Rész

 1 2 |                Akkor elkiáltja magát: – Ah, a kalapom!~Azzal visszaugrott
 2 4 |            elsőszülöttével együtt öt.~– Ah! Ilyen fiatalon.~– Huszonöt
 3 5 |             Másnap kidobtak az ajtón.~– Ah! Most jut eszembe valami.
 4 6 |             előtte ismeretes nyelven.~– Ah. Magyar bácsi! Az is jó.~
 5 12|                topogni és hadonászni.~– Ah jaj! Minek vágta le róla
 6 12|               az ő ablaka?~– A grófé?~– Ah, dehogy! Azt tudom. A másiké?~–
 7 12|              közepén lefotografiázni.~– Ah! Ön volt az? A taplósapkás?
 8 12|              Igaz. Holt szájú vagyok.~– Ah! Lovagias adott szó – és
 9 13|                  nyaka kék, begye zöld. Ah! Tehát nem szentimentális
10 13|                 mindezeknek megfelel.~– Ah! A házasságok a lóherésben
11 13|                igazi gyémántnak a tüze. Ah, ha én önnek mindent elmondhatnék!
12 14|              kért, csak mindig adott.~– Ah? Megvan még ez az ön kedves
13 14|                 a bitófára szegezték.~– Ah, az nagyon érdekes lehet!
14 18| összeropogtattam. Ez már csiklandozta: „Ah, ez jó volt! Köszönöm, már
15 20|             világát nyitja meg előttem. Ah, mért nem tarthat ez a kéjérzet
16 20|              hogy családjához forraszt.~Ah, azt a büszke fejfölemelést
17 20|                 engedi magát.~– Hahaha! Ah haha! Tehát Cennit kéri
18 20|                 futott ki a bohó leány! Ah hahaha! Nagyon derék! A
19 20|            mondá:~– Igen, én mondtam.~– Ah! Akkor te voltál az áruló!
20 21|             gúnyhahotájával találkozom.~Ah, ez az igazi pokoltűz! A
21 24|           jólesik egy pohár tiszta víz.~Ah, milyen régen nem ittam