Rész

501 21|                  mindent apróra megtekint, s aztán meg van vele elégedve,
502 21|                    meg a griflit és írnom. S ő egyenkint kiszedte az
503 21|                kiszedte az értékpapírokat, s diktálta a címeket meg az
504 21|             alsó-ausztriai 88, erdélyi 82.~S nekem aztán az egyes tételeket
505 21|                 elővennem az aurea regulát s kikalkulálnom, hogy 255
506 21|                vennem griflit, palatáblát, s kiszámítanom az értéket
507 21|                    felköltött a helyemből, s maga ült le a karszékembe.
508 21|             értékpapírokat a szekrénykébe, s ezt, a benne levő kulccsal
509 21|               közlenivalóm – monda Flamma, s azzal előhúzott a zsebéből
510 21|                    zsinórral volt átfűzve, s a zsinór végei nagy hivatalos
511 21|         értékesíthesse, azoknak jövedelmét s magát a tőkét is odafordíthassa,
512 21|               kérdezém tőle.~– Szigfrid.~– S mért nem vette önt el, ha
513 21|              törvényes neje – Egyiptomban, s attól nem válhat el.~– S
514 21|                   s attól nem válhat el.~– S miért jött ön énhozzám?~–
515 21|                  képviselőjelöltnek?~– Ez. S hogy a választását megsemmisítették,
516 21|                  hogy új választás legyen, s azalatt ön velünk megismerkedjék.~–
517 21|                 Cenni házassági komédiája. S annak az ön általi elárultatása?~–
518 21|                 ártatlanság égi mintaképe.~S ez az ördög! Az ördög! Itt
519 21|            hegedűvirtuóz a maga violinját, s úgy játszottak rajtam, ahogy
520 21|               Tréfa volt az egész! Flamma.~S azzal a keze után nyúltam.~–
521 21|                   Valót mondtam – szólt ő, s visszatiltó mozdulatot tett
522 21|                utánaugorjam egy szökéssel, s azt a kétélű kést hátulról
523 21|       visszatartott. Két életet ölnék meg: s az egyik még Isten kezében
524 21|                   az ajtó, ő kiment rajta, s betette maga után.~S én
525 21|                rajta, s betette maga után.~S én ezzel elszalasztottam
526 21|                mint az én jó barátom volt! S már akkor benne voltam a
527 21|               akkor benne voltam a tőrben! S most itt ülök a menyegzőm
528 21|                  maga gyönyörködjék benne; s már akkor négy szempárból
529 21|                 ördög, ha fölébresztették! S majd meglássuk, hogy melyikünké
530 21|               sehogy sem. Az öl meg engem, s aztán kinevetnek.~Magamat
531 21|                miért lőttem magamat főbe – s akkor duplán kinevetnek.~
532 21|                 elfelejteni, amíg csak él; s amíg rám visszaemlékezik,
533 22|            székvárosában lakó ügyvédemhez, s azt megbíztam, hogy vegyen
534 22|                 pedig feltettem a postára, s szabályszerű biztosítás
535 22|             szekrényt felnyitottam előtte, s konstatáltam, hogy abban
536 22|           hitelesített másolatával együtt, s aláírtam a kötvényt, melyben
537 22|                   átadtam neki az egészet, s azt mondtam neki, hogy játsszék
538 22|                     Az ügynök vállat vont, s elfogadta a megbízásomat,
539 22|                   sebesültek szállítására, s ezzel a készülékkel, a genfi
540 22|                    Én pedig ravasz leszek, s nem fogom elárulni, hogy
541 23|                 általában vezérhelyen áll, s a francia tábori orvosokat
542 23|           ostrománál is tábori orvos volt, s meg tudtam vele magam kedveltetni.~
543 23|                   aztán összehordjuk őket, s kezdődik a munka.”~Így látta
544 23|                mind a két fél sebesülteit, s ápolják őket emberségesen.~
545 23|            ellenség veri meg a franciákat? S a golyózápor közül kell
546 23|           diadalmasan kiverték a franciák, s csakugyan ők szedték össze
547 23|               halálra sebesülten visszalő, s az angolt hasba lövi, az
548 23|                 harmadik utat tör magának, s a francia táborból visszanyargal
549 23|               szomszédságban levő hadtest, s e hősi küzdelemben erősen
550 23|                   szilánkja közéjük téved.~S volt alkalmam ezeknek a
551 23|                    ahol leesik, ott elsül, s mintha egy ágyúból kilőtt
552 23|                   árulta el az arcvonalát, s a francia gyalogság hevenyészett
553 23|                   felkaptuk a hordágyakat, s igyekeztünk sebbellobbal
554 23|                  jobbra, balra kanyarodva, s mögötte előtűnt egy egész
555 23|                    hirtelen felkapcsolták, s lovas üteg, huszárezred
556 23|              kezébe nem sok fogoly került, s azok is nagyobbrészt zuávok
557 23|                     fiatal trónörökösével, s a weissenburgi ütközetben
558 23|                 támadták meg a franciákat, s kiderült, hogy tüzérségi
559 23|            Strasbourgot ostrom alá fogták, s Mac-Mahonnak elzárták az
560 23|                  fogott lovak istrángjait, s felkapva rájuk, elvágtattak
561 23|                   ne dobálják a betegeket, s maguknak ne vegyék el a
562 23|                   felvettem őt a vállamra, s kihoztam a tűzből. A bajorok
563 23|                    is felkaptam a lovamra, s siettem a futók után.~Egy
564 23|             huszár-rotta utánam vágtatott, s a pataknál utolért. Egy
565 23|               régen!…~Odafordultam feléje, s belenéztem a pisztolya csövébe.
566 23|                   hát eredj Isten hírével!~S azzal engedett békén a mentő
567 23|                veszélyeztetett országutat, s estére bevergődtem a chalons-i
568 23|                   is adok neked valamit. – S a kabátzsebébe nyúlt.~Azt
569 23|               sebet nem kap az ütközetben, s mindenüvé odafurakodik.
570 23|          huszártiszttel németül beszéltem, s arra az hagyott engem továbbvonulni.
571 24|           kinyitotta előttem a lépcsőajtót s beeresztett. Aztán meghúzta
572 24|              átkötve, arcom feketére égve, s háromhónapos bozonttal benőve,
573 24|                tegye azt! Hagyja a mellén!~S ő maga tűzte azt fel újból
574 24|           becsületes. – Beszéljünk másról.~S ugyan minek is volna ezt
575 24|                     a sebem nem igazi seb, s a feleségem nem igazi feleség.
576 24|               feleségem nem igazi feleség. S még az érdemrendem sem az
577 24|                  van ön? Beszéljünk arról.~S aztán kikérdeztem, mint
578 24|                becsületem lett becserélve, s a vakszerencse ahelyett
579 24|                  átdolgoztam chiffre-ekre, s elküldtem postára a komornyik
580 24|                 postára a komornyik által.~S aztán elővettem az iszákomból
581 24|                    a szalonnát, prófuntot, s a kandalló tüzénél elkezdtem
582 25|                odadobta közéjük a jelszót, s most idejönnek a házat megostromolni.
583 25|            fejükkel. Ön menjen madame-hoz, s kérje fel a nevemben, hogy
584 25|                hogy vonuljon a télikertbe, s akármi zajt hall, ne jöjjön
585 25|            kardomat, feltettem a sipkámat, s lementem a lépcsőkön.~A
586 25|                ajtót. Kihúztam a kardomat, s kiléptem a felnyílt utcaajtón.~
587 25|                 felkaptam a nőt az ölembe, s nem törődve azzal, hogy
588 25|                 bevittem a különszobájába, s ott ledobtam az ágyára.~–
589 25|                  de egy görcsrohamtól nem, s ez önnek az életébe kerülhet.~
590 25|                   gárda maga érkezett meg, s az nagy hirtelen megtisztította
591 25|              maradjon az ágyban csendesen, s kimentem a terembe.~Egy
592 25|              meglátott, nyájasan üdvözölt, s a komornyiknak inte, hogy
593 25|                  lett feladva a postára.~– S már ennek a tartalma is
594 25|                   nyelvtelen kőoroszlán.~– S mi történik velem, ha nem
595 25|               kitoloncozzuk önt Párizsból, s a belga határig a lába sem
596 25|                   a dolgozószobámba jönni, s hüvelyezzük le mind a két
597 25|           bizalmasan megszorítá a kezemet, s nagy suttogva így szólt:~–
598 25|               Azért pakoljon össze rögtön, s fusson az asszonyával együtt,
599 26|               idegenekkel és menekülőkkel, s minden állomáson hosszú
600 26|               szállni valamennyi utazónak, s a rendőrbiztosok előtt igazolni
601 26|               igazolni magát útlevelekkel, s a málháit megmotoztatni.~
602 26|                  poggyászátmotozás végett, s nekem ezalatt be kellett
603 26|                    önkénytes tábori orvos; s becsületszavamat adnom rá,
604 26|              kiugratni, elküld a nyomdába, s hozat számomra egy reggeli
605 26|                    Az egyik Arlonbul kelt, s azt a hírt hozta, hogy Mac-Mahon
606 26|                 területre szoríttatott át; s ott a fegyvert lerakta.~
607 26|               szeméből. Felkelt az ágyról, s odajött hozzám.~– Lássa
608 26|                   hiányzott a mellényéről, s a nyakravalójának a máslija
609 26|                    egész börze megfordult, s most őrült módon szöknek
610 26|                  megvert contremine volt), s szépen kitoloncoltattam
611 26|                   adott. Én szót fogadtam. S itt az eredmény. Négymillió
612 26|                     Én kidobom a tengerbe, s ő visszaúszik negyedmagával!
613 26|                Rögtön bele lehet költözni. S a többi pénzzel mit tegyek? –
614 26|                letette maga elé a poharát, s rám bámult.~– Monsieur?
615 26|                 nyereségből a províziómat, s a többi pénzével játsszék
616 26|                  szőnyeget, amennyit akar: s nem dugja érte a fejét a
617 26|                   ő felhúzta szemöldökeit, s felnyitotta a száját hamiskás
618 26|           szeretőjéért a vész színhelyére, s azt is megszabadítja. Ezt
619 26|              valahová. Nem kérdezte, hová. S nem marasztott.~Én felültem
620 26|           felvettem a tiszti egyenruhámat, s jól jártam vele. Akik idejövetelémnél
621 26|                Tegnapelőtt még császárság! S mindez egy csepp vérbe sem
622 26|             menyecske ma eltemeti az urát, s holnap férjhez megy máshoz.
623 26|                  új kormány is megalakult. S az efeletti nagy öröm letörülte
624 26|                    tartotta fenn a rendet.~S az idegeneket, akik Palikao
625 26|                   folytatja Franciaország, s addig nem nyugszik, míg
626 27|                  nem szeret, puskát fogna, s táborba szállna ellenük!
627 27|               nevetett erre az én ördögöm, s azt mondta:~– Dehogy hagylak
628 27|               megkapta a maga provízióját, s vett rajta magának egy földbirtokot,
629 27|                  magának egy földbirtokot, s kiment tejgazdaságot kezdeni.~
630 27|                 rangjához illő mulatságba, s nagy ambíciómat helyeztem
631 27|                   által felül ne múlassék, s hogy a legszebb fogata legyen.~
632 27|                 múlva kereszteltessük meg, s akkor tudassuk a családi
633 27|                    bűnöm, hogy ezt hittem; s elismerem, hogy a büntetést,
634 27|                   A menyegzőnk éjszakáján. S most én kérem önt, vegye
635 27|           elefántcsont táblát és az irónt, s jegyezze föl a kötvények
636 27|                  magasztalni, sajnáltatni, s várja a boldog elfeledtetést
637 27|                   ön magát a világ zajába, s élvezi az élet gyönyöreit,
638 27|                   Versenyez a bolondokkal, s keresi a hírnevet az őrültségben.
639 27|                férj nem leszek a közelben, s meglehet, hogy az egész
640 27|                    válópert indít ellenem, s törvényesen elválik tőlem.
641 27|                  bocsátom önt el magamtul.~S ezt mondva, megragadta mind
642 27|              bennem. Két karját leeresztve s széttárva, olyan volt, mint
643 27|                  midőn dühöm alábbhagyott, s szóhoz tudott jutni. – Nem
644 27|                 vagyonomat odaadtam önnek, s azt hittem, hogy ön azt
645 27|             gondoltam: fél, hogy meghalok, s vissza kell adnia, amit
646 27|                  gazdagságom alapját neki. S aztán azt mondom, nem tartozunk
647 27|                    szerelmével vesz körül, s én lefejtem magamról a szerelmet,
648 27|                 szobor vagyok, jég vagyok! S aztán jövel Hathor, Milytta,
649 27|              szavaimra odarogyott le elém, s átkarolta a térdeimet, hevesen
650 27|               térdeltem mellette a földön, s csókjaimmal árasztottam
651 27|                  hogy felkapod azt a tőrt, s rám emeled: akkor én elmondtam
652 27|                   férj és feleség vagyunk. S aztán, ha megszán a szíved,
653 27|                   csak néma kezdett lenni; s Amerikában aki doktor, az
654 27|               Engem a pokolba taszítottak, s a mennyországba estem.~*~(–
655 27|               vegyült.~„Apácska, apácska!”~S egy kis szárnytalan kerubfej
656 27|                hívásra kiugrott az ágyból, s mezítláb, egy ingecskében
657 27|          ingecskében odafutott az apjához, s felkuporodott az ölébe,
658 27|                    két karjával a nyakába.~S ennek a pajkos sikongatására
659 27|                 ébren vannak? – kérdezé.~– S te „már” ébren vagy? – viszonzá
660 27|                férj.~A nő megállt előttem, s néhányszor csendesen megbólintá
661 27|                 Azután odament a férjéhez, s a gyermeket megölelte és
662 27|                csókolta meg születése óta.~S a gyermek nagyon jó fizető
663 27|                csókot adott vissza egyért, s azután egyik karját az anyja,
664 27|                  gyermeket az apja öléből, s a saját karjára emelte.~
665 27|                 van még. Aludjatok tovább.~S átvitte őt a másik négyhez.
666 27|              állítja, hogy még most is az, s én a civillistában osztozom;
667 27|              ördögnek adtam el a lelkemet, s az hordja nekem a mesés