Rész

 1 5 | szenvedni.~Ennek a kombinációnak bizony elég alapja volt.~Tovább
 2 5 |         nézte csendesen.~Már ezt bizony ő maga is megtehette volna.~
 3 5 |        képviselője”.~– Hát, igen bizony. – Én voltam az az egy halott
 4 7 |        azt mondá: „Dénes! Dénes! Bizony el kell neked patkolnod
 5 7 |         szájuk? Gondoltad: tátva bizony az éhkopptól! Diogenes bátyám (
 6 9 |         s azt magam megtalálnám, bizony nem sietnék fel vele a policájra,
 7 9 |     éjszakát átlumpolnunk. Engem bizony, megvallom, hogy Szigfrid
 8 11|         ismersz még? – kérdém.~– Bizony nem volna csoda, ha rád
 9 11|          az udvariasság alól.)~– Bizony azt már hamarább is megtehetted
10 12|   erősödtem meg mindjobban, hogy bizony véghetetlen távol vagyunk
11 13|      olyan sokat érő celebritás, bizony nem tudtam volna rá mit
12 13|         megjegyzést teszünk (hát bizony teszünk, előttünk, leányok
13 15|     mulatsághoz támadt kedve. Az bizony egyike a legnemesebb élvezeteknek.~
14 16|    amennyi rá van írva kívül.~Én bizony nem számláltam: az egészet
15 17|      felénk merev öt ujjával.~De bizony azután volt még két cicomás
16 19|  igazgatta, vagy mit csinált? Én bizony nem zsenírozom magamat tőle.
17 21|       mit akar ez most írni?~Mit bizony?~Minden egyes értékpapírt
18 23|       voltam-e már háborúban?~Én bizony szégyenszemre megvallottam,
19 23|      olyan gyáva az az ember!~De bizony hiába vártunk mi a visszatorlásra.
20 24|          megállt az ajtóban.~No, bizony volt oka rá, hogy megijedjen
21 25|        fejét én kettéhasítom.~Ez bizony nem olyan szónoklat, amivel
22 26|        megkapott ez a hálaérzet. Bizony furcsa, komikus megoldása
23 27|     elvitessem magamat veled? Én bizony elbocsátalak a szolgálatomból.
24 27|        aki nem hisz és kutat. Én bizony neked, édes ördögöcském,
25 27|       európai fájdalmakat. Nekem bizony a tót királyságomra sem