Rész

 1 2 |        mégis úgy visszatántorodtam tőle, hogy a szakasz falához
 2 2 |          Hogyan hívják? – kérdezém tőle én is az anyanyelvemen.~
 3 5 |     szörnyet. Nehéz sebeket kapott tőle. S csak nevetett rajta.~–
 4 6 |        értekezzem, s kieszközöljem tőle a „giro in biancó”-t, ha
 5 7 |           utolsó pénz, amit láttam tőle, az az útravaló volt, amivel
 6 7 |  kétgarasos. Azontúl sohase kaptam tőle semmit. Húsz esztendeig
 7 7 |     reverzálist végy az átvételről tőle, s azt magadnál tartsd.
 8 9 | fináncprokurátor semmit, s fizetsz tőle keserves nagy illetéket.~–
 9 11|          kellett többé: undorodtam tőle; magam húztam a kútból a
10 13|           ember soha nem részesült tőle ebben a koncesszióban.~Honnan
11 14|            a cseréptrombitát, amit tőle kaptam.~A szabadságharcban
12 14|            feje. – Hát mit vett el tőle az a kegyetlen tündér? –
13 15|            A menyasszony elirtózik tőle. Kiszakítja magát erővel
14 16|            annyit tudok, hogy égek tőle.~Most már tisztában voltam
15 16|            levelet. Talán megtudom tőle, hogy meddig akar még a
16 17|             A kapucinus ugrani fog tőle.~(No, megállj! Majd ugratlak
17 19|      bizony nem zsenírozom magamat tőle. Behabartam a szappanhabot
18 19|         mint Anadyomenehez. Kapott tőle egy sokatmondó kézszorítást.
19 20|      család egyszerre visszanyerte tőle előkelő, hideg, lymphatikus
20 21|            az az ember? – kérdezém tőle.~– Szigfrid.~– S mért nem
21 24|            Itthon madame? – kérdém tőle.~– A budoárjában van.~–
22 26|           előtt!~Bocsánatot kértem tőle, hogy háborgatom a nyugalmat,
23 26|        maszat: mentül jobban mosom tőle magamat, annál aranyosabb
24 26|          észrevételt.~Megkérdeztem tőle, hogy van-e még költsége.