Rész

 1 3 |         gyermek homlokára. De nem szólt semmit. A gyermek pedig
 2 3 |           jönni.~De még akkor sem szólt semmit.~Ez a hölgy néma!~
 3 3 |       ezüstös egyenruhában. Arról szólt neki, hogy vegye ki a málháimat.~
 4 5 |          meg, hogy ide kérettem – szólt simán folyó hangon s jól
 5 6 |      hálájára?~– Uram, barátom! – szólt, mind a két kezét kezembe
 6 6 |         kibírja az éjszakázást? – szólt hozzám fordulva.~– Kérem:
 7 9 |          A vasláda kulcsait is? – szólt közbe Szigfrid.~– A kulcsokat
 8 9 |          remekeltek, mondhatom! – szólt Szigfrid.~Csak én voltam
 9 9 |         Nem kéri el tőled senki – szólt az alispán.~– De én kérem
10 12|     csókot.~A grófnő elszörnyedve szólt közbe.~– De Cenni! Micsoda
11 12|         szó – és kertészlegény? – szólt fejcsóválva Diodora grófnő. –
12 14|           az ön kedves barátja? – szólt bele Cenni.~– Megvan. Csakhogy
13 14|      effigie” fel van akasztva! – szólt közbe Cenni.~– Az angol
14 15|       engem rózsákat beszemezni – szólt hozzám Flamma grófnő.~Nagyon
15 17|  megszelídült. Szemrehányó hangon szólt hozzám.~– No, látod, rossz
16 19|           maga van itt?~– Én ám – szólt nevetve. – Csak folytassa.
17 20| lymphatikus kedélyét.~– Flamma! – szólt Diodora hideg, szenvnélküli
18 20|      engemet ne híj násznagynak – szólt közbe Szigfrid –, mert engem
19 20|        násznagyról.~– Még egyet – szólt Diodora. – Az esküvő napján
20 21|         értékpapírnak a szelvénye szólt januárról, a másiké októberről.
21 21|           ez hogy lehet megint? – szólt Flamma.~Ajh, de szívesen
22 21|        nyúltam.~– Valót mondtam – szólt ő, s visszatiltó mozdulatot
23 25|         én válaszom. Ez pedig így szólt~„A franciák győzni fognak,
24 25|      kezemet, s nagy suttogva így szólt:~– Jól van, uram. Ez rendben
25 27|           No, gyere ide, Jemmy! – szólt neki az én barátom.~A gyermek
26 27|      felvilágosítással tartozom – szólt a nábob búcsúzásunk előtt. –