Rész

 1 1 |    amikor a néger a gyermek kis kezét a szájához húzta (a száj
 2 1 |     bosszúsan rántotta vissza a kezét a csók elől; s a homlokára
 3 2 |   átkötöttem vele a nőnek a két kezét erősen.~A nő szidott, átkozott,
 4 3 |        a gyermek kiszakította a kezét az enyimből, s előrefutott,
 5 3 |   elővette a tuszliból az egyik kezét, szép keskeny, finom kezecske
 6 5 |     felkacagott a hölgy, és két kezét a feje fölé kapta.~– Hahaha!
 7 5 |         összetetette vele a két kezét, s megimádkoztatá. Olyan
 8 6 |    barátom! – szólt, mind a két kezét kezembe téve – fehér lapot
 9 7 |         Azt a szép, fehér, puha kezét. Aztán hallani egy kis zsémbelést
10 7 |        kaszás” elé, s mikor ő a kezét nyújtja, csak a bal kezemet
11 9 |        Mikor egyedül maradtunk, kezét nyújtá mind a kettőnknek,
12 12|      német.~A grófnő mind a két kezét nyújtá elém, megszorítva
13 14|       maga ajánlotta föl neki a kezét.~– Ezt nem is találom valami
14 18|    könyvet, amelyet olvasott, s kezét nyújtá.~– Diodora türelmetlenül
15 18|          odadobta elém az egyik kezét, nem törődve vele, hogy
16 18|         lecsúszott.~Megfogtam a kezét: az forró volt és száraz;
17 18|      Itt marad ön? – kérdezé, a kezét nyújtva elém, kérő mosolygással.~
18 18|      valamit, csókoltam-e meg a kezét? nem tudom megmondani. Az
19 19| kézszorítást. Meg is csókolta a kezét. – És most fontolgatja magában:
20 20|        a mellette levő fotelbe, kezét nyújtá. Én megkérdezém,
21 20|         Én az ön unokahúgának a kezét kérem meg.~Erre a szóra
22 20|       megkérte a mi kis Cennink kezét.~– Very well – monda rá
23 20|      Szigfrid. Én Flamma grófnő kezét kértem meg. Ő az én védelmem
24 20|       hagyta általam csókolni a kezét.~Ezzel megvolt a kézfogó.~
25 20|     búcsúztam el, ki mind a két kezét kezembe tette, s halkan
26 27|    Odamentem hozzá, megfogtam a kezét.~– Hát majd fogom én önnek