Rész

 1 1 |             szemeit félig lezárva.~Énnekem – magam sem tudom, hogyan –
 2 2 |         jellegéhez illő. – De hogy énnekem, az érző embernek az a legutolsó
 3 5 |         mégis elég volt arra, hogy énnekem az álmot kiverje a szememből.~
 4 6 |            nek címezgetni. – Lehet énnekem valami igényem önnek a hálájára?~–
 5 6 |          vagy New Yorkba. És abból énnekem a feleségem alkalmilag pompás „
 6 7 |        tiltá.~Mi volt hát az, amit énnekem ajándékozott, s amire az
 7 7 |            elélni, mért ne lehetne énnekem ugyanazon életrend mellett
 8 7 |             Mi baját érzi?~– Nincs énnekem más bajom, mint az, hogy
 9 7 |            még oda se néznék. Volt énnekem egy juhászom, aki száztíz
10 7 |   szobaleányai; azoknak az orcáját énnekem majd jólesik megcsipkedni:
11 8 |    kozmopolitaság felé.~Azonban ha énnekem nem volt érzékem a nemzeti
12 9 |          kasszájában.~– Hiszen van énnekem egy kis megtakarított pénzem
13 10|           nagynéném küldi neked.~– Énnekem?~Ez már sok.~Felbontottam
14 10| tulajdonképpen „ezért” kellett hát énnekem olyan „okos” embernek lennem
15 14|       dugdosott össze.~– Tehát van énnekem egy igen kedves barátom;
16 15|          az ojtóág helyett.~– Hisz énnekem Szigfrid esküdött, hogy
17 16|           nem enged költekezni; de énnekem már tudnom kellett volna,
18 17|       olyan remekül játszott, hogy énnekem már a két tenyerem viszketett,
19 17|           mennykő jó kedvünk volt.~Énnekem a lakomáknál az a szokásom,
20 19|             ugyan mit gondol? – Ön énnekem egy adomával felelt, amiben
21 20|            a füstöt a csillárra.~– Énnekem ugyan más szándékom volt
22 21|          nem lehet kifizetni.~– De énnekem meg kell tudnom, hogy kinél
23 21|          követeljem a hiányt, mert énnekem a nagyatyám egy kerek milliót
24 26|        meglássuk – mondám.~Hát már énnekem nem sikerül ezt az átkozott
25 27|            én magamat agyon, mikor énnekem most már tizenhatmillióm
26 27|       tizenhatmillióm van? Hát van énnekem valami szükségem arra, hogy