Rész

 1 2 |    Párizsban lakik. – Várni fogja önt a peronon. Csak vigye ön
 2 3 |       ráspolyozni, gyalulni fogja önt a rossbergi katasztrófa
 3 5 |        nem ismert énrám. Én pedig önt nagyon jól ismerem. – Hiszen
 4 7 |           Ez ellen nem biztosítja önt Szent Nepomuk.~– No már
 5 10|         írva e sor:~„Nagyon kérem Önt, fogadja el a jelöltséget.~
 6 13|         unokahúgaim bepanaszolták önt, a vélt kertészlegényt,
 7 13|      addig, amíg Diodora kéri meg önt. De még talán akkor is rátartaná
 8 14| Franciaországból? Nekem nem lehet önt Párizsba kísérnem.”~„Nem
 9 15|      elgyalázva, öntudatlan lesz. Önt meghatja a pillanat hevélye:
10 15|           Megvallja, hogy egyedül önt szerette mindig. Ön nem
11 15|         ugrott, tapsolnak neki. – Önt már ugratták egyszer. A
12 18|       Diodora türelmetlenül várja önt. Még ilyen indulatosnak
13 18|          Jól van. Akkor bevezetem önt hozzá.~S azzal felnyitva
14 19|          folytassa. Láttam én már önt ennél furcsább figurában
15 19|          angyal rózsája meg fogja önt ölni!~Már akkor az ajtó
16 21|        egy shilling nélkül hagyta önt ott a felesége a szép Wight-sziget
17 21|      Szigfrid.~– S mért nem vette önt el, ha nejévé tette?~– Mert
18 24|      halkan.~– Igen. Elcsaptak.~– Önt? Hogy lehet az?~– Azt hitték,
19 25|  parasztos csőcseléktől meg tudom önt védelmezni, de egy görcsrohamtól
20 25|     árulhatok el.~– Biztosíthatom önt felőle, hogy rendőrségünk
21 25|        Akkor rögtön kitoloncozzuk önt Párizsból, s a belga határig
22 26|         gondviselés volt az, hogy önt elbocsátották a hadseregtől.
23 27|    legnagyobb figyelemmel ápoltam önt, és minden veszélyessé válható
24 27|       éjszakáján. S most én kérem önt, vegye ön kezébe az elefántcsont
25 27|     Megdöbbenve nézett reám.~– Én önt elhagyom e mai napon úgy,
26 27|             Az, hogy nem bocsátom önt el magamtul.~S ezt mondva,
27 27|            fogatok, mind vádolták önt előttem. Pedig, ó, mint
28 27|           ó, mint szerettem volna önt becsülni! Mikor a hírlapokban