyt.~– Kár, hogy távhalló is nincs mellette,
550 14|                 távhalló is nincs mellette, hogy hallhattad volna, miről
551 14|                    életnézeteim. Azt hiszi, hogy frivol, csapodár, egyszóval,
552 14|                frivol, csapodár, egyszóval, hogy „viveur” vagyok.~– Mondd
553 14|               viveur” vagyok.~– Mondd neki, hogy majd megváltozol, ha házas
554 14|                     millióját az unokájára, hogy amíg férjhez nem megy, annak
555 14|                  annyi sublimior mathesist, hogy ki tudja számítani, miszerint
556 14|                    nagyon jó Diodorától az, hogy korán van még a leánynak
557 14|                     Majd mindjárt megtudom, hogy nem te vagy-e az a „gazember”,
558 14|                  impregnálnod azt az ideát, hogy az unokahúga már férjhez
559 15|               déjeuner után eszembe jutott, hogy a rózsaszemzéseket fel kell
560 15|               grófnő.~Nagyon örültem rajta, hogy ilyen rurális mulatsághoz
561 15|                     azt hittem, attól tart, hogy megvágom a kezemet.~Ő azonban
562 15|                  neve Seestern.~Kicsi híja, hogy az ujjamba nem vágtam az
563 15|                  énnekem Szigfrid esküdött, hogy halálosan szerelmes Cennibe.
564 15|                  Nekem azt mondta Szigfrid, hogy neki szüksége van a Cenni
565 15|                     esküszik a csillagokra, hogy vőlegényét megutálta, gyűlöli,
566 15|                     lenni többé. Megvallja, hogy egyedül önt szerette mindig.
567 15|                   az ablakon akar kiugrani, hogy a tivornya helyéről megmeneküljön,
568 15|                     Úgy reszketett a kezem, hogy nem tudtam semmit megmutatni.~–
569 15|                    akarják azt tenni?~– Hát hogy legyen egy jó mulatság!
570 15|             mulatság! Ezt nálunk úgy híják, hogy „ugratás”. Nem vette ön
571 15|                   játszik. Amint megtudják, hogy mi a vesszőparipája, akkor
572 15|                     Némelyik akkorát ugrik, hogy a nyakát töri. De szépen
573 15|        Holtversenynek kellett belőle lenni, hogy következzék az akadályverseny,
574 15|                   Mi érdeke van neki abban, hogy velem így bánjon?~– No,
575 15|                    Mi érdeke van benne? Az, hogy kapóra jött neki. Ön azt
576 15|                    Ön azt mondá: nem hiszi, hogy lehessenek emberek, akik
577 15|                   más embernek, csak azért, hogy fölötte jót nevessenek.
578 15|        társaságunkban: itt majd megtanulja, hogy vannak. Hisz az valami olimpi
579 15|       menyasszonyszöktetésen! Plain airben! Hogy kapkod a mentségek után!
580 15|                    kapkod a mentségek után! Hogy csinál groteszk pózokat.
581 15|                    Azt mondtam a grófnőnek, hogy „köszönöm”.~Szigfrid nevetett.~–
582 15|                       Te köszönöd meg neki, hogy megtanulta? – Capisco! –
583 16|                 által meglepetni. Meglehet, hogy a temperamentumomban van;
584 16|     temperamentumomban van; de valószínűbb, hogy az orvosi pályámon szoktam
585 16|              Először az lepett meg kínosan, hogy a legkedvesebb barátom perfid
586 16|                  akar tenni; azután meg az, hogy ezt a cselszövényt elárulja
587 16|               kiejteni: „drága”.~Hát persze hogy „drága” vagyok nekik!~Ők
588 16|                     meg csak ülök és nézem, hogy őket hogyan kopasztják.~
589 16|                   egy alak, akit úgy hínak, hogy „Potya úr”. Potya úr minden
590 16|              potyaságot képzelni, mint azt, hogy egy Bécsből hazakerült doktor
591 16|                 képviselőnek potyára?~Igaz, hogy Szigfrid már a fölléptetésnél
592 16|        fölléptetésnél kategorice kijelenté, hogy engem a párt nem enged költekezni;
593 16|                   már tudnom kellett volna, hogy mik az etikett-szokások –
594 16|            neveletlen tuskó! Hát nem tudod, hogy nekem az illem azt parancsolja,
595 16|                   az illem azt parancsolja, hogy téged ebédre meghívjalak;
596 16|            ugyanazon illem azt parancsolja, hogy azt ne fogadd el.”~S most
597 16|                   honnan fázom.~De hát azt, hogy honnan égek?~Hát annak mi
598 16|                   nyitját lehet megtalálni, hogy egy fiatal, szép grófkisasszony
599 16|                    társaság örömét találná; hogy nekem jöjjön védelmemre,
600 16|                    amazokat megszégyenítve? Hogy eláruljon olyan titkot,
601 16|                    Még az igazi nevét is! S hogy végül még azt is tudassa
602 16|                   még azt is tudassa velem, hogy az egymilliós örökség az
603 16|                    valaki egy szalmaszálat, hogy azon keresztül kimásszon?
604 16|                  ezt el?~Csak annyit tudok, hogy égek tőle.~Most már tisztában
605 16|                  tisztában voltam magammal, hogy első találkozásom óta a
606 16|                    társaságot, azt mondtam, hogy köszönöm a szamócát tejfellel,
607 16|               levelet. Talán megtudom tőle, hogy meddig akar még a tekintetes
608 16|                    énemnek, amit úgy hínak, hogy „lélek”.~Másnap korán reggel
609 16|                  hozott. Jövök bejelenteni, hogy visszalépek a képviselői
610 16|                     és úgy megszorongatott, hogy minden csömör kiment a hátamból.~–
611 16|                    Becsületszavadra mondod, hogy nem lépsz fel újból?~– Hát
612 16|             világosan, becsületszóra mondd, hogy nem. Kezet rá.~Én aztán
613 16|                   és parolázva megfogadtam, hogy nem lépek fel többet.~–
614 16|               tartottál, édes bátyám, ugye, hogy a választás alatt füstöt
615 16|                     a borítékot, rám bízta, hogy számláljam meg, annyi-e,
616 16|                    fog menni a kastélyodba, hogy a vasládáról lemetélje a
617 16|                   lemetélje a pecséteket.~– Hogy visszatérjünk az elébbi
618 16|                   ki magadnak a főkönyvből, hogy hány és mekkora összegre
619 16|                    Hisz ő nekem azt mondta, hogy őneki heverő pénzei vannak.~
620 16|        kártyaasztalon. De ő maga mondhatom, hogy „úszik”.~– „Úszik”. Mi az?~–
621 16|             jövedelme. Csak az az egy baja, hogy nem tart kalendáriumot.~–
622 16|                        Azt ám. Azt képzeli, hogy az esztendő hat hónapból
623 16|                 reménypart mosolyog feléje, hogy a Diodora nagynénje, aki
624 16|                    azt fogod bebizonyítani, hogy éppen olyan nemesszívű gavallér
625 16|                     majd úszol. Tanuld meg, hogy mit jelent a két tenyeredben
626 16|                 Mori.~– Magyarul pedig azt, hogy: Markolj magadnak.~No, hát
627 17|                   azt kellett volna tennem, hogy amint a Szigfrid barátom
628 17|                     ugyanezt felhatalmazva, hogy a névjegyemre adott 20 ezer
629 17|                    annak a tudtul adásával, hogy visszaléptem a kandidálástól.
630 17|                bolond.~Most már én akartam, hogy játsszuk hát végig ezt a
631 17|                     meg kell neki mutatnom, hogy tudom azt használni. Az,
632 17|              sisakomon. Meg kellett tudnom, hogy miért angyal az angyal?~
633 17|                   Ott aztán elhistorizálta, hogy Szigfrid és Cenni már itt
634 17|               kocsisomnak utasításul adtam, hogy hajtson a vadászkastélyhoz,
635 17|                    rebegé hálás köszönetét, hogy őt életének e fordulópontján
636 17|          jóindulattal biztosítám őt afelől, hogy barátságom iránta ezentúl
637 17|                  Elmondá szép ihlettséggel, hogy íme, tanúi az oltárképen
638 17|                   nagy biztatással rávette, hogy járuljon a gyónószékhez,
639 17|         valószínűleg csak tótul tudtak.~Én, hogy hivatalos feladatomnak híven
640 17|                 szentatyával: megkérdeztem, hogy kezében van-e a vőlegénynek
641 17|                    megáldá őket.~Mondhatom, hogy olyan remekül játszott,
642 17|                     olyan remekül játszott, hogy énnekem már a két tenyerem
643 17|                   lakomáknál az a szokásom, hogy csak vizet iszom meg pezsgőt.
644 17|           utasításba adta a komornyikjának, hogy szervírozza a pezsgőt. A
645 17|                      s úgy vágtam a falhoz, hogy száz darabra törött.~Paphnutius
646 17|                    s halkan mondá magyarul, hogy a barát ne értse.~– Ne rontsd
647 17|                     az öklével az asztalra, hogy minden pohár, tányér táncolni
648 17|                   csináltam.~– De hát ugyan hogy ne ismernék én, bécsi színházhabitué
649 17|                   ugyan miért?~– Hát azért, hogy olyan komikus képed van
650 17|                 dolog ez?~– Dehogy! Mondom, hogy tréfa; hanem megtörtént
651 17|                     pin nur a Schneider!”~– Hogy nem mondom azt, erről mindjárt
652 17|                    Doktor úr! Nem sejti ön, hogy egy gentleman váltóit másnak
653 17|                   vagy. Te most azt hiszed, hogy mi téged azért akartunk
654 17|                Ahhoz van elég rosszakarata, hogy egy jó barátját megugrassa;
655 17|                     barátját megugrassa; de hogy még húszezer forintig be
656 17|                beszéljünk erről. Látom már, hogy pedáns ember vagy. Azt hiszed,
657 17|                     ember vagy. Azt hiszed, hogy hitvány számításból akartunk
658 17|                    céheknél szokásban volt, hogy mikor felszabadították a
659 17|                    a nagyságos doktor urat, hogy kegyeskedjék őt meglátogatni.~
660 17|                   lovászlegény felnyergelt, hogy a recepttel bevágtasson
661 17|                   doktor, akinek megengedi, hogy a pulzusát megtapintsa.
662 17|          tigristarka szamara: aki ahelyett, hogy átugrana a korláton, alatta
663 17|                 tárcával. De igazán mondom, hogy mikor ezt a pénzt eldobtam
664 18|                   magától. Megérezte rajta, hogy bort ivott.~– Hát Cenni
665 18|                   felcsíptetve. Némán inte, hogy menjek oda, s maga elhagyta
666 18|                    kezét, nem törődve vele, hogy hálóöltönyének a szalagja
667 18|               rebegé.~– Megengedi a grófnő, hogy gyógyrendszeremet alkalmazzam?~–
668 18|                   ülnie az ágyban.~Engedte, hogy azt a szétomló dúsgazdag
669 18|                    dolgot csinálnak belőle, hogy egyszer egy aszkéta ellen
670 18|                    doktorok, megérdemeljük, hogy szenteknek híjanak bennünket. (
671 18|                   meg-megrándulás tanúsítá, hogy ama rejtélyes zűrzavar a
672 18|                      Én aztán mondtam neki, hogy még csak félig van meg a
673 18|                  visszatér a baj. Az a cél, hogy a megzavart vérkeringést
674 18|               működésének.~Azáltal azonban, hogy az eszméletét visszanyerte,
675 18|                elaludt.~Olyan mélyen aludt, hogy még a gyógykezelés vége
676 18|                   ébren senki sem állja ki, hogy a talpát dörzsöljék.~Sőt
677 18|                   pácienst. Gondom volt rá, hogy a lábait jól befedjem, mert
678 18|                 különben azt fogja álmodni, hogy mezítláb jár az udvari bálban,
679 18|             orvosnak arra is kell gondolni, hogy a betege rosszat ne álmodjék.
680 18|         lebocsátottam az alcoven függönyét, hogy a lámpavilág ne érje az
681 18|                      Flamma nem vett észre, hogy kiléptem.~Az olvasóasztalnál
682 18|              egyebet a grófnő mellett, mint hogy nézzem, hogy alszik szépen.
683 18|                  mellett, mint hogy nézzem, hogy alszik szépen. Arra pedig
684 18|                    dolgomat. Tudattam vele; hogy a jelöltségtől visszaléptem.~–
685 18|                    szólalni.~Én azt hittem, hogy mindent tudok.~Tudom már,
686 18|                   mindent tudok.~Tudom már, hogy miért védelmezett meg.~Mondtam-e
687 18|                 fordul elő néha az életben, hogy az ember már a következő
688 18|                következő percben nem tudja, hogy mit tett vagy mondott.~
689 19|              előszobában volt. Mondám neki, hogy a grófnő kívánatára itt
690 19|           szobaleány.~Elhatároztam magamat, hogy megborotválkozom. – Adieu,
691 19|                 kedves szakállam: köszönöm, hogy eddig szolgáltál. Nincs
692 19|                    kedélyállapotban voltam, hogy a szemem előtt lebegő arcot
693 19|                    szokás azt a címet adni, hogy „édes lelkem”.~Odatette
694 19|                   vettem a dolgot.~– Tudom, hogy miért jött. Van már negyedik
695 19|                     munkájával. Nem akarom, hogy belevágjon az arcába.~–
696 19|                asztal szélére. – Azt hiszi, hogy én ön ellen komplottot csináltam,
697 19|                     Nem tudtam elhatározni, hogy a naivság szublimátuma-e
698 19|              elhitették – folytatá Cenni –, hogy én szerepet vállaltam egy
699 19|                     majd megtudta volna ön, hogy én ki vagyok.~Erre csakugyan
700 19|                 leány.~– Önnek azt mondták, hogy én vagyok a sátán. Azt is
701 19|               vagyok a sátán. Azt is tudom, hogy ki mondta. Az a másik: az
702 19|                    bennünket együtt meglát, hogy ő az angyal, én az ördög.
703 19|            játéktervünket. Láttam.~Jó volt, hogy éppen fel kellett emelnem
704 19|                  kellett emelnem a fejemet, hogy az állam alatt működhessen
705 19|                   nap önnek azt ajánlottam, hogy merjen Diodora grófnőhöz
706 19|                 megérthettük mind a ketten, hogy ön óvakodik a gazdag és
707 19|            szeszélyes kegyeitől. Nem hiszi, hogy azok közül valamelyik szerelemből
708 19|                    angyallal. Tudatta vele, hogy inkább hajlik Psychéhez,
709 19|                 hódítani vele. – Önön függ, hogy kinél üljön diadalt. Ha
710 19|                     bizonyossá tett afelől, hogy Flamma szeret.~Én is szeretem
711 20|                    győztes?~Alig várhattam, hogy megvirradjon. Az első hajnalhasadáskor
712 20|                  Azon vettem észre magamat, hogy kigyalogoltam a tejgazdaságig.
713 20|                 összekötve. Gyakran mondta, hogy amint az államvasút kiépül,
714 20|                végett. A majoros azt hitte, hogy én vagyok már az inzsellér,
715 20|             fejőleányok, akik rám ismertek, hogy én vagyok a tegnapi lakadalomból
716 20|                      Elbeszélték hűségesen, hogy milyen jól mulattak, hogy
717 20|                   hogy milyen jól mulattak, hogy én eljöttem a vadászkastélyból:
718 20|            kakaskukorításig. Mondtam nekik, hogy hallottam a víg nótafikálásukat,
719 20|                    grófnőnek el ne áruljam, hogy ők voltak ott.” Készek voltak
720 20|                  Marinkának is megfogadtam, hogy semmire sem fogok emlékezni.
721 20|         komplimentet kaptam az Anyicskától, hogy sokkal szebb fiú vagyok,
722 20|             szőnyegporolásból megtudhattam, hogy a grófnő sem alszik már,
723 20|                   komornyik értésemre adta, hogy a grófnő még gyöngének érzi
724 20|               árultam el a komornyik előtt, hogy ha a grófnő elfogadja az
725 20|                    a megtisztelő izenettel, hogy a grófnő óhajt látni; mire
726 20|             megbízva őt azzal a misszióval, hogy a kocsisommal fogasson be,
727 20|                   rögtön el fogok utazni, s hogy most végleges elutazás lesz,
728 20|         Napóleon-aranyból. Kértem egyúttal, hogy figyelmeztesse majd a szobaleányt,
729 20|          figyelmeztesse majd a szobaleányt, hogy a vizesibrik alatt az ő
730 20|               rovarszárny: azon tanakodtak, hogy mit kellene abból még csinálni.
731 20|              tanúsított vele Diodora iránt, hogy a füst ne maradjon a szobában.
732 20|                jutott arra a meggyőződésre, hogy mégis galantabb dolog lesz
733 20|                  kikerültük azt a dilemmát, hogy egymásnak vagy mondjunk
734 20|            szívélyesen fogadott: megkínált, hogy üljek le a mellette levő
735 20|                     nyújtá. Én megkérdezém, hogy mint érzi magát? Hogyan
736 20|                 idomítana rám. Azt éreztem, hogy repülök: ön ragad magával
737 20|               valóban nem tudom megmondani, hogy minő hálával tartozom önnek.~
738 20|                    a fejét az erkélyről.) S hogy tudott rám nézni azokkal
739 20|              bátorságot öntenek a szívembe, hogy egy eddig rejtegetett titkomat
740 20|                     fog kötelezni: azáltal, hogy családjához forraszt.~Ah,
741 20|                      Hahaha!~Engedtem neki, hogy hadd nevesse ki magát. Árt
742 20|                   nevetés közé felvegyítve, hogy doktor Dumány barátunk megkérte
743 20|                      mondám –, úgy látszik, hogy a félreértés krónikussá
744 20|                        Ki mondta azt önnek, hogy itt, ennél a háznál van
745 20|                keményen Diodora. – Kikérem, hogy az én szobámban az én vendégemet
746 20|                 Bennem is felforrt a vér.~– Hogy a grófnak semmiben se maradjak
747 20|                 maradjak adósa, megjegyzem, hogy az én ősapám már akkor harcolt
748 20|           Feljogosítottad te a doktor urat, hogy ilyen ajánlatot tegyen nekem?~–
749 20|                     csak arra kérem önöket, hogy szabjanak az egybekelésükre
750 20|                óhajtanám – monda Diodora –, hogy az esküvő mentül egyszerűbben
751 20|             tartozik; mert meg kell tudnia, hogy közös nagyatyánk azon föltételt
752 20|             föltételt köté a hagyatékaihoz, hogy aki a családból a római
753 20|              kezembe tette, s halkan mondá, hogy jöjjek vissza minél előbb.~
754 20|                     Azt mégis megállhattuk, hogy össze ne csókolózzunk.~Egy
755 20|                    te, barátom, azt hiszed, hogy vége van a regénynek, s
756 21|                    nagy volt a boldogságom, hogy nem akartam hinni benne.
757 21|                 hinni benne. Azt gondoltam, hogy csak álom.~Ősi kastélyomat
758 21|                     úgy be tudtam rendezni, hogy nőm mindazt a kényelmet
759 21|                aztán meg van vele elégedve, hogy semmi sem hiányzik, minden
760 21|               vacsorának, azt mondta a nőm, hogy menjünk át az én – dolgozószobámba.~
761 21|                     kulcsot a kezembe adta, hogy nyissam fel.~Láttam, hogy
762 21|                   hogy nyissam fel.~Láttam, hogy értékpapírok vannak benne.~
763 21|                     vagyok felőle győződve, hogy annyi.~– De én is meg akarok
764 21|                Mindegyiket fel is nyitotta, hogy meggyőződjék felőle, benne
765 21|                forint jött ki belőle.~– Hát hogy lehet ez több, mint egymillió? –
766 21|                       kérdezé a nőm.~– Úgy, hogy mi a név szerinti értéket
767 21|               értékpapíroknak.~Azt mondtam, hogy „nem tudom én”.~– Dehogynem!
768 21|                    regulát s kikalkulálnom, hogy 255 000 forintnyi magyarországi
769 21|                  egymilliónál.~– Hát már ez hogy lehet megint? – szólt Flamma.~
770 21|                    énnekem meg kell tudnom, hogy kinél követeljem a hiányt,
771 21|              éjszakáján ott kellett néznem, hogy rajzolja fel a feleségem
772 21|             kulccsal együtt a kezembe adta, hogy zárjam el a wertheim-pénztáramba.~
773 21|               Dumány Kornélt felhatalmazza, hogy egymillió értéket képviselő
774 21|          északfénytül bevilágítva.~– Azért, hogy azt ne mondhassa ön, hogy
775 21|                   hogy azt ne mondhassa ön, hogy a menyegzője napján egy
776 21|         Wight-sziget partján.~Rábámultam.~– Hogy értsem ezt, Flamma?~Arra
777 21|                     a szerencsétlenség ért, hogy férjhez fog adni egy disztingvált
778 21|               akinek jó neve és állása van, hogy a házasság ne kívánjon magyarázatot.~–
779 21|                    Azért.~– Ez volt az oka, hogy fölléptetett képviselőjelöltnek?~–
780 21|                 képviselőjelöltnek?~– Ez. S hogy a választását megsemmisítették,
781 21|                     ő állította elő. Azért, hogy új választás legyen, s azalatt
782 21|                 elárultatása?~– Azért volt, hogy önnek a bizalmát megnyerjem.~–
783 21|                     amire esküdni lehetett, hogy az az ártatlanság égi mintaképe.~
784 21|                 hozzám szemrehányást tenni, hogy mért nem futottam el ővele,
785 21|                     szerelmet. – Megmondta, hogy ez a szebbik nem angyal!
786 21|              szebbik nem angyal! Megmondta, hogy szerencsétlen fogok lenni,
787 21|                     volt! Azért rágalmazta, hogy még jobban megszeressem;
788 21|                   ijesztgetett, mert tudta, hogy felbátorít – ó, ezek úgy
789 21|                   Én a kezemmel inték neki, hogy távozzék.~Erre ő, mint egy
790 21|                   volt bennem az az őrület, hogy utánaugorjam egy szökéssel,
791 21|                   leány előtt!) elmeséltem. Hogy intettek egymásnak a szemeikkel
792 21|              Egymillióval kifizetve, azért, hogy meggyaláztak!~Mennybéli
793 21|                    egy disszertációt arról, hogy nincsen ördög, nincs lény,
794 21|                  okozzon másnak csak azért, hogy ő maga gyönyörködjék benne;
795 21|          fölébresztették! S majd meglássuk, hogy melyikünké tud cudarabbul
796 21|                    hidegvér!~Ne áruljuk el, hogy mi lakik bennem?~Elég hosszú
797 21|                    akkor mindenki megtudja, hogy miért lőttem magamat főbe –
798 21|                     még az a celebritás is? Hogy éveken keresztül példabeszéd
799 21|                    örökre.~Mert hiszen azt, hogy mától fogva halott vagyok,
800 21|                     az agyamban.~Mondhatom, hogy ez a terv becsületére vált
801 21|                    hantot. És meghalok úgy, hogy ez az asszony nem fog elfelejteni,
802 22|               ügyvédemhez, s azt megbíztam, hogy vegyen fel a birtokomra
803 22|        földhitelintézettől. Azt adtam okul, hogy birtokot akarok vásárolni.
804 22|                  Erre az ügyvédem megsúgta, hogy ne siessek nagyon a birtokvásárlással,
805 22|                     viszonyokba, úgy tudja, hogy Szigfrid gróf vernőci birtoka
806 22|                     birtokomba keríthetném? Hogy egészen „otthon” legyek!~–
807 22|                    mouchard-ok nagy serege, hogy itt valami rendkívüli izgalom
808 22|                   által.~Láttam az arcából, hogy szeretne valami megjegyzést
809 22|                   valami megjegyzést tenni, hogy ez mégis túlságos fényűzés.
810 22|                     Kedvesem! Ön rám bízta, hogy tegyek önnek a milliójával,
811 22|                    Ott azt kérdezték tőlem, hogy váltókban akarom-e fölvenni,
812 22|               csekkekben? – Én azt mondtam, hogy csekkeket kérek. Háborús
813 22|                  szeretem, mert megeshetik, hogy a kormány behozza a moratóriumot.~
814 22|          Moratóriumot? Napóleon kormánya? – Hogy a szemem közé nevettek! „
815 22|                     előtte, s konstatáltam, hogy abban egymillió-százhuszonötezer
816 22|                      melyben felhatalmazom, hogy a letéteményezett értékpapírokat,
817 22|                egészet, s azt mondtam neki, hogy játsszék az egész összeggel
818 22|                 biztos a háború kimenetele, hogy egy párizsi financier 200
819 22|                   fogadásul 100 ellen arra, hogy augusztus 15-én a franciák
820 22|                   elfogadta a megbízásomat, hogy játszani fog az átadott
821 22|                titánok harcában lehetetlen, hogy meg ne találja a halált
822 22|               tűzzáporában csak lehetetlen, hogy meg ne találja valaki azt
823 22|               leszek, s nem fogom elárulni, hogy hallom a hívását! – Nem
824 22|          kutyaharap-csókot! Nem kell hinni, hogy a holtak hazajárnak! Okos
825 23|                tőlem az öregúr legelébb is, hogy voltam-e már háborúban?~
826 23|                 szégyenszemre megvallottam, hogy dacára a vitézségéről híres
827 23|                  lehettem olyan szerencsés, hogy a francia hadsereg első
828 23|                     a franciák észreveszik, hogy nini, hiszen ezek ellenséges
829 23|                franciák annyira bizakodtak, hogy elhanyagolják az előőrsi
830 23|                    szemben, abban a hitben, hogy a nagy ágyúzásra majd csak
831 23|                    Hanem az megtörténhetik, hogy egy szétpattanó gránát szilánkja
832 23|                    össze a kévéket. Tudták, hogy a gyilkos lövegek nem őket
833 23|            elvonultával én csak azt láttam, hogy a csatamezőn vonagló paripák
834 23|                   Azt senki sem fogadta el, hogy meg lettünk volna verve.
835 23|               lelkesített az a meggyőződés, hogy a weissenburgi küzdelem,
836 23|                hitte minden francia katona, hogy ez csak ismétlése a lombardiai
837 23|                    hanyatt-homlok döntetni, hogy azalatt Solferinónál a francia
838 23|                     franciákat, s kiderült, hogy tüzérségi fegyverzetük jobb,
839 23|               szenvedett, az szentül hitte, hogy a másik hadsereg győzött.~
840 23|                     kezeimben nyargalászni, hogy a marodeur-ök ki ne dobálják
841 23|              szekereimmel a patak medrének, hogy a sekélyen átgázoltassak.~
842 23|                  adtam át neki. Azt mondta, hogy derék fickó vagyok. Megengedte,
843 23|                   fickó vagyok. Megengedte, hogy én segédkezzem neki a sebészi
844 23|               minisztertől. Az ő rendelete, hogy minden idegen tisztet azonnal
845 23|              megérdemlettem én ezt?~– Igaz, hogy nem érdemletted meg, fiacskám.
846 23|                    hát csodálatos dolog az, hogy teneked nem történt soha
847 23|                  tudnád megmondani az okát, hogy miért tetted annyiszor kockára
848 23|                    azt is meg fogják tudni, hogy ma egy üldöző bajor huszártiszttel
849 23|                kísérleteidre? Azt gondolod, hogy ilyen világháborút azért
850 23|                azért gondolt ki Mars isten, hogy a te aprócska családi contraversiáidat
851 23|                   Azt tehát elértem szépen, hogy a vagyonom megsemmisült,
852 24|              zivatar. A poéták azt mondják, hogy az ég le akarja mosni könnyeivel
853 24|         természettudósok pedig azt mondják, hogy a tömérdek felrobbant lőpor
854 24|                    idézi elő az esőt. Tény, hogy minden nagy ütközet után
855 24|                     azt kérdezé a portásom, hogy kit keresek. – „Magamat”. –
856 24|                     került megértetni vele, hogy én vagyok a gazdája. Arra
857 24|                  háromszor. Ez azt jelenti, hogy az „úr” érkezett meg.~A
858 24|          budoárjában van.~– Mondja ön neki, hogy megjött a „monsieur”, aztán
859 24|                    férfiú volt; azt mondta, hogy sétáljak be csak a szalonba,
860 24|                    Aztán mondja még valaki, hogy nincsen demokrácia! Mikor
861 24|               kandallóban. Odaálltam eléje, hogy egy kicsit átjárjon a meleg.~
862 24|                     No, bizony volt oka rá, hogy megijedjen tőlem.~De ha
863 24|                     Igen. Elcsaptak.~– Önt? Hogy lehet az?~– Azt hitték,
864 24|                     lehet az?~– Azt hitték, hogy az ellenség kéme vagyok.~–
865 24|            érdemrendem sem az én érdemem.~– Hogy van ön? Beszéljünk arról.~
866 24|                   lelkiismeretes háziorvos, hogy érzi magát? Egész szakszerűleg.
867 24|                      adtam neki tanácsokat, hogy minő életrendet kövessen.~
868 24|               megvolt, akkor azt kérdeztem, hogy nem jöttek-e leveleim?~–
869 24|                   komornyik jött jelenteni, hogy már ég a kandallómban a
870 24|                  kérdezte tőlem az asszony, hogy nem akarok-e vele vacsorálni?~–
871 24|             határozott utasítást adva neki, hogy rögtön forduljon át az egész
872 25|                     s kérje fel a nevemben, hogy vonuljon a télikertbe, s
873 25|                  rajta.~Mondtam a kapusnak, hogy nyissa fel az ajtót. Kihúztam
874 25|               lakatoslegény volt; gondolom, hogy nem volt egyéb oka rá, minthogy
875 25|                 ütötte a mellét és kiabált, hogy az ő fejét próbáljam kettéhasítani.
876 25|               néphez. Sohasem hittem volna, hogy ilyen szépen tud deklamálni.~–
877 25|                    két karjával a jobbomat, hogy nem bírtam azt kiszabadítani.~
878 25|                ölembe, s nem törődve azzal, hogy mit üvölt a nép, felrohantam
879 25|                    magyaráztam.~Azt hittem, hogy az alatt a mosoly alatt
880 25|                   Nem a szemébe vágtam azt, hogy „canaille!”~A következő
881 25|                asszonyt még egyszer kértem, hogy maradjon az ágyban csendesen,
882 25|                      s a komornyiknak inte, hogy hagyjon magunkra.~Én megköszöntem
883 25|              rendőrségnek tudomására esett, hogy ön egy chiffre-ekkel írt
884 25|                   Biztosíthatom önt felőle, hogy rendőrségünk éppoly titoktartó,
885 25|                    kulcsát?~(Ha azt mondja, hogy főbe lőnek, akkor nem adom
886 25|                     meg volt hatva azáltal, hogy íme, egy idegen ennyire
887 25|                     mi parancsolunk itt, de hogy holnap ki fog parancsolni,
888 25|                 szabad az út. Holnap lehet, hogy én is futok.~– Köszönöm,
889 25|                     Az asszony megvallotta, hogy nagyon boldogul érzi magát,
890 26|                 volt nehezítve az igazolás, hogy a homlokomon levő seb elárulta,
891 26|               homlokomon levő seb elárulta, hogy valamiféle katona vagyok.
892 26|                 eltanakodtak a messieurs-k, hogy melyik parancsát tiszteljék
893 26|  térparancsnoksághoz, és igazolnom magamat, hogy nem vagyok katonaszökevény,
894 26|                  becsületszavamat adnom rá, hogy a hölgy, akit magammal viszek,
895 26|                    benne. Olyan lárma volt, hogy nem értettem semmi szót.~
896 26|                     szót.~Kértem a garçont, hogy szerezzen nekem is egy hírlapot.
897 26|                     egy hírlapot. Megsúgta, hogy ezek már régiek: esti lapok;
898 26|                 reggeli lapot. Természetes, hogy nem sajnáltam az öt frankot.~
899 26|                   kelt, s azt a hírt hozta, hogy Mac-Mahon állása nagyon
900 26|                Meziers-ből azt táviratozta, hogy a tegnapi véres csata a
901 26|                   francia) udvariasan kért, hogy mutassam meg neki is a táviratokat.~
902 26|                     Bocsánatot kértem tőle, hogy háborgatom a nyugalmat,
903 26|                 isteni gondviselés volt az, hogy önt elbocsátották a hadseregtől.
904 26|              tragédiámnak, ha én, ahelyett, hogy a halálomat találtam, találtam
905 26|               valami „jó”.~Szeretném tudni, hogy javítja meg az én elrontott
906 26|               Szegény asszony! Ha sejtenéd, hogy ezzel a katasztrófával a
907 26|                    baisse állt volna be; de hogy lerakták a fegyvert, erre
908 26|                     értékek. Ön csodaember! Hogy ezt megszagolta! Eresszen
909 26|     kitoloncoltattam az utcára.~Azt hittem, hogy álmodom.~Hát lehet a feketéből
910 26|              Bizonyosan nem azért volt ott, hogy törött kezeket, lábakat
911 26|                  egymáshoz ragasszon, hanem hogy közvetlen közelből szerezzen
912 26|                 ezelőtt tudomása volt róla, hogy Mac-Mahont körülfogják,
913 26|                     Mac-Mahont körülfogják, hogy le fogja tenni a fegyvert
914 26|                     nap nyeresége.~– De hát hogy lehet az?~– Még ön kérdi
915 26|                 nagyon jól kiszámította ön, hogy a francia főhadsereg kapitulációjával,
916 26|                  egyszer sikerült önnek az, hogy az ördögnek a szakállát
917 26|                     egész normális állapot, hogy egy sokszoros milliomosnak,
918 26|             észrevételt.~Megkérdeztem tőle, hogy van-e még költsége. Még
919 26|                 franknál.~Azt mondtam neki, hogy csak rendezkedjék be tetszése
920 26|             plakátok hirdették a felhívást, hogy az idegenek, kik barátjai
921 26|                ruhában megjelenni az utcán, hogy az embert a hölgyek összeölelgessék.~
922 26|              keresztül. Egész Európa hitte, hogy a békekötés küszöbön áll.~
923 26|            manifesztuma, melyben kijelenti, hogy a háborút a végkimerülésig
924 27|              énnekem valami szükségem arra, hogy elvitessem magamat veled?
925 27|                 vagyok én arra kárhoztatva, hogy boldogtalan legyek. Ezzel
926 27|               eklézsiát követni. Elismerte, hogy én vagyok a bibliai „Cafèàt-Panéakh”,
927 27|                    tovább?~– Azt csináljuk, hogy tájékára sem megyünk többet
928 27|                 ambíciómat helyeztem benne, hogy a toalettjeiben senki által
929 27|                  által felül ne múlassék, s hogy a legszebb fogata legyen.~
930 27|                     legyen.~Nem mondhatnám, hogy ezért a folytonos gyöngédségért
931 27|               szobájába, azon kaptam rajta, hogy valami rovancsolt könyvet
932 27|                   Ez azt számítgatja össze, hogy mibe kerülhet ez a mi fényűző
933 27|                  indítványoztam madame-nak, hogy csak egy hónap múlva kereszteltessük
934 27|                  azt írtam az asszonyomnak, hogy óhajtanék vele vagyoni kérdésekről
935 27|                    Ő azt írta nekem vissza, hogy hasonló óhajtástól van áthatva.
936 27|                 éppen ma hét hónapja annak, hogy ön engem egy bizalmas közlésével
937 27|                   nézve. Tapasztalhatta ön, hogy én azóta is folyton a legnagyobb
938 27|                   az, mely elhitette velem, hogy egy szép, fiatal, dúsgazdag
939 27|                tulajdonnak. Ez az én bűnöm, hogy ezt hittem; s elismerem,
940 27|                    ezt hittem; s elismerem, hogy a büntetést, amelyet kaptam,
941 27|                      mentette a becsületét: hogy mi áron? kinek a vesztével? –
942 27|                   elhagyom e mai napon úgy, hogy azt sem fogom megmondani,
943 27|                    nem fogom önnel tudatni, hogy hol vagyok! Mint a börtönbül
944 27|                fegyházban töltöttem. Lehet, hogy a nevemet is megváltoztatom.
945 27|              amelyiket akarja. Az egyik az, hogy félrevonulva csendes falunkba,
946 27|               messzetartó.~A második út az, hogy beleveti ön magát a világ
947 27|                  gyönyöreit, nem válogatva, hogy mi a tiltott, mi a megengedett.
948 27|                     a közelben, s meglehet, hogy az egész földteke lesz kettőnk
949 27|                     A harmadik út pedig az, hogy ön válópert indít ellenem,
950 27|                     lihegve.~– És az?~– Az, hogy nem bocsátom önt el magamtul.~
951 27|                       Grófnő! Hát hiszi ön, hogy lehet olyan kényszer, olyan
952 27|                   mely engemet arra bírjon, hogy én a leszolgált börtönidőmön
953 27|                  gyűlöl? Képzelheti ön azt, hogy én viselni fogom továbbra
954 27|                    is azt a lelki tortúrát, hogy egy nőnek az arcán, a szemében
955 27|             megérdemlek? Kívánhatja ön azt, hogy én mindennap újra meg újra
956 27|                   egy mártír nő, aki várja, hogy a máglyát meggyújtsák alatta.~–
957 27|                 megvetés. Velem elhitették, hogy ön csak a vagyonomért vesz
958 27|               odaadtam önnek, s azt hittem, hogy ön azt kedvteléseire eltékozolja.
959 27|             gondozott, arra gondoltam: fél, hogy meghalok, s vissza kell
960 27|                   önnek hősi magaviseletét, hogy reménykedtem magamban: miért
961 27|                   vagyok arra kényszerítve, hogy őt lenézzem, megvessem,
962 27|                   Nem, uram, az lehetetlen, hogy ön most taszítson el magától.
963 27|                     gyűlölöm. Gyűlölöm úgy, hogy soha meg nem csókolom, és
964 27|                  hipokritaság-e az éntőlem, hogy én itt most játszom a nagy
965 27|               zokogva.~Én lehajoltam hozzá, hogy fölkaroljam.~Nem engedte
966 27|                  ítélőbírám. Tudja meg azt, hogy az az ember, aki engemet
967 27|                     akkor a szíved sugallt, hogy felkapod azt a tőrt, s rám
968 27|                   Már most hallgasd meg te, hogy miket vétettem én teellened,
969 27|               vétettem én teellened, azóta, hogy férj és feleség vagyunk.
970 27|                  csak azért jöttünk vissza, hogy Jemmyt gyógyíttassuk, aki
971 27|                 érthetsz mindent.~Értheted, hogy egy dél-amerikai nábobnak
972 27|         mennyországba estem.~*~(– Bocsánat, hogy még egyre kíváncsi vagyok:
973 27|                 mint lóidomár. Azt mondják, hogy igen szépen tud ugratni:
974 27|                     előtt. – Meglepő lehet, hogy egy családapa ilyen titkait
975 27|                barátja előtt, akiről tudja, hogy az azokat tovább fogja adni.
976 27|                  költött már a népfantázia: hogy gazdagodtunk meg? Egyik
977 27|                     a másik azt híreszteli, hogy a nőm egy király szeretője
978 27|                     a harmadik azt állítja, hogy még most is az, s én a civillistában
979 27|                     van, aki arra esküszik, hogy az ördögnek adtam el a lelkemet,