Rész

  1 1 |                  rendelkezik.~Jól teszi! Én is így tennék, ha princ
  2 1 |                ajtaja, s bejött rajta az én kalauzom, a lámpás a mellére
  3 1 |                 ablaknál foglalt helyet, én a bal oldalinál ültem, a
  4 1 |                  a vonat megindulhatott.~Én, látva, hogy a nyitott ablak
  5 1 |              szalonkocsi balesete miatt.~Én siettem afölötti megelégedésemet
  6 1 |               beszéd, mert az süketnéma.~Én azt kérdeztem, hogy születésétől
  7 1 |                még visszanyeri a szavát. Én ismertem egy fiút, aki tízéves
  8 1 |                el ketten az egész kupét. Én addig, amíg egy főállomást
  9 1 |             Jemmyvel is, hogy mostmár az én helyemen is végignyújtózhatik. –
 10 1 |              végig, hanem odahúzódott az én elhagyott helyemre. Valahányszor
 11 1 |            letette a kalapját a fejéről.~Én aztán ott ácsorogtam a folyosó
 12 2 |                  csiszolták a kerekeket. Én kihajoltam az ablakból,
 13 2 |               gyereket! – mondá a hölgy.~Én azzal hirtelen nyalábra
 14 2 |                volt az a vagon, amelyben én utaztam.~A sziklaomlás még
 15 2 |          keresztülugrálva a kőmellvéden.~Én első rémületemben bénultan
 16 2 |                  fejte tovább a kecskét.~Én, a gyermeket az ágyra lefektetve,
 17 2 |               neki vizet, vagy nem tudom én, mit csináljon. Azt sem
 18 2 |                Mégsem csaphatnak el. Nem én vagyok a hibás. Neki természetesen
 19 2 |                 valakit. Jöjjön velem.~– Én nem hagyhatom el a posztomat.
 20 2 |                 felett süvöltő halálról.~Én is lefutottam az őrháztól
 21 2 |            hasadva, mint egy nádszál.~Ha én azt le tudnám írni, amit
 22 2 |                legutolsó vagon, amelyben én utaztam, bukfencet vethetett
 23 2 |               irgalmára kérem: segítsen! Én már nem bírok vele – rimánkodék
 24 2 |                 össze a nőm kezeit, amíg én hátrafeszítve tartom a karjait.~
 25 2 |             hosszú botjával vetve magán.~Én tolmácsoltam, amit az angol
 26 2 |             akarja tartani.~– Majd őrzöm én addig a kecskéidet, míg
 27 2 |         lelkemben az a megelégedés, hogy én magam kimenekültem ez ádázatból,
 28 2 |              jutott eszembe, hogy hiszen én egy gyermeket vittem fel
 29 2 |                 tudnak vele beszélni; de én sem tudok, mert néma.~–
 30 2 |               senki sem ért.~– Hát akkor én hogy értsem?~– Hát kié az
 31 2 |               kisfiú volt odabenn meg az én praktikus angolom, aki azóta
 32 2 |                  hívják? – kérdezém tőle én is az anyanyelvemen.~Arra
 33 2 |                   csak „bikacs” néma.)~– Én azt az urat ismerem – mondá
 34 2 |             kiálta fel erre a gyermek. – Én önnel akarok apához menni! –
 35 2 |                 a fiú magyarul beszél.~– Én nem találom csodálatosnak –
 36 2 |             hozzá. Ön tud vele beszélni, én nem. Ez nem csodálatos.~–
 37 3 |             Éppenúgy, mint a vagonban az én asztrakánomat. – Mi ez? –
 38 3 |                 a talányokhoz? Mit nézem én ezt a családi jelenetet?
 39 3 |             elolvashatják a hírlapokból, én megyek a málharaktárba a
 40 3 |               tudta meg. De hát tartozom én – itt az idegenek földjén –
 41 3 |            nevemre megfordulni? – Voltam én már „monsieur d’Astrakan”
 42 3 |                   Úgy tettem, mintha nem én volnék az.~A férfi azonban
 43 3 |                  Hát hogy tudja ön, hogy én meg az a név egymáshoz tartozunk?~
 44 3 |                 Párizsban lesz, addig az én házamban lesz az otthona. –
 45 3 |               hogy vegye ki a málháimat.~Én igyekeztem menekülni. Szeretem
 46 3 |                 eltalálta.~– Ha pedig az én házamnál száll ön meg, ott
 47 3 |                egyik hintóval, az apa és én a másodikra szálltunk. A
 48 4 |                Nem a gazdagságáért, mert én a pompát meg nem látom.
 49 4 |        dél-amerikai idegen család meg az én szegény kis rokontalan nemzetem
 50 4 |                ily izgalmas utazás után.~Én viszont a magam részéről
 51 4 |                 megtalálni a hírlapokat.~Én szépen megköszöntem a kalamárist,
 52 4 |         csikóbőrös kulacsot sem, mely az én fajtámra emlékeztetett volna. –
 53 4 |         társaságban foglalhatnak helyet.~Én megjegyzém, hogy nekünk,
 54 4 |                  financiákra. Ezekben az én gazdám egészen otthon volt.
 55 4 |                 általános politikába. Az én házigazdám e téren is teljesen
 56 4 |             állam a világon.~Mindezekből én azt eszeltem ki, hogy az
 57 4 |                 azt eszeltem ki, hogy az én házigazdám nagyon sokat
 58 4 |              megkezdett diskurzust, s ha én a magyar költőkről beszéltem
 59 5 |                 mondhatom. A papot pedig én kértem fel, hogy az ott
 60 5 |                mint más asszonyé – hanem én tudok nekik parancsolni.
 61 5 |             Inkább anyja volt neki, mint én. Miért engedtem meg neki,
 62 5 |             lehetett közülök megmenteni.~Én felvilágosítottam a hölgyet
 63 5 |                ártatlan. Nem tehet róla. Én vagyok a bűnös, aki őt világra
 64 5 |          jelenhetünk meg az Isten előtt?~Én megkísérlem őt csillapítani.
 65 5 |                  tudhatja a postás, hogy én itt vagyok? Én a Hôtel d’
 66 5 |              postás, hogy én itt vagyok? Én a Hôtel d’Espagne-hoz címeztettem
 67 5 |               most már meg fog nyugodni.~Én siettem visszavonulni. Leveleim
 68 5 |            felkerekedett és búcsút vett.~Én, mint a házhoz tartozó vendég,
 69 5 |                  legkedvesebb színház. – Én ezáltal nagyon meg voltam
 70 5 |                     Ön nem ismert énrám. Én pedig önt nagyon jól ismerem. –
 71 5 |                      Hát, igen bizony. – Én voltam az az egy halott
 72 6 |                   elhagyta a hálószobát. Én egyedül maradtam ott.~De
 73 6 |              Mindjárt jön apa – biztatám én az előtte ismeretes nyelven.~–
 74 6 |               Mire Dumány úr visszajött, én már ismét a kandalló előtt
 75 6 |           mindent meggyónni a papnak, ma én gyónom meg mindazt önnek.
 76 6 |                  Az magyarországi. – Ott én nem bírok semmit.~– Pedig
 77 6 |                  ha végighallgatta ön az én történetemet, akkor természetesnek
 78 6 |                   hogy mire használható. Én azt minden évben felvásároltatom,
 79 6 |                   Azt gondoltam, hogy az én magyarom egy amerikai pénzkirály
 80 6 |                 Ön meg fogja tudni, hogy én se nem raboltam, se nem
 81 6 |        hozzátehetem, hogy az az ár, amit én ezért adtam, azokkal a számokban
 82 6 |               ettül a perctül kezdve nem én írom a regényt, hanem Dumány
 83 6 |             felőle nyugodva, hogy sem az én korteseim, de az ellenjelöltemé
 84 6 |                 a kívánt diadalra vezet. Én a konzervatív-nemzeti-klerikális
 85 6 |             veres tollnak a szavazatait (én voltam a veres toll) a zöld
 86 6 |             Dumány Nellire” – kiálták az én bizalmi férfiaim. Világosan
 87 6 |                  beírták a szavazatát az én rovatomba.~Az elnök kihirdette
 88 6 |           allegálták, mintha Icig nem az én nevemet mondta volna, hanem
 89 6 |             commissio kijött, akkorra az én embereim úgy eltették láb
 90 6 |                emiatt megsemmisítette az én megválasztásomat, s én mehettem
 91 6 |                az én megválasztásomat, s én mehettem haza, ezzel a hátamra
 92 7 |             vázoltál felőlem?~Lásd pedig én már huszonhat éves koromban
 93 7 |           természetesen poharak mellett. Én nem vettem azokban részt;
 94 7 |             lelkesítő dalokat énekelték, én azalatt a magam kis szobájában
 95 7 |                 mondtam az apámnak, hogy én valami életpályához akarok
 96 7 |                  meg nincsen puskaporod. Én se átokra, se áldásra nem
 97 7 |                van a pokolban. Hát ettől én nem félek. Hanem amitől
 98 7 |               Felpattant, leszamarazott.~Én aztán megmutattam neki a
 99 7 |                 menned. Azt doktorolnád!~Én azonban erre sem álltam
100 7 |           kellene kultiválnod az öreget. Én nem adhatok neked egy garast
101 7 |               mondd, hogy smucigoskodom. Én is kiszúrok – huszon – húsz
102 7 |                  a csődper? – nem tudom.~Én egészen megszoktam a bécsi
103 7 |              ebédekből és vacsorákból az én megszokott bécsi bajtársaim
104 7 |                  házamnál meglátogatni.”~Én rögtön bepakoltam a száz
105 7 |               hozza:~„Kedves urambátyám.~Én száz forintért az itteni
106 7 |                Nevetséges gondolat, hogy én, a harmincesztendős fickó,
107 7 |               reine-claude-okat. „Akarok én még ennek a gyümölcséből
108 7 |            fogásait.~– Sose kopogtasd az én bordáimat; ne hallgatózz
109 7 |           pulzusom se tapogasd. Nincs az én zsigereimben semmi hiba,
110 7 |                 tudod, öcsém, úgy van az én állapotom, hogy kilencvenöt
111 7 |              tudom szabadítani; mert azt én nem tanultam.~– Ejnye de
112 7 |             hiszen nem is azért híttalak én ide, hogy én nekem az életemet
113 7 |              azért híttalak én ide, hogy én nekem az életemet megnyújtsd.
114 7 |                 megnyújtsd. Nem alkuszom én a halállal.~– Hát akkor
115 7 |             furcsa ám nagyon, hogy mikor én teneked egy százforintos
116 7 |                 nekem vissza egy se. Hát én arra határoztam el magamat,
117 7 |                nem lehet velem beszélni. Én egy rokonom halálára nem
118 7 |                urakat, akik rajta ülnek. Én élek tisztességesen a fáradságom
119 7 |                 bizonyos legyek felőled, én azt akarom, hogy még az
120 7 |                  azt akarom, hogy még az én életemben, most mindjárt
121 7 |                  a kastélyomat. Mindent!~Én nagyon furcsán tekinthettem
122 7 |            tovább. Hiszen nem azt akarom én, hogy „így” lakjál ebben
123 7 |                   doktor öcsécském, hogy én már igen sok esztendő óta
124 7 |                 egészséges dolog: nem az én gyomromnak való már. De
125 7 |        természetemet. Fél esztendő múlva én azt feleségül venném s aztán
126 7 |              amibe már beleáporodtam, az én ócska retyemutyáimmal. Aztán
127 7 |               hogy mit főzzenek délre az én számomra, te határoznád
128 7 |                  ad vocem „mennyország”, én most a templomba sem tudok
129 7 |           parasztbűz van odabenn, amitől én megfulladok. De ha te idejönnél,
130 7 |                  lenne a templomban? Te! Én lennék a keresztapa! Ha
131 7 |                  lennék a keresztapa! Ha én azt megérhetném!~Én ezekből
132 7 |                   Ha én azt megérhetném!~Én ezekből a beszédekből orvosi
133 7 |           mutatott nagy jóvoltára. Hanem én ezt a fényes ajánlatot nem
134 7 |                ajánlatot nem fogadom el. Én magamnak életpályát választottam,
135 7 |                  hitte, hogy ő az orvos, én vagyok a beteg, az ő dolga
136 7 |             vehet odakinn. Pedig azon az én piszkos szobámon túl következik
137 7 |               kell őket felnyitni. Ez az én apámnak a gyűjteménye. Az
138 7 |                apámnak a gyűjteménye. Az én apámat (Isten nyugtassa
139 7 |                  Minden ember azt hitte, én magam is, hogy ilyen szűkmarkú
140 7 |                  a pesti múzeumra. Tehát én, a reménylett százezrek
141 7 |                mutattam meg senkinek: az én régiségeimen ne legeltesse
142 7 |                 még ördögidéző könyv is. Én nem néztem bele, mert én
143 7 |                 Én nem néztem bele, mert én babonás vagyok; de te „frájgászt”
144 7 |             költsem a pénzt! – Az ott az én bankópénztáram. Mert hát
145 7 |                 el kell fogadnom. Ezeket én szépen összesodorintva bele
146 7 |           kitelik a fundus instructus. – Én életemben mindent átadok
147 7 |                mintha ő volna a doktor s én volnék a páciens.~– Kedves
148 7 |            Magamrul majd ráérünk később. Én mint orvos lettem ide híva.~–
149 7 |              kort, mint ama juhászgazda. Én csak azt tanácsolhatom,
150 7 |            csakugyan nem szeretném, hogy én sántikálva menjek a „nagy
151 7 |                 Ami pedig engemet illet: én mint orvos jöttem ide, mint
152 8 |                 meghalt. Így címezték az én Dienes bátyámat. Az történt
153 8 |                  hazafiság ügyére nézve.~Én félvállrul vettem az egészet.~
154 8 |                 földbirtokost csináljon, én hasonló szívóssággal tartottam
155 8 |                 gyámolító társulat, s az én felfogásom szerint akárminő
156 8 |            háború a kalamárisban készül. Én kezdtem megérezni, hogy
157 8 |          szavazata a nagy zöldasztalnál?~Én is leutaztam a megyénkbe,
158 8 |                     Micsoda jogon menjek én oda?~– Mint az ősi Dumányi
159 8 |               sok dikciózás után, amiből én nem értettem semmit, végre
160 8 |                szolgált. Ergo „meghótt”.~Én jónak láttam az üresen hagyott
161 8 |                   mint akárki e hazában. Én vagyok Dumány Kornél!~Ezt
162 8 |                nagyobb derültség.~– Hja. Én pap vagyok! – védekezék
163 8 |                 védekezék az ellenfelem.~Én aztán körüljártattam a tekintetemet
164 8 |                  lajstromba.~Akkor aztán én is visszaadtam az ülőhelyét
165 8 |       elválhatatlanok vagyunk egymástól. Én vagyok Vernőczy Szigfrid
166 8 |          Maticának.~– Hát elefánt vagyok én, hogy megszagoljam, hogy
167 8 |             Igaza volt a tisztelendőnek.~Én voltam az a nagy ökör, aki
168 9 |                                       Az én Szigfridem~Megmondta azt
169 9 |          akaratom. Az ülésnek vége volt. Én a szállásomra akartam menni,
170 9 |                 mit Momentaufnahme.~– De én holnap vissza akarok menni
171 9 |             franca! Hazugság az egész.~– Én is azt hiszem; de amíg a
172 9 |               Szigfrid tanakodtak; ekkor én is közbeszóltam.~– Hát a
173 9 |            kulccsal kinyitni? Mert mikor én nála jártam, akkor nekem
174 9 |                     szólt Szigfrid.~Csak én voltam bosszús.~Ez már hiperbarbarizmus:
175 9 |              címére: ezt most átadhatom.~Én felbontám a lepecsételt
176 9 |                   szólt az alispán.~– De én kérem ezt a hagyatékhoz
177 9 |               könyökével.~– Kérem. Az az én oldalbordám volt.~– Megérdemelted!
178 9 |             tenyerére, s újra rátöltött.~Én persze még akkor annyira „
179 9 |               nekem alá kellett írnom.~– Én tehát mármost a pipaszárakból
180 9 |                  jól van: ez igaz. Ámbár én, ha a saját pénzestárcámat
181 9 |              kijött Dumányfalvára, ahová én előre elmentem, megrendelni
182 9 |                 vele egészen.~– Jól van: én is veled megyek Bécsbe.~
183 9 |               aztán mindaddig, amíg csak én Bécsben elvégeztem a dolgaimat,
184 9 |          Szakácsné is került a házhoz. S én először életemben élveztem
185 9 |                 nem várhatsz. Tudod mit? Én addig, amíg a pénzedhez
186 9 |               nekem a húszezer forintot.~Én ezt igen természetesnek
187 9 |                 elég jutányosan. Ezekhez én mind nem értettem volna,
188 9 |               két óra járásnyira volt az én falumtól.~Együtt mentünk
189 9 |                 hajtotta a saját lovait, én mellette ültem, a magam
190 9 |                 társalgás keletkezett, s én minden tárgyhoz sans gène
191 9 |                 disputa támadt, amelyben én keményen megálltam a helyemet.
192 9 |          helyemet. Szigfrid mindenben az én nézeteimet osztá.~– Barátom!
193 9 |               vacsoránál tósztoztunk is. Én ott is kitettem magamért.
194 9 |                ott is kitettem magamért. Én felköszöntöttem a vármegyét,
195 9 |               ember az okára rá nem jön.~Én, orvos létemre, hozzá voltam
196 9 |             Feltűnik előtted talán, hogy én most nem proponálom neked
197 9 |            invitállak egyelőre magamhoz. Én most a kastélyomat átengedtem
198 9 |           nagynénémnek. Ez regnál benne. Én magam a parkban levő vadászházban
199 9 |                összevissza tud kérdezni! Én felelek nekik olyanokat,
200 9 |                 a kiábrándulás! – mondám én.~– Nono! Ki tudja? Az ördög
201 9 |                Vagy talán a negyedik? Az én kedves barátom Szigfrid
202 9 |              sandlauferje.~Ő leszállt az én kocsimról, s midőn jó éjt
203 9 |                Hajh! Hányszor töprengtem én egész éjszakákon át azzal
204 10|               szóval toppan be hozzám az én Szigfridem, hogy: – Kedves
205 10|                 ebbe bele kell harapnod.~Én nevetéssel akartam maszkolni
206 10|          rémületemet.~– Hiszen nem értek én a törvényhozáshoz.~– Én
207 10|                  én a törvényhozáshoz.~– Én sem értek, mégis ott vagyok
208 10|               vagyok a felsőházban.~– De én sohasem tanultam a magyar
209 10|             magyar köz- és magánjogot.~– Én meg annyit sem tudok a magyar
210 10|      dohánytermelési engedélyért?~– Hisz én doctor medicinae vagyok.~–
211 10|                 a próza!~– Mást értettem én a próza alatt. Kimondom
212 10|         visszariaszt az a gondolat, hogy én elinduljak lelkeket vásárolni:
213 10|            munkás polgárokból. Ez nem az én kedélyemnek való.~– Kibeszélted
214 10|            választást megelőző akcióval. Én magam vezetem az egész hadjáratot.
215 10|                 Ezt csak bízd te miránk. Én már minden kocsmát, vendéglőt
216 10|              adhatja ezen az áron, az az én gondom. Neked még csak egy
217 10|               után kell látnom. Nem érek én rá Budapesten lebzselni.~–
218 10|             intenciójától eleve óvott az én Szigfridem.~– Hiszen te
219 10|         Kártyázni nem, de korteskedni.~– Én úgy tudom, hogy az még veszedelmesebb
220 11|                leírnám hexameterekben az én választási hadjáratom és
221 11|                 az akkori hírlapokból az én történetemet. Ott apróra
222 11|                bűnlajstroma, ami mind az én nevem alatt történt. Végre
223 11|                múlt el. – Egy egész hét. Én azt hittem, hogy hét esztendő.~
224 11|                  vasrácsa volt. (Ezt már én készíttettem.) Azon keresztül
225 11|          megörökiteni. Érdekes objektum!~Én ott álltam a rózsatelep
226 11|                 rám a hölgy.~Ezt persze „én szegény tót legény” tartozom
227 11|                  levelemet?~– Kaptam bíz én egy levelet; most is itt
228 11|                 Ez a szerda tegnap volt. Én három napig hordtam a levelet
229 11|                 jó vacsorát főzess, mert én még nem élek krumplival,
230 11|               lekapnak és úgy hoznak el.~Én arra mindjárt elmondtam
231 11|                   s titokban tubákol. Az én nagynéném csak egy évvel
232 11|                  idősebb nálamnál, s még én sem vagyok harminc esztendős.
233 11|                  el vele medvét lőni. Az én erdőségemben annyi a medve,
234 11|                  lejárnak a zabföldekre. Én már lőttem hármat. Erővel
235 11|               kertből?~Az egész úton, az én házamtól a vernőci kastélyig,
236 11|        elmondhatná, mi volt ott?~No, hát én visszajöhettem és elmondom.~
237 12|          Mennyire más uraság ez, mint az én kis húszholdas parkom. Nekem
238 12|             vendég. Revánst ő nem adhat.~Én csak abban az érzésben erősödtem
239 12|               alakú lyukak vannak vágva.~Én az első körültekintésnél
240 12|              vadhajtásoktul. Itt találok én holnap reggel feladatomnak
241 12|          díszítve vadász diadaljelekkel.~Én nyitva hagytam az ablakomat
242 12|                 volt minden levél, mikor én már odalenn voltam a rózsák
243 12|                 vagy egy házi cselédhez.~Én kitaláltam az első tekintetre,
244 12|      húszlépésnyiről a szőke.~Erre aztán én sem emeltem meg a kalapom
245 12|                Ha ők nem ismernek engem: én sem tartozom kitalálni,
246 12|                 jó volt tövis nélkül is.~Én aztán hozzáfogtam, hogy
247 12|                 Adja azt ide.~– De erről én szemezni akarok.~– Szemezzen
248 12|             Menjen vissza rózsát ojtani.~Én visszamentem rózsát ojtani,
249 12|              elnevezését is: rózsabogár. Én valóságos nemzetiségi gyűlölettel
250 12|                 való volt! Felmászik az „én” ablakomba, megajándékoz „
251 12|             magát, adá ki a parancsot.~– Én megtiltom önnek, hogy a
252 12|                   Igaza van, ezek nem az én bogaraim.~– Megadom magam!
253 12|                ez: „Sind Sie von Adel?”)~Én éppen sietős munkában voltam:
254 12|                     kérdé Szigfrid. – Az én komornyikom jól borotvál.~–
255 12|         acélcsengésű alt hangja volt.)~– Én már voltam olyan szerencsés.~–
256 12|                vágnom magamat.~– Grófnő. Én uzsorás adósságokat nem
257 12|   reggelizőasztalhoz ültetett bennünket. Én Diodora és Flamma grófnők
258 12|               mellé jutottam.~– De ugye, én rögtön megismertem, hogy
259 13|               nem rút, hanem szép.~– No, én csak a görög templomból
260 13|    életre-halálra.~Azt találtam ki, hogy én ebben az európai kérdésben
261 13|           kérdésben neutrális maradok.~– Én, méltóságos grófnő, egyáltalán
262 13|           visszavágott nekem Spinozával. Én újból gáncsot vetettem neki
263 13|               beszélt ezalatt egymással.~Én utoljára a legkiméletlenebb
264 13|        harcmódhoz folyamodtam.~– Grófnő! Én orvos vagyok. Nem ismerek
265 13|         zsibbatag mélaság tartott.~Ez az én mondásom lett az én életemnek
266 13|                Ez az én mondásom lett az én életemnek a fátuma.~Mint
267 13|                 rózsákat.~– De azokra az én húgaimnak szükségük van.~–
268 13|                  érdekelte a leánykákat. Én aztán az egyiptomi skarabeusoktól
269 13|               szarvasbogarakra. Legalább én azt hittem; de nagyon csalódtam
270 13|                 leszálltak a magasbul az én ősi fészkem meglátogatására.
271 13|                 nem volt hasonlítható az én váracskám az ő nyári palotájukhoz,
272 13|              felállított egy paradoxont, én felállítottam a másikat,
273 13|            viadalt. Ő is sokat olvasott, én is ahol ő utazott, ott én
274 13|                én is ahol ő utazott, ott én is mind megfordultam; művészetről,
275 13|                 amidőn Diodora grófnő és én, szövetséges táborainkat
276 13|             orvosi tudományban nem hisz.~Én engedtem neki, hogy kibeszélje
277 13|               aztán elmondtam neki, hogy én anélkül, hogy kikérdeztem
278 13|              koncesszióban.~Honnan tudom én ezt?~Mondtam neki, hogy
279 13|            nincsenek nálunk női orvosok. Én férfitól orvosi segélyt
280 13|           lánykákkal sétálni a parkba.~S én olyan naiv voltam, hogy
281 13|                 celebritásoknak, amilyen én vagyok, a választási költségeit
282 13|                 tőlem, hogy miért vagyok én olyan sokat érő celebritás,
283 13|                az megy férjhez legelébb.~Én odamentem hozzájuk, s segítettem
284 13|                segítettem nekik keresni. Én találtam legelébb négylevelű
285 13|             szerencséje.~– Mit csináljak én evvel a szerencsével?~–
286 13|                  nem házasodik ön meg?~– Én is igazán komolyan felelek
287 13|                volna, annak meg rendesen én nem kellek.~– S micsoda
288 13|             szeretetből jöjjön hozzám.~– Én tudok egy nőt, aki mindezeknek
289 13|                gyémántnak a tüze. Ah, ha én önnek mindent elmondhatnék!
290 14|                                       Az én kedves barátomnak a története~
291 14|                ha már ők leültek a fűbe, én sem maradhattam fenn eget
292 14|              térdén lovagoltatott engem, én meg fújtam a cseréptrombitát,
293 14|            kaptam.~A szabadságharcban az én barátom mint huszárhadnagy
294 14|              hölgyek is úgy találták. Az én barátom sok hányódás-vetődés
295 14|              száműzötteket, különösen az én kedves barátom egyszerre
296 14|            megélni.~Azok között, akik az én barátomat kastélyaikban
297 14|          rendkívüliségnek – mondá Cenni.~Én sem. Mindenki abban a véleményben
298 14|                 a grófnak:~„Kedves gróf. Én most megyek a gőzhajóra,
299 14|          Párizsba: ott akarok lakni.”~Az én barátom elbámult.~„Hát nem
300 14|                  nem tudja, milady, hogy én ki vagyok tiltva Franciaországból?
301 14|                szép istennő otthagyta az én barátomat a szép Wight-sziget
302 14|                 esztendeig nem tudott az én barátom az átok szövevényéből
303 14|         bevihesse. Csakhogy akkor már az én barátomnak ősz szakálla
304 14|              volt, úgy beszéltem, mintha én lettem volna magam úgy meggyötörve.)~–
305 14|                  eset megtörténhetett az én barátommal, aki egy fényes
306 14|             kegyence, mit várhatok akkor én a fejemre, ha azt egy büszke
307 14|       pásztorórát?~Szigfrid volt ott.~Az én nagy emfatikus előadásom
308 14|                 barátság végződik. Te az én rétemben kezdesz kaszálni.
309 14|                   Nem tudnád talán, hogy én Cennibe szerelmes vagyok?~–
310 14|         nagyatyja hagyott rá. Ez most az én gazdaságom intenzív berendezésénél
311 14|               még egy pár esztendeig. De én nem akarok Tantalust játszani.
312 14|              elüti a kezemről? Pardon!~– Én nem veszem magamra a „gazembert”.
313 14|              Megígéred?~– Föltétlenül.~– Én Diodora háta mögött fogok
314 14|               ide hallgass! Ez a tervem. Én tartok itt a vadászomnál
315 14|         násznagyságot. Hanem akkor aztán én futhatok innen, ahogy a
316 14|           Diodorával szemben, amivel te! Én tudom azt. Ha te adod elő
317 15|               aki visszahajigálja.~Tehát én, mikor ketten a rózsahelyen
318 15|                   mondá halkan a grófnő.~Én azt hittem, attól tart,
319 15|      mozdulatlanul fekszik a szobájában, én pedig mellette őrködöm:
320 15|                azt énvelem? Mit vétettem én Szigfridnek? Mi érdeke van
321 15|                 felelt helyettem Flamma.~Én azt sem tudtam, a földön
322 16|               Ezen töröm a fejemet.~Mert én, ahogy ördögöt nem hiszek,
323 16|                  pénzeket izzadnak ki az én választásom alatt; én meg
324 16|                 az én választásom alatt; én meg csak ülök és nézem,
325 16|             Potya úr kicsiben, az vagyok én nagyban.~Mert lehet-e nagyobb
326 16|                   tisztelt” barátaimnak, én itt a „drága” barátunk szerepét
327 16|                szép volt, mikor beszélt!~Én, amint az ozsonnára hívták
328 16|         képviselői jelöltségtől.~Erre az én barátom átölelt és úgy megszorongatott,
329 16|               mondd, hogy nem. Kezet rá.~Én aztán becsületszóra és parolázva
330 16|                mert hát ebben az esetben én is adok át neked valamit.
331 16|                pénz.~– Mi tagadás benne? Én, ha rajtam állana, a választás
332 16|               amennyi rá van írva kívül.~Én bizony nem számláltam: az
333 16|           Szigfridnek váltói? – kérdezém én elbámulva. – Hisz ő nekem
334 16|        párthíveim megneheztelni érte, ha én azokat a váltókat, amik
335 16|               azokat a váltókat, amik az én választásom költségeit fedezték,
336 17|                           Ki játszik?~Ha én akkor csak egy morzsájával
337 17|      szangvinikus dühös bolond.~Most már én akartam, hogy játsszuk hát
338 17|               alapját képezte közöttünk. Én ettől fogva az ő lovagja
339 17|               hazamegy a saját kocsiján.~Én elfogadtam az ajánlatát,
340 17|           Cenninek. Emlegessen meg róla. Én egész hona fide akartam
341 17|                  leszálltunk a kocsiról, én a kocsisomnak utasításul
342 17|           fordulópontján el nem hagytam.~Én hasonló őszinte jóindulattal
343 17|               több, mi is tanúi vagyunk: én és Mukica báró, s ekként
344 17|          valószínűleg csak tótul tudtak.~Én, hogy hivatalos feladatomnak
345 17|         szerencsekivánatunkat általadni. Én részemről megtetéztem e
346 17|                 grófné viseli – feleltem én, a kösöntyűt a boldog ara
347 17|             contestált Szigfrid barátom.~Én azután még asszisztáltam
348 17|              ettünk-ittunk, akkor jön az én jelenetem.~Pompás lakadalmas
349 17|          asztalnál az új pár prezideált. Én ültem a menyasszony jobbján,
350 17|               akart tölteni a komornyik, én kivettem a kezéből a palackot,
351 17|          palackon volt egy spanyol légy.~Én aztán azt a palackot fogtam
352 17|                   megállj! Majd ugratlak én most mindjárt téged, a kapucinusoddal
353 17|         összekoccintásra a magáét.~Ekkor én azt mondám:~– Ugyan, kedves
354 17|         Wallensteins Lager-ében?~Erre az én emberem mint a megszárnyazott
355 17|                  el ezt a schabernackot?~Én ártatlan képet csináltam.~–
356 17|               hát ugyan hogy ne ismernék én, bécsi színházhabitué egy
357 17|                ön magát a tréfa által?~– Én? – mondék nevető bámulattal. –
358 17|           bámulattal. – Hát miért volnék én megsértve? Velem nem történt
359 17|                hát mit ugrálhattam volna én itt mint násznagy?~– Hát
360 17|                  tervet?~– Hagyjuk abba! Én nagy kedvelője vagyok a
361 17|             dolog.~– De édes barátom! Az én tudtom nélkül! A párt beleegyezése
362 17|               haragbajövést.~– Mi ez? Az én váltóim kifizetve? Doktor
363 17| takarékpénztárnál az ön megbízásából, az én pénzemmel.~Erre megszelídült.
364 17|             kiadta belőle a névjegyemet. Én is a tárcámért nyúltam.~–
365 17|                elmehet tyúkot ültetni.~– Én nem haragudtam meg.~– De
366 17|      nyoszolyókat is újra lépre csalták, én már a kastélyban voltam.
367 18|              légynek sem szabad döngeni.~Én nem zseníroztam magamat:
368 18|             betéve maga mögött az ajtót.~Én tehát megláttam, ami még
369 18|           Köszönöm, már tudok eszmélni.”~Én aztán mondtam neki, hogy
370 18|                    Hát legyen ön angyal.~Én folytattam a gyógyítást.~
371 18|              mint egy élő márványszobor.~Én fogtam a pikétakarót, melyre
372 18|                   valami baj fogja érni. Én berendeztettem az ön számára
373 18|                 elém, kérő mosolygással.~Én kezet adtam rá.~Minő kézszorítás
374 18|              keze, ha meg akar szólalni.~Én azt hittem, hogy mindent
375 19|             igazgatta, vagy mit csinált? Én bizony nem zsenírozom magamat
376 19|             Cenni!~– Hát maga van itt?~– Én ám – szólt nevetve. – Csak
377 19|                   Csak folytassa. Láttam én már önt ennél furcsább figurában
378 19|               furcsább figurában is.~Hát én is tréfára vettem a dolgot.~–
379 19|               szélére. – Azt hiszi, hogy én ön ellen komplottot csináltam,
380 19|                volna rám nézve rossz? Ha én őt a játék végén, mint vőlegényétől
381 19|                   folytatá Cenni –, hogy én szerepet vállaltam egy olyan
382 19|                  megtudta volna ön, hogy én ki vagyok.~Erre csakugyan
383 19|                  Önnek azt mondták, hogy én vagyok a sátán. Azt is tudom,
384 19|                meglát, hogy ő az angyal, én az ördög. Azért, mert nekem
385 19|                 ugyan miért? Azért, mert én előtte való nap önnek azt
386 19|              szerény vagyonú férjet. Hát én nem vagyok se gazdag, se
387 19|                  S miért kellett neki az én játékomat elrontani? Miért
388 19|                az angyaltól óvakodjék! – Én rosszat senkire nem mondok.
389 19|       visszafordult a nyitott ajtóbul.~– Én megadtam önnek az ígért
390 19|              afelől, hogy Flamma szeret.~Én is szeretem őt.~S a szerelem
391 20|                  majoros azt hitte, hogy én vagyok már az inzsellér,
392 20|                  akik rám ismertek, hogy én vagyok a tegnapi lakadalomból
393 20|                milyen jól mulattak, hogy én eljöttem a vadászkastélyból:
394 20|                 pohár friss tejjel. Amit én nagy élvezettel el is költöttem.
395 20|                  mint tegnap voltam:amit én készpénznek is vettem.~Mire
396 20|            szerint a grotta köröndjében.~Én viszont azt az óhajtásomat
397 20|                 grófnő óhajt látni; mire én nem késlekedtem e jeles
398 20|                 haja még úgy volt, ahogy én összebogoztam, legfeljebb
399 20|             éppen nem szivaroznia.~Amint én beléptem a szobába: Szigfrid
400 20|              levő fotelbe, kezét nyújtá. Én megkérdezém, hogy mint érzi
401 20|          gyermeknek álmodtam magamat. Ön én velem valóságos csodát művelt.
402 20|            tarthat ez a kéjérzet örökké? Én valóban nem tudom megmondani,
403 20|              Mert már vaccinálva voltam!~Én ezekre a szavakra felkeltem
404 20|        félreértett engem, kedves doktor. Én nem arra gondoltam, amire
405 20|             félreértés az ön részén van. Én az ön unokahúgának a kezét
406 20|              Habeat sibi.~Most már aztán én is kegyetlen voltam.~– Kedves
407 20|           krónikussá kezd válni köztünk. Én igen nagyon tisztelem, de
408 20|           helyéről, s azt mondá:~– Igen, én mondtam.~– Ah! Akkor te
409 20|                 lépést tett Flamma felé.~Én eléje álltam.~– Csak nyugodtan,
410 20|                nyugodtan, édes Szigfrid. Én Flamma grófnő kezét kértem
411 20|            grófnő kezét kértem meg. Ő az én védelmem alatt áll.~– „Adj
412 20|              Diodora. – Kikérem, hogy az én szobámban az én vendégemet
413 20|                  hogy az én szobámban az én vendégemet megsértse. Ehhez
414 20|               adósa, megjegyzem, hogy az én ősapám már akkor harcolt
415 20|               lehet.~S intett a kezével.~Én elértettem az intést. Kezemet
416 20|                 rövidebb határidőt, mert én Helgolandba akarok menni,
417 20|             kellett volna oda mennem.)~– Én rögtön sietek Szepesváraljára,
418 20|           kápolnában volna a szertartás.~Én erős lélegzetet szívtam,
419 20|             jutott páter Paphnutius! Oda én nem megyek esküdni.~Szigfrid
420 20|               leszünk, elférünk benne.~– Én nem hozok mást, mint a násznagyomat.~–
421 20|               forint jó értékpapírokban.~Én némán hajtám meg magamat,
422 20|                hosszú pauza következett.~Én idejét láttam a búcsúvevésnek.~
423 20|             lagymatag, erélytelen kezet. Én csókot nyomtam rá; olyant,
424 20|             véghez.~Délután esküdtünk, s én már estére hazavihettem
425 20|              kastélynak az egyik kapuján én hajtottam ki Flammával,
426 20|                Még csak most kezdődik az én történetem.~Hanem előbb
427 21|                  nőm, hogy menjünk át az én – dolgozószobámba.~Én egészen
428 21|                 az én – dolgozószobámba.~Én egészen más szobába szerettem
429 21|                vagy holnaputánra.~– Nem! Én ma akarom átadni.~No hát
430 21|                 bánom, hát kezdjük ezen.~Én előrementem a dolgozószobámba;
431 21|               győződve, hogy annyi.~– De én is meg akarok felőle győződni.
432 21|          októberről. Azt is feldiktálta, én írtam.~Hiszen úgy in abstracto
433 21|                 mondtam, hogy „nem tudom én”.~– Dehogynem! Majd mindjárt
434 21|                  volna a magyarázatot.~– Én nem tudom.~Csakhogy Flammát
435 21|              neve áll. Addig ezek nem az én tulajdonom, amíg az én nevem
436 21|                az én tulajdonom, amíg az én nevem nincs rájuk jegyezve.
437 21|                 nyugalommal ezt mondá:~– Én már a más neje vagyok.~Én
438 21|                Én már a más neje vagyok.~Én azt éreztem e szókra, mintha
439 21|                  Három hónapja.~– Amikor én Bécsből idekerültem?~– Igen.~–
440 21|          önakarat nélkül feleleteket ád.~Én a halált éreztem minden
441 21|              ördög! Az ördög! Itt van az én életemnek ördöge, aki megöli
442 21|                  valamit kérdezni tőlem?~Én a kezemmel inték neki, hogy
443 21|                   s betette maga után.~S én ezzel elszalasztottam azt
444 21|                 útj át.~Eltemetve csupán én vagyok. Vagy holtan, vagy
445 21|         egymásnak a szemeikkel akkor! Ó, én okosabb vagyok, mint az
446 21|                  okosabb vagyok, mint az én jó barátom volt! S már akkor
447 21|                  gyalázatért.~Megfizetve én! Egymillióval kifizetve,
448 21|           megtagadod, az bosszút áll!~És én tartottam nekik egy disszertációt
449 21|              vonjam? Hisz ő kitűnően lő, én meg sehogy sem. Az öl meg
450 21|                terv becsületére vált az „én” ördögömnek.~Meghalok, de
451 21|                amit velem elkövetett.~Az én ördögöm olyan furfangos
452 22|                                       Az én tervem~Másnap azt mondtam
453 22|               útban voltunk Párizs felé.~Én az egész úton azt a gyöngéd
454 22|               föld szomjazta a vért már.~Én már értesülve voltam az
455 22|             fölváltva a „le départ”-ral.~Én a nőm számára egy hotelt
456 22|               talán ő is leolvashatta az én arcomról az adandó választ: –
457 22|            milliójával, amit akarok, hát én azt elpazarlom – önre.~Mikor
458 22|                  akkor azt mondám neki~– Én felajánlottam a francia
459 22|        hadsereghez.~– Ha ön úgy kívánja, én nem mondhatok ellent.~Jó,
460 22|                Több szót nem váltottunk.~Én még azon nap fölvettem a
461 22|             fölvenni, vagy csekkekben? – Én azt mondtam, hogy csekkeket
462 22|          szögletes fejű: idegenek címe).~Én ezzel a legközelebbi gyorsvonatot
463 22|        lejárattal, 15% provízió mellett. Én átadtam neki a nőmtől kapott
464 22|                 ezt az összeget?~– Az az én gondom.~– Játszott ön már
465 22|                  arra, hogy augusztus 15-én a franciák Berlinben lesznek.~–
466 22|                Hirsch-házba utasítandók.~Én aztán Brüsszelből visszatértem
467 22|        fényűzésből, és meghúzni magát az én kis, szegény, tót kastélyomban:
468 22|                  utánam kétségbeesetten! Én pedig ravasz leszek, s nem
469 23|           hadjáratok képezték ki; míg az én egész sebészeti praxisom
470 23|         önköltségén szolgáló volontairt. Én az öreg Duvalnak az egészségügyi
471 23|                  voltam-e már háborúban?~Én bizony szégyenszemre megvallottam,
472 23|              sebesülteinket elhordanunk?~Én a Douay tábornok hadtesténél
473 23|         visszanyargal a poroszokhoz.~Ezt én rossz ómennek vettem. A
474 23|             hevertek.~– Uram – mondám az én törzsorvosomnak –, ma itt
475 23|                fölött süvöltöttek el. Az én betanult legényeim olyan
476 23|               előnyomulását akadályozza.~Én azt a leírhatlan mámort
477 23|              szent borzalom fogott el az én uramnak, a mindnyájunk urának
478 23|                 volt.~A por elvonultával én csak azt láttam, hogy a
479 23|             győzelemhírek!”~No, akkor az én kétmillió frankom lángot
480 23|        tüzértiszt is nehéz sebet kapott. Én felvettem őt a vállamra,
481 23|               fejünk fölött szétpukkant, én egy ütést éreztem a képim
482 23|                  elhelyeztem a kocsimon, én is felkaptam a lovamra,
483 23|           megtorlódott a futó katonaság.~Én nem sokat tétováztam: nekivágtam
484 23|              szegezve.~Ahán! Itt jön az „én emberem!” Hiszen tégedet
485 23|                  átgázoltatni a patakon. Én aztán a répaföldeken keresztül
486 23|                 vagyok. Megengedte, hogy én segédkezzem neki a sebészi
487 23|                 az öregúr:~– No, mármost én is adok neked valamit. –
488 23|        hadseregből.~– Hát megérdemlettem én ezt?~– Igaz, hogy nem érdemletted
489 23|                 te nem vagy francia?~Hát én tudtam annak az okát, de
490 23|                  az ilyen emberben, mint én, gyanakosznak; aki soha
491 24|             került megértetni vele, hogy én vagyok a gazdája. Arra kinyitotta
492 24|               megijedjen tőlem.~De ha az én alakom ijesztő volt őrá
493 24|                  a felesége előtt? Mikor én nem vagyok igazi katona,
494 24|                még az érdemrendem sem az én érdemem.~– Hogy van ön?
495 24|               börzeügynököm tudósítása.)~Én úgy tettem, mintha nem volna
496 24|                  vacsorálni?~– Elszoktam én már attól; majd sütök magamnak
497 24|            vesztenek. Ha ön beleegyezik: én tovább dolgozom a pénzével
498 24|                  káromkodni.~– Sapristi! Én nem így alkudtam! A sors
499 24|                  A sors iróniázik velem. Én el akarom veszíteni azt
500 25|                belső táblákon keresztül. Én ezt egészen normális állapotnak