Rész

 1 7 |      bezirker lenni?~– Az nem! Hanem orvos.~– Micsoda? Borbély? Felcser!
 2 7 | tisztességesen megélhettem.~Diplomás orvos voltam már, mikor az atyám
 3 7 |     kilencven esztendeig tudott élni orvos nélkül.~Még előttem állt
 4 7 |     mosolygott. Azt hitte, hogy ő az orvos, én vagyok a beteg, az ő
 5 7 |              ráérünk később. Én mint orvos lettem ide híva.~– Tudsz
 6 7 |         pedig engemet illet: én mint orvos jöttem ide, mint orvos térek
 7 7 |          mint orvos jöttem ide, mint orvos térek vissza. Pályámat semmi
 8 9 |             az okára rá nem jön.~Én, orvos létemre, hozzá voltam szokva,
 9 11|           kinevetett ember nem lehet orvos. Az orvost olyan nimbusznak
10 13|            folyamodtam.~– Grófnő! Én orvos vagyok. Nem ismerek olyan
11 13|             életemnek a fátuma.~Mint orvos sokat foglalkoztam az idegbántalmak,
12 13|        alkovenjének a kárpitjait még orvos kétfelé nyílni nem látta.
13 18|              zseníroztam magamat: az orvos lépéseinek hangja mindig
14 18|         észre sem látszott venni.~Az orvos szeme előtt nincsenek női
15 22|           szolgálatomat, mint tábori orvos, a háború tartamára. Ellett
16 22|       mellett, mint önkénytes tábori orvos csatlakoztam a számomra
17 23|    Szevasztopol ostrománál is tábori orvos volt, s meg tudtam vele
18 23|            öreg: „Csigavér! A tábori orvos biztosabban van a csatatéren,
19 23|            őket emberségesen.~Itt az orvos lőtávolon kívül esik.~De
20 26|             idegen, önkénytes tábori orvos; s becsületszavamat adnom