Rész

 1 2 |               fogok a Jörgel mellett. – mondám. – Hadd fektessem ide az
 2 2 |                a gyermekét hozzá vigye? mondám neki angolul.~– Nem! Nem! –
 3 5 |           azokat tapasztalá.~– Grófnő – mondám – ezeket a részleteket végighallgatni
 4 6 |      Visszatértem az ajtóbul.~– Uram! – mondám Du Many úrnak, kit ezentúl
 5 7 |          páciens.~– Kedves urambátyám – mondám az öregnek –, most beszéljünk
 6 9 |    gobelinszőnyeg.~– No ez nevetséges – mondám az alispánnak.~Ő is nevetett
 7 9 |                te megtakarított pénzed?~Mondám neki, hogy valami négyezer
 8 9 |             Erős lesz a kiábrándulás! – mondám én.~– Nono! Ki tudja? Az
 9 13|                  Nevetni kezdtem, s azt mondám:~– Például, hogy a rózsákat
10 13|                a szárnyukat kitépjék? – mondám félig szemrehányóan Cennihez
11 17| összekoccintásra a magáét.~Ekkor én azt mondám:~– Ugyan, kedves Seestern,
12 19|          komornyik az előszobában volt. Mondám neki, hogy a grófnő kívánatára
13 20|               voltam.~– Kedves grófnő – mondám –, úgy látszik, hogy a félreértés
14 22|             otthon” legyek!~– Jól van – mondám neki. – Várni fogok rá.
15 22|                volt helyezve, akkor azt mondám neki~– Én felajánlottam
16 23|              mellett hevertek.~– Uram – mondám az én törzsorvosomnak –,
17 26|                be a börzén!~– Hausse? – mondám én elámulva.~– Az ám! Ha
18 26|              került.~– Majd meglássuk – mondám.~Hát már énnekem nem sikerül
19 26|             egész összeggel a baisse-re mondám X. úrnak.~Az ügynök letette
20 26|                 elé keresztbe téve, azt mondám~„Ohó!”~Ezzel aztán megértettük
21 27|               el előttem.~– Asszonyom – mondám neki –, éppen ma hét hónapja
22 27|         rátalált.~– Te nem vagy bűnös – mondám én neki. – Hanem én az vagyok.