Rész

 1 2 |             hisz az miszter Du Many Kornél.~– Igen! – mondá a gyermek. –
 2 2 |                Mama úgy hívja apát: Kornél.~(Tehát ez a gyermek nem
 3 5 |        egyszerű rámában Mr. Du Many Kornél életnagyságú arcképe.~A
 4 5 |         ortográfiával írva: „Dumány Kornél”.~– Még így sem emlékszem
 5 6 |          tekintetes és nemes Dumány Kornél úrból, a kis kastélyos magyar
 6 6 | országgyűlési képviselőbül, Du Many Kornél, az ezüstkirály, a dél-amerikai
 7 6 |            és semmi egyebet.~Dumány Kornél úr megcsóválta a fejét,
 8 6 |             a regényt, hanem Dumány Kornél úr.~– Mindenekelőtt állítsuk
 9 6 |      eredményt, mely szerint Dumány Kornél úr a mai napon alkotmányosan
10 8 |       hallottam kimondatni.~„Dumány Kornél.”~Erre az átellenemben ülők
11 8 |           hazában. Én vagyok Dumány Kornél!~Ezt a zajos föllépésemet
12 8 |            szót: „Tekintetes Dumány Kornél úr személyes kérdésben kíván
13 9 |    informálva volt.~– Neked, kedves Kornél öcsém, holnap rögtön birtokba
14 9 |         hogy még azon esetre is, ha Kornél elfogadná az örökséget;
15 9 |         Diogenes hordójában, amiből Kornél barátunk hirtelenében pénzt
16 9 |             egy lepecsételt csomag „Kornél öcsém” címére: ezt most
17 13|            szendviccsel.~– Barátom, Kornél, segíts! Ez a tudós hölgy
18 14|           Ha nem idejétmúlt. Kedves Kornél, te egy lépéssel túl vagy
19 17|     citissime!” NB. „Doktor” Dumány Kornél úrnak.~A levél tartalma
20 17|           Látod, milyen jó fiú ez a Kornél – contestált Szigfrid barátom.~