Rész

 1 1 |      végigsétálva odapillantottam, mindig észrevehettem az ő halavány
 2 2 |           a lábtörést: a vonat még mindig gyorsan haladt, mert a pályának
 3 2 |          kocsiajtóhoz. A vonat még mindig haladt.~Nekem eszembe jutott
 4 4 |    feleségem ennél az egynél; ő is mindig hozzám tart: így aztán soha
 5 5 |      kalapjáért! Ilyen bolond volt mindig. – Hahaha! Sohase jött az
 6 6 |            visszajön.~– Azután is. Mindig. Sohasem megy el innen.
 7 7 |           jó okaim voltak.~Az apám mindig buzgó hazafi volt: élénk
 8 7 |           az istállójába, de annak mindig ő maga adott szénát, kiválogatva
 9 7 |        most is a régi gyerek vagy!~Mindig simára volt borotválva az
10 7 |   visszaküldöd. Hazajáró lelkekben mindig hittem; de hazajáró százforintos
11 7 |          melynek a kulcsát az öreg mindig magával hordta. Mikor a
12 9 |            elvégeztem a dolgaimat, mindig együtt ebédeltünk, vacsoráltunk,
13 9 |       rendezkedéshez. Szigfrid itt mindig mellettem volt, s igen praktikus
14 12|         lehet. Szívesen látott: de mindig vendég. Revánst ő nem adhat.~
15 12|         őket.~Amellett fél szemmel mindig engemet néztek, s suttogtak
16 13|          gnosztikusok műveiből; de mindig megmaradt szép alaknak,
17 13|   kedélyűnek. Azt is óhajtom, hogy mindig elegáns legyen, s annál
18 14|            hogy sohasem kért, csak mindig adott.~– Ah? Megvan még
19 15|          hogy egyedül önt szerette mindig. Ön nem állhat ellen a bűbájnak:
20 16|         puskájával; szivartárcáját mindig otthon felejti; kártyázik
21 18|            orvos lépéseinek hangja mindig örvendetes a betegnek.~A
22 23|           látta azt az öreg mester mindig. A franciák megverik az
23 23|    ütközetünk volt, a sebesülteket mindig az ellenség szedte össze
24 23| hazugságokkal traktálni?~Meddig? – Mindig!~A Mars la Tour-i népirtó
25 24|         tűznél.~Azt gondoltam, még mindig a bivouacon vagyok.~A szobámba