Rész

 1 2 |        térdem meg a jobb tenyerem ugyan megütötte a földet; de nem
 2 4 |        szájába? – Gyermekkoromban ugyan ismertem egy kis ötéves
 3 4 |          a magyar hősi erényeknek ugyan tartózkodik.~Félbeszakitá
 4 5 |          voltak megterhelve. (Még ugyan nem bontottam fel őket,
 5 5 |         éjszakát. Aludjék jól.~Ez ugyan csak három szó; de azért
 6 6 |           annálisokban. Nincsenek ugyan ottan csepegőkő barlangok,
 7 7 |     fájdalmaim.~Az orvosi hivatás ugyan, fiatal kezdőnél, sok fáradsággal
 8 7 |    kincsesház.~Ennek a drágaságai ugyan még csak kövek voltak; de
 9 7 |      konyhájátul, üres pincéjétül ugyan felkophatik a vendégek álla.
10 9 |        még két nièce, két bakfis. Ugyan a tante-om is szívesen fogna
11 13| házigazdát adni. Kényelemre nézve ugyan nem volt hasonlítható az
12 13|           vallásos lelkületű volt ugyan: egész a bigottéria határáig;
13 16|          egész „schöne Gegend”.~– Ugyan, édes bátyám, mondjad csak:
14 17|            Ekkor én azt mondám:~– Ugyan, kedves Seestern, nem ön
15 17|         képet csináltam.~– De hát ugyan hogy ne ismernék én, bécsi
16 17|      kicsit ugratni akartunk.~– S ugyan miért?~– Hát azért, hogy
17 19|     borotva.~– S miért tette ezt, ugyan miért? Azért, mert én előtte
18 19|      nekem. S miért fájt ez neki, ugyan mit gondol? – Ön énnekem
19 20|   szobában. Egyszerűbb lett volna ugyan éppen nem szivaroznia.~Amint
20 20|     füstöt a csillárra.~– Énnekem ugyan más szándékom volt Flamma
21 23|         az ütközet sorsa. Megjött ugyan nagy későre Mac-Mahon tábornagy
22 24|              Beszéljünk másról.~S ugyan minek is volna ezt a tárgyat