Rész

  1 1 |                     ahová éjjel érkezénk – s aminek a nevét elfelejtettem –,
  2 1 |                   felnyílt a kupém ajtaja, s bejött rajta az én kalauzom,
  3 1 |                 most ki kellett kapcsolni, s a közbeeső állomáson hátrahagyni.
  4 1 |             Asztrakán süveg volt a fejemen s ugyanolyan prém a felsőkabátomon.)~
  5 1 |               aztán teljesen megnyugodott, s biztosítva nagyrabecsülése
  6 1 |                vissza a kezét a csók elől; s a homlokára ütött a négernek
  7 1 |                    néger azon is nevetett, s aztán elkotródott a legsötétebb
  8 1 |            betevésére. Megköszönte szépen, s egyúttal mentegetőzött az
  9 1 |                 ember jár szerencsétlenül, s 3600-ra megy a halálesetek
 10 1 |                    egyre beszédesebb lett, s igen fennhangon társalgott:
 11 1 |                 hintajából kibukfencezett, s azóta néma.~– Akkor talán
 12 1 |                 számon: „szegény fiúcska!”~S erre a mellettem ülő gyermek
 13 1 |              szemeit, és rám bámult velük. S ugyanakkor azok az összefogott
 14 1 |               nagylelkűség.~Felkerekedtem, s azt mondtam a hölgynek,
 15 1 |            ácsorogtam a folyosó ablakánál, s gyönyörködtem a hold feljövetelében
 16 1 |                  legalább kétszer felment, s megint kétszer lement: aszerint,
 17 1 |               görög istenek fölébrednének, s kidugnák a fejeiket ledűlt
 18 1 |            belenézne a londoni távcsövébe, s meglátná, mi lett abból
 19 1 |                    villámait hámba fogtuk, s szekeret húzatunk velük,
 20 1 |                   szekeret húzatunk velük, s járunk keresztül-kasul az
 21 1 |                dönteni ezeket a sziklákat, s olyan fergeteget támasztani,
 22 1 |                 fekhelyét átengedi másnak, s maga kiszorul a folyosóra,
 23 1 |                 maga kiszorul a folyosóra, s aztán lesi, hogy hányszor
 24 2 |                 nagyot füttyent a mozdony, s vágtat odább. A váróházak
 25 2 |                  fölött pihent, egyenesen, s amíg a völgy két oldalát
 26 2 |                  vonatunk a hegy mélyében, s mikor ismét kibukkanik,
 27 2 |             Rossberg egyik orma leszakadt, s négy falut eltemetett. Éjszaka
 28 2 |                   vagonok összezökkenését, s volt időm elkészülni a lökésre,
 29 2 |              kalauzok fútták a kürtjeiket, s a vagonok ajtajait nyitogatták
 30 2 |         nyitogatták ki, a mozdony fütyült; s fújtatta az alul kibocsátott
 31 2 |                 nyalábra kaptam a kisfiút, s futottam vele a kocsiajtóhoz.
 32 2 |            ellenállásra szánt kőmellvédet, s egyenesen a gőzmozdonyra
 33 2 |                   futó kereke összetörött, s azzal a nehéz érckolossz
 34 2 |    recsegett-ropogott, tört-zúzott minden. S ez mind nem volt elég a
 35 2 |                emeltem az alélt gyermeket, s egy percig kockáztatva,
 36 2 |                  őt valahogy életre hozni; s aztán adjon neki vizet,
 37 2 |             kijövet, egy embert láttam alá s fel szaladgálni a szűk sziklalonkán.
 38 2 |                     A jelzőpóznát kereste, s közben kiabált: – Oda a
 39 2 |                  maradt félboltozatai alá, s ott lappangtak, amíg a kőomlás
 40 2 |              szeneskocsi annak a tetejébe, s aztán a többi vagonok erre
 41 2 |               emberi jajkiáltás hangja is, s túlüvöltötte a kövek dörgését.~
 42 2 |                alant segélyért ordítottak, s idefenn a megmenekültek
 43 2 |            alábukott vonatot megtekinteni.~S az rettenetes tekintet volt!~
 44 2 |                 Két imára kulcsolt női kéz s fölöttük két férfikar, mely
 45 2 |                 födele össze volt lapítva. S az acéltető és a vastengelyzet
 46 2 |               Hányan lehetnek még életben?~S nem lehet nekik segítséget
 47 2 |              kuporog a mellvéd oszlopánál, s egy szíjjal összeszorított
 48 2 |                  Ája pupája, kedveském!” – s ringatja a csomagot.~Egy
 49 2 |                  vagyona? Nagyokat sikolt, s tovább hadarja ez imát.~
 50 2 |                    angol nézett levegőnek, s keresztülsétált rajtam.
 51 2 |                 szorítani át a nő derekát, s aztán a két karját hátrafacsarni.~–
 52 2 |                vagonban – lihegé a férj –, s most ő le akar ugrani utánuk
 53 2 |                 Oldozza le a nyakkendőmet, s kösse össze a nőm kezeit,
 54 2 |                    selyem sált a nyakából, s átkötöttem vele a nőnek
 55 2 |                    A nő szidott, átkozott, s az arcomba fújta a tajtékját,
 56 2 |                 férj felvette őt az ölébe, s elvitte őt a veszedelmes
 57 2 |                    kötelet bogozott össze, s azon lebocsátkozott a mélységbe.
 58 2 |             viszesz a szerencsétlenségről, s visszajössz a segélyvonattal,
 59 2 |             oldalzsebéből az öt Napóleont, s odanyújtá a fickónak.~Az
 60 2 |                    akarja adni a kecskéit, s meg is akarja tartani.~–
 61 2 |            aranyakat a zsebébe süllyeszté, s azzal odanyújtá a görbefogantyús
 62 2 |              markába fogta a pásztorbotot, s ment a sziklák közé a kecskéket
 63 2 |          felcsapkodtak; a hulló zsarátnok, s még inkább az a rettenetes
 64 2 |                    az ég felé terjengetve, s egyre énekelve, hadarva,
 65 2 |                   odacsapott a lángok felé s azzal beleköpött a tűzbe: „
 66 2 |                beleköpött a tűzbe: „pchi!” s aztán ájultan esett hanyatt
 67 2 |               menteni ebből a rémhalálból.~S azok még egyre ordítottak
 68 2 |                    felhordtuk az őrházhoz, s ott a szobában elhelyeztük.~
 69 2 |                  Ha van az a „cserni Bog”, s az gyönyörködik ebben a
 70 2 |                egészen elfeledkeztem róla, s nem csodáltam volna, ha
 71 2 |                     felém nyújtá a kezeit, s azt mondá: „Jöjjön! Kérem.
 72 2 |                 angol, német és szerecsen. S ez magyarul szól!~Odamentem
 73 2 |            magyarul szól!~Odamentem hozzá, s akkor átölelte a nyakamat.~–
 74 2 |                neki, hogy ilyen szót hall. S aztán kis gondolkozás után
 75 2 |               önnel akarok apához menni! – s erőszakosan a nyakamba csimpajkozott.~
 76 3 |          kiszakította a kezét az enyimből, s előrefutott, hangosan kiabálva: „
 77 3 |                   két karját kiterjesztve, s ismét csak magyarul kiabált.~
 78 3 |                    hagyta állni a hölgyet, s futtában felkapta két kézzel
 79 3 |               kézzel a gyermeket az ölébe. S aztán elhalmozta csókjaival
 80 3 |              elkomolyodott, széttekintett, s aztán ő is csak suttogva
 81 3 |                   az apja füléhez hajolva, s aközban mind a két karjával
 82 3 |                    elbocsátott mint némát, s visszakap mint csevegőt,
 83 3 |                    nagy szemei elborultak, s a száját úgy összeszorítá,
 84 3 |               szívesen kezet szorongatnék, s aztán betérnénk a vasúti
 85 3 |               betérnénk a vasúti étkezőbe, s ott egy pohár forró puncs
 86 3 |                  karján tartva a fiúcskát, s megragadta a karomat. –
 87 3 |                 bemutassam a feleségemnek.~S azzal odavitt a misstresshez,
 88 3 |                   volt, zergebőr burokban, s azt a kezembe tette. Egy
 89 3 |                    az anyjával találkozik, s ahelyett, hogy kérkednék
 90 3 |                szeretek a magam ura lenni, s többre becsülök egy udvarszobát
 91 3 |                  katasztrófa részleteiért, s egy hétig ott fogja ön magát
 92 3 |                   amit Hortobágynak hínak, s azon gulyások, akik karámokban
 93 3 |                    akik karámokban laknak, s hogy ez nekem kedvenc tanyám?)~
 94 4 |            finnugor nyelvtanra Amerikában? S micsoda marotte lehet az
 95 4 |            gyermekeit mosdatja, öltözteti, s csak ezek után jön elő.~(
 96 4 |               mondva elzászi francia volt, s hozzám németül beszélt:
 97 4 |                    fogja özönleni Európát, s ha még a védvámos politika
 98 4 |         eredményeket várt Tisza Kálmántól, s komolyan sajnálta Apponyi
 99 4 |                ellenkező irányban működik, s hogy első feladata Magyarországnak
100 4 |                  olvasott Magyarországról, s érdeklődik iránta. Hanem
101 4 |             általam megkezdett diskurzust, s ha én a magyar költőkről
102 4 |            uralkodó néptörzsnek hazánkban, s a rablóromantikát nem nézi
103 4 |                   nem akar megvesztegetni, s mindenféle mirobolans magasztalásától
104 4 |                    felbontá a két levelet, s beléjük pillantott. Azután
105 5 |              Siettem eldobni a szivaromat, s hagytam magamat a grófnő
106 5 |                   amerikai folyondárokból, s annak a hátteréből jött
107 5 |                    a világosság a szobába. S ez a háttér egy végtelennek
108 5 |                     tropikus növényzettel. S e kelet-indiai pagonyban
109 5 |              felülről kapta a világítását, s ez tette olyan tündérgrottaszerűvé
110 5 |  tündérgrottaszerűvé a budoár félhomályát.~S hogy a télikert növényzetének
111 5 |                    átjáró előtti vízesést, s akkor be lehetett lépni
112 5 |              azokkal a sötétkék szemekkel, s beszélne a kárminpiros ajkakkal.~
113 5 |                   szólt simán folyó hangon s jól artikulált francia nyelven,
114 5 |                   tudok nekik parancsolni. S aztán elvégre is, hadd fájjon
115 5 |                   Kezében van, üssön vele!~S ez a nő igazán magas fokra
116 5 |                legizgalmasabb részleteket, s mikor legjobban borzadozott,
117 5 |                  akkor lehajtotta a fejét, s kezével csendesen ütve a
118 5 |             levegőt, amit más istenembere. S ezért a mi bolond kevélységünkért
119 5 |                 Nehéz sebeket kapott tőle. S csak nevetett rajta.~– A
120 5 |             rettenetes lény, aki ránk les, s ha rajtakap, hogy egy este,
121 5 |                  fordítottam az előadáson, s beszélni kezdtem a hölgynek
122 5 |                   leszakadt a vonat alatt; s egy egész század derék huszár
123 5 |                  helyett a nyakába borult, s elkezdett hevesen zokogni.~–
124 5 |       következtében meghaltak családjainak s a munkaképtelenné lett megmentettek
125 5 |                 pompával legyen megtartva, s alapítványt tett évenkint
126 5 |                 fekete ruhában jelent meg, s egyetlen ékszere volt egy
127 5 |                 ezt sohasem engedi másnak, s ha az operában vagy a Théâtre
128 5 |                 van is, kilencre haza jön; s ezért nem tudja soha, hogy
129 5 |             Ellenben még egy csésze teára, s egy pár szivar elhamvasztására
130 5 |                kandalló parázsa a vereset, s a gyönyörű faragványú ágymennyezet
131 5 |                  egy szőnyegajtó megnyílt, s belebbent rajta Mrs. Du
132 5 |             Egyszer aztán jojcakát kívánt, s ott hagyta a gyermeket az
133 5 |                   levetkőztette a kisfiút, s szépen dajkálkodva odavitte
134 5 |             összetetette vele a két kezét, s megimádkoztatá. Olyan suttogva
135 5 |              betakarta az angórapokróccal, s jó éjt kívánt neki. A függönyöket
136 5 |                   széthúzta a függönyöket, s a fejét kidugta rajtuk.
137 5 |               keressük fel a hálószobáját.~S őmaga vette kezébe azt a
138 5 |                   megszorította a kezemet, s azt mondá:~– Jó éjszakát.
139 6 |                    amit akar.~– Elfogadom, s mindjárt írok fel rá valamit.
140 6 |                    úr megcsóválta a fejét, s a fogaihoz kezdte kopogtatni
141 6 |           kabátzsebébe mélyeszté a kezeit, s aztán a megszorult adós
142 6 |                    elébb ővele értekezzem, s kieszközöljem tőle a „giro
143 6 |                    valaki rosszat álmodik, s nem tud felébredni. A kis
144 6 |                    Magyar bácsi! Az is jó.~S azzal a kezem után nyúlt,
145 6 |                  miatt elkótyavetyélték?~– S ön ezt meg engedte történni?~–
146 6 |              minden évben felvásároltatom, s szokás szerint hordóba betaposva,
147 6 |                magyarországi dáridóknak.~– S ért ahhoz a grófnő?~– Hahaha! –
148 6 |             lányának szívét hódította meg, s annak a kezéből kapta a
149 6 |               történet valaha ismétlődjék, s még egyszer szülessen a
150 6 |                     A tűz hangos pattogása s az állóóra méla tiktak ketyegése
151 6 |              kísérte az egész elbeszélést. S mármost ettül a perctül
152 6 |                 ami kurzus szerint variál, s a választás napján négy
153 6 |            Rászakadt az agyagpart egyszer, s kiütötte az első két fogát.
154 6 |                 Marad még kendnek harminc! S azokról jól lesz gondoskodva.”~
155 6 |                    utoljára kötélnek állt, s ki hagyta rántani a két
156 6 |                   akkor csizmája nem volt, s mikor csizmája volt, akkor
157 6 |       szavazatszedő bizottság színe előtt, s ezer forintot hágy vele
158 6 |                  elnök kitűzte a zárórát), s hozták nagy diadallal a
159 6 |                   ott ment az ágy mellett, s vigasztalta, biztatta a
160 6 |           barátságot, mert meg volt halva.~S miután az első szava csakugyan
161 6 |                    az én megválasztásomat, s én mehettem haza, ezzel
162 7 |      keresztülbukott az érettségi vizsgán, s annálfogva egyedül a képviselői
163 7 |           hajcihőbe a kutyúpajtások által, s a hiú ambíciójáért elvesztegeti
164 7 |          kártyaasztalnál és a politikában, s aztán átkozza a világot,
165 7 |                   doctor medicinae voltam, s harminc éves koromban a
166 7 |                  ugyancsak erős a verseny, s a hazafiúi buzgalom nem
167 7 |              mindenki, még saját magam is.~S erre elég jó okaim voltak.~
168 7 |                   nem fogytunk a vendégből s reggelig eltartott a tanácskozás,
169 7 |                  telemerítette a korsóját, s vitte haza. Semmiféle cselédet
170 7 |                   ezüstpénzben fogadta el, s azt egy hatalmas, régi vasládába
171 7 |                 amit énnekem ajándékozott, s amire az apám előtt hivatkoztam?~
172 7 |                  kötözték magukat lánccal, s ha egyikük elesett, a másik
173 7 |                 megszoktam a bécsi életet, s nem voltak többé magyar
174 7 |                régen kiment a forgalomból, s melyen jól ki lehetett venni,
175 7 |                haja penészzöldbe játszott, s a háta közepét verte, övig
176 7 |                 Erre nem sajnálta a pénzt. S tudta valamennyinek a nevét
177 7 |                   Szent Nepomucénus János, s azt mondta: „Dionüszosz!
178 7 |                  megint megjelent előttem, s azt mondá: „Dinikém! Nem
179 7 |                    a négyszögletű süvegét, s azt mondá: „Dénes! Dénes!
180 7 |          tisztességesen a fáradságom után, s nem vágyom gazdagságra.~–
181 7 |                  lakjál ebben a piszokban, s ebédelj velem együtt sült
182 7 |            esztendő múlva meg kell halnom. S ez nekem nagy megnyugvás.
183 7 |              szakácsnét fogadjak a házhoz, s azzal főzessek magamnak.
184 7 |                    én azt feleségül venném s aztán ráhagynám mindenemet.
185 7 |                    az magyarul prédikálna, s olyankor üres volna a templom,
186 7 |             meghívásának engedelmeskedtem, s örökre hálásan fogok visszaemlékezni
187 7 |               állást, amire büszke vagyok, s amiből úri módon élek. S
188 7 |                   s amiből úri módon élek. S azon a pályán van előmenetel.
189 7 |                akiknek nyomdokait követem. S ezt a pályát nem lehet félbeszakítani;
190 7 |                egész jószág évi jövedelme. S amellett az öreg akként
191 7 |                maradni az örököse kezében, s ha az csak egy darabot is
192 7 |                    frájgászt” vagy, tudom. S ez mind a tied lesz!~Mostmár
193 7 |                kulcsot vett le a fogasról, s a kulcsok legkisebbikével
194 7 |                   előtti kultúra és luxus.~S innen azután két terem nyílt
195 7 |                 két terem nyílt egymásból, s azokbul több oldalszoba.~
196 7 |                   melyik minő korbul való, s ki volt a mestere. Csakhogy
197 7 |                   egy flandriai szőnyeget, s hogy azokért milyen mesés
198 7 |               eszedbe. Futsz a jó cimborák s a szép asszonyok elől. Mi
199 7 |                   a régi világot álmodban, s ez az álom mi vagyunk, kőben,
200 7 |                  öreg egy kissé megorrolt, s aztán nem is mutogatott
201 7 |     kulcsfordítással. Ehen van az a kulcs!~S azzal az öreg még azt is
202 7 |                  egyszer széthasogathatod, s kiszedheted belőle. Ebből
203 7 |                    mintha ő volna a doktor s én volnék a páciens.~– Kedves
204 7 |                menjek a „nagy kaszás” elé, s mikor ő a kezét nyújtja,
205 7 |                 bátyám gyűlöli a rokonait, s nem akarja a vagyonát rájuk
206 7 |                Keresd ott fel az alispánt, s adj át neki egy levelet,
207 7 |                   megállok a székvárosban, s magam viszem el az alispánhoz.~–
208 7 |                   végy az átvételről tőle, s azt magadnál tartsd. Majd
209 7 |             másodszori virágzásban voltak.~S megajándékozott egy nyílott
210 7 |                    az első virágja. Nesze.~S levágta azt a kedvemért.~
211 7 |                   levágta azt a kedvemért.~S ennek a rózsának az a tulajdonsága,
212 7 |              Pandora szelencéjében pihent, s ezt Benedetti úr hordta
213 8 |             életmódtul indigesciót kapott, s egy szélhűdés bevégezte
214 8 |           hivatalbul, a megye pecsétjével, s ugyanazon kéz írásával egy
215 8 |                   a Matica fogja örökölni, s az nagy veszedelem lesz
216 8 |         politikához semmi kedvem nem volt; s ami a nemzeti féltékenységeket
217 8 |              irodalmat gyámolító társulat, s az én felfogásom szerint
218 8 |               hagyott örökségről lemondok, s azt a terhes föltétel miatt
219 8 |              halálnak: csupa csontbul van.~S erre a felkiáltásra azok
220 8 |               kezeivel mutogatott élénken; s olyankor, midőn a mutatóujjával
221 8 |                   ilyen „meghótt!” kiáltás s a rákövetkezett hujjahó
222 8 |                hang emelkedett.~„Meghótt.”~S mint a ferde visszhang felelt
223 8 | mutatóujj-mozdulattal kísérve a veresöves.~S erre a közönség elkezdett
224 8 |              Kirúgtam a széket magam alul, s az öklömmel a zöldasztalra
225 8 |                    a zöldasztalra ütöttem. S olyat kiáltottam, hogy az
226 8 |                  megyeház termének falain, s amint ott megláttam a sorban
227 8 |                virtus: a szónoki tehetség. S tartottam egy olyan barbológiai
228 8 |                hirdeté a haza szabadságát, s Nádasdy Tamás bajusztalan
229 8 |              fogtam a fegyver boldog végét s odavágtam vele a zajgó ellenfél
230 8 |                    ország polgárai fölött. S védelmére keltem merészen,
231 8 |                    csatarendbe állítottam, s beszéltem azzal a bátorsággal,
232 8 |                  vagy kidobnak az ablakon, s kitörik a nyakamat, vagy
233 8 |              hévvel szorongatta a kezemet, s ölelgetett a kebléhez egy
234 9 |                 bőkezű volt. Ez a fődolog. S gazdagnak kellett neki lennie,
235 9 |                    a birtokodban találjon, s belejöjj a választók lajstromába,
236 9 |                  vagy: „ein stiller Mann”, s ez ellen nulla medicamina
237 9 |                  nyújtá mind a kettőnknek, s leültetett a kanapéra. (
238 9 |                 kastélyodba Dumányfalvára, s kezedbe adjuk a kulcsokat.~–
239 9 |                kellett volna belőle venni, s a megye pénztárába szállítani.~–
240 9 |           megmagyarázta ennek a fortélyát, s meg is mutatta a felnyitott
241 9 |             alispán egy zsinórral áthúzott s hivatalosan megpecsételt
242 9 |                  az összeírási lajstromot, s aztán ő is folytatta a nevetést.~
243 9 |               hamuját kiverte a tenyerére, s újra rátöltött.~Én persze
244 9 |                  tigris, odaugrott hozzám, s az egyik markával a számat
245 9 |                   azonban segélyemre jött; s kiszabadított a körme közül.~–
246 9 |                 hosszában egy ív papirost, s vegye fel a jegyzőkönyvet.~
247 9 |                 ezreseket a pipaszárakból. S most denunciálod magad magadat!
248 9 |                   fináncprokurátor semmit, s fizetsz tőle keserves nagy
249 9 |                pénzestárcámat elveszteném, s azt magam megtalálnám, bizony
250 9 |                    a birtokba is kivittek, s a szántóföldek egyikéből
251 9 |                ostorménszárra kalapáccsal, s aztán kiszedték a széthasadt
252 9 |                   darab ezeres került elő, s egy hosszú bambusz pipaszárból
253 9 |                 téve egyenesre kivasalták, s minden jelenlevő hivatalos
254 9 |                    is veled megyek Bécsbe.~S a saját fogatán vitt el
255 9 |                   is egy kupéban utaztunk.~S aztán mindaddig, amíg csak
256 9 |                jókedvű fickó voltam akkor, s jólesett magamat kimulatnom
257 9 |             Szigfrid pakolt fel a vasútra, s csak Nagyszombaton ébredtem
258 9 |                    az ő négylovas csézája, s röpített a pompás országúton
259 9 |                 Bécsben, azt megtartottam, s előreküldtem a bútorokkal.
260 9 |              Szakácsné is került a házhoz. S én először életemben élveztem
261 9 |                    lakályossá átalakítani, s el kellett ismernem, hogy
262 9 |                nagyon sokba fog kerülni.~– S mennyi az a te megtakarított
263 9 |               Csakhogy a soká fog tartani. S te addig nem várhatsz. Tudod
264 9 |                  húszezer forintot belőle.~S azzal kivette a tárcáját,
265 9 |                  azzal kivette a tárcáját, s leszámlálta elém a húsz
266 9 |             Fizetem, mihelyt pénzem lesz.”~S egy ilyen névjegyre ideadta
267 9 |                 itt mindig mellettem volt, s igen praktikus ésszel járt
268 9 |                    próbálta ki a számomra, s lealkudta azoknak az árát
269 9 |                   mind nem értettem volna, s igen nagy tandíjt fizettem
270 9 |                   visszaadja a látogatást, s nálad még most a vendégszeretetnek
271 9 |               Élénk társalgás keletkezett, s én minden tárgyhoz sans
272 9 |                    hogy leülünk kártyázni. S a mi kártyázásunk nem mulatság:
273 9 |                Diogenes bátyád vasládáját, s ha az nem akar megválni
274 9 |                 állunk. Szinte hihetetlen! S alig lehet megérteni, amíg
275 9 |    kedélyállapotoknak az okait fürkésszem, s ez valóban rendkívüli volt:
276 9 |                  leszállt az én kocsimról, s midőn jó éjt kívántunk egymásnak,
277 9 |           megvirrad, fogom az operálókést, s kivágom az arcom bőréből
278 10|             patriotizmust és vallásosságot s a józan konzerváló politikát
279 10|             követelik az uraktól maguknak, s a congrua eltörlését pengetik.
280 10|                 üttet egy hordó „karcost”, s egy tányér birgetokányt
281 10|                   első tósztot a királyra, s azzal punktum. Nem lesz
282 10|                    elkiáltod, hogy „igen”. S aztán jössz haza Tótországba,
283 10|                    jössz haza Tótországba, s csinálod a brindzát.~– No
284 10|                  Dühöngeni fognak ellened. S te akkor fogsz legjobban
285 10|               százhúsz tekintélyes tagtól.~S azzal előhúzott a zsebéből
286 10|                  kegyetlen szarkalábakkal, s annak mindenféle kalligráfiaval
287 11|                   építettek az út közepén, s a töviskes disznók ott cicáztak
288 11|                   szemem láttára a gyepen. S kódorgásom alatt itt-amott
289 11|                    darazsakat kifüstöltem, s aztán nekiálltam a rózsafáknak:
290 11|              kezdetén.~Kertész vagyok már.~S majd mikor a kertet betakarja
291 11|              bezárom magamat a múzeumomba, s csiszolgatom a köveket,
292 11|                   magamra zártam az ajtót, s a revolvert az ágyam mellé
293 11|                   húztam a kútból a vizet. S megszerettem a sült burgonyát
294 11|               hölgy megállítá a paripáját, s csak úgy félrefordított
295 11|                tett a rácskapum irányában, s egyszerre felém fordult.~
296 11|                mire az odaléptetett hozzá, s átadott neki egy általam
297 11|                legény” tartozom megérteni.~S nekem ott kellett állnom,
298 11|                   csatában elesett hősért, s elvittek a Walhallájukba,
299 11|                    te balek! Hát vedd elő, s olvasd el.~Mármost hát csakugyan
300 11|                 kandidatúrádat fenntartja, s mindenáron keresztülviszi.
301 11|                 hajtottam össze a levelet, s visszadugtam a zsebembe.~–
302 11|                    haza a kútról magadnak, s vacsorálsz sült burgonyát
303 11|                 nem őrzöm a pénzesládámat, s nem ojtok rózsákat, ha csak
304 11|                amint másodmagammal voltam, s az első pohár bor után mindjárt
305 11|                  többséggel fogunk győzni. S hogy a vesztes fél megint
306 11|                  Nagynéném mindennap várt. S hogy te nem jöttél, azzal
307 11|                hogy idejön a két leánnyal, s egy momentfotográffal lekapnak
308 11|                    aki pasziánszt játszik, s titokban tubákol. Az én
309 11|                    évvel idősebb nálamnál, s még én sem vagyok harminc
310 11|               kastélyoddal együtt. Hahaha! S csakugyan azt kiáltotta
311 11|                   hogy „ne mozogjon kend!” S te álltál neki felemelt
312 11|                    is azzal fog kunérozni. S még te megteszed, amilyen
313 11|                   kinyílt rózsát levágjak, s azoknak a szárait nedves
314 11|                  sokat ojtogattam odahaza.~S majd mikor nyílni fog a
315 11|                  valaki észre fogja venni, s azt fogja kérdeni, hogy
316 12|                    voltam a rózsák között, s hozzákezdtem legelébb is
317 12|                   melléksarjak levagdalása s az alkalmatlan tövisek letisztítása.
318 12|               utakat terítő apró kavicson, s a vadászlak verandás oldala
319 12|                 nagy, zöld tüzű szemekhez, s valami kimondhatatlan pici
320 12|             Levágtam neki a kívánt rózsát, s a késemmel leszedtem róla
321 12|                aztán megint kivette onnan, s az ajkáig vitte, mintha
322 12|         ablakpárkányt elérhette a kezével, s odatette a fekete rózsát:
323 12|             rózsáért nem kár. Hagyja élni!~S aztán, hogy egy általam
324 12|                  kárörvendőn kacagott fel, s a kezében tartott szalmakalapjával
325 12|                lányka leszállt a létráról, s odasietett: láttam az arcáról,
326 12|                   a tőlem elvett rózsával, s aztán haragszik rám, hogy
327 12|                 fogok állani a védenceiken s magukkal viszik őket.~Amellett
328 12|             szemmel mindig engemet néztek, s suttogtak egymás közt. Kezdtek
329 12|                    szőke odalépett hozzám, s ezzel a kérdéssel támadott
330 12|            gondolta ,turteltaube’ lesz az; s írt a tengeri gerlicéről,
331 12|               leány, félig nyitott szájjal s egészen felnyitott szemekkel.
332 12|             kertészmunkával készen lettem, s ismét felmentem a vendégszobámba,
333 12|                  kétszer is az enyim volt, s odatűztem a gomblyukamba.~–
334 12|                    jó.~Azzal karon fogott, s vitt a reggelizőhely felé.~
335 12|                rézszíntobozos alkekengivel s nagyvirágú iszalaggal; az
336 12|               voltak, hasonló asztalokkal, s azokon ragyogó ezüstedények,
337 12|                  odavezetett a grófnő elé, s ezekkel a szavakkal mutatott
338 12|                kezével a kabátom gallérját s megcibálta.~– Maga infámis
339 12|           discussiónak deklarálta a vitát, s berekeszté azzal, hogy a
340 12|                    a rózsaszínű tenyeret), s röptiben elkapott.~– Hohó!
341 12|                   Nem ismerik ezt az urat, s már komplottot csináltak
342 13|                   hord, fél lábára sántít, s baritont énekel.~Diodora
343 13|               arccal, mély tüzű szemekkel. S az a valódi, eredeti démontípus:
344 13|                  dekrétumok közé tartozik. S a protestáns teológusok
345 13|                 vannak ragályok, infekciók s azoknak ellenszerei: vaccinaciók,
346 13|                   dogmát.~Nevetni kezdtem, s azt mondám:~– Például, hogy
347 13|          zománcmunka, amit képzelni lehet. S ez a sokszínű zománc mind
348 13|              gonddal voltak összeválogatva s a teakfa táblára pompás
349 13|                 Cenni az ajkát pittyeszti, s félretolja maga elől a madarat.~
350 13|                    képviselőválasztás van, s iratkozzék be a korteseink
351 13|                    befalazott asszonyokról s lenyakazott imádókról.~A
352 13|                   felállítottam a másikat, s a harcképtelenségig folytattuk
353 13|                 elveim voltak, mint őneki, s a magyar konyhát éppen úgy
354 13|               éppen úgy elítéltem, mint ő. S ennek a manifesztálásához
355 13|                    és ez is bekövetkezett. S ez igazán erős küzdelem
356 13|                    orvosságot be nem vett, s az ő alkovenjének a kárpitjait
357 13|   legrészletesebben.~Erre ő nagyot bámult, s azt mondta, hogy igazam
358 13|               lánykákkal sétálni a parkba.~S én olyan naiv voltam, hogy
359 13|                  felelni. De hát így volt, s a tények erősebbek a logikánál.~
360 13|                     Én odamentem hozzájuk, s segítettem nekik keresni.
361 13|                  rendesen én nem kellek.~– S micsoda tulajdonságokkal
362 13|                hogy mindig elegáns legyen, s annál fogva saját vagyonnal
363 13|                   reflexének nekirepülnek, s ott betört orral rakásra
364 13|                   bátorsága ellene mondani s őt a nézeteitől eltéríteni.
365 13|                  Még regényt nem olvasott, s ezt már megtanulta!)~– Mikor
366 13|                 elfelejt, oly szórakozott, s mikor már önnek a kocsiját
367 14|                méhdöngés képezte a kórust.~S ha már ők leültek a fűbe,
368 14|                   berkenyefán gardedámnak, s közbe-közbekiáltott: „nono,
369 14|           szárakból készített kösöntyűket, s azokkal könyökig telerakta
370 14|               elpusztíthatatlan testi erő, s azzal versenyt tartó szellemi
371 14|                  őt magát halálra ítélték, s az arcképét a bitófára szegezték.~–
372 14|            mindenki valami dologhoz jutni, s a maga emberségéből megélni.~
373 14|                búcsút vett az ifjú pártól, s ki-ki ment a maga dolga
374 14|                    nevére volt szükségem.”~S azzal a szép istennő otthagyta
375 14|                  érte. Igaz felesége volt; s ennek a nőnek nem tudott
376 14|                 fejéről ezt a gúnykoronát, s családját, gyermekeit őskastélyába
377 14|        kiállhatatlan ember! – monda Cenni, s az egész oroszlánfog-láncot
378 14|                  De elhiszem, ha mondod.~– S te kezdesz Cenninek veszedelmesen
379 14|               kerestél négylevelű lóherét, s nem adtad azt Cenninek?~–
380 14|                erős neuralgikus bántalmai, s minthogy azok ellen se orvosi
381 14|                    fekszik sötét szobában, s senkit nem tűr el maga mellett,
382 14|                  teremtés ápolja ilyenkor, s ő meg a mellékszobában van
383 14|            mellékszobában van consignálva, s jutalmul olvashatja Flammariont
384 14|                unokahúga már férjhez ment, s aztán kibékítened őtet velünk.
385 14|            elvadítani. Három milliója van, s nem akar férjhez menni.~
386 14|                     vőfényed, fürmendered! S már most nesze a négylevelű
387 15|                  már a háncs alul bontani, s ahol a szem meg nem ered,
388 15|               halálosan szerelmes Cennibe. S őt minden akadály ellenére
389 15|         hozományára, ami egymillió forint, s a Diodora nagynénjénél van
390 15|                    Diodora örökbe fogadott s szeszélyből comtesse-nek
391 15|                magát erővel a kezei közül, s odamenekül a társaság egyetlen
392 15|                    lovagiasság a szívében, s mikor az üldözött menyasszony
393 15|         Konstatálják a menyasszonyrablást. S végül lesz belőle egy óriási
394 15|                 ide azt a levágott szemet, s mutassa meg, hogyan kell
395 15|             fölséges jelenetet leskicceli, s megfesti impresszionista
396 15|        megtanítottad neki a rózsaszemzést?~S tett hozzá egy élces célzást,
397 15|                 hát lawn teniszt játszani.~S mi mentünk lawn teniszt
398 16|                 más pártvezéreim is adták, s különös tréfás hangsúlyozással
399 16|               talál Csing az erőltetésnek, s bemegy Csánghoz ebédre,
400 16|                    hogy azt ne fogadd el.”~S most Potya úr másodszor
401 16|                     ez nem rád tartozik” – s ő szót fogad és kimegy.~
402 16|                     Még az igazi nevét is! S hogy végül még azt is tudassa
403 16|                  ez a szép, hallgató száj! S milyen szép volt, mikor
404 16|               bírói sequestrum alá vennék, s tutort rendelnék neki.~Azzal
405 16|             lepecsételt papírpénzcsomagot, s felvágva a borítékot, rám
406 16|                   itteni takarékpénztárba, s írasd ki magadnak a főkönyvből,
407 16|                igen szép nagyúri domíniuma s igen nagy jövedelme. Csak
408 16|                 esztendő hat hónapból áll, s kétszer lehet elkölteni
409 16|                  megy fejedelemasszonynak, s akkor a birtoka reá marad.~
410 17|                    volna örök hálám felől. S aztán magam szaladtam volna
411 17|                    dolgát nálam nélkül is, s majd hazamegy a saját kocsiján.~
412 17|                   elfogadtam az ajánlatát, s kincstáramból kiválasztottam
413 17|                   messiást! – kiálta elém, s futtában ugrott fel a kocsiba
414 17|                   a kápolna csengettyűjét, s röviden beharangoztak.~Mikor
415 17|               ajtaján, Szigfrid jött elém, s megszorítva a kezemet, indulattól
416 17|                  arcát mind a két kezével, s igen jól adta a kétségbeesett
417 17|                vagyunk: én és Mukica báró, s ekként nagy biztatással
418 17|                   a cordájával a kezeiket, s megáldá őket.~Mondhatom,
419 17|                   két tenyerem viszketett, s kiabálhatnám volt: „bravó,
420 17|                  tartottam a szent helyet, s tudtam magamat türtőztetni.~
421 17|               Gyekujem peknye, mladi pán”, s ekként felvonultunk a kápolnától
422 17|                   fogtam a nyakánál fogva, s úgy vágtam a falhoz, hogy
423 17|                Arra ő ravaszul mosolygott, s halkan mondá magyarul, hogy
424 17|                felemelte a pezsgőspoharát, s Cenni is készen tartá összekoccintásra
425 17|            mellőlem, a székét feltaszítva, s kiszaladt a szobából; a
426 17|                  Sacre de Dieu! Ez árulás!~S azzal megragadta a karomat.~–
427 17|                     kedves Seestern utána, s kísérje haza a kastélyig,
428 17|                boldog visszatérés reménye, s utánaeredt az elszelelt
429 17|                  felugrottak a helyeikről, s míg az egyik sietett megtömni
430 17|                 kicsit ugratni akartunk.~– S ugyan miért?~– Hát azért,
431 17|      költekezéseket, a te szép szemeidért, s most te egyszerre csak azt
432 17|                   csak azt mondod: „werfen’s mi aussi, i pin nur a Schneider!”~–
433 17|                   berepesztve valamennyit, s odatettem az asztalra.~Szigfrid
434 17|              Szigfrid elővette a tárcáját, s kiadta belőle a névjegyemet.
435 17|                előkerültek a vadászlakhoz, s faute de mieux, a talmi
436 18|                 könyvet, amelyet olvasott, s kezét nyújtá.~– Diodora
437 18|                 Akkor bevezetem önt hozzá.~S azzal felnyitva az ajtót,
438 18|               Némán inte, hogy menjek oda, s maga elhagyta a szobát,
439 18|                 polcozatára volt fölvetve, s egy egész hajzuhatag omlott
440 18|                   a feje fölé volt emelve, s mind a tíz ujja a hajába
441 18|       hálóöltönyének a szalagja kibomlott, s az ujj a válláról lecsúszott.~
442 18|                 két kézzel összemarkoljam. S aztán lazán összecsavarva
443 18|                   a takaró lehullott róla, s ő azt észre sem látszott
444 18|              tenyerét fogtam a kezem közé, s valamennyi ujját ízenkint
445 18|          esztendeig eljárna a boncterembe, s megismerkednék az emberi
446 18|           gépezetnek kell működésbe jönni, s minőnek még, amíg egy szó
447 18|               zigomaticus major elernyedt, s felnyílt ajkai közül gyöngysor
448 18|                aranyhaját kétfelé tartva), s azzal betakartam az elaltatott
449 18|             mezítláb jár az udvari bálban, s attul megint megfájdul a
450 18|                 amíg végigolvassa a lapot, s fordítani fog. De nem fordított,
451 18|              visszatért a fejezet elejére, s újra kezdte. Megszólítám
452 18|                  grófnő elaludt csendesen, s most már fel nem fog ébredni
453 18|             reggelig. Hagyjuk őt magara.~– S ön nem marad „ott”? – kérdezé
454 18|            költségeket megtérítettem neki, s megköszöntem a fáradozásait.
455 18|                tudtával) egy vendégszobát. S ezentúl, ha Vernőczre jön,
456 19|                 volt; a lovaimat kifogatta s az úti neszesszeremet felhozatta
457 19|                     édes lelkem”.~Odatette s aztán csak ott maradt a
458 19|                  szappanhabot a tégelyben, s aztán a pamaccsal telekentem
459 19|                  se játszta el Othellót. – S nekem „így” kellett azt
460 19|                ellen komplottot csináltam, s valami rosszat akartam önnel
461 19|                 nem ült volna, mint akkor, s a válságos percben majd
462 19|                 van, mert a szemeit lesüti s a száját fel nem nyitja:
463 19|                   működhessen a borotva.~– S miért tette ezt, ugyan miért?
464 19|                  nem bocsátotta meg nekem. S miért fájt ez neki, ugyan
465 19|                   Ezt megmondta az angyal. S miért kellett neki az én
466 19|                  leborotválja a szakállát, s azt mondja: vagyok csodatevő
467 19|                    ketten ojtottak tegnap, s ha az virágot fog hozni:
468 19|                 felkeresni a rózsaligetet, s letörni azt az ágat, amihez
469 19|                  ön lelke hozzá van kötve, s aztán futni, amerre lát.
470 19|                 szeret.~Én is szeretem őt.~S a szerelem arany. A rágalom
471 19|             rágalmazza őt valaki előttünk, s százszor meg fogjuk szeretni.~…
472 20|             hölgyek a kastélyban fölkelnek s toalettkész állapotban lesznek?
473 20|                élvezettel el is költöttem. S azzal az Anyicskának is
474 20|                   a cselédség talpon volt, s a nagy szőnyegporolásból
475 20|                   a grófnő sem alszik már, s az idegbaja is elmúlt.~Szobámba
476 20|                    rögtön el fogok utazni, s hogy most végleges elutazás
477 20|                  nyitotta a szárnyajtókat, s engemet bebocsátva, maga
478 20|                 uraságok; mind a két ablak s az erkély szárnyajtaja is
479 20|                  ízről ízre levenné rólam, s aztán egy jobbat, egy tökéletesebbet
480 20|                  rá a fejét az erkélyről.) S hogy tudott rám nézni azokkal
481 20|              bolond Ixiont felbátorította, s aztán – egy felhőt dobott
482 20|              szavakra felkeltem a székről, s egészen ünnepélyes deklaráció
483 20|             lehúzódtak, az álla megfeszült s tokát csinált, orrcimpái
484 20|       világítótorony reverberált fényének, s agyonüti magát rajta.~S
485 20|                    s agyonüti magát rajta.~S lassú, leptető hangon mondá~–
486 20|                    is bejött az erkélyről, s odament a nagynénjéhez:~–
487 20|             Diodora is felállt a helyéről, s Semiramishoz illő mozdulattal
488 20|              nyugodtan felállt a helyéről, s azt mondá:~– Igen, én mondtam.~–
489 20|               lakolni! – kiabált Szigfrid, s egy lépést tett Flamma felé.~
490 20|                     Adj a tótnak szállást, s kitúr a házadból” – hencegett
491 20|             hangosan.~Diodora vállat vont. S aztán egész noble souplesse-szel
492 20|                    ellenvetésem nem lehet.~S intett a kezével.~Én elértettem
493 20|                Flamma elfogadta a kezemet, s meg hagyta általam csókolni
494 20|          rágyújtott, összefonta a karjait, s felfújta a füstöt a csillárra.~–
495 20|              kieszközölni a diszpenzációt, s amint azt megnyerem, másnap
496 20|                észrevéve megszeppenésemet, s tudva annak az okát.~Erre
497 20|                  némán hajtám meg magamat, s kezemmel Flammára mutattam.~–
498 20|                   két kezét kezembe tette, s halkan mondá, hogy jöjjek
499 20|                 véghez.~Délután esküdtünk, s én már estére hazavihettem
500 20|                 hogy vége van a regénynek, s te mehetsz aludni.~Dehogy