Rész

 1 1 |                             A néma gyermek~A nyolcvanas években a Szentgotthárd
 2 1 |      Halavány arcú, méla tekintetű gyermek volt, vékony, összefogott
 3 1 |             Hanem amikor a néger a gyermek kis kezét a szájához húzta (
 4 1 |         volt, mint a kéz), akkor a gyermek bosszúsan rántotta vissza
 5 1 |             S erre a mellettem ülő gyermek egyszerre felrezzent, felnyitotta
 6 2 |        ébren voltak már odabenn. A gyermek, ha nem hallotta is a vész
 7 2 |        hogy értsem?~– Hát kié az a gyermek?~– Azt sem tudom. Véletlenül
 8 2 |     kecskéit a pásztornak.~Amint a gyermek engem meglátott, egyszerre
 9 2 |          Kornél.~– Igen! – mondá a gyermek. – Mama úgy hívja apát:
10 2 |          apát: Kornél.~(Tehát ez a gyermek nem is volt süket soha,
11 2 |           Nem! – kiálta fel erre a gyermek. – Én önnel akarok apához
12 3 |         léptünk az ajtón, amidőn a gyermek kiszakította a kezét az
13 3 |         kis kezeit. Az apa sírt, a gyermek kacagott. A gyermek sikongatott
14 3 |        sírt, a gyermek kacagott. A gyermek sikongatott magyarul: –
15 3 |            muffba volt dugva.~És a gyermek, amint az apja odanyújtá,
16 3 |        leheletszerű csókot adott a gyermek homlokára. De nem szólt
17 3 |             De nem szólt semmit. A gyermek pedig végigcirógatta kis
18 3 |        arccal kifejezni?~De hogy a gyermek, akit még Jemmynek hínak,
19 4 |           fiú és két leány.~– Négy gyermek?~– De ezzel az elsőszülöttével
20 4 |        amit addig adtam az anya és gyermek közötti felötlő idegenkedésnek.~
21 5 |           az az óra, amelyben ez a gyermek született. – Nem! Nem ő
22 5 |       Jemmyt hozta magával.~– Ez a gyermek mindenképpen az apjánál
23 5 |            az intézetbe küldtük.~A gyermek nyafogott, nyűgösködött.
24 5 |            Olyan suttogva mondta a gyermek, hogy nem lehetett a szavakat
25 5 |          hangzott.~„Sztt! Sztt!”~A gyermek széthúzta a függönyöket,
26 6 |           világosságra felébredt a gyermek, nagyot sikoltva.~– Apám!~–
27 12|        kettő, mint két csínyt tett gyermek, aki fél, hogy tetten kapják.~
28 13| magyarázatát, hogy a két leány még gyermek: azoknak nőni kell még;
29 27|             mint maga az a szegény gyermek.~Igazán olyan volt az ölemben,
30 27|        ölemben, mint egy elveszett gyermek, akire az atyja rátalált.~–
31 27|            Soha sem szeretett ez a gyermek senkit, csupán engem, és
32 27|        szólt neki az én barátom.~A gyermek a hívásra kiugrott az ágyból,
33 27|    csókolta meg születése óta.~S a gyermek nagyon jó fizető volt. Húsz
34 27|      átvitte őt a másik négyhez. A gyermek csókokat hányt a kezével