Rész

  1 1 |             lámpás a mellére akasztva. Azt a szomorú hírt közlé velem,
  2 1 |      szalonkocsi tengelye izzóvá lett, azt most ki kellett kapcsolni,
  3 1 |                 Megnyugszom benne.~Még azt akarta tőlem megtudni a
  4 1 |         azonban csak három hely van.~– Azt mondta a doktor úr, hogy
  5 1 |          aggodalmait elpihenteté. Majd azt kérdezte tőlem, hogy ugyebár
  6 1 |              sem volt kifogása. Csupán azt tudakolta még, hogy nem
  7 1 |          beszéd, mert az süketnéma.~Én azt kérdeztem, hogy születésétől
  8 1 |         nagylelkűség.~Felkerekedtem, s azt mondtam a hölgynek, hogy
  9 1 |              Régen keresztül is törték azt már!~Vajon ha a régi görög
 10 1 |             tör elő; hogy hogyan fúrta azt keresztül? Az még nincsen
 11 2 |        gyorsított futammal robog, hogy azt az időmulasztást helyrepótolja,
 12 2 |               vagon ajtaját: ki tudtam azt nyitni magamtul. A többi
 13 2 |            aztán többet elő.~E percben azt éreztem, hogy a föld rázkódik
 14 2 |               tudom én, mit csináljon. Azt sem tudom, hogy egyátaljában
 15 2 |                mint egy nádszál.~Ha én azt le tudnám írni, amit e percek
 16 2 |    csicsíja-babája! Aludjál kicsikém!” Azt hiszi, hogy a kis csecsemőjét
 17 2 |         tajtékját, átkozódásaiból csak azt az egy egy szót értettem
 18 2 |            rést. Már annyira tágította azt, hogy a vállaival befurakodhatott
 19 2 |              meg a legény, hanem mikor azt kiáltottam neki, hogy „itt
 20 2 |                Ki rúgta meg a sarkával azt a sziklatömeget, hogy éppen
 21 2 |              ön hozott ide.~– Elhiszem azt, hogy nem tudnak vele beszélni;
 22 2 |                Hát mit beszél?~– Éppen azt akarjuk megtudni: olyan
 23 2 |                Hát kié az a gyermek?~– Azt sem tudom. Véletlenül került
 24 2 |               felém nyújtá a kezeit, s azt mondá: „Jöjjön! Kérem. Jó
 25 2 |              csak „bikacs” néma.)~– Én azt az urat ismerem – mondá
 26 3 |      bemutogatni magamat semmi kedvem. Azt hihetné, hogy várom a remuneratiót. –
 27 3 |              hogy az a hivatalnok, aki azt elolvasta, rögtön meg is
 28 3 |             volt, zergebőr burokban, s azt a kezembe tette. Egy kicsit
 29 3 |              fiú csak magyarul beszél, azt pedig a misstress nem érti.~
 30 3 |             egyszer valamit megfogott, azt eleressze.~– Csak adja ön
 31 3 |                Hát már ez honnan tudja azt, hogy van a világon egy
 32 4 |              nem mostohagyermek.~Ezzel azt a magyarázatot is elvesztettem,
 33 4 |                minthogy magyar vagyok) azt a praktikus indítványt tette,
 34 4 |               a Függetlenségi Pártról: azt a nézetét fejtve ki, hogy
 35 4 |                világon.~Mindezekből én azt eszeltem ki, hogy az én
 36 4 |               a meghívásnak elfogadták azt. Gondolom, nem lesz önnek
 37 5 |         futtában szétnézve, ismét csak azt láttam meg, ami nincs ott.
 38 5 |           bejárást. A belépő csakugyan azt hihette, hogy a tündérország
 39 5 |          karcsú és hajlékony; az ember azt hihette, hogy hajadon.~Ebben
 40 5 |              asszonyok inkább értenek. Azt sem tudjuk még, kik voltak,
 41 5 |            berendezni: ez nem szíhatja azt a levegőt, amit más istenembere.
 42 5 |                asztalhoz kalap nélkül. Azt hitte, hogy szégyen, ha
 43 5 |               a világon. Hogy szerette azt a gyermeket! Inkább anyja
 44 5 |           gyermeket kísérje?~Elmondtam azt is, hogy a gouvernante a
 45 5 |                való leírás lett volna. Azt mondtam, hogy a vonat nem
 46 5 |                Hát Tom, a szerecsen?~– Azt agyonnyomta az összelapított
 47 5 |         lekapja a vázlatos könyvébe.~– Azt a képet nekünk mindenáron
 48 5 |               volna bennem sovinizmus, azt mondanám, hogy nemzetiszínű
 49 5 |     hálószobáját.~S őmaga vette kezébe azt a kis sárkány alakú, japán
 50 5 |            majd a szobámba vezet.~– De azt már nem engedem. Majd megmutatja
 51 5 |             megszorította a kezemet, s azt mondá:~– Jó éjszakát. Aludjék
 52 6 |            önnek, a nevem aláírásával: azt írja ön fel rá, amit akar.~–
 53 6 |           magával.~– Nőm beleegyezett. Azt mondta, gyónás ideje van.
 54 6 |                hallotta volna ön, hogy azt adósságok miatt elkótyavetyélték?~–
 55 6 |     természetesnek fogja találni, hogy azt tettem. De végképp mégsem
 56 6 |              hogy mire használható. Én azt minden évben felvásároltatom,
 57 6 |             gyökerestül ki lett irtva. Azt gondoltam, hogy az én magyarom
 58 6 |              az eszemmel sem szereztem azt a Dárius kincsét, amivel
 59 6 |          senkinek sem tanácsolom, hogy azt utánam csinálja. De nem
 60 6 |               szerepvivői valának. Még azt is hozzátehetem, hogy az
 61 6 |           egész fel hatszáz forintig.~„Azt a szent kirilájzumát! Két
 62 6 |            volt.~Azokkal szemben, akik azt allegálták, mintha Icig
 63 6 |            nevemet mondta volna, hanem azt, hogy „Du meine Liebe”,
 64 7 |      osztogattak.~Egy szép napon aztán azt mondtam az apámnak, hogy
 65 7 |               Frauenhoffer-vonalak még azt is megmondják, hogy mi van
 66 7 |                leszünk. Jobb lenne, ha azt kultiválnád. Az öreget kultiválnod
 67 7 |              Oda kellene hozzá menned. Azt doktorolnád!~Én azonban
 68 7 |        hónapnál többször nem is vettem azt igénybe. Azontúl szereztem
 69 7 |            Dienes bácsitól mit kaptam, azt majd mindjárt elmondom.~
 70 7 |      visszaemlékezett volna arra, hogy azt a dókát újnak látta, amiben
 71 7 |            evett, de még kenyeret sem. Azt hitte, hogy megmérgezik.
 72 7 |                ami a tejet megmérgezi. Azt a tehenet minden reggel,
 73 7 |       szerkesztett Narodné Novinét; de azt is előbb parázs fölé hintett
 74 7 |             ezüstpénzben fogadta el, s azt egy hatalmas, régi vasládába
 75 7 |           magyarok ekként tartják fenn azt a hajdani daliás, jó szokást,
 76 7 |               doktor uramöcsém.~Tudván azt, hogy doktorok egy lépést
 77 7 |             urambátyámnak, úgy tudassa azt velem, minden pénzmelléklet
 78 7 |             Szent Nepomucénus János, s azt mondta: „Dionüszosz! Tudd
 79 7 |            megint megjelent előttem, s azt mondá: „Dinikém! Nem tehetek
 80 7 |            hozzám, megcsóválta a fején azt a négyszögletű süvegét,
 81 7 |                négyszögletű süvegét, s azt mondá: „Dénes! Dénes! Bizony
 82 7 |                tudom szabadítani; mert azt én nem tanultam.~– Ejnye
 83 7 |       százforintos bankót elküldök, te azt nekem postafordultával visszaküldöd.
 84 7 |            kölcsön adtam. Sohase hozta azt nekem vissza egy se. Hát
 85 7 |            bizonyos legyek felőled, én azt akarom, hogy még az én életemben,
 86 7 |              részt vett a nevetségben. Azt hitte, hogy el akarok szaladni,
 87 7 |            Hallgasd tovább. Hiszen nem azt akarom én, hogy „így” lakjál
 88 7 |              szólj semmit! Tudom, hogy azt akarod mondani, hogy ez
 89 7 |          lennél, hanem háziorvosom is. Azt nem teszem, hogy szakácsnét
 90 7 |   természetemet. Fél esztendő múlva én azt feleségül venném s aztán
 91 7 |            ráhagynám mindenemet. Hanem azt akarom, hogy te jöjj ide.
 92 7 |              mindennap kezet csókolni. Azt a szép, fehér, puha kezét.
 93 7 |             lennék a keresztapa! Ha én azt megérhetném!~Én ezekből
 94 7 |              öreg ravaszul mosolygott. Azt hitte, hogy ő az orvos,
 95 7 |               fakó salugádereivel, hát azt gondolja magában, hogy no
 96 7 |           közül látogatóba jön hozzam, azt abba a szobába vezetem,
 97 7 |           árnyékvilágból. Minden ember azt hitte, én magam is, hogy
 98 7 |            tárgyjegyzékéből bemagolta.~Azt is meg tudta mondani, hogy
 99 7 |                faragott bálványok mind azt beszélték: „Ahá! Itt van
100 7 |                jó itten sokáig időzni!~Azt mondtam az öregnek, hogy
101 7 |    magyarázgatást. Felváltotta azonban azt egy jól alkalmazott expectoraciója
102 7 |              előbb, öcsém, ugye, mikor azt mondtam, hogy majd mikor
103 7 |             kulcs!~S azzal az öreg még azt is megtette, amit igazán
104 7 |                nagy bolond pipatartón. Azt kérdezted: dohányzom-e?
105 7 |             mindent átadok neked, csak azt a kis szobámat tartom meg.
106 7 |               ama juhászgazda. Én csak azt tanácsolhatom, hogy attól
107 7 |                Szent Nepomuk.~– No már azt csakugyan nem szeretném,
108 7 |             végy az átvételről tőle, s azt magadnál tartsd. Majd ha
109 7 |              virágja. Nesze.~S levágta azt a kedvemért.~S ennek a rózsának
110 8 |               ne utasítsam, mert akkor azt a Matica fogja örökölni,
111 8 |              elhidegülnek irántam, sőt azt is megteszik, hogy elszólják
112 8 |        alkotmányos élet. Tudomány volt azt újra feleleveníteni. Elébb
113 8 |              feleleveníteni. Elébb még azt kellett megállapítani, hogy
114 8 |         hagyott örökségről lemondok, s azt a terhes föltétel miatt
115 8 |                tudattam az alispánnal.~Azt mondta rá a derék úr, hogy
116 8 |          került a sor. Akinek a nevére azt kiáltották, hogy „éljen”,
117 8 |              hangzott fel: „meghótt!”, azt a gyülekezet lezúgta, a
118 8 |             bekecsben, az valahányszor azt kiáltották egy névre, hogy „
119 8 |               álló polgártárst, akiből azt néztem ki, hogy iskolamester. –
120 8 |          vakmerően mindazoknak, akikre azt kiáltották, hogy „meghótt”;
121 8 |                toronyban. Kockáztattam azt, hogy vagy kidobnak az ablakon,
122 8 |            azzal az ellenfelemmel, aki azt kiáltotta rám, hogy „meghótt”. –
123 8 |          szamárság volt tőled, Frányó, azt kiáltani ennek a doktornak,
124 8 |         történnék ez velem, ma is csak azt tenném.~
125 9 |                én Szigfridem~Megmondta azt az első találkozásunknál,
126 9 |                akit egyszer megfogott, azt többé el ne bocsássa. Atlétai
127 9 |              többi okos dolgok mellett azt is ki tudta vinni, hogy
128 9 |                hogy reggelre meghalt), azt bizonyítja, hogy az öregúr
129 9 |             Hazugság az egész.~– Én is azt hiszem; de amíg a törvényszék
130 9 |              nevezzen? Mondhatta volna azt is, hogy „te hyppopotamus!”;
131 9 |              bankópénze eldugva.~Amint azt kimondtam, Szigfrid, mint
132 9 |               amit az imént elmondtam. Azt nekem alá kellett írnom.~–
133 9 |          pénzestárcámat elveszteném, s azt magam megtalálnám, bizony
134 9 |              Dumány Dienes hagyatéka”. Azt a massae curator, reverzális
135 9 |                hű inasom volt Bécsben, azt megtartottam, s előreküldtem
136 9 |             először életemben élveztem azt a gyönyörűséget, hogy a
137 9 |         kastélyod berendezése el fogja azt nyelni; a gazdasági épületeid
138 9 |             Olyan hűséges arccal tette azt, hogy nem lehetett visszautasítani.~
139 9 |              egy uzsorástól vennem fel azt a pénzt becsületes két százalékra, „
140 9 |               pénze van, hogy ne hozza azt közénk, mikor mi fegyverben
141 9 |              most nem proponálom neked azt, hogy nosza menjünk most
142 9 |                neki visszadisputáljon. Azt hiszem, a két jérce is tudna
143 9 |         csiripelni veled. Nem képzeled azt, hogy két ilyen kis mágnáspesztonka
144 9 |               kivágom az arcom bőréből azt a darab foltot, ami most
145 10|              még akkor se vesztegetném azt el erre a mulatságra. Láttam
146 10|         választóinak, az „díszlakoma”, azt a hírlapba is kiírják; de
147 10|                lyukat ütöttek a fején, azt beflastromozod. A választás
148 10|     nemzetiségre meg nem tudott tenni: azt megtette egy szép asszony
149 11|                nyitogatni. A barátaim, azt hiszem, a „kertek alatt”
150 11|          éjszaka megfojt. Megittam már azt a mérget, amitől az ember
151 11|                el. – Egy egész hét. Én azt hittem, hogy hét esztendő.~
152 11|               felém fordult.~A virgonc azt kiáltotta a nyúlánknak.~„
153 11|                   Fel sem bontottad?~– Azt hittem, hogy aki most nekem
154 11|              Diodora grófnő elvállalta azt a nehéz terhet, hogy a választásig
155 11|            udvariasság alól.)~– Bizony azt már hamarább is megtehetted
156 11|            együtt. Hahaha! S csakugyan azt kiáltotta neked, hogy „ne
157 11|              már lőttem hármat. Erővel azt akarja, hogy vigyem el magammal
158 11|            valaki észre fogja venni, s azt fogja kérdeni, hogy jött
159 12|             rózsaszálat a többi közül: azt a bal kezemben tartottam,
160 12|               marokkói szultán.~– Adja azt ide.~– De erről én szemezni
161 12|                 A grófé?~– Ah, dehogy! Azt tudom. A másiké?~– Ez, amelyik
162 12|               lajtorja. Hozza ide.~Még azt is elhozzam? Megteszem.~–
163 12|            létrán felmászik. Pedig hát azt megteszi az ember.~Mielőtt
164 12| kertészlegények ilyesmit nem viselnek. Azt is észrevehették a körmeimről,
165 12|               erősen a kezemet, amivel azt nyerte, hogy mind a kettőt
166 12|          szájam felé tartá a tenyerét (azt a rózsaszínű tenyeret),
167 13|              magyarázá neki Diodora –, azt megtanulhatja ön a kabalisztikusok
168 13|            erre egészen felém fordult. Azt hittem, maga Minerva száll
169 13|            párbaj lesz életre-halálra.~Azt találtam ki, hogy én ebben
170 13|           emberen felüli lény nemzette azt: az ördög.~Ezekre a szavaimra
171 13|                járni a szemnek. Láttam azt a finom, nemes arcú daliát,
172 13|              teremtést hiszik. Ami jó, azt az Isten teremté, ami rossz,
173 13|              Isten teremté, ami rossz, azt az ördög hozta a világra.~–
174 13|             dogmát.~Nevetni kezdtem, s azt mondám:~– Például, hogy
175 13|              cserebülyről ellenkezőleg azt hagyta hátra Herodot, hogy
176 13|          szarvasbogarakra. Legalább én azt hittem; de nagyon csalódtam
177 13|               a szemében is ott láttam azt a hideg lángot!~      ~Szerencsére
178 13|            zárkózott el. Inkább hiszem azt, hogy a férfiak féltek őtőle.
179 13|     Rinocérosz-szíve legyen annak, aki azt ki meri mondani a Kárpátok
180 13|             therapeutikánk nem éri meg azt a porzót, amit a receptekre
181 13|                Erre ő nagyot bámult, s azt mondta, hogy igazam van.~
182 13|           annyira megtörte magát, hogy azt kérdezé tőlem: lehet-e ezt
183 13|                 Nem akarta elérteni.~– Azt nem találja a grófnő visszatetszőnek,
184 13|               szokta a párt.~Ha valaki azt kérdezte volna tőlem, hogy
185 13|       jószívűnek és derült kedélyűnek. Azt is óhajtom, hogy mindig
186 13|          nénikémről többször hallottam azt mondani, hogy valóságos
187 13|           eddig, aki hozzá közelített, azt mind igen inferior eszűnek
188 13|               a nézeteitől eltéríteni. Azt csak mi tudjuk észrevenni,
189 14|    elhatározását akadályozza, mindenki azt mondá: egymáshoz illő pár!~
190 14|               a maga dolga után.~Ekkor azt mondá a menyasszony a vőlegénynek:~(
191 14|           Tessék elvárnia végét! Tehát azt mondá a grófnő a grófnak:~„
192 14|        várhatok akkor én a fejemre, ha azt egy büszke istennőnek a
193 14|           Abban még jobban csalódol.~– Azt gondolod, nincs távcső a
194 14|        négylevelű lóherét, s nem adtad azt Cenninek?~– Most is itt
195 14|        tetszenek neki az életnézeteim. Azt hiszi, hogy frivol, csapodár,
196 14|               társalkodóné nem számít: azt odatesszük, ahova akarjuk. –
197 14|             techtlmechtlez Cennivel?~– Azt menten megtudhatod. Elvállalom
198 14|                 egyszóval impregnálnod azt az ideát, hogy az unokahúga
199 14|           szemben, amivel te! Én tudom azt. Ha te adod elő neki a fait
200 15|              ahol a szem meg nem ered, azt újra beojtani.~– Tanítson
201 15|                kért rá a nagynénjétől. Azt akadálytalanul megkapta.
202 15|              mondá halkan a grófnő.~Én azt hittem, attól tart, hogy
203 15|              két oldalán: így. – Nekem azt mondta Szigfrid, hogy neki
204 15|           hahota. – De kérem: adja ide azt a levágott szemet, s mutassa
205 15|                   De hát miért akarják azt tenni?~– Hát hogy legyen
206 15|               mi társaságunkba vegyül, azt ugratni kell; kivált ha
207 15|               De kérem, ne rágja össze azt az ojtóágat. – Ne fordítsa
208 15|         csalódás.~– De hát mért teszik azt énvelem? Mit vétettem én
209 15|                csavarjuk szép óvatosan azt a háncsot a rózsaág körül.
210 15|              hogy kapóra jött neki. Ön azt mondá: nem hiszi, hogy lehessenek
211 15|            felelt helyettem Flamma.~Én azt sem tudtam, a földön vagyok-e,
212 15|             vagyok-e, vagy a pokolban.~Azt mondtam a grófnőnek, hogy „
213 16|                fizet; amit kölcsönkér, azt elfelejti visszaadni; tagsági
214 16|              potyaságot képzelni, mint azt, hogy egy Bécsből hazakerült
215 16|           Csánghoz ebédre, akkor Csáng azt mondja neki: „Te neveletlen
216 16|             tudod, hogy nekem az illem azt parancsolja, hogy téged
217 16|            teneked meg ugyanazon illem azt parancsolja, hogy azt ne
218 16|            illem azt parancsolja, hogy azt ne fogadd el.”~S most Potya
219 16|           lakoma költségeiről van szó, azt mondják neki: „Most eredj
220 16|            tudom, honnan fázom.~De hát azt, hogy honnan égek?~Hát annak
221 16|             nevét is! S hogy végül még azt is tudassa velem, hogy az
222 16|         ozsonnára hívták a társaságot, azt mondtam, hogy köszönöm a
223 16|              elbámulva. – Hisz ő nekem azt mondta, hogy őneki heverő
224 16|            úszik”.~– „Úszik”. Mi az?~– Azt sem tudod? Ne is tanuld
225 16|      kalendáriumot.~– Kalendáriumot?~– Azt ám. Azt képzeli, hogy az
226 16|               Kalendáriumot?~– Azt ám. Azt képzeli, hogy az esztendő
227 16|                tenni.~– Hát azzal csak azt fogod bebizonyítani, hogy
228 16|         Memento Mori.~– Magyarul pedig azt, hogy: Markolj magadnak.~
229 17|           emberi észnek, hát ezek után azt kellett volna tennem, hogy
230 17|              neki mutatnom, hogy tudom azt használni. Az, amit nekem
231 17|            szolgabírónak.~A szolgabíró azt mondta: az Istenért, siessek
232 17|             egy spanyol légy.~Én aztán azt a palackot fogtam a nyakánál
233 17|    összekoccintásra a magáét.~Ekkor én azt mondám:~– Ugyan, kedves
234 17|               s most te egyszerre csak azt mondod: „werfen’s mi aussi,
235 17|          Schneider!”~– Hogy nem mondom azt, erről mindjárt meg foglak
236 17|              rossz ember vagy. Te most azt hiszed, hogy mi téged azért
237 17|         további költekezést miattad.~– Azt rólad éppen nem tehetem
238 17|           forintot adtál kölcsön. Most azt is hálás köszönettel visszafizetem.
239 17|        húszezer forintig be is rántsa, azt már alávalóságnak tartaná.
240 17|                hogy pedáns ember vagy. Azt hiszed, hogy hitvány számításból
241 18|               az ágyban.~Engedte, hogy azt a szétomló dúsgazdag hajzatát
242 18|             takaró lehullott róla, s ő azt észre sem látszott venni.~
243 18|        plantarisra került a sor. Pedig azt ébren senki sem állja ki,
244 18|                befedjem, mert különben azt fogja álmodni, hogy mezítláb
245 18|               ha meg akar szólalni.~Én azt hittem, hogy mindent tudok.~
246 19|            hanem doktor.~Elébb azonban azt a háromhetes bozótot le
247 19|                 Szobaleányoknak szokás azt a címet adni, hogy „édes
248 19|                lehet az arcán meglátni azt a hatást, amit szavaim fognak
249 19|                  S nekem „így” kellett azt eljátszanom.~– Ön engem
250 19|    odatámaszkodva az asztal szélére. – Azt hiszi, hogy én ön ellen
251 19|                az egész leány.~– Önnek azt mondták, hogy én vagyok
252 19|                hogy én vagyok a sátán. Azt is tudom, hogy ki mondta.
253 19|                angyal. Hiszen mindenki azt hiszi, aki bennünket együtt
254 19|            engem kellett befeketíteni. Azt gondolja, nem vigyáztam
255 19|                vigyáztam önökre, mikor azt a rózsát ojtották együtt?
256 19|               én előtte való nap önnek azt ajánlottam, hogy merjen
257 19|      elviselhetőbb. – Elfelejtette már azt a történetet, ami híres
258 19|            leborotválja a szakállát, s azt mondja: vagyok csodatevő
259 19|                rózsaligetet, s letörni azt az ágat, amihez az ön lelke
260 19|              szerelem arany. A rágalom azt meg nem rozsdásítja. Ezt
261 20|         értékesítése végett. A majoros azt hitte, hogy én vagyok már
262 20|           fogok emlékezni. Ezért aztán azt a komplimentet kaptam az
263 20|                köröndjében.~Én viszont azt az óhajtásomat árultam el
264 20|         elfogadja az orvosi vizitemet, azt per express tudassa velem,
265 20|                végleges elutazás lesz, azt tapasztalatai nyomán kitalálhatta
266 20|                szerencsésen kikerültük azt a dilemmát, hogy egymásnak
267 20|          tökéletesebbet idomítana rám. Azt éreztem, hogy repülök: ön
268 20|              családjához forraszt.~Ah, azt a büszke fejfölemelést nem
269 20|                álarcozzák az asszonyok azt az indulatot, melyben szeretnének
270 20|         fennhangú mondást:~– Ki mondta azt önnek, hogy itt, ennél a
271 20|        nyugodtan felállt a helyéről, s azt mondá:~– Igen, én mondtam.~–
272 20|       Leharapta egy szivarnak a végét, azt kiköpte, rágyújtott, összefonta
273 20|               a diszpenzációt, s amint azt megnyerem, másnap tarthatjuk
274 20|               tarthatjuk az esküvőt.~– Azt is óhajtanám – monda Diodora –,
275 20|          Schwager.~Kezet szorítottunk. Azt mégis megállhattuk, hogy
276 20|                   Mármost te, barátom, azt hiszed, hogy vége van a
277 21|               nem akartam hinni benne. Azt gondoltam, hogy csak álom.~
278 21|             meg sem csókoltam a nőmet; azt mondta: „meglátják” – cselédek
279 21|                vége volt a vacsorának, azt mondta a nőm, hogy menjünk
280 21|        januárról, a másiké októberről. Azt is feldiktálta, én írtam.~
281 21|          árkeletét az értékpapíroknak.~Azt mondtam, hogy „nem tudom
282 21|              akkori börzeárfolyam.~Még azt a kis rongyos papirost is
283 21|                 Minek az, kedveském?~– Azt ön nagyon jól tudja. E kötvényeken
284 21|              mi ezeket értékesíteni.~– Azt ön nem tudhatja.~– De hát
285 21|             bevilágítva.~– Azért, hogy azt ne mondhassa ön, hogy a
286 21|              már a más neje vagyok.~Én azt éreztem e szókra, mintha
287 21|          választását megsemmisítették, azt is ő eszközölte. A tanút
288 21|          utánaugorjam egy szökéssel, s azt a kétélű kést hátulról a
289 21|               én ezzel elszalasztottam azt a soha vissza nem térő pillanatot,
290 21|                térő pillanatot, amidőn azt mondhattam Isten, ember
291 21|               tőled kérek ma tanácsot!~Azt mondta az a márványszívű
292 21|          nyugalmát örökre.~Mert hiszen azt, hogy mától fogva halott
293 21|             mától fogva halott vagyok, azt már tudom. De szabad a halálnemekben
294 21|              meg fogja bánni mindennap azt, amit velem elkövetett.~
295 22|                    Az én tervem~Másnap azt mondtam a nőmnek:~– Mi itt
296 22|      székvárosában lakó ügyvédemhez, s azt megbíztam, hogy vegyen fel
297 22|           kapni a földhitelintézettől. Azt adtam okul, hogy birtokot
298 22|      világított és melegített. Hát még azt a vernőci kastély homlokzatára
299 22|            mint az örökséget, utasítsa azt Hirsch párizsi bankházhoz.~
300 22|          Párizs felé.~Én az egész úton azt a gyöngéd figyelmet tanúsítottam
301 22|       milliójával, amit akarok, hát én azt elpazarlom – önre.~Mikor
302 22|                el volt helyezve, akkor azt mondám neki~– Én felajánlottam
303 22|   megérkezéséről értesítve lettem.~Ott azt kérdezték tőlem, hogy váltókban
304 22|        fölvenni, vagy csekkekben? – Én azt mondtam, hogy csekkeket
305 22|             Ott legelőször fölkerestem azt a bankárt, akinek a címére
306 22|             átadtam neki az egészet, s azt mondtam neki, hogy játsszék
307 22|           Berlinben lesznek.~– Hát még azt a pénzt is tartsa meg nevemben.~
308 22|       Öngyilkos nem akarok lenni, mert azt megvetik, elítélik, elfelejtik.
309 22|             hogy meg ne találja valaki azt a megváltó vasdarabot, amelyért
310 23|                vele magam kedveltetni.~Azt kérdezte tőlem az öregúr
311 23|              vereskeresztes zászlóját; azt minden civilizált ellenség
312 23|           kezdődik a munka.”~Így látta azt az öreg mester mindig. A
313 23|          előnyomulását akadályozza.~Én azt a leírhatlan mámort éreztem,
314 23|           francia lovas vadászok elől. Azt hittük diadal, pedig csak
315 23|               por elvonultával én csak azt láttam, hogy a csatamezőn
316 23|            turcok, nem igazi franciák.~Azt senki sem fogadta el, hogy
317 23|                nagy, döntő ütközetnek. Azt hitte minden francia katona,
318 23|              sebesültet adtam át neki. Azt mondta, hogy derék fickó
319 23|         munkával, kimosakodtunk, akkor azt mondá az öregúr:~– No, mármost
320 23|                S a kabátzsebébe nyúlt.~Azt gondoltam, szokás szerint,
321 23|                 Miért bocsátanak el?~– Azt kérdezd meg Trochu minisztertől.
322 23|               odafurakodik. Hát még ha azt is meg fogják tudni, hogy
323 23|           igazuk van a franciáknak, ha azt mondják nekem: – Mit használod
324 23|           öngyilkossági kísérleteidre? Azt gondolod, hogy ilyen világháborút
325 23|            sebesült! – Járadék 71,25.”~Azt tehát elértem szépen, hogy
326 24|              jönni a zivatar. A poéták azt mondják, hogy az ég le akarja
327 24|               a természettudósok pedig azt mondják, hogy a tömérdek
328 24|            kiszálltam a hotelem előtt, azt kérdezé a portásom, hogy
329 24|              csengettyűt háromszor. Ez azt jelenti, hogy az „úr” érkezett
330 24|              emberszerető férfiú volt; azt mondta, hogy sétáljak be
331 24|                  Önt? Hogy lehet az?~– Azt hitték, hogy az ellenség
332 24|          kezemet.~– Nem, nem! Ne tegye azt! Hagyja a mellén!~S ő maga
333 24|               a mellén!~S ő maga tűzte azt fel újból a kabátomra.~–
334 24|                Mikor az megvolt, akkor azt kérdeztem, hogy nem jöttek-e
335 24|              kandallómban a tűz.~Akkor azt kérdezte tőlem az asszony,
336 24|              darab szalonnát a tűznél.~Azt gondoltam, még mindig a
337 24|              elestem volna a vérmezőn, azt is elszívta volna valami
338 24|                 Én el akarom veszíteni azt az elátkozott pénzt, melyért
339 24|    vakszerencse ahelyett megkettőzteti azt. Megduplázva sem kell!~Rögtön
340 24|                választ az ügynökömnek, azt a határozott utasítást adva
341 25|              jobbomat, hogy nem bírtam azt kiszabadítani.~Utoljára
342 25|           mindent rosszra magyaráztam.~Azt hittem, hogy az alatt a
343 25|              nép? Nem a szemébe vágtam azt, hogy „canaille!”~A következő
344 25|            írás jegyeinek kulcsát?~(Ha azt mondja, hogy főbe lőnek,
345 25|             holnap ki fog parancsolni, azt senki sem tudja. Azért pakoljon
346 26|              Az egyik Arlonbul kelt, s azt a hírt hozta, hogy Mac-Mahon
347 26|              másik sürgöny Meziers-ből azt táviratozta, hogy a tegnapi
348 26|         hírlapot. Nekem már elég volt. Azt azután feltolták a biliárdra,
349 26|               Jó alvást kívántam neki. Azt mondtam, elmegyek valami
350 26|            kitoloncoltattam az utcára.~Azt hittem, hogy álmodom.~Hát
351 26|        hadseregek állapotáról. Hja, ha azt a többi börzematadorok is
352 26|         kedélybaja van.~– Meglehet; de azt a pénz nem gyógyítja meg.
353 26|                az orra hegyére nyomva, azt monda:~„Ahán!”~Én pedig
354 26|                az ajkaimat beszorítva, azt hangoztattam:~„Ühüm!”~Arra
355 26|             szájam elé keresztbe téve, azt mondám~„Ohó!”~Ezzel aztán
356 26|     szeretőjéért a vész színhelyére, s azt is megszabadítja. Ezt jelenti
357 26|              többet húszezer franknál.~Azt mondtam neki, hogy csak
358 26|            holnap férjhez megy máshoz. Azt a szegény halottat biz egy
359 27|            elővettem a jobbik eszemet.~Azt mondtam:~„Édes ördögöcském!
360 27|         nevetett erre az én ördögöm, s azt mondta:~– Dehogy hagylak
361 27|               Mit csináljunk tovább?~– Azt csináljuk, hogy tájékára
362 27|               el előlem a fiókjába.~Ez azt számítgatja össze, hogy
363 27|          fényűző háztartásunk?~Ha csak azt összegezi is, amit én az
364 27|        megörvendeztetett bennünket.~Én azt indítványoztam madame-nak,
365 27|               egy délután egy cédulára azt írtam az asszonyomnak, hogy
366 27|      kérdésekről behatóan értekezni.~Ő azt írta nekem vissza, hogy
367 27|        óhajtástól van áthatva. Erre én azt a rózsafa szekrényt, amelyben
368 27|                de ezúttal nem rejtette azt el előttem.~– Asszonyom –
369 27|         költsége? – kérdezé bámulva.~– Azt az én saját vagyonom fedezte.
370 27|         elhagyom e mai napon úgy, hogy azt sem fogom megmondani, hova
371 27|      kiszabadult gonosztevő, eltagadom azt az időt az életemből, amit
372 27|                egyedül gyermekének él, azt neveli becsületes, munkakedvelő
373 27|     hidegségével gyűlöl? Képzelheti ön azt, hogy én viselni fogom továbbra
374 27|              viselni fogom továbbra is azt a lelki tortúrát, hogy egy
375 27|             megérdemlek? Kívánhatja ön azt, hogy én mindennap újra
376 27|           vagyonomat odaadtam önnek, s azt hittem, hogy ön azt kedvteléseire
377 27|           önnek, s azt hittem, hogy ön azt kedvteléseire eltékozolja.
378 27|                nemes, nagy lelke tette azt. És most azt mondja ön nekem:
379 27|               lelke tette azt. És most azt mondja ön nekem: nem leszek
380 27|               találom fel önben, akkor azt mondja, elvesztem rád nézve
381 27|               önnek gyermeke, szeresse azt.~E szó dühbe hozta.~– Azt
382 27|              azt.~E szó dühbe hozta.~– Azt a gyermeket? Én azt a gyermeket
383 27|           hozta.~– Azt a gyermeket? Én azt a gyermeket gyűlölöm. Gyűlölöm
384 27|      gazdagságom alapját neki. S aztán azt mondom, nem tartozunk egymásnak
385 27|         lefejtem magamról a szerelmet, azt mondom: szobor vagyok, jég
386 27|           Legyen ítélőbírám. Tudja meg azt, hogy az az ember, aki engemet
387 27|              asztalodon. Ha te követed azt, amit akkor a szíved sugallt,
388 27|          szíved sugallt, hogy felkapod azt a tőrt, s rám emeled: akkor
389 27|              alkalmazva mint lóidomár. Azt mondják, hogy igen szépen
390 27|             megbólintá a fejét, mintha azt mondaná: „már most értesülve
391 27|                gazdagodtunk meg? Egyik azt mondja: általános kéme voltam
392 27|               elárultam nekik; a másik azt híreszteli, hogy a nőm egy
393 27|                dúsgazdaggá; a harmadik azt állítja, hogy még most is