Rész

501 25|                  Nini! Egy katonatiszt.”~Én pedig hangom teljes erejével
502 25|                akar törni, annak a fejét én kettéhasítom.~Ez bizony
503 25|                  kapta a becsületrendet.~Én reszkettem a dühtől.~Mit
504 25|           mosolyt láttam volna az arcán.~Én már mindent rosszra magyaráztam.~
505 25|                   hogy hagyjon magunkra.~Én megköszöntem neki a gyors
506 25|                titkokat rejteget, amiket én egy harmadiknak nem árulhatok
507 25|                 mind a kettő.~Az első az én ügynököm levele volt. Ezt
508 25|                  A második pedig volt az én válaszom. Ez pedig így szólt~„
509 25|             összes vagyonát fölteszi rá!~Én pedig szerettem volna magamnak
510 25|                az út. Holnap lehet, hogy én is futok.~– Köszönöm, uram.~
511 26|                  a porosz királynak.”~Az én szomszédom elájult, és lefordult
512 26|                  táviratot a sokaságnak.~Én pedig felmentem az asszonyhoz.~
513 26|                  megoldása lett volna az én tragédiámnak, ha én, ahelyett,
514 26|             volna az én tragédiámnak, ha én, ahelyett, hogy a halálomat
515 26|               tudni, hogy javítja meg az én elrontott életemet valaki,
516 26|               képest, ami odabenn folyt.~Én egy börzeszolgának húsz
517 26|               egy pillanatra X. urat, az én börzeügynökömet; átadtam
518 26|               börzén!~– Hausse? – mondám én elámulva.~– Az ám! Ha csak
519 26|                 az aranyborjú orgiájába.~Én pedig rábíztam magamat egy
520 26|           kapitulált Vilmos király előtt én pedig kapitulálok ön előtt.
521 26|              börze pszichológiáját, mint én!~– Én ismerem a börze pszichológiáját?~–
522 26|              pszichológiáját, mint én!~– Én ismerem a börze pszichológiáját?~–
523 26|           megugrott. Nekem avizót adott. Én szót fogadtam. S itt az
524 26|             átkozott milliót agyonverni? Én kidobom a tengerbe, s ő
525 26|              kezelje úgy, ahogy mondtam. Én a börzére nem mehetek üzleteket
526 26|                Ejh, uram, ön nem érti az én dolgomat! – szakítám ketté
527 26|           kelletlen párbeszédet.~Erre az én emberem a mutatóujját az
528 26|               nyomva, azt monda:~„Ahán!”~Én pedig az ajkaimat beszorítva,
529 26|                hamiskás mosollyal~„Ehe!”~Én pedig mutatóujjamat a szájam
530 26|                  hová. S nem marasztott.~Én felültem a vasútra Párizs
531 26|                  népet verték széjjel az én hotelem előtt.~De az én
532 26|                  én hotelem előtt.~De az én hotelem is szépen megváltozott.
533 26|                  hatodik napon, mikor az én börzei kötésem terminusa
534 26|               nagy rohammal a baisse.~Az én pokolnak áldozott millióimat
535 27|                      Nincsen ördög~Ekkor én is elővettem a jobbik eszemet.~
536 27|                  Mi az ördögért veressem én magamat agyon, mikor énnekem
537 27|                elvitessem magamat veled? Én bizony elbocsátalak a szolgálatomból.
538 27|               befogad. Hiszen nem vagyok én arra kárhoztatva, hogy boldogtalan
539 27|                  tátit. Hát miért legyek én jobb, mint Ádám apánk volt?
540 27|                   aki nem hisz és kutat. Én bizony neked, édes ördögöcském,
541 27|                 felmondok. Szép az élet: én élni akarok. Elmehetsz ördög
542 27|                  Nagyot nevetett erre az én ördögöm, s azt mondta:~–
543 27|                 mondta:~– Dehogy hagylak én el! Most vagy, már csak
544 27|                 követni. Elismerte, hogy én vagyok a bibliai „Cafèàt-Panéakh”,
545 27|            kiment tejgazdaságot kezdeni.~Én pedig ettül az időtül kezdve
546 27|              csak azt összegezi is, amit én az ő tudtával kiadok: bizton
547 27|             megörvendeztetett bennünket.~Én azt indítványoztam madame-nak,
548 27|             óhajtástól van áthatva. Erre én azt a rózsafa szekrényt,
549 27|                  Tapasztalhatta ön, hogy én azóta is folyton a legnagyobb
550 27|                  hibás, a vétkes egyedül én vagyok. Az én véghetetlen
551 27|             vétkes egyedül én vagyok. Az én véghetetlen hiúságom és
552 27|             ajánlatos tulajdonnak. Ez az én bűnöm, hogy ezt hittem;
553 27|               óva; egészsége helyreállt; én a büntetésemet végig kiálltam.
554 27|            menyegzőnk éjszakáján. S most én kérem önt, vegye ön kezébe
555 27|                  kötvények címeit, ahogy én diktálni fogom.~Az asszony
556 27|               gépiesen engedelmeskedett. Én egyenkint felszámláltam
557 27|                kérdezé bámulva.~– Azt az én saját vagyonom fedezte.
558 27|                 a hozományát tőlem. Mert én e mai napon beszélek önnel
559 27|               Megdöbbenve nézett reám.~– Én önt elhagyom e mai napon
560 27|             boldog elfeledtetést vagy az én még boldogabb halálhíremet.
561 27|                óvatosságot követel; mert én, a férj nem leszek a közelben,
562 27|             égtek, az arca lángolt.~– De én egy negyedik utat is tudok –
563 27|                 a két kezével a karomat.~Én lelkem egész keserűségével
564 27|                engemet arra bírjon, hogy én a leszolgált börtönidőmön
565 27|                  Képzelheti ön azt, hogy én viselni fogom továbbra is
566 27|                  Kívánhatja ön azt, hogy én mindennap újra meg újra
567 27|                  ön idvezülni fog, akkor én megyek elkárhozni; mert
568 27|                  megyek elkárhozni; mert én még a mennyországban sem
569 27|                 lázadó néptömeg ellen az én oltalmamra, arra gondoltam:
570 27|              magamban: miért nem ismerem én ezt az embert ilyen férfinak,
571 27|               most taszítson el magától. Én vétettem ön ellen sokat,
572 27|                 vétettem ön ellen sokat, én önnek végtelen kínokat,
573 27|                   hűséggel, szeretettel. Én nem választhatok az ön által
574 27|               által elém írt utak közül. Én nem akarok sem a gyalázat
575 27|                 ridegségben megdermedni. Én boldog akarok lenni, én
576 27|                  Én boldog akarok lenni, én szeretni akarok!~– Van önnek
577 27|                hozta.~– Azt a gyermeket? Én azt a gyermeket gyűlölöm.
578 27|                   és nem imádkozom érte. Én attól a gyermektől borzadok,
579 27|                meggátolni eltávozásomat.~Én azon a titkos ablakon át,
580 27|          hipokritaság-e az éntőlem, hogy én itt most játszom a nagy
581 27|                szerelmével vesz körül, s én lefejtem magamról a szerelmet,
582 27|                  kezét.~– Hát majd fogom én önnek a fiát szeretni, leszek
583 27|              térdeimet, hevesen zokogva.~Én lehajoltam hozzá, hogy fölkaroljam.~
584 27|        fölemeltetni.~– Nem! Hagyjon így! Én nem kegyelmet könyörgök,
585 27|                 a lelkemet!~De már akkor én is ott térdeltem mellette
586 27|                tőrt, s rám emeled: akkor én elmondtam volna neked mindent.
587 27|               kiutasítottál a szobádból. Én szóltam még hozzád: – Nem
588 27|                     némán intél: semmit.~Én karjaim közé szorítám a
589 27|                  nem vagy bűnös – mondám én neki. – Hanem én az vagyok.
590 27|                  mondám én neki. – Hanem én az vagyok. Már most hallgasd
591 27|                  te, hogy miket vétettem én teellened, azóta, hogy férj
592 27|            bocsáss meg érte.~Ekkor aztán én gyóntam meg előtte.~Elmondtam
593 27|                 sem szerette őt: egyedül én.~Én pedig szeretem egész
594 27|                 szerette őt: egyedül én.~Én pedig szeretem egész lelkemből
595 27|       madárfészek.)~– Ezt hozta nekem az én kis Jemmym… Ha ő nem jön,
596 27|                 igen szépen tud ugratni: én még nem láttam. Nagyon dicsérik,
597 27|            Nagyon dicsérik, akik látták. Én nagyra tudom becsülni, ha
598 27|                   Jemmy! – szólt neki az én barátom.~A gyermek a hívásra
599 27|                  réveille-t!” – mondá az én barátom. – Következik a
600 27|                   hogy még most is az, s én a civillistában osztozom;